[ Tartalomjegyzék gyanánt > Biztonság > Bad statistics > A német KiGGS-tanulmány és az oltatlanok egészségi állapota az oltottakhoz képest ]
Ebben a sorozatban a legbotrányosabb metodikájú védőoltás-ellenes "tanulmányokat" fogom leleplezni. Célom nem csak a konkrét tanulmányok konkrét csalásainak bemutatása lesz, hanem az is, hogy - reményeim szerint - némi általános hozzáállást próbáljak mutatni, ahogy ilyen (és egyáltalán, bármilyen más, tudományos) íráshoz viszonyulni érdemes. Azt gondolom, hogy a kritikai gondolkodásmód nagyon fontos minden ilyen eredmény értékelésénél, így szeretném ennek fontos sarokköveit is megmutatni. Itt-ott a statisztikai, epidemiológiai alapokra is utalok, hiszen ezek ismerete számos esetben elkerülhetetlen.
A sorozat első darabja 'Hivatalosan is bizonyított: az oltások károsodásokat okoznak, az oltatlanok sokkal egészségesebbek! A német KIGGS tanulmány alapján' címen jelent meg a naturahirek.hu védőoltás-ellenes portálon; egy ismert védőoltás-ellenes szervezet honlapján közölt írás rövidített változata.
A cikk meglehetősen gyorsan terjedni kezdett a neten, ezért úgy gondoltam, hogy nem egyszerűen írok hozzá egy kritikát, hanem olvasói levélben megkérem a naturahirek.hu-t, hogy közölje az én véleményemet is. (Hiszen az oldal elvileg azt a célt szolgálja, hogy az igazságot hirdesse, így nyilván vagy cáfolják a kritikámat, vagy közlik azt.) Hát nem.
Ezt a kérést nem csak, hogy elutasította a naturahirek.hu, de az oldaláról valamennyi, erre az elemzésre történő hivatkozást cenzúráz. Többen tapasztalták, hogy ha semmi mást, csak az erre mutató linket (!) kirakja valaki a naturahirek.hu Facebook oldalára, már azt is perceken belül kicenzúrázzák. Érdemes összevetni azzal, hogy én viszont nem egyszerűen nem cenzúrázom ki, de egyenesen saját magam raktam be a hivatkozásokat az írásom legelejére. (Emlékeztetőül: a védőoltás-ellenesek álláspontja szerint a vakcina-lobbi alapvető munkamódszere, hogy az ellenvéleményeket könyörtelenül elhallgatja. Ugyebár.)
Hasonlóképp jár el az eredeti írást közlő védőoltás-ellenes szervezet is: az oldaláról azonnal cenzúrázza, ha valaki hozzászólásként be meri rakni az ide mutató linket. Úgy tűnik én nem félek hivatkozni a másik oldal anyagaira, ők viszont valamiért félnek az enyémtől. Vajon miért...?
Erről, bizonyítékokkal együtt, valamint az írásomra érkezett válaszokról a cikk végén szereplő frissítéseknél írok bővebben.
Ennek megfelelően tehát a következő levelet küldtem a naturahirek.hu szerkesztőségének; a kritika a két felvezető bekezdés után olvasható.
Tisztelt Naturahírek!
Nemrégiben volt szerencsém olvasni „Hivatalosan is bizonyított: az oltások károsodásokat okoznak, az oltatlanok sokkal egészségesebbek! A német KIGGS tanulmány alapján” című cikküket ( http://naturahirek.hu/hivatalosan-is-bizonyitott-az-oltasok-karosodasokat-okoznak-az-oltatlanok-sokkal-egeszsegesebbek-a-nemet-kiggs-tanulmany-alapjan/ ). A benne foglaltakkal kapcsolatban számos fenntartás és aggály fogalmazódott meg bennem, melyeket most Önöknek is megírok, kérve, hogy olvasói levélként, vagy más hasonló formában közöljék, az eredeti cikkhez hasonlóan. Tekintetbe véve, hogy az Önök célja is az egészséggel kapcsolatos valódi információk bemutatása, az igazság megismertetése (ahogy a mottójuk is mondja!), így nincs kétségem afelől, hogy – épp az igazság feltárása érdekében! – mindkét oldalnak helyt adnak, és az én álláspontomat is közlik az oldalukon. Ezt előre is köszönöm.
