Aki olvasta az írásomat, amelyben a szigorú hazai és a lazább oltási rendű nyugati országok járványügyi adatait vetettem össze, láthatta, hogy milyen drámai a különbség. (Amiből persze önmagában nem következik, hogy ez az oltási fegyelem hatása is (ugyanúgy, ahogy egy másik betegség itthoni gyakoribb előfordulása sem jelentené azt, hogy az meg az oltástól van): az országok számos más tényezőben is eltérhetnek, eltérnek. Az idézett írásom végén részletesen diszkuttáltam azt a kérdést, hogy ennek figyelembevételével mennyire erősen következtethetünk ezekből az adatokból az oltás hatásosságára. Természetesen, ha a többi bizonyíték alapján már elfogadottnak vesszük azt a tényt, hogy e betegségek ellen védő oltások hatásosak, akkor e hatás szemléltetésére tökéletesen megfelelnek ezek a térképek.)

Van azonban egy érdekes aspektusa a kérdéskörnek, amire a fenti írásom nem ad választ.

Védőoltás-ellenes körökben gyakran hallani, hogy Nyugat-Európában – ahol tehát nincs, vagy nem ilyen szigorú az oltási kötelezettség – ugyanúgy magas az átoltottság, mint nálunk. Értsd: tulajdonképpen szükség sincs a szigorú kötelezésre, ez lényeges konzekvencia nélkül elhagyható lenne, hiszen a védelem szempontjából úgyis az átoltottság számít, nem az, hogy kötelezően vagy választhatóan adják-e be az oltást. Csakugyan, ha megnézzük – akár épp ugyanabban a CISID adatbázisban, amiből az idézett írásom adatai is kikerültek – akkor azt látjuk, hogy a legtöbb nyugat-európai országban tényleg 90% körüli vagy akár fölötti például az MMR-rel való átoltottság. (Bár azért valójában vannak kivételek, például Ausztria vagy Franciaország.)

Ez első ránézésre igencsak furcsa lehet – a védelem szempontjából természetesen tényleg az oltás beadása számít, akkor viszont, ha az átoltottság így áll, hogyan lehet mégis ennyivel rosszabb a járványügyi helyzet Nyugat-Európában?

A magyarázat egyik része, hogy az átoltottság és az esetszám közti összefüggés nem lineáris. A nyájimmunitási határ – akár számszerűen is meg lehet határozni, hogy milyen átoltottságot kell elérni ahhoz, hogy fennálljon a nyájimmunitás – ilyen értelemben éles: ha kicsit alá megyünk, akkor nem „kicsit” lesz több megbetegedés, hanem egyáltalán, ki tudnak törni járványok, márpedig ha ez bekövetkezik, akkor akár sokan is megbetegedhetnek – míg, ha fennáll a nyájimmunitás, erre nem kerülhet sor.

Van azonban egy másik magyarázat is, ami manapság ennél is fontosabb. Erre hamar rájöhetünk, ha beleolvasgatunk, akár hasraütés-szerűen, a nagyobb európai járványok leírásaiba (ezeket a Eurosurveillance rendszeresen közli), következzen pár példa a kanyaró kapcsán:

