Bármilyen meglepő (a védőoltás-elleneseknek valószínűleg pláne...), de két és fél év blog-írás kellett ahhoz, hogy először előforduljon, hogy egy gyógyszergyár pénzt ajánl valamilyen védőoltásokkal kapcsolatos munkámért. (Konkrétan: előadás tartásáért.) Így adódott a kérdés, hogy most vajon mit csináljak, hiszen a pénzt – a függetlenségem biztosítása érdekében – értelemszerűen nem fogadhatom el.

A könyvem esetében ugye úgy oldottam meg a problémát, hogy teljes egészében lemondtam minden anyagi díjazásról (nem csak szerzői honoráriumot nem vettem fel, de a példányok után járó jogdíjról is lemondtam), így végeredményben egy fillért nem láttam az egészből. Persze többen közölték utána, hogy nem vagyok normális, néhányan – és most ez lesz az érdekesebb – pedig azt, hogy azért nem vagyok normális, mert még ha nem is akarok pénzt felvenni, ilyenkor azt kell csinálni, hogy elfogadja az ember és felajánlja jótékony célra. (Valójában azért nem teljesen ész nélkül jártam el: azért nem ezt csináltam, mert az drágította volna a könyvet, én pedig azt szerettem volna, ha az ára a legkevésbé korlátoz bárkit is a könyv elérésében.)

Most viszont nem volt ilyen szempont, így ennek megfelelően cselekedtem: a pénzt teljes egészében elfogadtam... majd az utolsó fillérig át is utaltam a Gyermekétkeztetési Alapítványnak.

És egyúttal megragadom az alkalmat, hogy deklaráljam, hogy a jövőben is e szerint fogok az ilyen pénzekkel eljárni: teljes egészében jótékony célra fordítom.

(Adódik a kérdés, hogy miért épp ez az alapítvány. Eredetileg arra gondoltam, hogy valamilyen autistákat segítő szervezetnek utalom, de aztán letettem erről, nehogy valaki provokációnak érezze. A gyermekétkeztetés úgy jött, hogy azért valamilyen olyan célt kerestem, aminek van köze az egészséghez, lehetőleg a gyermekekéhez, de másrészről nem akartam, hogy bármi köze legyen konkrétan a védőoltásokhoz. A gyermekéhezés – általában megindító voltán túl – leírhatatlan kockázati tényezője egy sor betegségnek; így az ellene való küzdelem komoly népegészségügyi jelentőséggel (is) bír.)