Mindenféle részletezés előtt szeretném rögzíteni, hogy a „tanulmány” egy abszurdum; csak azért nem írom, hogy botrányos a módszertana, mert nem is igazán mernék semmiféle módszertanról beszélni ebben az esetben... Teljesen nyilvánvaló, hogy a szerzője előre eldöntötte, hogy mi a végkövetkeztetése, és ahhoz igyekezett – egészen komolytalan színvonalon – valamiféle alátámasztást barkácsolni. Sajnos nagyon nehéz az ilyenek ellen hatékonyan fellépni, hiszen a hazugságok csábítóan egyszerűek, az igazsághoz viszont szenvedni: gondolkodni is kell. Íme: ez az írás is több oldal hosszú, nincs benne vicces ábra dollárral kitömött injekcióstűvel, pirosan és zölden színezett grafikon. És még csak felháborító állami terror ellen sem szervezek fellépést. Ennek ellenére kötelességemnek érzem, hogy leírjam mi az igazság – még ha hosszú és unalmas is.
A következőkben pontokba szedve foglalom össze kritikai meglátásaimat; kezdem az alapvető gondokkal, de a végén pár technikai megjegyzést is teszek.
1., Elöljáróban azzal kezdeném, hogy igencsak kilóg a lóláb, ahogy a szerző próbálja valamiféle „hivatalos” eredményként feltüntetni a közölteket. Akár szellemesnek is nevezhető a cím megfogalmazása („Hivatalosan is bizonyított…a német KIGGS tanulmány alapján”), ami azt sugallja, mintha legalábbis a KiGGS hivatalos kiértékelésének a részét olvasnák. A valóság ezzel szemben az, hogy:
- Nem létezik olyan, hogy „hivatalos kiértékelés”. A KiGGS-adatokat némi papírmunka árán 90 euróért bárki megveheti, és a megegyezés keretein belül azt csinál vele, amit akar. A KiGGS Literaturliste 23 oldalon keresztül sorolja, hogy milyen tanulmányokhoz használták fel az adatokat hivatalosan.
- Amit a „Hivatalosan is bizonyított…a német KIGGS tanulmány alapján” cím alatt olvasunk, az nem tudományos publikáció, hanem egy magán-honlapon megjelent magánvélemény, ami semmilyen lektoráción nem esett át. Valaki leírta, hogy mit gondol, és feltöltötte a honlapjára. Még csak nem is szerepel a Literaturliste-n! Ennyit a hivatalosságról…
- Később a szerző el is szólja magát, és megemlíti, hogy ezt a kiértékelést valójában egy deklarált védőoltás-ellenes, Angelika Kögel-Schauz végezte. (Jómagam nem szeretem az ilyen típusú érveléseket, hiszen a tanulmány nem ettől lesz hibás, hanem attól, amit a későbbiekben leírok, csak azért bátorkodtam megemlíteni, mert fordított helyzetben, a védőoltás-ellenesek részéről állandó hivatkozási alap szokott lenni, hogy „de hát ezt a tanulmányt nem is független kutatók végezték”.)
- Ezzel szemben, történetesen pont arra a kérdésre, hogy allergiák, fertőző megbetegedések terén van-e különbség az oltott és nem oltott gyermekek között, végeztek kiértékelést, ami lektorált folyóiratban jelent meg; valamilyen fatális véletlen folytán azonban a szerző ezt nem említette meg. Én ezt a hiányosságot most pótolom (amiből talán az is sejthető lesz, hogy miért „felejtette el” a szerző ezt).
