(Megjegyzés: ez a bejegyzés a régi Nátrium-klorid írás bővített változata. Tartalmazza azt teljes egészében, egy jelentős kiegészítéssel.)
Azt gondolom, hogy a "higannyal", a formaldehiddel, az alumíniummal és az abortált emberi magzatok szöveteivel a védőoltás-ellenesek által hangoztatott, "veszélyes" "összetevőkkel" kapcsolatos rémhírek nagy részét megtárgyaltam.
Az esetek kisebb részében más "összetevőkre" hivatkoznak, ezeket most egyetlen praktikus oknál fogva fogom egy kalap alatt tárgyalni: bár különböző anyagokról van szó, de a velük kapcsolatos valós helyzet nagyon hasonló.
Az első közös pont, hogy e "veszélyes" "összetevők" kigyűjtésekor jellemzően az a logika érvényesül, hogy alfabetikus sorrendben felsorolnak mindent az előiratról, aminek latin neve van (mert az anyagok veszélyessége nyilván a nevük bonyolultságától függ). Ez néha felettébb humoros végeredményhez vezet, először erre mutatok példát, utána foglalkozom egy kicsit a komolyabban vehető részével a dolognak, azaz e komponensek reális veszélyeivel.
Ami vicces...
Ha csak mesélik nekem, akkor nem hiszem el. Pedig de, ilyen is van: egy védőoltás-ellenes oldal a veszélyes komponensek között felsorolta a "nátrium-klorid"-ot! Idézem egész pontosan:
Nátrium-klorid: Megemeli a vérnyomást és gátolja az izom összehúzódást és növekedést.
Nem semmi. Ha valaki még most sem nevet, akkor lelövöm a poént: a nátrium-klorid nem más, mint a...
...bizonyám. Konyhasó...
(Az egész kísértetiesen hasonlít a DHMO-s poénra; talán többen is olvasták: egy hosszabb írás arról, hogy a dihidrogén-monoxid, amit később az írás szigorúan csak DHMO-ként emlegetett, milyen rettenetes veszélyeket rejt magában, hogy huzamos belélegzése halált okoz, hogy a gyilkosok 99%-a fogyasztotta a tette előtti napon, , ennek ellenére felhasználják például tűzoltáshoz, a gyümölcsökről a lemosás sem távolítja el stb. stb., rendkívül vicces volt az egész.)
Úgyhogy azt gondolom, hogy az ilyen vádak kapcsán a mosolygáson túl további teendő nincs.
...és amiről azért érdemes komolyan is beszélni
A vakcinákban lévő többi komponens tipikusan a gyártás során felhasznált, és a végtermékből természetesen eltávolított anyag, amelyek azonban nyomnyi mennyiségben visszamaradhatnak. Pufferek (a pH beállításhoz), tápközeg (amiben az oltóvírust vagy -baktériumot tenyésztették), antibiotikum (az eredeti tenyészet befertőződése elleni védelemre) és így tovább. Hangsúly a "nyomnyi" mennyiségen van – ez az, amit a védőoltás-ellenesek gátlástalanul kihasználnak. Már megint a jó öreg 'sola dosis facit venenum'...
Például jól hangzik azt mondani, hogy egyes védőoltásokban egy polymyxin B nevű antibiotikum van, majd megjegyezni, hogy csak meg kell nézni, hogy a polymyxin B-nek milyen mellékhatásai lehetnek (mert, természetesen, valóban lehetnek!) – csak épp azt felejtik el hozzátenni, hogy míg a gyermekkori kötelező védőoltásként használható vakcinákban 4 (Pentacel) – 10 (Kinrix, Pediarix) pg polymyxin B maradhat vissza (igen, az ott pg, pikogramm: 0,000000000001 gramm), addig mondjuk az Otosporin fülcsepp (aminek ez az egyik hatóanyaga, ahonnan veszik a polymyxin B mellékhatásait) 10 milliliterjében 10 000 NE, azaz kb. 1 mg (milligramm, 0,001 gramm…) polymyxin B van. Tehát az Otosporin egyetlen cseppjében, 20 csepp/ml-rel számolva annyi polymyxin B van, mint 500 000 (azaz ötszázezer) védőoltásban összesen. (Az Otosporin szokásos adagja napi 3-4-szer 3 csepp…)
Ez a tendencia mondható el az összes többi hasonló komponensről is. Ennek egy szélsőséges – de sajnos teljesen valós – példája, amit egy külföldi védőoltás-ellenes oldalon láttam: azt írják, hogy egyes oltásokban szacharóz van, aminek "a túlzott bevitelét káros egészségügyi követkeményekkel kapcsolták össze". Namost, meg kell mondjam, hogy ez az én véleményem szerint is egy abszolút helytálló, a legutolsó vesszőig tökéletesen megalapozott kijelentés: a szacharóz túlzott bevitele valóban összefüggésbe hozható egy káros egészségügyi következménnyel – a neve elhízás, a szacharóz ugyanis nem más magyarul, mint az étkezési cukor… És ezt van képük így leírni. Egy védőoltás kapcsán... A baj az, hogy így leírva persze mindenki röhögőgörcsöt kap, de sajnos nem teljesen alaptalanul építenek az emberek járatlanságára az ilyen kémiai nevek kapcsán és úgy, hogy "szacharóz van benne, aminek a túlzott bevitelét káros egészségügyi követkeményekkel kapcsolták össze" fogadni mernék, hogy sajnos egy sor ember tényleg megvezethető.