• Hollandia, 2013: „1 226 eset fordult elő… a megbetegedettek 96,5%-a oltatlan volt… az oltatlanok 93,6% ortodox protestáns nézeteit jelölte meg az oltatlanság okaként”;
• Spanyolország, 2012: „109 eset került jelentésre… 66 egyáltalán nem részesült oltásban, a teljes oltási sorozatot mindössze 2 fő kapta meg… a járvány kitörésére egy olyan környéken került sor, ahol a romák jelentik a legnagyobb létszámú kisebbséget, akik közül sokan visszautasítják az oltást kulturális okokból”;
• Ausztria, 2008: „a jelenlegi járvány 202 embert érintett Ausztriában… a közös kapcsolódási pont köztük egy salzburgi antropozófiai iskola és óvoda volt… az ide járó gyerekek túlnyomó többsége nincsen oltva”;
• Svájc, 2011: „219 esetet jelentettek… a túlnyomó többségük (81%) egyáltalán nem volt oltva… a helyszínen gyűjtött adatok szerint az oltás visszautasításának a fő oka a mellékhatásoktól való félelem, és az a meggyőződés volt, hogy a természetes betegségen átesés jobban szolgálja a gyermek egészségét, mint az oltás [megj.: a 219-ből végeredményben csakugyan mindenki felépült, csak épp 11 gyerek tüdőgyulladást kapott a kanyaró miatt, 3 egyéb alsó légúti megbetegedést, 1 agyvelőgyulladást, 1 szaruhártya-gyulladást, összesen 17-et kellett hospitalizálni, köztük egynek az életét intenzív osztályon mentették meg, ahová akut légzési elégtelenséggel került – FT]”;
• Egyesült Királyság, 2013: „több mint ezer esetet (n=1073) jelentettek… a megerősített eseteknek mindössze 12%-a kapta meg a teljes oltási sorozatot… a többség vagy csecsemő volt, aki még túl fiatal volt ahhoz, hogy oltást kaphasson, vagy 10 és 19 év közötti gyermek, akiknek a szülei az MMR-oltás és az autizmus közti megalapozatlan kapcsolatról szóló híresztelések miatt nem oltatta be a gyermekét”;
• és így tovább, és így tovább...

Már ennyiből is sejthető, hogy miről van szó, de ez még egyértelműbbé tehető, ha a fenti oltottsági adatok mellé tesszük az országos átoltottságokat MMR-ből: Hollandia 2013-ban 96% 1 oltásból, 92% 2 oltásból; Spanyolország 2012-ben 97% és 90%; Ausztria 2008-ban 83% és 62%; Svájc 2011-ben 92% és 82%; Egyesült Királyság 2013-ban 95% és 91%. Természetesen a pontos elemzéshez a megelőző évek adataira is szükség lenne, de a lényeg már ebből is világosan látható: sok esetben az országos átoltottság nem is rossz, annyira legalábbis semmiképp, mint a járványok kitörésének a helyén.

Így már világos, hogy mi a probléma: a járványok nem azért törtek ki, mert az (országos) átoltottság alacsony volt, hanem azért, mert – a fenti leírásokból kivilágló, nagyon eltérő okokból, de – lokálisan alacsony volt!

Emlékezzünk vissza: a nyájimmunitási határról szóló okfejtésnél is megemlítettem, hogy mindez akkor érvényes, ha az oltatlanok egyenletesen el vannak keveredve az oltottak között. Mint látjuk, a problémát épp az jelenti, amikor ez nem valósul meg. A konkrét okok nem fontosak számunkra, csak maga a jelenség: ott törtek ki a járványok, ahol az oltatlanok valamilyen oknál fogva térben csoportosultak (klasztereződtek). Az országos átoltottság ugyan nem rossz, vagy épp kifejezetten jó, de helyileg, például egy iskolai diákjainak körében rossz. A nem kötelező oltási rendszerekben tehát sokszor nem önmagában az okozza a problémát, hogy az átoltottság rossz, hanem az, hogy az oltást visszautasító szülők térben is koncentrálódnak!

Ezek miatt tehát az – országosan számolt – átoltottság nem túl jó mutató. Jobban belegondolva ez józan ésszel is világos: ha egy 10 darab, egyenként 1 millió lakosú megyéből álló ország minden megyéjében van 900 ezer oltott és 100 ezer oltatlan, akkor lehet, hogy megbetegedés sem lesz egy olyan betegségből, ahol a küszöb mondjuk 80% (feltételezzük, hogy megyén belül már megvalósul a keveredés), míg ha van 9 megye, ami tökéletesen oltott, és 1, ami semennyire sem, akkor akár 1 millió beteg is lehet – holott az országos átoltottság mindkét esetben pontosan ugyanúgy 90%! Épp emiatt sok járványügyi adatszolgáltató rendszer az átoltottság mellett külön is megadja, hogy az ország területi egységeinek mekkora része teljesít egy adott minimális, például 80%-os átoltottságot, hogy ezzel is enyhítsék a fenti problémát.