A fentieket azért is írtam le, mert ez a „tanulmány” olyan távol esik bármitől, ami tudományos módszertannak nevezhető, hogy komoly problémát jelentett számomra már az is, hogy egyáltalán véleményt tudjak írni róla…
2., Az egész tanulmány alapvető problémája, hogy nincs tisztában azzal az egyszerű statisztikai elvvel, amit jobb helyeken bevezető statisztika kurzusok elején elmondanak: a korreláció nem implikál kauzalitást. Két jelenség együttjárásából nem következik, hogy köztük okozati viszony is van. Ez egy általános elv, de e tanulmány példáján konkrétan is remekül szemléltethető. Miről is van szó? A szerző megnézi, hogy hány szénanáthás van az oltottak és hány a nem oltottak között. Mondjuk, hogy azt találja, hogy az oltottak között van több. (Erre még visszatérek, de egyelőre fogadjuk el így, most nem ezen fog múlni a dolog.) Következik ebből, hogy az oltások okozták a több allergiás megbetegedést? Egyetlen esetben lenne így, akkor, ha a két csoport minden szempontból azonos, homogén lenne (azonos életkori eloszlású, nemi arányú stb.), és köztük csak az jelentene különbséget, hogy az egyik részesült oltásban, a másik nem. Ebben az esetben okkal következtethetnénk arra, hogy a megbetegedési rátákban tapasztalt különbség oka az oltás. Csakhogy itt szó nincs erről! Olyannyira nem, hogy a tanulmány teljes változatában később maga a szerző vallja be, hogy a beadott oltások száma tendenciájában csökken az anya iskolai végzettségével – tehát az oltatlan csoportban magasabb szocioökonómiai státuszú gyermekek vannak! Az pedig közismert, hogy a magasabb szocioökonómiai státusz önmagában is csökkenti a legtöbb megbetegedés valószínűségét. Az tehát nem egyszerűen „elképzelhető”, de egyenesen biztos (a szerző saját elmondása szerint is!), hogy a csoportok között nem csak az oltottság tényében van különbség. Innentől kezdve, ha bármilyen különbséget találunk a két csoport között (akár pro, akár kontra) azt milyen alapon tudjuk be az oltás „hatásának”?! Még ha találunk is bármilyen különbséget, nem tudhatjuk, hogy az az oltottság miatt van, a szocioökonómiai státusz eltérése miatt van, valamilyen egyéb tényezőbeli különbség miatt (amire akár nem is gondoltunk), vagy esetleg az előzőek miatt együttesen. Ez a kísérleti elrendezés inherensen alkalmatlan arra, hogy erről nyilatkozzon! Íme, a korreláció nem implikál kauzalitást egy példája: abból, hogy két dolog együtt jár (több oltás – több szénanátha), nem következtethetünk arra, hogy köztük okozati kapcsolat is van. (Ez természetesen egy esetleges ellenkező irányú eredményre is igaz! – erre még fogok is utalni.) Megjegyzem, ezt a fajta hibát a statisztikusok szelekciós torzításnak szokták nevezni. (Hiszen az, hogy valaki az oltatlan csoportba került, önmagában azzal jár, hogy nem véletlenszerű, hanem szelektált része a sokaságnak.)
3., Egészen érthetetlen, és önmagában is komolytalanná teszi az egész „tanulmányt” a szignifikanciák kezelése. Statisztikában kevésbé jártasak kedvéért először hadd világítsam meg pár szóban a kérdés hátterét. Amennyiben a kérdésünk egy sokaságra irányul (pl. mennyi a felnőtt magyar férfiak átlagos testmagassága), ám mi csak a sokaság egy részét ismerjük (pl. az összes magyar felnőtt férfiből kiválasztottunk véletlenszerűen 100-at, ezt szokás a statisztikában mintának nevezni), akkor az eredmény megállapításánál óvatosan kell eljárnunk: a mintából számolt jellemzők (pl. a minta átlaga) már nem csak a sokaság jellemzőitől fognak függeni, hanem attól is, hogy konkrétan milyen mintát vettünk. Ha 170 cm a sokasági átlag, attól még a mintaátlag nem mindig 170 cm lesz: lehet kevesebb és több is, hiszen nem úgy jött ki a sokaságban sem a 170 cm-es átlag, hogy mindenki pont 170 cm. Vehetünk úgy mintát, hogy kicsit alacsonyabbak vannak benne, és úgy is, hogy kicsit magasabbak. Ez a mintavételi ingadozás jelensége. Hangsúlyozom, hogy itt nem arról van szó, hogy mennyire jó vagy rossz (reprezentatív) a mintavétel: tökéletesen véletlenszerű mintavételnél is előfordulhat akár az is, hogy a 100 legalacsonyabbat választjuk. (Persze ennek, szerencsére, rendkívül kicsi a valószínűsége – épp ez teszi lehetővé, hogy mégis tudjunk valamit mondani a sokaságról, még akkor is, ha csak mintánk van.) Éppen ezért ha mintából meghatározva azt tapasztaljuk, hogy valamilyen betegség aránya két csoportban 15% illetve 10%, abból még nem következtethetünk arra, hogy az előbbiben van több