Tehát a 'sola dosis facit venenum' elvének figyelmen kívül hagyása sajnos itt is remek terepet ad a manipulációra: fogj egy komponenst amiből 1 egység van az oltásban, majd rezzenéstelen arccal írd le, hogy mit okoz 100 ezer egységben!
Miért mondom akkor mégis, hogy itt van reális kockázat is? Azért, mert bár természetesen a védőoltás-ellenesek által felhozott fenti mellékhatások nevetségesek, hiszen dózis-függőek, de egy van, ami nem az (mert extrém kis dózisnál is felléphet): az allergia. Jellemző módon ezekből a komponensekből olyan kevés van az oltásokban, hogy általában még ennek kiváltásához is (!) túl kevés a visszamaradó mennyiség, de teljesen nem zárható ki, hogy egyes extrém érzékeny személyeknél valóban allergiás (pontosabban szólva inkább anafilaxiás) reakciót okozzon még ez a nyomnyi mennyiség is. Ez az oltások egyik valós kockázata.
Az extrém kicsi azonban nagyon enyhe kifejezés ennek leírására: példának okáért arra, hogy valaki anafilaxiás reakciót mutasson az oltásban lévő neomycinre (egy másik antibiotikum, ami reziduális mennyiségekben visszamaradhat), az egész történelemben egyetlen dokumentált esetünk van. A többi ilyen komponensnél is jellemző, hogy az allergiás reakció valószínűségét 'per millió oltás'-ban, ha nem 'per 10 millió oltás'-ban kell megadni… Az összehasonlítás kedvéért, annak a valószínűsége, hogy valaki autóbalesetban meghaljon, Magyarországon 2011-ben 63 per millió volt.
Hazai feljegyzések szerint az 1976 óta beadott 48 millió influenza elleni oltásra 11 anafilaxia jutott, az összes beadott MMR-oltásra (7 millió oltás) pedig 4.
Sajnos ezt lehetetlen kizárni, anafilaxiás ugyanis szinte bármire lehet az ember, teljesen előreláthatatlan módon is – akár egy bögre kamilla-teára is. (Ez nem idézőjeles példa, hanem konkrét.) Mégsem hallottam olyat, hogy a védőoltás-ellenesek bárkit lebeszélnének a kamilla-teáról, mondván, hogy elvileg anafilaxiát lehet tőle kapni – amit nagyon jól tesznek, hiszen nyilvánvaló, hogy ez a veszély, bár valós, de olyan leírhatatlanul pici, hogy eltörpül a kamilla jótékony hatásai mellett adott helyzetben.
Ezzel együtt is, ez egy valódi kockázat, ezen nincs mit letagadni. Ezzel kapcsolatban három dolgot tartok fontosnak hangsúlyozni. Az egyik, hogy ennek a valószínűsége tehát már-már leírhatatlanul kicsiny, így bár a kockázat valódi, de egy pillanatig sem merül fel a kérdés, hogy a védőoltások előnyei ezt a kockázatot ne haladnák (bőven-bőven) meg. A másik, hogy – szemben azzal amit egyes védőoltás-ellenesek szeretnek sugallni – ennek kapcsán nincsen semmiféle összeesküvés a letagadásra: a Védőoltási Módszertani Levél, illetve az alkalmazási előiratok expressis verbis tartalmazzák a szükséges kontraindikációkat. A harmadik, hogy azoknál, akik ilyen extrém fokú szenzitivitást mutatnak, valószínűnek látszik, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképp belefutnak ebbe a problémába. Nem kell magyaráznom, hogy ha valaki anafilaxiás reakciót mutat 10 pg polymyxin B-re, azzal mi történne, ha az orvos a hallójárat-gyulladására felír – természetesen mit sem sejtve – egy kis Otosporin cseppet, és abból a beteg belelögyböl jó egymilliószor annyit a fülébe… Ironikus módon akár még jól is járhat a gyermek azzal, hogy egy védőoltás után, orvos jelenlétében, biztonságos rendelőben, az ellátáshoz szükséges eszközökhöz közel derül ki a baj, és nem később otthon. (Az előbbi bekezdésben felsorolt, oltást követő anafilaxiás magyar esetek közül egyik sem volt fatális kimenetű.)
