Egy ismert hazai védőoltás-ellenes szervezet nemrégiben a következő képet tette ki Facebook-oldalára:
Szóval, az amerikai védőoltási mellékhatások után kártalanítást adó program (Vaccine Injury Compensation Program, röviden VICP) egy raklap pénzt fizetett már ki 1989 óta, és ezek után mondja bárki, hogy biztonságosak a védőoltások.
Namost eleve érdekes gondolatnak tartom, hogy a védőoltások biztonságosságát a VICP kifizetéseivel mérjük le (dollárban...), de ezen most lépjünk túl – lesz itt még más izgalmas dolog is.
Ehhez nagyon is tanulságos kicsit távolabbról indulni. Kezdjük ott, hogy mi az a VICP? A történet kezdete az 1980-as évekre nyúlik vissza: ekkortájt egyes amerikaiak rákaptak arra, hogy két mikrohullámúsütő-gyártó macska megmikrózása miatti feljelentése között feljelentik a védőoltások gyártóit is, mert a gyermekük orrsövényferdülést/bokatörést/stb. kapott az oltástól. [Igen, tudom, hogy a macska mikrózása miatti feljelentés városi legenda, itt kizárólag az irodalmi hatás kedvéért szerepelt.] A fő célpont a DTP-oltás volt, mert akkoriban épp egy olyan hisztéria tört ki, miszerint tömegesen neurológiai károsodást okoz. Ennek ugyan legjobb tudomásunk szerint semmi valóságalapja nem volt, de néhány, perelőkkel szimpatizáló bíró igen tetemes összegeket ítélt meg, melyeket a védőoltás-gyártóknak kellett kifizetniük.
Itt jön az érdekes rész: a helyzet az, hogy a gyógyszergyárak nem jótékonysági egyletek, a termékeiket alapvetően azért gyártják, hogy azon profitot érjenek el. Ennek megfelelően természetesen a védőoltás-gyártás is üzlet, de olyannyira nem nagy üzlet, hogy ezek a perek pont elegek is voltak ahhoz, hogy a profitjuk megszűnjön ezen a termékkategórián. És mit csinál egy profitorientált szervezet, ha egy termékén emiatt nem tud hasznot realizálni? Jó esetben "csak" emeli a termék árát (magyarán beépíti a perek várható költségét az árba), rosszabb esetben egyszerűen abbahagyja a gyártást. A gyógyszergyárak pedig hajszálpontosan ezt tették: 1988-ra előállt az a helyzet, hogy az egyetlen megmaradt (!) DTP-oltás gyártó is bejelentette, hogy abba fogja hagyni a védőoltás előállítását. (Kíváncsi volnék, hogy a védőoltás-ellenesek ezt hogyan magyarázzák?! A gyógyszergyártó nyilván elérzékenyült látva, hogy mekkora nyeresége van az oltáson, és a fojtogató lelkiismeret-furdalás hatása alatt, hogy ti. ennyi pénzt hogyan lehet képe elkérni az oltásokért, inkább sírva abbahagyta a további gyártást. Nyilván.) Amikor konkrétan előállt az a helyzet az USA-ban, hogy nem lehetett tudni, hogy év végére honnan fognak szerezni DTP védőoltást, gyorsan létrehozták az 1986-os National Childhood Vaccine Injury Act keretei között ezt a bizonyos VICP-t.
A VICP egy állami forrásokból finanszírozott program (minden eladott vakcina után 75 centet kap az alap), amelynek pénzéből az állam szükség esetén helytáll. (Értsd: nem a vakcina-gyártó. Azaz megszűnik az a probléma, hogy a gyártók egyszerűen nem mernek oltóanyagot előállítani, attól való félelmükben, hogy olyan szintű marhaságokkal is őt fogják majd perelni (és rosszabb esetben fizetésre is kötelezni!) mint hogy nem volt figyelmeztetés a mikrón, hogy nem szárítható benne macska.) A dolog a mai napig működik, az alapban nagyjából 2 milliárd dollár van jelenleg. A kompenzációs igények jogosságát egy köznyelvben vaccine court-nek (kb. vakcina bíróság) nevezett intézmény dönti el. Kompenzációt lehet kapni orvosi és egyéb kiadásokért, kiesett jövőbeli jövedelemért, és nem vagyoni jellegűt is (az elszenvedett fájdalmakért). 400 dollár az igény benyújtása (de szükség esetén ez alól is adható felmentés); ha bizonyos minimális követelmények teljesülnek, akkor még pervesztés esetén sem kell a kártalanítást igénylőnek a perköltségeket fizetnie.