beteg a valóságban (azaz a sokaságban) is – lehet, hogy mindkettőben ugyanannyi van, csak pont olyan mintát vettünk, amiben az első csoportba több beteg került. Sőt, az sem kizárt, hogy az előbbiben pont, hogy kevesebb van, csak pont ilyen peches volt a mintavétel. (Hangsúlyozom, ez tökéletes mintavételnél is előfordulhat.) Pontosan az ilyen kérdések vizsgálatával foglalkozik az induktív statisztika. Az alapgondolat, hogy statisztikai eszközökkel nyilatkozhatunk a mintavételi ingadozásról: ha például arra vagyunk kíváncsiak, hogy 170 cm-e a magyar férfiak átlagos testmagassága, és a mintában 172 cm-es átlagmagasságot találunk, akkor az induktív statisztika eszközeivel nyilatkozhatunk arról, hogy hihető-e, hogy ez a különbség csak a mintavételi ingadozás hatása (azaz a sokasági átlag 170 cm, csak pont – a természetes mintavételi ingadozás miatt – egy kicsit magasabb mintát fogtunk ki), vagy olyan nagy, ami már túlmutat ezen, és azt kell feltételeznünk, hogy a sokaság is 170 cm-nél nagyobb átlagú. (Természetesen ez nem biztos döntés, ezért fogalmaztam úgy, hogy „hihető-e”.) Ezeket az eszközöket minden esetben alkalmazni kell mintavételes vizsgálatokban (csak azt sajnálom, hogy aki nem olvas napi rendszerességgel ilyen műveket, az valószínűleg nem is érzékeli, hogy mennyire nevetséges egy p-érték nélküli eredményközlés), ebben a konkrét esetben jelesül:
- Az arányok mellett a konfidenciaintervallumok megadása. Amikor csak egy arányt (ún. pontbecslés) adunk meg, nem derül ki, hogy ebben mennyi a bizonytalanság. Ha azt mondom, hogy valami aránya (a mintában) 50%, akkor nem mindegy, hogy mindeközben (a sokaságban) jó eséllyel 49% és 51% között van (a mintavételi ingadozásra tekintettel), vagy 1% és 99% között. (Az előbbi lehet a helyzet egy nagy mintánál, ahol a mintavételi ingadozás kicsi, az utóbbi egy kicsinél.) A konfidenciaintervallum pontosan ezt ragadja meg: a 95%-os konfidenciaintervallum az a tartomány, ahová 95%-os megbízhatósággal esik a valódi érték (akkor is, ha tekintetbe vesszük a mintavételi ingadozást). Például a szerző közli, hogy a „figyelemhiány-szindróma” (valódi magyar neve egyébként figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) aránya oltatlanoknál 7,8%, ám azt nem teszi hozzá, hogy a rá vonatkozó 95%-os konfidenciaintervallum 3,2%-15,3%... azaz több mint egy nagyságrend (!) bizonytalanság van ebben az értékben! Ezzel szemben, az oltottaknál, mivel a mintanagyság jóval nagyobb, a pontbecslés 8,8%, viszont a konfidenciaintervallum csak 8,3-9,3%... hiszen itt sokkal kisebb a mintavételi ingadozás a nagyobb minta miatt. Tehát bár látszólag az ADHD terén az oltottak állnak rosszabbul, valójában a különbség elveszlik a mintavételi ingadozás tengerében, bőven betudható annak.
- Hipotézisvizsgálatok elvégzése. Léteznek statisztikai eszközök (ezek az ún. statisztikai próbák), melyek direkt módon választ adnak olyan kérdésekre, hogy azonos-e az oltott és nem oltott csoportban pl. az ADHD-ban szenvedők aránya. Persze biztosat nem tudnak mondani (hiszen ez egy sokaságra vonatkozó állítás, aminek mi csak egy részét, a mintát ismerjük – azaz bejön a mintavételi ingadozás), de megadják, hogy hihető-e, hogy a különbség csak a mintavételi ingadozásnak tudható be, vagy olyan nagy-e, ami már túlmutat ezen, és valós (értsd: sokasági) különbséget kell feltételeznünk. Egy hipotézisvizsgálat eredményének a közlésére a manapság használatos eszköz az ún. p-érték megadása, ami épp ezt a hihetőséget ragadja meg: minél kisebb, annál kevésbé hihető, hogy a két arány azonos, és annál biztosabbnak tűnik, hogy valódi különbség van a két csoport között. Tipikusan 5%, azaz 0,05 a döntési határ: akkor mondjuk, hogy „szignifikáns különbség van” a két csoport között, ha a p-érték kisebb, mint 0,05. Különben azt mondjuk, hogy a két csoport között nincs különbség. Hiába van, azt nem vesszük különbségnek, mert betudható a mintavételi ingadozásnak. Például az ADHD esetén a p-érték 0,844…
A szerző konfidenciaintervallumot sehol nem ad meg, szignifikancia gyanánt pedig „szignifikáns” és – a "tanulmány" teljes változatában – „rendkívül szignifikáns” feliratok szerepelnek. (A fent megadott értékek tehát máshonnan származnak, de erről bővebben a következő pontban.) Ez meg mi? Mi az, hogy „szignifikáns”? 5% alatti a p-értéke? De ami ennél is fontosabb: mi a helyzet azokkal, ahol semmilyen felirat nem szerepel? Azok akkor nem is szignifikánsak?!
4., Az igazán durva rész most jön. Szemben ugyanis mellesleg azzal is, amit a szerző a teljes változatban írt (ti. hogy a csúnya „hivatalos” tudósok ezt a vakcináció hatása kérdést nem is vizsgálták), valójában olyannyira vizsgálták, hogy készült belőle igazi tudományos munka, ami lektorált folyóiratban meg is jelent. Pontos bibliogárfiai adatai: R Schmitz, C Poethko-Mueller, S Reiter, M Schlaud. Vaccination Status and Health in Children and Adolescents. Dtsch Arztebl Int. 2011 February; 108(7): 99–104. Akit érdekel, on-line ingyen el is olvashatja (csak, hogy az olvasók leellenőrizhessék, amit írok!), angolul vagy akár németül is. Az adatbázis, annak hátrányaival együtt, persze adott, de ebben a publikációban legalább ezen belül korrekt szakmai metodikával jártak el, szerepelnek konfidenciaintervallumok, p-értékekek stb. egyszóval ez valóban tudományos munka. Az eredményekből kiderül, hogy nincs szignifikáns különbség oltottak és oltatlanok között allergiás rhinoconjunctivisre, nincs szignifikáns különbség atópiás excémára, nincs szignifikáns különbség bronchialis asztmára, sőt: általában atópiás megbetegedésekre sincs különbség. Mindez igaz külön-külön az 1-5 éves, a 6-10 és a 11-17 éves korosztályra egyaránt. Ezen túl nem volt különbség oltottak és oltatlanok között sem brochitis-re, sem tüdőgyulladásra, sem középfülgyulladásra, sem szívbetegségre, sem vérszegénységre, sem epilepsziára. Külön nézve fiúkat és lányokat, illetve életkorcsoportok szerint sem. A szerzők saját végkövetkeztetése: „Conclusion: The prevalence of allergic diseases and non-specific infections in children and adolescents was not found to depend on vaccination status.” Azt hiszem ezt nem kell ragozni… (Felhívom a figyelmet a megfogalmazás formájára! Miután nem találtak különbséget oltott és nem oltott gyerekek között allergiára nézve, csak annyit írtak, hogy „nem függ” az oltottságtól; szó nincs okozatiságról! – ahogy a korreláció nem implikál kauzalitást fényében illik is.) Ami igazán pikánssá teszi ezt a dolgot, hogy a szerző feltöltött a honlapjára egy „Erklärungen Statistik” nevű dokumentumot (megjegyzem, ez a magyar változatból már kimaradt…), ami ugyan elég vicces színvonalú (pl. az arányok vizsgálatára khí-négyzet próbát is használ, ami közismerten (…) nem alkalmazható, ha vannak kicsi számaink is, igaz ugyan, hogy mellett elvégzi a – korrekt – ún. Fisher egzakt próbát is, de azt meg F-tesztnek nevezi, ami viszont egy teljesen más teszt… szóval küzd pár kihívással Statisztika 1. tárgyból a szerző, de ezen most lendüljünk túl), amiben egész érdekes dolgokra lehet akadni. Megint csak, hogy bárki leellenőrizhesse amit mondok, íme a forrás. Kiderül belőle, hogy a 9 nem-fertőzéses állapotból, amit vizsgált, összesen 4-nél volt szignifikáns a különbség 5%-on, 1%-on pedig csak 2-nél!! Innen kezdve nehéz másra gondolni, minthogy a szerző nem egyszerűen teljesen tudatlan, hanem szándékosan hazudik, hiszen kell, hogy legyen tudomása arról, hogy az eredményei túlnyomórészt nem is szignifikánsak… (Sőt, a helyzet igazából ennél is rosszabb; ld. a következő pontot.)