A VICP-nek van egy listája azon oltás/mellékhatás kombinációkról, melyeknél a kártalanítást igénylőnek még csak bizonyítania sem kell, hogy az adott mellékhatást csakugyan az oltás okozta az ő esetében is. Ezt hívják Vaccine Injury Table-nek (néha szokás ezért az itt szereplő mellékhatásokat más szövegkörnyezetekben is "table injury"-nek nevezni). Ilyeneknél elég a tényt bizonyítani, hogy az adott oltás után az adott mellékhatása fellépett (az adott időlimiten belül), és a kompenzáció lényegében automatikus, az okozatiság külön bizonyítása nélkül is.
Ha valaki olyan igénnyel jelentkezik, ami nincs a fenti táblázatban, akkor viszont neki kell igazolnia, hogy a mellékhatást tényleg az oltás okozta, ám a kompenzációs igényeknek még ekkor sem kell a szó tudományos értelmében "bizonyítania" ezt, nem kell "minden kétséget kizáróan" (vagy akár csak "nagyon meggyőzően") alátámasztani az igényt. A lehetőség felvetése azért önmagában kevés, de – az amerikai polgárjogi sztenderdeknek megfelelően – elégséges annyit igazolni, hogy valószínűbb, hogy van kapcsolat, mint hogy nincs ("preponderance of the evidence").
Közeledve a konkrét sztorinkhoz, adódik a kérdés, hogy az ide beadott igények mennyire használhatóak fel az oltások biztonságosságának megítéléséhez. A válasz, elég nyilvánvalóan, az, hogy nem nagyon: itt is fellépnek a szokásos 'underreporting' és 'overreporting' problémák. (Pont az előbbi miatt kicsit csodálom is, hogy védőoltás-ellenesek ezt hozták fel példának, máskor inkább szidni szokták a VICP-t, de hát ők tudják.) Erről majd egyszer szeretnék kicsit hosszabban is írni; most azonban ezügyben nem fogok vitatkozni: ahogy a fenti kép kéri, fogadjuk el ellenvetés nélkül ezt a biztonságosság mérőszámának!
Ennek fényében az első gondolat, ami adódik az emberben, hogy miért a dollárban mért összeget használja fel? Nagyon nem mindegy, hogy a történelemben egy oltás beadásából lett baj, de az után 2,3 milliárd dollárt fizettek, vagy minden egyes oltás beadása után baj lett, de csak pár dollárt fizettek... holott a végösszeg ugyanaz lenne a két esetben. Ami tehát érdekes, az nyilván nem az összeg dollárban, hanem az igények száma.
Szerencsére a VICP honlapján erről nagyon részletes kimutatásokat találunk. Ez megerősíti, hogy a program indulása óta valóban, ma már több mint 2,6 milliárd dollárt fizettek ki... de mindezt összesen 3 469 igényre!! A beadott igények száma összesen is csak 13 166 volt. (Tehát 9 697-et nem találtak jogosnak.)
Valószínűleg itt már minden olvasóban felmerül ugyanaz a kérdés: nade mindez hány védőoltásra jutott?? A program teljes idejére vonatkozóan nem találtam adatot, de a 2006 óta eltelt időre igen, márpedig szerencsére ez is elég sok év most már. Eszerint ebben az intervallumban 2 279 igényt kaptak, amiből elfogadtak 1 240-et, elutasítottak 1 039-et; mindezt 1 968 399 297 védőoltás után.
Más szóval a védőoltások 1 240 / 1 968 399 297 = 0,000063%-a után keletkezett jogosnak ítélt igény... De még ha el is tekintünk attól, hogy mit tekintettek jogosnak (ezek a szemetek biztos jól letagadták!), akkor is azt mondhatjuk, hogy ( 1 968 399 297 - 2 279 ) / 1 968 399 297 =
99,99988%-a
után még csak be se nyújtottak kompenzációs igényt.
Hangsúlyozom, azt a mérőszámot használtam, amit a fenti plakát javasolt!
Ha tehát elfogadjuk ezt a metrikát, akkor azt tudom mondani: tell me again how safe they are? Hát ennyire.