5., Ez a „tanulmány” tankönyvi példa arra, amit a statisztikusok úgy hívnak: szignifikanciavadászat. Először kezdem hétköznapilag, aztán kicsit precízebbé teszem. A KiGGS vizsgálatban lekérdezett betegségek száma több száz. Mindenféle statisztikai ismeret nélkül is feltűnő, hogy ebből a szerző kb. tízet vizsgál. De miért?? Miért pont ezt a tízet? Mi van a maradékkal? Milyen alapon választotta ki ezt a tízet a több százból? Elgondolkodtató kérdés, és nehéz másra gondolni, mint arra, hogy… egész egyszerűen ezekben jött ki az az eredmény, amit ő előre eldöntött. Akkor a maradék néhány száz kategóriában pont hogy nincs különbség, vagy egyenesen az oltottak állnak jobban?! Van okunk feltételezni, hogy igen, mert ha nem így lenne, akkor a szerző azokat is felsorolta volna (ebben egész biztos vagyok, khm). Ez egészen ordító, ha mondjuk a nikkelallergiát nézzük. Nikkelallergia? Ez meg honnan jött? Elgondolkozott ezen bárki is? A szóba jövő egymillió allergiából miért pont a nikkelallergiát vizsgálta?! Azt hiszem a fentiek fényében egyértelmű a válasz… Ez önmagában is nyugtalanító, akkor meg pláne az, ha az induktív statisztikát is hozzávesszük. Hiszen ha egy hipotézisvizsgálatot 5%-os szignifikanciaszinten végzünk el, az azt jelenti, hogy 5% a valószínűsége, hogy különbséget találunk akkor is, ha a valóságban nincs. (Bizonytalan döntés, ugyebár!) Másként megfogalmazva, ha van 20 betegségünk, amikben semmilyen különbség nincs oltottak és oltatlanok között, akkor várhatóan 1-nél mégis különbséget fogunk találni. Ha viszont valaki rosszhiszeműen jár el, akkor megcsinálja 20-ra a tesztet, majd azt az 1-et úgy prezentálja, mintha eleve azt nézte volna. Ez a szignifikanciavadászat. (Kicsit humorosabb formában.) Összességében, ha minden 20 tesztelt betegségre jut 1 különbség, az épp az a helyzet, hogy a valóságban semmiben nincs különbség! Ezek után a szerző kirakott 4, azaz négy szignifikáns különbséget a százas nagyságrendű betegségből. Hmm. Hmm.
6., A fentiek mellett (amit a statisztikában mintavételi hibának szoktunk nevezni) ráadásul az egész vizsgálat nagyon érzékeny az ún. nem-mintavételi hibákra is. Elképesztő ugyanis a két csoport mérete közti aránytalanság, helyenként a százszorosat (!!!) is meghaladja. Mindenféle tudományos magyarázat nélkül: szerintem intuitíve is aránylag könnyen belátható, hogy nem ugyanolyan robusztusságú egy arány (neurodermitis), amit úgy kapunk meg, hogy 6865 gyerekből 992 (oltottak), és egy, amit úgy, hogy 54 gyerekből 4 (oltatlanok)…
7., A szerző szemmel láthatóan meg sem próbálta a témában végzett korábbi vizsgálatokat felkutatni, és eredményeit szembesíteni az irodalmi adatokkal. (Nem is mondom, mennyire elképzelhetetlen ez egy valódi tudományos publikációnál.) A szerző úgy tünteti fel az adatait, mintha légüres térben lebegnének, előzmények nélkül, és ő végre valahára a bölcsek kövének a birtokában nyilatkozna. Ezzel szemben, e kérdésekre vannak megelőző adatok, és mit ad isten (ki gondolta volna?) ellentmondanak a szerző megállapításainak. Az asztma példáján: Balicer és mtsai 2007-ben egy grandiózus meta-analízist közöltek, mely 1966 (!) és 2006 közötti összes cikket feldolgozta, mely azt vizsgálta, hogy van-e kapcsolat oltottság és az asztma között. Az eredmény negatív lett. (Balicer RD, Grotto I, Mimouni M, Mimouni D. Is childhood vaccination associated with asthma? A meta-analysis of observational studies. Pediatrics. 2007 Nov;120(5):e1269-77.) A sort folytathatnám. Ha ez valóban tudományos munka, és nem propaganda lenne, akkor ezt a kérdést minimum diszkuttálni kellett volna.
8., Egy újabb nyilvánvaló tudományos hiba, hogy a szerző meg sem próbálja az eredményei külső validitását ellenőrizni (azaz azt, hogy mennyire vonatkoztathatóak a mintáján kívülre). Ebben az esetben azt kellett volna megtenni, hogy a kapott rátákat összehasonlítja külső referencia-adatokkal, elméleti várakozásokkal, melyek a mintán kívülre történő általánosíthatóságról tudnának nyilatkozni. Egy ordító példa erre a gerincferdülés (scoliosis): a szerző azt állítja, hogy az oltatlan csoportban 0% volt az arány, ami első ránézésre jó hír, de valójában elvileg lehetetlen: a scoliosis-ok mintegy 15%-a congenitalis, azaz veleszületett, így a gyerekek semmilyen csoportjában nem lehet 0% a scoliosis aránya. Az tehát, hogy a szerző ezt hozta ki, nem jó hír számára, hanem épp ellenkezőleg, igen rossz, mert önmagában bizonyítja, hogy az eredmény hibás. (Nyilván a fent felsorolt okok valamelyike miatt.)
9., Alapvető problémák vannak a fertőző betegségek elleni védelem kiértékelése terén is. (Most túl az olyan plafonrengető blődségeken, hogy a tetanusz-elleni oltás a „latin neve miatt [sic!] a legnépszerűbb [sic!] vakcina”. Nem viccelek, tényleg ez van a cikkben!) A legfontosabb, hogy itt nem csak sejthetően, de biztosan csemegézik a szerző az eredmények között. Például megemlíti, hogy a kanyaróban „csak” kétszer annyi a megbetegedési arány az oltatlanok között (ami valóban 30-40%-os vakcina hatásosságnak felelne meg… ha igaz lenne – de erről majd később), viszont nem említi, hogy pertussis-ból tízszeres (!) volt a különbség. (90%-os hatásosság.) A kettő közül akkor miért a kanyarót hozza példának? Költői kérdés. Az igazi probléma azonban az, hogy le is vonja a sommás tanulságot, hogy az oltások nem hatásosak. Túl azon, hogy azt számos más okból kifolyólag tudhatjuk, hogy ez nem így van ( ld. Hatásosság pont), még az is igaz, hogy ezt a kérdést pont ezzel az eszközzel (tehát oltottak és oltatlanok számának összehasonlítása) is vizsgálták. Precízen, nem úgy mint fent. Mi lett az eredmény? Kettőt lehet találni...
10., Az MMR-ről terjesztett szokásos hazugságokat fáradt vagyok cáfolni, de a rend kedvéért az autizmussal való összefüggéséről csak leírom, mi az igazság.
11., Védőoltás-ellenes körökben szokás a körmére nézni minden tanulmány hitelességének (helyesen), viszont közben nem zavartatják magukat, hogy „megbízható forrásokból tudom” típusú állításokat tegyenek. (Igen, ez szó szerinti idézet volt a „tanulmány” teljes változatából!) Még akkor is, ha ezek teljesen abszurdak; személyes kedvencem az „anafilaxiás sokkban a földön rángatózó gyermek” (az anafilaxia mióta okoz rángatózást?). Ez már kezd kabaré lenni.
12., Végül talán még annyit, hogy a szerző állításával szemben, miszerint „de EU-s egyezmény is előírja (utóbbi minden orvosi beavatkozás – az oltások is ide tartoznak – visszautasíthatóságával együtt!)” szó nincs univerzális visszautasíthatóságról. (Magától értetődően: jól is néznénk ki, ha valaki a Nagykörúton rohangálna pszichózisos rohamában egy konyhakéssel, és őt csak az után lehetne gyógyszerelni, miután teljes felvilágosítás után aláírta a szükséges papírokat…) Az ominózus EU-s egyezmény az oviedó-i egyezmény (2002. évi VI. törvény), amelynek az 5. cikke ugyan valóban kimondja a visszautasíthatóságot, de a 26. cikke – teljesen értelemszerűen – kiveszi az egyezmény hatálya alól a közbiztonság, a bűncselekmények megelőzése, a közegészség védelme vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges intézkedéseket.
Összefoglalva: ez a „tanulmány” szinte alig próbálja leplezni, hogy valójában nem tanulmány. Alapvetően hibás kiindulópontból, teljesen komolytalan módszerekkel, nonszensz következtetésekre jut, amikkel szemben szinte semmilyen tudományosnak nevezhető kritikai kezelést nem alkalmaz. Szó nincs tehát itt semmiféle „tudományos” „tanulmányról” (még kevésbé „hivatalos” megállapításról): ez vegytiszta propaganda, ahol a hártyavékony tudományossági máz legfeljebb arra kell, hogy a manipulációt hatásosabbá tegye.
(Az csak a ráadás, hogy megfelelő vizsgálatokkal, amire a fentiekben utaltam is, még így is láthatóvá válik a valóság – hogy ti. a címbeli állítás ellenkezője az igaz…)
Végezetül szeretném egyértelműen rögzíteni, hogy a gyermekek egészségének védelme érdekében határozottan szükséges az oltások hatásosságát és biztonságát is vizsgálni. Azonban épp e célok érdekében tartozunk azzal, hogy e vizsgálatokat a tények, és nem spekulációk, rosszabb esetben szándékos hamisítások alapján folytatjuk le.
Budapest, 2012. október 8.
Ferenci Tamás
A levél elküldése után a következők történtek.
Frissítés 1: Az eredeti cikket közlő védőoltás-ellenes szervezet vezetője (tehát nem a naturahirek.hu!) a kommentek között megkísérelt érdemben válaszolni a kritikámra. Hogy ez mennyire sikerült, azt mindenki eldöntheti maga: itt olvasható a válasza, itt az én viszontválaszom. Erre további tételes, érdemi reakciót nem kaptam...
Frissítés 2: A naturahirek.hu-s cikkhez valaki kommentárként berakta ennek az elemzésnek a linkjét, és az első bekezdését. Egy napra rá ezt a hozzászólást kicenzúrázták (ironikus módon azon válaszokkal együtt, melyben az eredeti cikket jegyző szervezet fent említett vezetője diadalittasan bejelentette, hogy megcáfolta állításaimat, ld. előbb...). Tették ezt annak ellenére, hogy a hozzászólás mást nem tartalmazott, miközben olyan hozzászólások, melyek pl. azt írták, hogy a naturahirek.hu-tól "agyhalál"-t lehet kapni, mai napig olvashatóak. Később kiderült, hogy a dolgot komolyan gondolják: a Facebook-oldalukról perceken belül törlik már azt is, ha valaki csak a linkjét berakja ennek az oldalnak... Érdemes lehet végiggondolni ezen a ponton azt, amit arról írtam, hogy ki fél attól, hogy a másik véleménye is ismertté váljon - illetve ki igyekszik elhallgatni a másik álláspontot.
Frissítés 3: A naturahirek.hu-n túl a cikket eredetileg közlő szervezet sem fogja vissza magát, ha az írásom elhallgatásáról van szó. Az egyik olvasó elkövette azt a hibát, hogy a facebook oldalukra hozzászólásként berakott egy ezen anyagra mutató linket:
A nagyhatalmú rettegett vakcinalobbi szegény, elnyomott, igazság kimondásáért, és minden álláspont meghallgatásáért küzdő védőoltás-ellenesek ollója azonban gyorsan forog:
Bizonyám, látható az időbélyegekből: másfél órára sem volt szükség ahhoz, hogy megszabaduljanak attól az apró kellemetlenségtől, amit igazságnak hívnak.
Frissítés 4: Egy nappal később megkaptam, angol nyelven (!) a naturahirek.hu válaszát. Mivel végeredményben magánlevélről van szó, ezért szó szerint nem szeretném bemásolni. Röviden összefoglalom mivel érvelt: ő maga a védőoltásokat nem kérdőjelezi meg, csak a segédanyagaikat és a szabadságellenes törvényeket, hogy mindenkinek be kell adni; a blog-om sok hivatalos CDC és WHO tanulmányt is idéz pedig őket felbérelte a gyógyszeripar [nem a blogomat kértem, hogy publikálják, az olvasói levelem viszont egyetlen CDC vagy WHO tanulmányra nem hivatkozott]; az ő oldaluk azért van, hogy felnyissa az emberek szemét, és bemutassa a másik oldalt [különösen ez utóbbi nagyon tetszett, bemutassa a másik oldalt, ja] mert a hivatalos verzió sokszor hamis, például a kormány gyalázatos hazugságokat terjeszt a szeptember 11-i merényletről [ez aztán tényleg abszolút releváns mondjuk a hiányzó p-értékekre vonatkozó kritikám kapcsán...] csakúgy mint a gyógyszeripar, például a pandémiás influenza-vakcina szennyezett volt, az angol egészségügyi hatóság adatokat hallgatott el a vakcinákról és [most jön a kedvencem] a Bayer szennyezett faktor VIII-at árult a '80-as évek elején [gondolom mindenki rögtön látja, hogy ebből miért következik, hogy nincs igazam a hiányzó p-értékek kapcsán!]; mivel már amúgy is publikáltam, ezért nem közlik, mert nem ÉRDEKÜK [nem tévedés, szó szerint ezt a kifejezést használta: "nor is it in our interest to"] közölni védőoltásokat támogató személyek és szervezetek írásait. Végezetül megjegyezte, hogy a kínai kormány minden bizonnyal érdeklődne az írásom iránt, és reméli, hogy egy nap jó állást találok a gyógyszeriparban, ha nem ott dolgozok már most is [nem], mert szükségük van lojális kutatókra. Mivel a levelet nem idéztem egészében, így nem lenne sportszerű a saját válaszomat ide bemásolni (egyébként is, ez az egész már nem olyan fontos, mint maga a kritika), de ha valakit érdekel, a kommentek között megtalálja.
Az utolsó 100 komment: