Védőoltásokról - a tények alapján

(Aki először jár ezen a blogon, az javaslom, hogy kezdjen itt: Tartalomjegyzék gyanánt.)

A védőoltások az orvostudomány legcsodálatosabb találmányainak egyikét jelentik.

Több száz millió ember életét mentették meg a történelemben (illetve, a világ szerencsétlenebb országaiban, mentik meg mind a mai napig). Azáltal, hogy segítik elkerülni a megbetegedéseket, csökkentik a gyermekek fájdalmait, szenvedését, segítik elkerülni a még súlyosabb (adott esetben maradandó megnyomorodáshoz vezető) szövődményeket, tehermentesítik a nemzetgazdaságot és az egészségügyi ellátórendszert. Ami miatt a csodálatos jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kis áron teszik: kockázataik (illetve költségük) sok nagyságrenddel az előbbi előnyök mögött marad.

Manapság azonban felbukkantak, Magyarországon is, csoportok, akik fejükbe vették, hogy megingatják a bizalmat a védőoltásokban. Amíg ezt tárgyszerű, szakmai vita keretében teszik, nincs is semmi gond. Néhányan azonban nem érvelnek, hanem manipulálnak, nem megalapozott kritikájuk van, hanem előre eldöntött prekoncepcióikat, összeesküvés-elméleteiket igyekeznek szakmai köntösbe bújtatni. Céljuk, hogy érzelmekre hatva verjenek át embereket, károkat okozva az egész magyar közegészségügynek, a magyar gyermekeknek.

Meggyőződésem szerint csak felvilágosítással, ismeretterjesztéssel lehet e manipulációk ellen hatékonyan fellépni. E blog ezt a célt kívánja szolgálni: bemutatja, hogy a védőoltás-ellenesek hazugságaival szemben mit mutatnak a tények a védőoltásokról. Szó lesz a hatásosságról, a biztonságról; a témákat folyamatosan bővítem.

A blog központi oldala, ahonnan indulni érdemes: Tartalomjegyzék gyanánt. Innen indulva minden tárgyalt kérdés megtalálható, strukturált rendben.

A blog anyaga "könyv" formában is elérhető: Ferenci Tamás: Védőoltásokról – a tények alapján, sőt, most már igazi könyvként is, ha valaki jobb szeretné papíralapon olvasni. Rövid összefoglalóként ezt a cikkemet ajánlom.

Elérhetőség

A szerző biostatisztikus, az ÓE Élettani Szabályozások Csoportjának adjunktusa, a BCE Statisztika Tanszékének félállású adjunktusa.

Email-es elérhetőség:

 

Friss topikok

Címkék

adatforrás (2) adatvizualizáció (1) all trials (1) alumínium (2) autizmus (5) bárányhimlő (4) BCG (2) bexsero (5) bíróság (1) biztonság (32) boldogkői zsolt (1) cfr (1) cikk (4) cocooning (1) cukorbetegség (1) diabetes (1) diftéria (1) efpia (2) egészségi állapot (1) előadás (3) epidemiológia (4) epidemiology and infection (1) eradikáció (1) etika (1) fészekimmunizálás (1) formaldehid (1) forrás (1) függetlenség (1) gyermekrák (1) haemophilus influenzae b (1) hatásosság (27) háziorvos továbbképző szemle (1) hepatitis b (2) Hib (1) higany (3) immunológia (1) immunrendszer (1) indokoltság (2) infektológia (4) influenza (1) interjú (1) ipm magazin (1) ipv (1) járványos gyermekbénulás (2) jog (2) kanyaró (7) kiggs (1) kockázat-haszon mérlegelés (5) kockázatérzékelés (1) kockázatkommunikáció (1) költséghatékonyság (2) könyv (8) kötelezőség (2) kritikus gondolkodásmód (3) Kürti Katalin (1) kutatás (4) matematika (1) meningococcus (4) minőség (3) MMR (3) morbilli (7) műhelytitok (8) mumpsz (1) nátrium-klorid (1) nyájimmunitás (7) oltás (104) opv (1) orvosi hetilap (1) orvosi kutatások kritikus értékelése (1) orvosi szemétkosár (2) összetevő (5) övsömör (1) PCV (1) pertussis (6) pneumococcus (1) policy (1) polio (5) prevenar (1) rota (1) rózsahimlő (2) rsv (1) rubeola (3) statisztika (3) synflorix (1) szamárköhögés (6) szatymaz (1) szebik imre (1) szendi gábor (3) szükségesség (1) TBC (1) tiomerzál (3) torokgyík (1) transzparencia (3) ukrajna (1) vakcina (105) varicella (3) védőoltás (105) zoster (1) Címkefelhő

Ingyenes lesz-e a Bexsero Magyarországon?

2017.06.12. 12:39 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A címben jelzett kérdést tette fel a kormánynak egy újságíró a napokban; a kapott – nemleges – választ, illetve mindenekelőtt az indoklását talán nem felesleges egy-két szempontból kommentálni.

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a válaszban leírtak túlnyomó részével egyetértek (olyannyira, hogy egy jelentős részük konkrétan is szerepelt az erről a témáról írt cikkünkben). Tény, hogy a tényleges klinikai hatásosság még bizonytalan – bár az is az igazsághoz tartozik, hogy ma már erről a kérdésről többet tudunk, és, ami még fontosabb, ezek az új hírek nagyon pozitívak –, tény, hogy a lázreakciók gyakoribbak más oltásokhoz képest – olyannyira, hogy a védőoltási módszertani levél egyedülálló módon profilaktikusan is lázcsillapító használatát ajánlja Bexsero oltás beadásakor –, hogy nem könnyű az oltási menetrendbe illesztése stb. stb. (Egy látványos kivétellel, amiben egyértelműen tévedtek a válaszadók: az, hogy "a B típusú meningococcus elleni vakcinák törzsspecifikusak, csak már kitört járványból azonosított törzs ellen nyújtanak megfelelő védelmet" csak az ún. OMV-vakcinákra igaz, a Bexsero-ban pont az a pláne, hogy univerzális.)
Összességében még mindig elég kevés a tapasztalat, és egyet tudok érteni, hogy ilyen helyzetben, ebben a műfajban, óvatosnak kell lenni.

Van azonban a válaszban két momentum, ami szemet szúrt, érdekes módon ellentétes előjellel: egy helyen valamit magyaráznak, pedig nem biztos, hogy kellene, egy helyen viszont nem magyaráznak valamit, pedig lehetne. Jelesül:

  1. A válasz szerint az egyik ellenérv az volt, hogy az oltás "hamis biztonságérzetet" adna. Ezt a mondatot kétféleképp lehet érteni, az egyik esetben konkrétan értelmetlen amit mondanak, a másik esetben viszont nem ennyire rossz a helyzet, de ez csak a cikk szövegéből derül ki, a címe meglehetősen félrevezető lehet. A klasszikus értelmezés ugyanis az, hogy a megelőző eljárások egyik baja (általában, nem csak a védőoltások kapcsán), amit figyelembe kell venni a megítélésüknél, hogy az – esetleg nem is túl jó – védelmük miatt az emberek kockázatosabb magatartást fognak követni, mert abban a hiszemben vannak, az a percepciójuk, hogy úgysem lehet bajuk. Ezt a jelenséget szokták rizikó-kompenzációnak hívni. A meningococcus B esetében nem tudom mit lehet kockázati magatartásnak nevezni (pláne csecsemőknél...), különösen, mert itt a problémát nem is a kórokozó elkapása, hanem annak az invazívvá válása jelenti. (Igen, tény, hogy ennek ismertek bizonyos rizikófaktorai, de kissé nehéz elhinni, hogy bármely szülő azért kezd el dohányozni a csecsemője mellett, mert "á, úgyis védett a meningococcus ellen!" vagy emiatt fog a csecsemő zsúfoltabb lakásban lakni.) A másik értelmezés, amire a cikk szövegéből végül csak kiderül, hogy gondoltak, hogy ez megnehezíti a betegség felismerését, hiszen az orvos a differenciáldiagnosztika során ezt a betegséget a lista végére rakja, mondván, hogy úgyis oltva van. Ez a világ összes oltásánál felvethető, reális ellenérv. (Igaz, borzasztó gyenge: persze, nyilván évi 50 ezer kanyarós mellett hamarabb felismernek az orvosok egy kanyarót, mint évi 5 mellett, mégsem mondaná senki sem, hogy emiatt jobb az előbbi helyzet.) Nem rendelkezem tényadattal az ügyben, de a benyomásom az, hogy itt mégiscsak elég abszurd ez az ellenérv, mégpedig a betegség jellege miatt: biztos vannak kivételek, de azt gondolom, hogy a meningococcus esetében annál, hogy az orvosok számára nem elég egyértelműek a tünetek, sokkal-sokkal fontosabb probléma a gyakorlatban, hogy borzasztó gyorsan progrediál. Ebből adódóan a meghatározó gond az az időveszteség, amíg a beteg elér az egészségügyi ellátórendszerig, nem az ottani késlekedés, márpedig ebből a szempontból az oltás teljesen lényegtelen, hiszen a szülő úgysem differenciáldiagnosztizálni fogja a gyerekét, csak azt látja, hogy valami nagyon nincs rendben vele. (Csak sajnos sokszor már túl későn.) Pont emiatt egyébként természetesen fontos – az egész oltás-kérdéstől teljesen függetlenül – a szülők felvilágosítása; más kérdés, hogy ez itt nagyon nehéz, hiszen igen ritka betegségről van szó, és a már említett gyors progresszió nagyon sok esetben a legnagyobb odafigyelés mellett is sajnos elkerülhetetlenné, vagy szinte elkerülhetetlenné teszi a tragédiát.
  2. Ennél sokkal fontosabb kérdéskör a költséghatékonyság ügye, amit a válasz szinte csak érintőlegesen említ, pedig szerintem ez az egyik legalapvetőbb probléma a címben feltett kérdés kapcsán. Hadd kezdjem egy általánosabb kitérővel. Mégpedig azért, mert a blogon eddig ez a téma mostohagyerek volt: a bevezetésben ugyan megemlítettem, hogy a három klasszikus akadály (hatásosság, biztonság, minőség) mellett ma már egyre fontosabb a negyedik akadály, a költséghatékonyság is (ez a kijelentés általában, bármilyen gyógyszer esetén igaz; ez alól a frissen kifejlesztett vakcinák sem kivételek), de ennél tovább nem mentem. Nem azért, mert nem tartom fontosnak, és csak részben azért, mert egyszerűen nem jutott rá időm: a legfontosabb ok, ami miatt hátra raktam ezt a témát a megírandó bejegyzések sorában, az az, hogy kinek fontos ez a kérdéskör. Ha ugyanis az ember rendelkezik elég pénzzel, és az a saját pénze, akkor tökéletesen szíve joga ezt a szempontot teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ha van pénzem megvenni a gyermekemnek a Bexsero-t, akkor nem kell forintra lebontva kiszámítanom, hogy mennyit ér az élete, és ez alapján döntenem (mint ahogy nyilván senki nem is teszi ezt). Gyökeresen eltérő a helyzet azonban akkor, ha más pénzét költöm az oltásra! Ez a problémakör tehát nem az egyes embereknek érdekes, hanem az államnak, aki az adófizetők pénzéből vesz oltást (vagy bármilyen más egészségügyi technológiát). Itt azonban nagyon is bejön a negyedik szempont. Ha csak egyetlen mondatban kellene összefoglalni az egészséggazdaságtan legfontosabb eredményét, akkor az a következő: ha az egészségügyre fordítható összeg véges, és ami nagyon fontos, hogy ilyen szempontból mindegy is, hogy 10 forintban vagy 10 billiárd forintban véges, akkor minden egyes fillért ott kell elkölteni, ahol a legnagyobb egészségügyi hasznot hajtja. Ennek nagyon egyszerű az oka: minden fillér, amit elköltünk adott helyen, azt nem tudjuk más helyen elkölteni (ez mindaddig igaz, amíg véges az összeg, és ahogy írtam is, ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy milyen összegben véges!). Ha Bexsero-ra – vagy bármi másra – költve X forintot megmenthető Y gyerek, akkor azt kell megnézni, hogy máshol elköltve netán nem menthető-e meg X forintból több mint Y gyerek. Ha igen, akkor nem szabad Bexsero-t venni állami pénzen. Tudom, hogy ez nagyon érzékeny kérdés, amiről csak óvatosan szabad beszélni, mert az ember könnyen tűnhet szívtelennek. "Meghal a gyerekem, mert az állam ezen spórolt!". Valóban, sokan hajlamosak úgy gondolni a költséghatékonyságra, mint valami, ami "csak pénz kérdése". Ez nem igaz! Ez a szempont pontosan ugyanúgy emberéletek, egészség kérdése! Azt szoktam mondani, hogy a legjobb ezt úgy elmagyarázni, hogy arra érdemes gondolni: ha ezt az X forintot most elköltöm itt, akkor azzal elvonom, mégpedig szükségképp elvonom máshonnan... mert ugye véges az elkölthető összeg. Márpedig, ha ott elköltve menthettem volna meg több embert, akkor ezzel a döntéssel nagyon is emberéletben okoztam kárt! (Igen, tudom, hogy sokszor itt nem szó szerint élet megmentéséről van szó, a vájtfülűbbek nyugodtan olvassák úgy, hogy "minőséggel korrigált életév", csak nem akartam ezzel is bonyolítani. Más helyen írtam ezekről részletesebben.) A tipikus ellenérv az szokott lenni, hogy "bezzeg ha nem költenének annyit stadionra/plakátkampányra/aktuális politikai helyzet függvényében bármi más behelyettesíthető ide, akkor jutna erre is!", meg hogy "bezzeg ha a politikusok nem lopnának, akkor jutna erre is!". Bármilyen csábítóan hangzik, sajnos ez az érvelés teljesen fals. Természetesen, ha egy beruházás értelmetlen, akkor nem szabad(na) végrehajtani, ha egy pénzt bűnös úton tüntetnek el, akkor azt nem szabad(na) hagyni, de ez nem jelenti azt, hogy az így felszabadult pénz ész nélkül elkölthető lenne! Mivel ettől még ugyanúgy véges maradna a kassza (legfeljebb nagyobb összegben véges), továbbra is ugyanúgy fennállna, hogy minden fillért ott kell elkölteni, ahol a legnagyobb egészség-nyereséget hozza. Azaz: a fenti mérlegelést pontosan ugyanúgy kellene végrehajtani továbbra is. Igen, ha több pénzünk lenne, akkor kicsit magasabban húzhatjuk meg a vonalat, hogy mit engedhetünk meg, de ettől még továbbra is hajszálpontosan ugyanazt kellene vizsgálni. Tehát a költséghatékonyság szempontján ez mit sem változtat. Egy szó mint száz: a kérdés az, hogy amennyi pénzbe egy univerzális oltási program kerülne, abból nem lehet-e, más területen elköltve, több életet megmenteni. Csak a nagyságrendek végett: egy csecsemő immunizálása Bexsero-val listaáron 80-90 ezer forint (két hónapos korban kezdve 3 oltás kell az alapimmunizáláshoz, darabja 25-30 ezer forint körüli), és Magyarországon évi 5-10 csecsemőkori megbetegedést, és 1-3 halálozást okoz a meningococcus. Nagyon durván számolva tehát egy megbetegedés megelőzése – évi 90 ezer születés mellett – 700 millió, egy halálozás elkerülése  több mint 2 milliárd (!!!) forintba kerül ezzel az oltóanyaggal. (Ha feltételezzük, hogy az oltás későbbi életkorban is tökéletes védelmet nyújt, a helyzet akkor sem nagyon változik: a meningococcus B összesen is évi 20-25 megbetegedést okoz, de csecsemőkor után egy negyedik, emlékeztető oltást is adni kell. A halálozások többsége a csecsemők közül kerül ki.) A valós egészséggazdaságtani vizsgálatok ennél természetesen milliószor bonyolultabbak, nem beszélve arról, hogy ha az ember nem azzal megy a gyártóhoz, hogy 3, hanem azzal, hogy 300 ezer dózist szeretne venni, akkor vélhetően nem listaáron fogja megkapni, de a nagyságrendek belövését ez is jól szemlélteti... Amint arra az egyik korábbi írásomban is utaltam, Németországra, Franciaországra, Olaszországra elkészültek ezek az igazi egészséggazdaságtani vizsgálatok is, nem túl meglepő módon az derült ki, hogy a Bexsero-val történő univerzális oltás szinte semmilyen körülmények között nem tekinthető költséghatékonynak a szokványos kritériumok mellett. Magyarországra tudomásom szerint ilyen vizsgálat nem készült, de az eredménye nagyjából borítékolható. Nem véletlen, hogy a világ egyetlen országa követ ilyen stratégiát, az Egyesült Királyság, csakhogy ott a meningococcus B helyzet is sokkal súlyosabb, illetve az oltás árát is egészen drasztikusan le tudták alkudni. Fontos végül azt is megjegyezni, hogy természetesen minden ilyen költésnek lehetnek indirekt, nehezen megragadható egészségügyi hasznai is; a védőoltási programoknál tipikusan ilyen a "betegség kezelése helyett inkább azok megelőzése" szemlélet általános erősítése a lakosságban. Igenis érdemes lehet valamire ezért is pénzt szánni, még akkor is, ha praktikusan lehetetlen megmondani, hogy ezzel pontosan mennyi egészséget nyerünk. Más kérdés, hogy jelen esetben akkora számok jöttek ki, hogy nyilván szóba sem jön, hogy emiatt érné meg mégis, de elvileg, kérdésesebb helyzetben, ez is döntési szempont lehet.
    (Megjegyzés: a fenti leírás végig a költséghatékonyság azt a szemléletét követte, melyben az oltás költségeit a betegség egészségügyi következményeivel vetjük össze, tehát azt nézzük, hogy 1 Ft-ért mennyi egészséget vehetünk a társadalomnak. Van egy másik, kapcsolódó kérdés, az ún. költség-haszon vizsgálat, melyben azt nézzük, hogy 1 Ft-ért hány forintot kapunk, abból adódóan, hogy a megbetegedések elkerülésével pénzt is spórolunk, hiszen nem kell betegeket ellátni, a szüleik nem esnek ki a munkából stb. Ez bizonyos oltásoknál roppant fontos kérdés, tipikusan ilyen a bárányhimlő és a rotavírus elleni oltás, de itt most, mivel nagyon ritka betegségről van szó, nyilván fel sem merül, hogy ezért oltsunk.)

Zárásként ismét hangsúlyozom, hogy a költséghatékonyság kérdésköre nem a vakcinával magával kapcsolatos, valaki a saját pénzéből bátran megveheti minden ilyen megfontolás nélkül is. Ha azonban az adófizetők pénzét költjük rá, akkor még egy tökéletesen hatásos, tökéletesen biztonságos, és tökéletes minőségben gyártott vakcinát sem szabad megvenni, ha nem költséghatékony! Teljes mértékben megértem, hogy egy szülő, aki ebben a betegségben veszti el a gyermekét, ezt úgy értékeli, hogy az állam hagyta meghalni nyomorult 2 milliárd forintért, miközben százszor ennyit költenek stadionra/lopnak el/stb., de újra mondom, hogy ha ezeket a pénzeket nem költenék el feleslegesen/nem lopnák el/stb., akkor is igaz lenne, hogy 2 milliárd forintot az egészségügy más területén elköltve szinte biztos, hogy nem 1, hanem 2, vagy inkább 20 gyermek életét lehetne megmenteni. Világos, és tökéletesen érthető, hogy ez a konkrét szülőt nem vigasztalja, hiszen egyéni szinten természetesen az ő gyereke számít, ezzel nem is vitatkozok, de társadalmi szinten az előbbi választás sajnos nem azt jelenti, hogy megmentettünk 1 gyereket, hanem azt, hogy elvesztettünk 19-et. Ha kiderül, hogy a Bexsero-val magával minden tökéletesen rendben van (amit nyilván mindenki remél, és egyelőre szerencsére nagyon biztatóak is a jelek!), ingyenessé akkor sem lehet tenni, legalábbis a jelenlegi ár- és megbetegedési viszonyok mellett. Ez nem "szívtelenség", épp ellenkezőleg, az lenne a szívtelenség, ha a véges egészségügyi kasszát nem költséghatékony módon költjük el, hiszen ez azt jelenti, hogy onnan szívjuk el a pénzt, ahol elköltve nagyobb hasznot hajthatna, azaz, ha kevésbé látványos, kevésbé újság címlapjára rakható módon is, de emberek egészségének okoznánk kárt.

41 komment

Címkék: vakcina oltás költséghatékonyság védőoltás meningococcus bexsero

Válasz Kürti Katalin Népszavában megjelent cikkére

2017.04.17. 02:17 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Múlt hét szombaton a Népszava mellékletében jelent meg egy egész oldalas írás Kürti Katalin tollából a védőoltásokkal kapcsolatban. Többen buzdítottak rá a blogon a kommentek között, hogy írjak választ rá; ezt most meg is tettem. Eredetileg az volt a buzdítás tárgya, hogy ezt küldjem be az újságnak, gondoltam is rá, hogy megtegyem, de mire a végére értem, felmértem, hogy ez lehetetlen. Ha valaki elolvassa, akkor valószínűleg egyet fog érteni velem, hogy ez már pusztán terjedelmi okokból is reménytelennek látszik. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy mindenféle rövidítésekkel rossz esetben elrontom az írásomat, inkább leközlöm itt a blogon, egyben, ahogy megírtam, hiszen a blog akármennyi szöveget elbír. Manapság talán még fontosabb is, hogy online elérhető legyen, mint hogy ki legyen nyomtatva. Vágjunk tehát bele!

Egy talán meglepő állítással kell kezdenem: alapjaiban egyetértek a cikk szerzőjével. Azt írja, "tegyünk meg mindent gyermekeink egészségéért", amivel mélységesen egyet tudok érteni. Sőt, továbbmegyek: ami talán még meglepőbb, a konkrét módszerével is egyet tudok érteni! Tökéletesen egyetértek ugyanis, hogy a kritikus szemlélet milyen fontos; nem akarok nagyképűsködni, de azt hiszem kevés ember van az országban, aki nálam többet tenne – az orvostudomány terén – ennek terjesztésért elsősorban orvosok, de néha még a laikusok körében is. Kürti Katalinnak teljesen igaza van: amekkora mennyiségben áradnak felénk a – nagyon is eltérő minőségű... – információk e területen (is), így a kritikus szemlélet valóban létfontosságú ahhoz, hogy olyan következtetésekre jussunk, melyek hirdetésével tényleg a gyermekek egészségéért teszünk.

A probléma ott van, hogy a "kritikus szemlélet"-be beletartozik két dolog, ami fájdalmasan hiányzik Kürti Katalin írásából: az, hogy az álláspontunkat alátámasztó bizonyítékokat is kritikusan szemléljük, és az, hogy ne kiragadott bizonyítékokat értékeljünk, hanem teljes képet igyekezzünk alkotni, minden szempont figyelembevételével.

Nem akarok terminológiai vitákba belemenni oltásellenes vs. oltáskritikus ügyben (a védőoltás-ellenesek egy része kitalálta, hogy sokkal jobban hangzik, ha magát oltáskritikusnak hívja, akinek semmi baja az oltásokkal, csak – mondjuk – biztonságos oltásokat akar, tehet ő róla, hogy ez sem az, meg az sem, meg amaz sem?!), de egy dologra azért felhívnám a figyelmet. Maga a szerző írja más helyütt, hogy oltáskritikus az, aki nem feketén-fehéren látja a kérdést. Amint fent is írtam, nagy örömmel veszem ezt a látásmódot; de akkor már érdemes olyan szemmel is végignézni Kürti Katalin írását, hogy hányszor látja feketén, és hányszor fehéren a kérdést...

(Igen ironikus módon a fenti jelenségre épp Kürti Katalin szervezete szolgáltat látványos illusztrációt. Honlapjuk közepén egy pirossal szedett Fontos felirat alatt olvashatjuk, hogy ők "nem az oltások ellen" emelnek szót, "hanem azok kötelezőségének megszüntetéséért". A munkatársaink pont alatt legelső helyen szereplő szakmai tanácsadó nevét beütve a Google-be, az első találatok között jön be az interjúja, melyet "A védőoltás bűn" címmel (így!!) adott egy internetes tévének. Tehát ők nem védőoltás-ellenesek, ugyanmár, dehogy, természetesen nem az oltások ellen emelnek szó (és fel is háborodnának, ha valaki ezt mondaná rájuk!), mindössze annyi van, hogy az első helyen felsorolt munkatársuk "A védőoltás bűn" címmel ad interjút...)

Én azonban saját magammal szemben pontosan ezt az elvárást támasztom: nem "oltáspárti" vagyok, hanem valóságpárti, azaz az oltásokat támogató bizonyítékokat is ugyanolyan kritikus szemmel vizsgálom meg, és az ellenkező bizonyítékokat sem hagyom figyelmen kívül. Aki követi tevékenységemet, az valószínűleg számos példát tud is arra hozni, hogy ez a kijelentés nálam nem csak levegő bemondott malaszt.

 

Kürti Katalin cikkének már a felütése is erős: "Donald Trump és felesége már az elnöki beiktatás előtt is beszéltek az oltásokról [mint az ide rakott link is mondja, hogy ti. ellenzi a védőoltásokat]". Előre kell bocsátanom, hogy tőlem – szemben eszerint Kürti doktornővel – távol áll a tekintélyszemélyre történő hivatkozás, mint érvelési megoldás, tehát, hogy valami azért igaz, mert egy híres ember mondja. De még ha ettől el is tekintünk: komolyan? Donald Trump mint tekintélyszemély egy orvostudományi kérdésben? Donald Trump?!

Ezen még mosolyoghatunk, ám ami ezután jön, az már kevésbé vicces; kezdve azzal, amikor Kürti Katalin rátér az autizmus kérdésére.

"Amerikában évek óta „autizmus járványról" beszélnek", írja a szerző. Nyilván csak helyhiány miatt nem említi meg Kürti doktornő, hogy valójában ma sem tudjuk, hogy ebből a növekedésből mennyi a valós, és mennyi a látszólagos. De ettől függetlenül az alapgondolatban igaza van: ez egy rendkívül aggasztó jelenség, és kiemelten fontos lenne, hogy többet tudjunk az okairól. Pontosan ezért van az, hogy én magam is, a gyermekkori cukorbetegségtől eltekintve (mely a szakmai munkám, érdeklődésem egyik fókusza, védőoltásoktól teljesen függetlenül) talán az autizmussal kapcsolatos bejegyzésembe fektettem a legtöbb munkát, a szokottnál is alaposabb irodalomkutatás végeztem, beszéltem autista gyermeket nevelő szülőkkel stb., az eredményt mindenki elolvashatja az erről szóló írásomban.

Nézzük Kürti doktornőnek mi mondanivalója van a témában! Először is előveszi orvostudományi kérdések eldöntésének legborzasztóbb módszerét: "Egy 2013-ban publikált cikk szerint 1978-ban 10.000-ből 1, 2013-ban már 50-ből 1 gyerek lett autista. [...] Az orvosok és a kutatók már a 60-as évektől rámutatnak arra, hogy a gyermekpopuláció egészsége romlik, és ez a rosszabbodás egybeesik az egyre nagyobb számú oltás bevezetésével". Nehéz elhinni, hogy Kürti doktornő tényleg komolyan azt gondolja-e, hogy a '60-as évek és napjaink között csak és kizárólag az oltások számában van különbség?! Viszont ha nem, akkor meg honnan tudja, hogy az egymillió különbség közül az oltások (is) felelősek...?

De ez még csak hagyján. Mert ettől legfeljebb úgy tűnhet, hogy akkor nem tudjuk mi a helyzet, a valóságban azonban nagyon is van erről információnk, ugyanis – bár Kürti doktornő komplettül elhallgatja – de ebben a kérdésben egy egész sor vizsgálatot végeztek. Van köztük önkontrollos esetsorozat, van köztük kohorsz, van köztük eset-kontroll. Van köztük lengyel tanulmány, van köztük dán, van köztük angol, van köztük japán. Van köztük ami néhány száz gyereket vizsgált, van ami több mint félmilliót.

Egyetlen közös pont van bennük: az, hogy egységesen azt találták, hogy az oltások nem hozhatóak összefüggésbe az autizmussal.

Bocsánat, még egy közös van bennük: az, hogy egyikről sem olvasható egyetlen szó sem Kürti Katalin cikkében. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a két közös vonás vajon független-e egymástól...

Én tényleg adok a kritikus gondolkodásmódra, úgyhogy szó nincs arról, hogy azt állítanám, hogy ezek a tanulmányok mind hibátlanok. Épp ellenkezőleg, egy külön írásban foglalkoztam nagyon részletesen a felhasznált módszerek, előnyeivel, hátrányaival, bizonyítóerejük korlátaival. E kutatásoknak tehát természetesen mind vannak kisebb-nagyobb limitációi, ám a bizonyítékok összessége nem sok kérdést hagy. Ebből is adódik, hogy természetesen nem arról van szó, hogy ezeket a kutatásokat nem lehet kritizálni, ellenkezőleg: én örülnék a legjobban, ha Kürti doktornő kritizálná őket... Egyet nem lehet (nem illik): figyelmen kívül hagyni őket. Mert ha ezt tesszük, akkor már nem a kitűzött célunkat fogjuk szolgálni.

Azt írtam az előbb, hogy nem sok kérdést hagy; akkor tehát most ezen tanulmányok fényében biztosan kijelenthetjük, hogy az oltásoknak nincs közük az autizmushoz? Nem. Nem csak az említett limitációk miatt, hanem azért sem, mert az epidemiológiában nincs olyan szó, hogy "biztos". Sok száz kutatást olvastam az autizmus okairól – oltásoktól teljesen függetlenül is –, úgyhogy úgy szoktam fogalmazni: millió lehetőség merült fel, mint potenciális ok, és ezen milliónyi lehetőség közül nincs még egy amit annyira biztosan ki tudnánk zárni, mint az oltásokat.

(Kitérő: Kürti doktornő említi, hogy egy William Thompson nevű kutató szerint a CDC, az amerikai járványügyi szerv meghamisított egy ilyen témájú kutatást. Muszáj erre is pár mondatban kitérnem: Thompson valóban köti az ebet a karóhoz, hogy ez történt, de a kérdésben egyáltalán nem látni tisztán. Egy Brian Hooker nevű ismert védőoltás-ellenes aktivista írta meg az úgymond valódi – tehát nem meghamisított – adatok elemzését, csakhogy ekkor kiderült, hogy egészen botrányos módszertant használva jutottak arra a megállapításra, hogy az MMR oltás összefüggésbe hozható az autizmussal, legalábbis az afro-amerikai gyerekek körében. (Ilyenben jártasak kedvéért: többek között konkrétan semmilyen (!) confounder-re nem kontrollált, tehát ahelyett, hogy csinált volna egy logisztikus regressziót, egyszerűen berakta a számokat egy χ2-próbába! A cikket később vissza is vonta a folyóirat.) Azóta ráadásul elérhetővé tették a a meghamisítást állítólagosan bizonyító teljes dokumentációját a kutatásnak, mondanom sem kell, nyoma nincs semmilyen rosszhiszemű hamisításnak. Egy szó mint száz, jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a világon semmi alapja nincs ennek az egész sztorinak, de nekünk tulajdonképpen nem is ez az érdekes, hanem az, hogy mennyire irreleváns az egész: nem csak azért, mert afro-amerikaiakra vonatkozik (kissé ironikus lenne, de nyugodtan mondhatnám, hogy magyar viszonylatban még ez a kutatás is megerősítette, hogy az MMR oltás nem okoz autizmust...), hanem azért is, mert ez a kutatás annyira jelentéktelen az oltás/autizmus területen belül, hogy én történetesen még csak meg sem említettem mint alátámasztást, az erről szóló írásomban...!)

Ebben az egészben a legijesztőbb – immár nem az oltások szempontjából – nem is az, hogy sokat sejtetően megemlít egy teóriát, amiről igen biztosan tudjuk, hogy nem igaz, hanem az, hogy egy hangot nem szól azokról, amikről meg igen biztosan tudjuk, hogy igazak. Anyai életkor? Apai életkor? Születéskori komplikációk? Ezek hol maradtak a cikkből Kürti doktornő...? Újra mondom, ennek már semmi köze nincs az oltásokhoz: ez egyszerűen az autizmussal kapcsolatos félrevezetés, hogy valaki úgy ír az autizmus okairól, hogy ezeket még csak meg sem említi...!

Az elején azt mondtam, hogy kiemelten fontos, hogy többet tudjunk az okairól, ha viszont ez így van, akkor aki ebben vezet félre embereket, az kiemelten árt. És nem, nem a védőoltásgyártóknak, ugyanmár, nem is nekem vagy a népegészségügyi szerveknek – hanem elsősorban és mindenekelőtt épp maguknak az autistáknak és családjaiknak!

"Egyre több és több kérdés és kétség merül fel, aminek tisztázására mind az orvosok, mind a szülők válaszokat várnak" írja Kürti doktornő, és ezzel elérünk egész cikkének talán legbosszantóbb aspektusához, amire a fenti is példa volt: ahhoz, hogy milyen tökéletesen hagy figyelmen kívül minden ilyen kétségre adott választ. Mert – szemben azzal amit az írása sugall – ezen kétségekre nagyon is léteznek válaszok, igen, lehet, hogy nem igazak, akkor vitatkozzon velük, de azt ne mondja, hogy ezekre még várni kell... hogy mást ne mondjak, én magam 500 oldalt írtam tele velük (melyet fent van a blogomon, megvásárolható könyvként, vagy ingyen letölthető a webről), ám Kürti doktornő egész egyszerűen úgy tesz, mintha ez nem is létezne, és gondosan elkerüli, hogy bármilyen választ adjon rájuk. Meg sem próbál reagálni a cáfolataimra, mintha azok nem is léteznének, csak megismétli a kiinduló, már rég cáfolt állításokat még egyszer...

Az autizmust már említettem, hozhatnám példának az alumínium kérdését is, melyről szintúgy egy bekezdésen keresztül értekezik, mintha nem is létezne az ezzel kapcsolatos – több mint egy éve publikált! – kutatásom, melyben igazoltam, hogy a magyar gyerekek 60 évre visszamenőleg soha olyan kevés alumíniumot nem kaptak a védőoltási program révén, mint napjainkban. Félreértés ne essék, nem az bosszant, hogy nem ad nekem igazat ezekben a kérdésekben. Épp ellenkezőleg! Én örülnék a legjobban, ha erről vitatkoznánk. Pont az bosszant, hogy nem vitatkozunk erről. A vitában a felek ugyanis reagálnak a másik mondanivalójára, én megtettem ezt a magam részéről, reagáltam a védőoltás-ellenes állításokra, Kürti doktornő meg mit tesz? Viszontcáfolat, vagy ilyesmi? Ugyan már, megismétli ugyanazokat, mintha mi sem történt volna, tudomást sem véve a cáfolatokról... Persze, lehet így is, de akkor meg nem kellene más helyeken azon siránkozni látványosan, hogy miért nincs érdemi vita a felek között!

Sajnos az oltásellenes rémhírekkel szemben a valódi tudomány képviselői, mindezektől függetlenül, már pusztán kommunikációs szempontból is hatalmas hátrányban vannak, pláne a modern média viszonyai mellett. Kürti Katalin cikke erre is nagyon jó példát hoz: "olasz nanotechnológiával foglalkozó kutatók 2017. elején megjelent cikkükben arról írnak, hogy vizsgálataik szerint mi minden található az oltásokban még azon felül is, amiről eddig tudtunk". Őszintén kíváncsi volnék, hogy az ezt a hírt hangoztatók között hányan vannak, akik vették a fáradságot, és ténylegesen el is olvasták a cikket, mégpedig kritikusan (ugyebár...). Én megtettem, utánanéztem, konzultáltam olyan emberekkel, akik ismerik a benne leírt módszereket. Röviden összefoglalva: elég jó eséllyel az egész cikk úgy hülyeség, ahogy van. Több okot is tudnék mondani, hogy miért, de mivel most nem akarom az olvasókat untatni ezzel, egyetlen példán szemléltetném: a cikk a 3. oldal alján azt írja, hogy "When the water and saline the vaccine contains are evaporated, the biological/physical components emerge on the filter and it is then possible to observe them". Ezzel csak egy szépséghiba van: a szerzők által alkalmazott FEG-ESEM módszer egyik központi jellemzője pont az, hogy 100%-os relatív páratartalmat tart fenn! Csakhogy akkor a víz természetesen nem tud párologni... (Épp ez a kifejezett lényege a "wet mode"-nak!) Innentől kezdve eleve minimum kérdés, hogy mennyire hihető el egy olyan cikk, melyben a szerzők vizsgálati módszerként leírnak valamit, ami pont hogy nem kompatibilis a műszerükkel, emellett talán már meg sem említem, hogy ha tényleg párologtattak, akkor meg arról nem lehet fogalmunk sem, hogy a részecskék, amiket kimutattak, mind eleve részecskeként voltak jelen az oltásban, vagy pedig a minta előkészítése során kristályosodtak, csapódtak ki az oldott ásványi anyagból. A kutatásban, mit ad Isten, nem volt sem pozitív, sem negatív kontroll, így erről végképp fogalmunk sem lehet...

Hogy miért emlegettem a kommunikációt, meg az oltásellenesek előnyét? Csak nézzünk rá még egyszer erre a mondatra: "olasz nanotechnológiával foglalkozó kutatók 2017. elején megjelent cikkükben arról írnak, hogy vizsgálataik szerint mi minden található az oltásokban még azon felül is, amiről eddig tudtunk". Nem szidni akarom, ellenkezőleg, úgy tökéletes, ahogy van. Egyetlen mondat, megjegyezhető, érthető bárki számára, olasz kutatók, nanotechológiával (wow!) foglalkoznak, ez innen kezdve nyilván nagyon komoly kutatás, világos üzenettel: ki tudja mi minden van az oltásban (amikről nem is tudtunk eddig!). Egyetlen mondat, tökéletesen érthető, és kitűnően alkalmas arra, hogy elplántálja mindenkiben a torokszorító érzést, hogy akkor most gyermekeink kicsiny testébe vajon arzént meg plutóniumot injektálnak...? És mi van nekem ezzel szemben? Az, hogy "na de álljunk meg, a téremissziós elektronágyú-pásztázó elektronmikroszkóp a real wet mode miatt 100%-os relatív páratartalmat tart fenn, ezzel szemben a cikkben 3. oldal alján..." Hahaha!

Ez sajnos általános jellemzője annak, hogy a valódi tudomány miért van nagyon nehéz helyzetben a rémhírterjesztéssel szemben...

Érdemes egy bekezdés erejéig kitérni arra is, hogy Kürti doktornő szerint hogyan kellene "több oldalról" közelíteni a kérdéshez. Az itt általa leírtaknak szinte minden mondatát lehetne kommentálni, most én egyet említenék meg, egyszerűen azért, mert a "kritikusság" szempontjából elég tanulságos példa: "Jó lenne, ha tájékozódnának arról is, hogy járványok bizony oltottak körében is fellépnek". Nem is a mondat az igazán érdekes. (Persze, ha egy oltás nem 100%-os védelmet ad – mint ahogy nyilván semelyik sem 100%-os hatásosságú, ahogy semmilyen orvosi tevékenység sem az – akkor természetesen oltottak is fognak megbetegedni, csak épp nem is ez a kérdés, hanem az arányok. Egészen mellbevágó aktuális példát szolgáltatnak erre a jelenleg zajló romániai kanyarójárvány adatai: az április 14-i helyzet szerint a 4793 betegből 4608 teljesen oltatlan, ez alapján kiszámolható, hogy az oltás hatásossága 98,9%!) Szóval nem is ez az igazán érdekes, hanem az alátámasztásul hozott hivatkozás, ami ez. És akkor fel kell tennem a kérdést: az oltások terén – mint tudjuk – kritikus Kürti Katalin ugyebár kritikusan nézte meg ezt az anyagot is? És vajon a kritikus megnézés során neki is feltűntek azok a dolgok, amik nekem? És már csak egyetlen kérdésem van: akkor most hogy is állunk a "kritikus"-sággal...?

A következő témája, a hazai helyzet kapcsán Kürti Katalin két dolgot tart fontosnak kiemelni. (A járványügyi helyzetünk véletlenül nincs köztük, de a cikkem legelején a fekete/fehérségről írtak fényében ezen lépjünk is tovább...) Az egyik, hogy milyen problémái vannak az oltást követő nemkívánatos események gyűjtésének hazánkban. Kürti doktornőnek igaza van. Az oltást követő nemkívánatos események gyűjtése Magyarországon ha nem is diszfunkcionális, de mindenesetre sok sebből vérzik. Csak érzékeltetésként: ma 2017. április 17. van, és még mindig nem került fel a 2016-os összesítő az OEK IKME honlapjára. (És sajnos nem egyszeri esetről van szó: egy két évvel ezelőtti interjúmban hajszálpontosan ugyanerről panaszkodtam.) Aztán beszélhetnénk ezen összesítő adattartalmáról, beszélhetnénk az egész folyamat transzparenciájáról, beszélhetnénk a bejelentések nyomonkövethetőségéről (érdemes pár nyugati példát is megnézni!), és így tovább...

Nem hinném, hogy ezt a helyzetet érdemes lenne valamiféle nagyon rossz ízű "mundér becsülete" jellegű okfejtés keretében szépíteni. Épp ellenkezőleg: ha valaki azt mondja, hogy "rendben mennek a dolgok", akkor azzal pont, hogy a védőoltás-elleneseknek tesz szívességet! Ha a tények talaján állunk, akkor – azt gondolom – nem csak lehetőségünk, kötelességünk is kijelenteni, hogy itt komoly hiányosságok vannak, ezzel nem védőoltás-ellenesek leszünk, pont fordítva, a védőoltás-ellenesség ellen hatna, ha ezeket a hiányosságokat a megfelelő állami szervek végre-valahára felszámolnák.

Csakhogy! A történetnek van egy másik aspektusa, ami kifelejtődött ezen a ponton Kürti doktornő cikkéből. Ez pedig az, hogy az oltást követő nemkívánatos események elemzése bár sok szempontból fontos (az elsők között szerepel az oltásokba vetett közbizalom fenntartása...), de speciel pont az oltásbiztonság szempontjából, értve ez alatt azt, hogy milyen mellékhatásai lehetnek egy oltásnak, szinte semmi jelentősége. Ha holnap mindenestül felszámolnánk az oltást követő nemkívánatos események gyűjtését, akkor sem tudnánk lényegesen kevesebbet arról, hogy mit okozhatnak az egyes oltások.

Ennek oka, hogy az ilyen, ún. passzív oltásbiztonsági adatok okozati kapcsolat felállítására lényegében alkalmatlanok. (És ennek megfelelően ez nem is céljuk.) A vonatkozó írásomban ezt részletesen bemutattam, tömören a lényeg, hogy: nincs kontrollcsoport. Abból, hogy kapunk jelentést 50 esetről (vagy 5-ről, vagy 500-ról), hogy valaki oltás után lett autista, lényegében semmit nem tudunk meg az oltás okozati szerepéről. Nemes egyszerűséggel azért nem, mert nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy oltás híján mi történt volna. Ha úgy 49 eset lett volna, akkor az oltás tényleg okozott autizmust, ha 50, akkor semmi szerepe nem volt, de ha 51, akkor még kifejezetten védett is autizmus ellen! Abba, hogy 50 ilyen bejelentést kaptunk, mindhárom lehetőség belefér! Hát ezért nem tudunk sokat kezdeni az ilyen típusú adatokkal... (Akkor miért csináljuk ezt az adatgyűjtést mégis? Egyrészt, mert "tippadó"-nak, hogy mit lehet érdemes rendes módszerrel megvizsgálni, jó lehet, másrészt mert az oltásbiztonsági rendszereknek egyéb céljaik is vannak, és például a szennyezett, vagy rosszul tárolt sarzsok kiszűréséhez nagyon is fontos az ilyen típusú adatgyűjtés.)

De ismétlem, ezek a hiányosságok az oltások által okozott mellékhatásokról való tudásunkat lényegében nem befolyásolják, a legtökéletesebb oltást követő nemkívánatos esemény gyűjtés mellett sem tudnánk ezekről lényegesen többet, és a legrosszabb mellett sem tudnánk lényegesen kevesebbet, mert ez a tudásunk alapvetően nem ilyen adatforrásokon nyugszik. (És ennek megfelelően az egész blogomban, könyvemben, nem alapoztam egyetlen megállapítást sem, nem vontam le egyetlen oltásbiztonsági következtetést sem ilyen adatok alapján!)

Itt tartok fontosnak rögzíteni egy dolgot. Ha valaki oltást követő nemkívánatos eseményt szenved el, különösen, ha drámait, mondjuk cukorbetegséggel vagy autizmussal diagnosztizálják egy oltás után, az tragikus. Egyénileg, a családjára, és az egész társadalomra nézve is. Ebből fakadóan mélységesen együttérzek, mint ahogy nyilván minden egészséges ember együttérez egy frissen autizmussal vagy cukorbetegséggel diagnosztizált gyerekkel – bármi is volt a betegségének a kiváltó oka. Ezt az érzésemet természetesen semmilyen formában nem befolyásolja, hogy az oltásnak köze volt-e a betegségéhez. Azonban mindenki más, a többi gyermek, a jövendő nemzedékek szempontjából nagyon is fontos kideríteni, mégpedig legjobb tudásunk szerint a valóságnak megfelelően, hogy játszott-e szerepet az oltás. Ez a precizitás nem epidemiológusi rigolya vagy kötözködés, ha ebben nem precízen járunk el, ha nem szándékosan is, de blőd módszereket alkalmazunk, akkor helytelen következtetésekre juthatunk, az pedig ebben a műfajban azt jelenti, hogy gyerekeknek árthatunk, amivel végeredményben ráadásul épp az érintettek példáját fogjuk semmibe venni!

A másik kérdéskör, amit Kürti Katalin cikke alaposabban is tárgyal hazai vonatkozások címszó alatt, a kötelezőség ügye. Örülök Kürti doktornő felvetésének, mert ezt magam is fontos és érzékeny kérdésnek tartom. Fontos és érzékeny, mert mindkét oldalon méltányolható érdekek ütköznek, ráadásul én személy szerint az alapjogok korlátozásának problematikáját mélyen átérzem (márpedig ez az egyik legfontosabb érv a kötelezőséggel szemben).

Pontosan emiatt elsősorban nem is azt akarom megkritizálni, amit Kürti Katalin leírt... hanem azt akarom szóvá tenni, amit nem.

Összevetésként, itt elolvasható a saját írásom a témában. Ebből is látható, hogy mit értek az előbbi alatt, hogy ti. a mérleg mindkét serpenyőjét nézni kell(ene), nem lehet az egyik oldali érveket kiragadni.

Kürti doktornő cikkében szó sem esik ugyanis a kötelezőség melletti legfontosabb érvről, jelesül, hogy itt ragályos betegségekről beszélünk, ezért az a kijelentés, hogy ez nem (tisztán) egyéni döntés, nem politikai állásfoglalás, hanem biológiai kérdés... Idézem az írásomat: "Ha ugyanis az lenne a kérdés, hogy egy kartörést megelőző hatásos és biztonságos vakcinát kötelezővé tegyünk-e, akkor ennek kapcsán csak a nem beoltott kisgyermek jogainak csorbulásáról, ti. az esetleges kartörés révén a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogának csorbulásáról kellene beszélnünk. Már ez is kérdés, de itt még összetettebb a helyzet, hiszen egy kartöréstől nem fogja a szomszéd kisgyerek is eltörni a karját... de a kanyarótól ő is kanyarós lesz! Itt tehát nem csak a beoltott személy jogainak csorbulásáról kell beszélni, hanem a velük érintkező többi emberéről is". Amint mondtam, személy szerint maximálisan megértem a liberalizáció melletti érveket, de tudtommal a legliberálisabb elv is azt mondja, hogy mindenki szabadsága ott ér véget, ahol a másiké kezdődik. Márpedig kanyarótól a szomszéd gyerek is kanyarós tud lenni.

A helyzet a valóságban ennél is élesebb. Nem csak a szomszéd gyerekről van ugyanis szó: ha az átoltottság egy kritikus mérték alá esik, akkor ki tudnak törni járványok, míg ha fölötte van, akkor nem (ez az ún. közösségi immunitás), ezért az oltatlanság nem csak a szomszéd gyereket befolyásolja, hanem általában mindenki mást is! Igen, a kötelezőség tényleg alapjogot korlátoz (önrendelkezési jog), azonban ha kötelezőség nélkül nem lehet elérni a kellő átoltottságot, az szintén alapjogot fog korlátozni (egészséghez való jog). Kürti Katalin beállításával szemben tehát nem arról van szó, hogy az alapjog-sérelem és az alapjogokat tiszteletben tartó idill között kell választani, hanem arról, hogy kétféle alapjog-sérelem közül kell választani, ami máris nem olyan egyértelmű, mint ahogy azt a cikke lefesti.

(Kürti doktornő az átoltottság előbb említett eléréséről mindössze annyit mond, hogy "Az átoltottság azonban ezekben az országokban is magas. Kényszer nélkül.", csakhogy ez meg nem stimmel. Azt, hogy a nem kötelező oltásrendszerű országokban sokszor tízszer, százszor vagy akár ezerszer több megbetegedés van lakosságarányosan az oltásokkal megelőzött fertőző betegségekből, a tényadatokból tudhatjuk, annak magyarázata, hogy ez miért van így az adott esetben tényleg nem rossz országos átoltottság mellett, nem túl bonyolult: a kutya ott van elásva, hogy bár országosan elég sokan vannak beoltva, de az oltatlanok nem egyenletesen vannak köztük elkeveredve, hanem térben – például bizonyos iskolákban – koncentrálódnak, így hiába is jó országosan számolva az átoltottság, a körükben vidáman el tud indulni egy járvány.)

Végezetül hadd térjek ki arra az aspektusára ennek a kérdésnek, amit néha szintén hallani, hogy ti. "az oltottak miért aggódnak, ők úgyis védettek szerintük", meg, hogy az oltásellenesek "csak annyit kérnek, hogy hagyják őket békén". Ez az érvelés teljesen fals. (Most azon túlmenően is, hogy e témában jellemzően az ember valójában nem magáról dönt, hanem a gyerekéről. Ez amúgy szintén nem elhanyagolható aspektus: a szülői autonómiát minden felvilágosult rendszer kell, hogy tisztelje, de a legfelvilágosultabban sem lehet abszolútum.) Ettől eltekintve is két probléma van a fenti okfejtéssel. Az egyik, hogy hogy az oltatlanok halmaza nem esik egybe a védőoltást megtagadók halmazával: van aki nem kaphat oltást, még ha akarna, akkor sem (kanyaró ellen rutinszerűen 15 hónaposan oltunk először, várandós nő élő ágenst tartalmazó oltást nem kaphat, bizonyos immunológiai megbetegedésekben szenvedőek vagy nem kaphatnak meghatározott oltásokat, vagy ha kaphatnak is, kevésbé lesz náluk hatásos stb.). Ők csak és kizárólag a többiekre támaszkodhatnak – azaz arra, hogy nem törnek ki járványok. A járvány kitörése automatikusan veszélyezteti az összes ilyen embert. (Vegyük azt is észre, hogy sok esetben épp a társadalom legelesettebb, legveszélyeztetettebb tagjairól beszélünk!) A másik tényező, hogy egyetlen oltás sem nyújt 100%-os és élethosszig tartó állandó védelmet. Az oltottakon belül is lesz mindig olyan ember, aki nem reagált az oltásra, idővel gyengült a védelme stb. Ők szintén nem érdemlik meg, hogy ki legyenek téve a járványoknak, hiszen ugyanúgy alávetették magukat, a társadalom érdekében is, az oltásnak, vállalták annak nagyon kicsi, de nem nulla kockázatát, és nem tehetnek arról, hogy cserében nem kaptak semmit, vagy csak kevesebbet kaptak.

Kürti doktornő röviden kitér a jogi szempontokra is, hivatkozva az Oviedói Egyezményt. Sajnos – kénytelen vagyok úgy fogalmazni: szokásosan – elhallgatva a felét: az Egyezmény egyik pontja kimondja, hogy "tilos ez meg ez", a másik pedig, hogy "kivéve ha"; ebből Kürti Katalin idézi az egyiket, majd itt pontot rak, mintha semmi más fontos tudnivaló nem lenne ennek kapcsán; úgyhogy elnézést, de erre tényleg nem tudok jobb szót, mint az elhallgatás.

 

Válaszom zárásaként félig-meddig a nyitószavaimat ismételném meg. Ahogy már idéztem, Kürti Katalin azt írja cikkének elején, hogy "tegyünk meg mindent gyermekeink egészségéért". Tökéletesen egyetértek vele. Tegyünk meg mindent! Ennek első lépése azonban, ha már egyszer oltáskritikáról beszélünk, hogy valóban kritikus szemmel tekintsük a gyermekeink egészségét érintő állításokat, bizonyítékokat, vizsgálatokat e téren is. Sem a vizsgálati eredmények kritikátlan elfogadása, sem a nekünk tetszők kimazsolázása nem felel meg ennek, és végeredményben ahhoz fog vezetni, hogy minimum nem teszünk meg mindent a gyermekeink egészségéért, rossz esetben pedig – ha szándéktalanul is – de kifejezetten ellene teszünk.

145 komment

Címkék: biztonság minőség vakcina oltás védőoltás hatásosság Kürti Katalin

Előzetes eredmények a kanyaró elleni oltás hatásosságáról a romániai járvány adatai alapján

2017.03.22. 17:58 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A romániai kanyarójárvány apropóján született írásomat a következő gondolattal zártam:

Végezetül egy dologra szeretnék még kitérni, ami nem kapcsolódik a fenti kérdéshez, de már látom, hogy elő fog jönni... Sőt, igazából már elő is jött: védőoltás-ellenes oldalakon már most olvasni, hogy "hogyan lehetne hatásos az oltás, Romániában a betegek 20%-a oltott volt!". Fogalmam sincs, hogy ez a 20% igaz-e, jóindulatúlag elhiszem, hogy igen. Végezzünk egy kis számítást! Van egy ország 1000 lakossal (hogy a lényeget egyszerűen bemutassam, tekintsünk el az életkor-struktúrától). Az átoltottság 90%, tehát 900 oltott, 100 oltatlan. Kitör egy járvány, melyben megbetegszik 10 ember, legyen köztük 2 oltott és 8 oltatlan hogy a fentieknek megfelelően a betegek 20%-a legyen oltott. Mit jelent ez? Azt, hogy az oltottak körében 2/900, tehát kb. 2,2 per 1000 volt a megbetegedési kockázat, az oltatlanok körében 8/100, azaz 80 per 1000... Vagyis az oltatlanok megbetegedési kockázata majdnem NEGYVENSZER (!) akkora volt, mint az oltottaké. Fordítva megfogalmazva, a védőoltás csak annyira volt hatásos, hogy negyvenedrészére csökkentette a kockázatot, szóval ennyit arról, hogy "hogyan lehetne hatásos"...

Azért elevenítem fel a dolgot, mert azóta sokkal pontosabb hírek érhetőek el a fenti kérdésben; ezeket szeretném most bemutatni.

A fenti részt azonban azért is idéztem ilyen hosszan, mert a logika a pontos adatokkal is ugyanez. Ezt szokás Farrington-screening-nek nevezni; ha valakit érdekel teljes részletességében, akkor itt olvashat róla bővebben, ideértve a módszer előnyeit és korlátait is.

Szóval, fogalmam sem volt, hogy a fenti idézetben szereplő 20% honnan jött, de mivel valójában ez is cáfolta a védőoltás-ellenesek állítását, így különösebben nem is törődtem vele, hogy utánanézzek. Most azonban megtettem, és jelenthetem: a helyzet ennél is sokkal durvább!

A román járványügyi központ, a CNSCBT honlapján hetente frissülően elérhetőek imponálóan részletes adattartalommal a kanyaróról szóló helyzetjelentések. E sorok írásakor a legfrissebb a 2017. március 17-i, ez innen tölthető le. A számunkra érdekes rész a 2. oldal tetején látható: az esetek oltottsága, ráadásul életkor szerinti bontásban.

Ha az összesített adatokat nézzük (majd később persze ezt pontosítom, ám először kezdjük ezzel a közelítő, de jól áttekinthető számítással), akkor az látható, hogy a 3799 esetből 3666 volt teljesen oltatlan, ez 96,5%  tehát valójában nem 20, hanem 3,5% az oltottak aránya a betegeken belül... (És most ráadásul azt is oltottnak vettem, aki csak egyetlen oltást kapott.) Ha az oltottságnak elfogadjuk a 90%-ot nemsokára majd ezt is pontosítom akkor a fenti példa a következőképp néz ki, immár a helyes számokkal:

Van egy ország 1000 lakossal (hogy a lényeget egyszerűen bemutassam, tekintsünk el az életkor-struktúrától). Az átoltottság 90%, tehát 900 oltott, 100 oltatlan. Kitör egy járvány, melyben megbetegszik 20 ember, legyen köztük 1 oltott és 19 oltatlan hogy a fentieknek megfelelően a betegek kb. 5%-a legyen oltott. Mit jelent ez? Azt, hogy az oltottak körében 1/900, tehát kb. 1,1 per 1000 volt a megbetegedési kockázat, az oltatlanok körében 19/100, azaz 190 per 1000... Vagyis az oltatlanok megbetegedési kockázata majdnem SZÁZHETVENSZER (!) akkora volt, mint az oltottaké. Fordítva megfogalmazva, a védőoltás csak annyira volt hatásos, hogy százhetvenedrészére (több mint 99%-kal) csökkentette a kockázatot, szóval ennyit arról, hogy "hogyan lehetne hatásos"...

A Farrington-féle screening pontos képletét használva az oltás hatásossága (3,5/90-1)/(3,5-100)=99,6%, ami valami egész elképesztő érték.

(Statisztikában jártasaknak szóló kiegészítő bekezdés: fel lehet vetni, hogy ez így még kevés, hiszen nem derül ki, hogy mekkora a 99,6%-ban a bizonytalanság, ami abból fakad, hogy csak véges sok emberből számoltuk ki. Elég nagyok az esetszámok, így várhatóan nem sok, de ettől függetlenül még jogos a felvetés. Mivel itt lényegében egy esélyhányadosról van szó, így rutinszerű eszközökkel meghatározható a 95%-os konfidenciaintervallum: 99,60% (95% CI: 99,52-99,66%). Tehát a legjobb becslésünk a 99,6%, de még a 99,52% és 99,66% értékek is kompatibilisek a mintánkkal, 95%-os megbízhatósággal. Látható tehát, hogy valóban rendkívül pontosan tudjuk meghatározni a hatásosságot, legalábbis a mintavételi hiba szempontjából.)

Ebben a számításban a legfőbb egyszerűsítés az volt, hogy eltekintettünk az életkori struktúrától. Az adatok azonban szerencsére lehetővé teszik ennek vizsgálatát is, hiszen megvannak az oltottsági adatok életkor szerint bontva is, így egész egyszerűen elvégezhetjük a fenti számítást korcsoportonként külön-külön. (Ami azért is lesz szerencsés, mert így nem fognak az 1 éven aluli oltást elvileg sem kaphatott, másrészről viszont valamelyest az anyai antitestek által védett gyermekek adatai keveredni a többiekkel.)

Egyedül az oltottsági adatokat kell végiggondolni: az, hogy az 1 évesek mekkora része oltott, az egyszerűen az idei egyoltásos átoltottság, de a kétéves esetén már a tavalyi adatot kell venni, a hároméveseknél a tavalyelőttit stb. (Mert az adott évi szám mindig az azon évben oltandók, tehát 1 évet betöltöttek átoltottságát jelzi.) Pontosan emiatt 5 éveseknél a kétoltásos átoltottság az idei szám vigyázat, a romániai oltási naptárban, a magyarral szemben, 5 évesen adják a második MMR-t a 6 éveseknél a tavalyi és így tovább. A másik dolog, amit végig kell gondolni, hogy az adatok többéves korcsoportokra vannak összevonva; én ezt úgy kezeltem, hogy az érintett évek átlagát vettem. (A 4 vagy 5 éves korcsoportra, illetve ha egy évre nem volt átoltottsági adat, akkor kevesebbet átlagoltam, de legkevesebb 2 évet.) Az egy oltást kapottak később megkaphatják a második oltásukat is, így valamennyi egy oltásra vonatkozó adat természetesen úgy értendő igazából, hogy "legalább egy oltást kapott".

Mindezek figyelembevételével a következő eredményeket kapjuk (a jelölések minden esetben a már többször idézett írásom jelölésrendszerével egyeznek, a felső rész a nyers adatok, a PCV az oltottak aránya az eseteken belül, a PPV az átoltottság, a VE a végeredmény, a vakcina hatásossága, legalább 1 és 2 oltásra):

<1 1-4 5-9 10-14 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 >40
0 676 1461 642 280 174 117 103 84 78 51
1 0 43 26 5 7 3 2 1 6 0
2 0 1 4 9 7 7 4 1 0 0
Nem ismert 0 5 2 0 0 0 0 0 0 0
                     
PCV1 0,00% 2,92% 4,46% 4,76% 7,45% 7,87% 5,50% 2,33% 7,14% 0,00%
PCV2 0,00% 0,07% 0,60% 3,06% 3,72% 5,51% 3,67% 1,16% 0,00% 0,00%
                     
PPV1  - 89,0% 94,8% 96,6% 97,8% 93,6% 88,6% 85,6%    
PPV2 - - 88,5% 93,8% 96,5% 96,6%  ? ?    
                     
VE1 -
99,6% 99,7% 99,8% 99,8% 99,4% 99,3% 99,6%    
VE2 -
-
99,9% 99,8% 99,9% 99,8%  ?  ?  

 

A transzparencia jegyében szokásosan elérhetővé teszem a számításokat tartalmazó táblát is (ebből ráadásul a konkrét számítások fent részletezett menete is követhető). A kérdőjellel jelölt adathiány a magasabb korosztályokban annak tudható be, hogy olyan régre nem volt átoltottsági adat (a dolognak nincs sok jelentősége, ott már úgyis kevés beteg található). A kihúzás azt jelenti, hogy az adott korcsoport az adott oltást még nem is kaphatta meg.

Az eredmény nem sok kommentárt igényel: szolidan azt szoktam mondani, hogy a kanyaró elleni oltás hatásossága "kitűnő", "legalább 90-95%" és hasonlók, de ez esetben még ez is óvatos megfogalmazásnak bizonyult. Egészen elsöprő az oltás hatásossága: minden korcsoportban, és mindkét esetben (legalább egy oltást kapott, két oltást kapott) egységesen 99% feletti volt a védőoltás hatásossága! Nem 100%, megbetegedtek oltottak is, de kockázatuk erre 99%-kal kisebb, mint az oltatlanoké.

(Kitérő: érdekes kérdés, hogy az oltatlanok miért voltak oltatlanok. A fenti számítást persze nem befolyásolja, hiszen az oltás hatásossága szempontjából nyilván mindegy, hogy miért nem adták be, csak az számít, hogy nem adták be, de más szempontokból fontos tudni. Klasszikusan az volt a "leosztás", hogy tőlünk nyugatabbra vegytisztán az ideológiai alapú oltásmegtagadás miatt törtek ki kanyaró-járványok, keletebbre viszont, szép szóval élve, hozzáférhetőségi problémák miatt. Mégpedig mindkét oldalról: az állam sem tudta biztosítani az oltóanyag-ellátást (megvásárlást, eljuttatást stb.), és az állampolgárok oldaláról is, mert voltak olyan csoportok, Magyarországról nézve egészen elképesztő viszonyok között, isten háta mögötti falvakban, nemritkán szinte nomád életmódot folytatva, hogy a szerencsétlen gyerekekhez még az olyan legegyszerűbb közegészségügyi szolgáltatások sem jutottak el, hogy legalább az alapvető oltásaikat megkapják. Az utóbbi években azonban a kelet elkezdett "felzárkózni", és ott is megjelent az elvi elutasítás. Hogy a mostani román járványban melyik kapott szerepet, azt innen biztosan megmondani nem lehet, spekulálni pedig nem szeretnék, majd ha lezajlott a járvány, nyilván publikálni fogják a részletes kimutatást. A magánvéleményem addig is, hogy nagyon valószínű a "klasszikus" ok legalábbis komoly szerepe, ezt egész egyszerűen a halálozási ráta alapján mondom: a hírek szerint a 3800 esetre több mint egy tucatnyi halálozás esett, ami elképesztően nagy szám nyugaton 2-3 ezer esetre szokott egy halálozás jutni , így elég egyértelmű, hogy ez hogyan jöhetett ki... (Az ilyen körülmények között élők természetesen a szövődmények szempontjából is nagyobb kockázatúak, hiszen a gyerekek alultápláltak, zsúfolt lakáskörülmények között élnek, nem jutnak orvoshoz stb.) Másrészt viszont az is tény, hogy az utóbbi időben nagyon komoly oltásellenes pánikkeltés is végigfutott Románián, így a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a két ok keverékével van dolgunk. A betegség nem válogat, bármi okból is legyen valaki oltatlan; ráadásul az oltatlanság az ilyen szörnyű viszonyok között élő csoportokban nem is "csak" a megbetegedést vonja maga után, hanem még a halálozásnak sem a kicsi kockázatát, ahogy az a jó körülmények között élőknél van. A védőoltás azonban, mint láttuk, szinte tökéletesen véd már a megbetegedés ellen is.)

A magyar adatokat még nem ismerem, hogy hazánkra is el lehessen egy hasonló számítást végezni, de önmagában az a tény, hogy a szomszédunk így néz ki:

romankanyarohelyzet_20170317.png

(minden pont egy eset, összesen majdnem 4000 pont van a térképen!), nálunk pedig még gyanúból is csak 50 van, a betegséget pedig kb. tucatnyi esetben igazolták mindössze, az önmagában is roppant sokatmondó...

Ha meglesznek az adatok, akkor hasonló számítást lehet végezni (nyilván nálunk nagyobb lesz az oltottak aránya az esetek között, hiszen az átoltottság is magasabb mint Romániában), de már a fenti is hihetetlenül látványos eredmény. Mivel ráadásul a román határ mellett sem 100% az átoltottság nálunk, és mégis csak néhány tucatnyi megbetegedés van, így talán azt sem túlzás már most kijelenteni, hogy a hazánkban fennálló magas átoltottságnak köszönhető közösségi immunitás működésére is kitűnő példát mutat a jelenlegi helyzet.

Sajnálatos azonban, hogy újra, megint, sokadszor, több ezer gyereknek kellett megbetegednie (és több mint tucatnyinak meg is halnia), hogy ezt a leckét újfent megtanuljuk.

104 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás kanyaró hatásosság morbilli

Ki védett a kanyaró ellen?

2017.03.06. 14:18 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Az immár sajnos magyar vonatkozással is bíró romániai kanyarójárvány kapcsán azt gondolom nagyon sokakban merült fel a címben feltett kérdés. Mivel elég hajmeresztő dolgokat is hallani, a szekszárdi Balassa Kórház infektológusa például állítólag azt nyilatkozta, hogy az 1969 előtt születettek egyáltalán nem védettek kanyaró ellen (kizártnak tartom, hogy tényleg ezt mondta volna, mint mindjárt látni fogjuk, ennek valójában szinte az ellenkezője az igaz), így azt gondoltam talán érdemes erről beszélni egy kicsit.

Tehát ki védett a kanyaró ellen jelen tudásunk szerint?

  • Minden immunkompetens személy, aki átesett természetes kanyaró-fertőzésen
    A kiállt kanyaró szinte minden esetben élethosszig tartó védelmet ad, a kétszeri megbetegedés rendkívül ritka. Magyar viszonylatban ez a kategória a következő embereket fedi:
    • Lényegében mindenkit, aki 1965 előtt született. Az oltás bevezetése előtt gyakorlatilag a gyermekek 100%-a átesett a kanyarón, így aki az oltás 1969-es bevezetése előtt megkapta a betegséget és felépült belőle, az védettnek tekinthető.
    • Azt a kb. 150 ezer embert, aki az oltási program bevezetése ellenére részint ez oltóanyag problémái, de mindenekelőtt a kezdetben alkalmazott hibás oltási stratégia miatt kanyarós lett az 1973/74-es, az 1981-es vagy az 1989-es járványok valamelyikében. (Ezek a történetét részletesen bemutattam egy korábbi írásomban.) 1989 óta összesen nem fordult elő 200 kanyarós megbetegedés Magyarországon, tehát az immunitás ezen forrása azóta elhanyagolható.
    Talán nem felesleges e ponton felidézni a kanyaró magyarországi előfordulását mutató grafikont, mely egyúttal annak is szép példája, hogy minden hibája ellenére összességében milyen sikeres volt a kanyaró védőoltásokkal történő felszámolása hazánkban (az adatok forrását és a kontextust lásd itt):

    Kanyaró megbetegedések és a kanyaró elleni védőoltás Magyarországon, 1931-2012
  • A legtöbb immunkompetens személy, aki két dózis korszerű – Schwarz vagy Edmonston-Enders kanyaró törzset tartalmazó – monovalens kanyaró vagy MMR-oltást kapott
    A korszerű kanyaró elleni oltások a leghatásosabb védőoltásaink között vannak, mind primer, mind szekunder értelemben, tehát az oltottak nagy arányban válnak védetté, és a védelem igen hosszú időn keresztül (évtizedeken át, lehet, hogy élethosszig) fennáll. Magyar viszonylatban ez a kategória a következő embereket fedi:
      • Azok, akik 1992 és 1996 között Pluserix (SmithKline Beecham) MMR-oltást kaptak, Rimevax (SmithKline Beecham) kanyaró elleni emlékeztetővel követve.
      • Azok, akik 1997 és 2005 között M-M-R II (MSD) vagy Priorix (GSK) MMR-oltást kaptak Rimevax emlékeztetővel követve (1998-ig) vagy kétszer ismételve (1999-től).
      • Azok, akik 2006 és 2010 között  Priorix (GSK), illetve 2011 után  M-M-R-VAXPRO (MSD) MMR-oltást kaptak kétszer ismételve.
      • Azok, akik ugyan a fenti kategóriák egyikébe sem esnek bele, mert 1992-nél is korábban, a nem tökéletes védőoltási rendszer érájában kaptak oltást (pl. csak egyet, lásd a következő pontot), ám felzárkóztató kampányoltás keretében újraoltották őket. Erre legvalószínűbben az 1989-es járvány környékén kerülhetett sor, ám látatlanban nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan kinél, mert erre elég összetett szabályok vonatkoztak; biztosat inkább csak az oltási könyv alapján lehet mondani.
      Figyelembe véve, hogy az első oltást 1 és 2 éves kor között, a másodikat 10-11 éves korban adták, ez azt jelenti, hogy két dózist kapott korszerű oltásból lényegében mindenki, aki 1991 után született, és legalább egyet mindenki, aki 1980 után született.
  • Azon személyek egy ismeretlen hányada, akik Leningrad-16 vagy Leningrad-4F törzset tartalmazó monovalens kanyaró oltást kaptak; különösen akkor várható, hogy ez alacsony, ha 1969 és 1978 között oltották őket
    Az 1969 és 1992 közötti magyar kanyaró elleni oltási program mindhárom hibája (problémás oltóanyag, túl korán adott oltás, csak egyetlen dózis adása) érinti az 1969 és 1978 között oltottakat; ez nagyjából azokat fedi, akik a '60-és évek közepe és a '70-es évek közepe között születtek, az ő jelenlegi védettségük nagyon kérdéses (bár biztos, hogy még így is jobb, mintha nem kaptak volna oltást, természetesen). Az 1978 után oltottak már jó időpontban kapták az oltást, és az oltóanyag is megfelelőbb volt (eleve sem maga az oltóanyag volt a problémás, az kifejezetten immunogén volt, hanem a tárolása és kezelése, különösen a falvak, tanyák esetében), de továbbra is csak egyetlen dózist kaptak, egészen 1989-ig. Védettségük emiatt valószínűleg elmarad a jó oltási programon átmentekétől, de itt is igaz, hogy ez nem azt jelenti, hogy olyan, mintha nem kaptak volna semmit: ha el is kapják a betegséget, enyhébb lefolyásra számíthatnak, mintha nem kaptak volna oltást.

Az aktuális védettség ha teljesen biztosan nem is mérhető le de nagyon jól közelíthető egy ún. szerológiai vizsgálattal. Ennek előnye, hogy csak egy rutin vérvétel kell hozzá, hátránya, hogy elég lassú (kb. 2-3 hét) és meglehetősen borsos az ára (15-20 ezer forint), mivel az "egyéni érdeklődésből" és nem járványügyi érdekből végzett vizsgálatokat a társadalombiztosítás nem finanszírozza. A szerológiai vizsgálat nem csak azért lehet hasznos, mert elveszett oltási könyv vagy megfakult emlékek esetén is támpontot ad, hanem azért, mert a tényleges védettségről nyilatkozik (nem az oltások alapján feltételezettről) így az oltás adta védelem esetleges gyengüléséről is számot tud adni mint fent is láthattuk, vannak csoportok, ahol ez igenis fontos kérdés lehet.

Végezetül egy dologra szeretnék még kitérni, ami nem kapcsolódik a fenti kérdéshez, de már látom, hogy elő fog jönni... Sőt, igazából már elő is jött: védőoltás-ellenes oldalakon már most olvasni, hogy "hogyan lehetne hatásos az oltás, Romániában a betegek 20%-a oltott volt!". Fogalmam sincs, hogy ez a 20% igaz-e, jóindulatúlag elhiszem, hogy igen. Végezzünk egy kis számítást! Van egy ország 1000 lakossal (hogy a lényeget egyszerűen bemutassam, tekintsünk el az életkor-struktúrától). Az átoltottság 90%, tehát 900 oltott, 100 oltatlan. Kitör egy járvány, melyben megbetegszik 10 ember, legyen köztük 2 oltott és 8 oltatlan hogy a fentieknek megfelelően a betegek 20%-a legyen oltott. Mit jelent ez? Azt, hogy az oltottak körében 2/900, tehát kb. 2,2 per 1000 volt a megbetegedési kockázat, az oltatlanok körében 8/100, azaz 80 per 1000... Vagyis az oltatlanok megbetegedési kockázata majdnem NEGYVENSZER (!) akkora volt, mint az oltottaké. Fordítva megfogalmazva, a védőoltás csak annyira volt hatásos, hogy negyvenedrészére csökkentette a kockázatot, szóval ennyit arról, hogy "hogyan lehetne hatásos"... Ezzel a kérdéssel részletesen itt foglalkoztam. Frissítés (2017. 03. 22.): Időközben megszereztem a pontos adatokat is, így bár a fenti számítás továbbra is tökéletesen illusztrálja a mondanivalót, ha valakit érdekel, az új bejegyzésemben elolvashatja ugyanezt a pontos számokkal, és jóval részletesebben.

93 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás kanyaró hatásosság MMR morbilli

Megjegyzések a bárányhimlő elleni oltás költséghatékonysága (és a népegészségügyi modellek transzparenciája, valamint a zombi statisztikák) kapcsán

2017.01.19. 15:34 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Múlt héten röppent fel a hír, hogy a Házi Gyermekorvosok Egyesülete javasolja, hogy a bárányhimlő elleni védőoltást illesszék be a kötelező gyermekkori védőoltások közé.

Rögtön a legelején szeretném rögzíteni, hogy mi az a két dolog, amivel nem szeretnék foglalkozni e hír kapcsán most: az egyik a kötelezőséggel kapcsolatos általános megfontolások, a másik a bárányhimlő elleni oltás konkrét potenciális problémái (kötelezettségétől függetlenül).

Amivel ezzel szemben szeretnék foglalkozni az egy – látszólag talán mellékes, de szerintem igenis messzire vezető – része a hírnek: az, hogy az egyik indoka ennek a javaslatnak, hogy "költséghatékonysági elemzések szerint, ha a vakcina bekerülne a nemzeti védőoltási rendbe, évi 1,5 milliárd forint lenne megtakarítható". Ez a mondat szó szerint ugyanígy jelent meg több helyen is. Alátámasztó hivatkozás semmi, így persze nehéz eldönteni, hogy az ember mit kezdjen ezzel; én sejtettem, hogy mire utalnak ezzel, amit végülis megerősített egy olyan forrás, ahol már irodalmi hivatkozással szerepelt ez az állítás.

A hivatkozás alapja tehát a következő cikk: László Cs., Nagy B., Li .X, Janitsáry A., Érsek K. Bárányhimlő elleni vakcina az életkorhoz kötötten kötelező nemzeti oltási programba való beillesztésének egészség-gazdaságtani vonatkozásai IME 2016. XV. 99. 20-26; az érdeklődő olvasó innen le is töltheti.

Pár megjegyzést szeretnék fűzni ehhez:

  1. A cikk egy varicella elleni vakcinát (is) előállító gyógyszergyár saját tanulmánya (az 5 szerzőből 3 a cég alkalmazottja, a maradék 2 a nyilvánvalóan a gyógyszergyár által e feladatra felkért elemzőcégé). Ezt azért tettem az elejére, hogy rögtön tudjam rögzíteni: ezzel, önmagában, a világon semmi baj nincs. Minden civilizált országban elvárható, hogy egy ilyen kérdés kapcsán valamennyi érintett, érdekelt elmondhassa az álláspontját (mint ahogy egy perben is felkérhet minden fél saját szakértőt is). Épp ellenkezőleg, a gyógyszergyár kifejezetten kulturáltan járt el, nem ghostwrite-oltatta a cikket egy "független" szerzővel vagy hasonló, hanem a saját nevük alatt, pontosan deklarálva az érdekeltségüket, közölték, hogy mire jutottak a számításaik során. Ezzel semmi baj nincs.
  2. A probléma ott kezdődik, hogy a fél sajtó átvette ezt az eredményt "névértéken" (elnézést az anglicizmusért). Ahogy mondtam, az ő álláspontjuk ismerete is fontos – de természetesen ugyanúgy fontos az összes többi szereplőé, kezdve mondjuk az állammal, aki a pénzt adná! Ugye a megfelelő állami szervek is utána számoltak ugyanennek? Mire jutottak...? Mert teljes képet csak akkor kapunk, ha az összes ilyen nézetet tudjuk ütköztetni. Akik hivatkozták ezt az állítást, azok vajon megvizsgálták kritikusan a cikket? (Erre még visszatérek.) Nagyon remélem, hogy fel sem merül, hogy az alapján fognak majd népegészségügyi döntést hozni, hogy a gyógyszergyár mit számolt ki a saját termékéről... és ismétlem, nem azért, mert szükségképp nem igaz, amit mondanak.
  3. Az előbbi problémát drámaian súlyosbítja az a tény, hogy a cikkben alkalmazott modell nem nyilvános. (A levelező szerzővel a cikk megjelenése után vagy egy órát beszélgettem a tanulmányról, szóban megerősítette, hogy nem én olvastam felületesen, hanem egyszerűen nincs dokumentálva a  cikkben a felhasznált modell működése. Két irodalmi hivatkozást kapunk, azonban azok sem teszik lehetővé a számítások reprodukcióját, különösen, mert semmilyen információ nem szerepel a cikkben arra vonatkozólag, hogy a modell "adaptálása" pontosan mit jelentett, valamint bár a cikk írja, hogy több esetben egyedi paramétereket használtak (pl. "a normál lefolyású betegség ágán a jelenlegi magyarországi klinikai gyakorlatra jellemző értékek szerepelnek"), azonban ezek értékét sehol nem adják meg a publikációban! A hivatkozásokban közlik az egyenleteket és a paramétereket, de a modell implementált formában nem elérhető nyilvános forrásból. A levelező szerző azt is elmondta, hogy ezt még ők maguk sem (!) ismerik, a gyógyszercégtől készen kapták a modellt, "black box"-ként, amibe bedobták a bemenő paramétereket és megkapták az eredményeket, de hogy a kettő között mi történt, azt nem hogy az olvasó nem tudja pontosan, de még az elemzést írók sem!) Egy szó mint száz: a felhasznált modell nem transzparens, lehetetlen megmondani, hogy a beadott paraméterekből milyen módon jöttek ki az eredmények, ez semmilyen módon nem ellenőrizhető. Azt hiszem egy dolgot nagyon világosan rögzíteni kell e ponton: a modellt a gyógyszercég fejlesztette ki, valószínűleg rendkívül komoly energiát, időt, pénzt befektetve, szíve joga megtartani magának, ha szeretné – de akkor arra se számítson, hogy ez nemzeti döntéshozatal alapját képezi. Nagyon remélem, hogy azt magyarázni sem kell, hogy népegészségügyi döntést nem lehet olyan modellek eredményeire alapozni, amikről azt sem lehet tudni, hogy hogyan működnek...
  4. Az előbbiből adódóan az eredmények ellenőrzésére nem igen van mód, de azért egy aggasztó momentum még így is szemet szúrt nekem. Ehhez kiemelném a cikk 4. táblázatát:
    ersek_table4.pngEz azt mutatja, hogy mik lettek a modellfuttatás eredményei 30 éves időhorizonton. Az érdekes alulról a 4. sor: eszerint az oltási programmal 659 halálozást lehet elkerülni. A probléma valószínűleg sok olvasónak világos már így ránézésre is: 659 halálozás? Hogy a fenében történne összesen 659 halálozás bárányhimlőben Magyarországon 30 év alatt?! Nemhogy amennyit megelőz az oltás. (Gondoljunk bele, ez azt jelentené, hogy kéthetente meghal az országban egy gyerek bárányhimlőben!!!) Mondanom sem kell, nincsen semmilyen nyilvánosan elérhető adat Magyarországon arra vonatkozólag, hogy hány bárányhimlős halálozás történik, de egy mértékadó publikáció szerint (Ujhelyi E, Szűcs A, Liptai Z. Miért oltsunk a varicella ellen? Gyermekorvos Továbbképzés. 2009;8(3):146-150.) a László Kórház 1993. február 1. és 2009. április 30. között összesen 98 szövődményes bárányhimlős esetet kezelt, és köztük 4 beteget vesztettek el. Tehát még egyszer: az ország infektológiai szakkórháza, mely a lakosság ötödét adó fővárosban található, 16 év alatt regisztrált 4 halálozást, a gyógyszergyár modellje szerint viszont az országban 30 év alatt történik... 659! Azt hiszem ez nem sok kommentárt igényel. Érdemi választ a levelező szerző sem tudott e problémámra adni, hangsúlyozta, hogy ez egy egészség-gazdaságtani és nem egy epidemiológiai modell, ezért az adatait nem lehet közvetlenül összevetni az epidemiológiai adatokkal. Ezt elfogadom, de nem változtat azon az álláspontomon, hogy egy ilyen elképesztően irreális részeredmény minimum nem növeli a bizalmunkat a modell többi eredménye kapcsán (és akkor azt hiszem még óvatosan fogalmaztam...).
  5. Ahogy a dolog terjed a médiában, abban az a legveszélyesebb, hogy ebből a 1,5 milliárd forintból zombi statisztika lesz. (A kifejezést Stephen Senn-től kölcsönöztem. Ő emlegette egy előadásán, a példa egy olyan statisztika volt – az FDA, az amerikai gyógyszerhatóság publikációjában! –, hogy a betegségek mekkora hányadában nem hatnak a ma elérhető gyógyszerek. Forrás persze sehol, Senn sziszifuszi munkával elkezdett utánajárni, egyesével visszafejteni, hogy vajon ki honnan vette át a számokat, míg végül kiderült, hogy egy teljesen homályos, ellenőrizhetetlen metodikával készült publikációból indult ki az egész; csak ahogy vették át újabb és újabb szereplők onnan, az eredetire már senki nem emlékezett, és kész tényként kezelték a számokat. Ráadásul többségében jóhiszeműen, hiszen egy ponton túl már nem is látszott, hogy mit hivatkoznak, kifejezetten nagy presztízsű szervezeteknél is megjelent, persze, hogy akkor ezek a számok terjedtek tovább. És hiába hívták fel rá a figyelmet, csak terjed és terjed, cáfolják, de mégis újra meg újra megjelenik... Na és erre mondta Senn, hogy "These are zombie statistics. They refuse to die!".) Kicsit ugyanezt kezdem itt is érezni. Van ez eredeti publikáció, ilyen-olyan bajokkal, a következő lépésben már aggálytalanul jelenik meg a szám, csak lábjegyzettel a publikációra, aztán meg már lábjegyzet sincs, szinte mint magyarázatot sem igénylő tény jelenik meg a szám. Persze ne legyen igazam a zombisodásban...
  6. Kis kiegészítés a végére (immár elrugaszkodva a bejegyzés témájától): különösen érdekes a cikk – mármint a lábjegyzetelt újsághír – 12-es számú hivatkozása. Ez a következő, teljes terjedelmében idézem: "Magyarország immunizációs stratégiája 2011-2020". Szerző, szerkesztő, kiadó, bármilyen azonosító adat nuku. A Google erre a keresőszóra egyetlen találatot dob ki – épp ezt a cikket... A Magyar Országos Közös Katalógus pedig egyáltalán nem is tud ilyen nevű publikációról. Hm. Nem akarok nagyképű lenni, de talán azt mondhatom, hogy benne vagyok a témában, ám ilyen nevű dokumentumról életemben nem hallottam. Igazság szerint innentől nem tudom mi a jobb: az, ha a csaladinet.hu csontkamu hivatkozásokkal támaszt alá állításokat, vagy az, ha "Magyarország immunizációs stratégiája" (ami neve alapján mind a szakmai, mind a laikus közvélemény számára fontos, népegészségügyileg meghatározó jelentőségű dokumentum kell legyen) olyan, hogy semmilyen kereséssel nem található meg és a témában 500 oldalas monográfiát író szerzők sem találkoztak vele soha...?

34 komment

Címkék: vakcina oltás költséghatékonyság védőoltás transzparencia bárányhimlő varicella

Bexsero: új adatok és eredmények

2017.01.06. 03:00 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A Bexsero-ról szóló cikkünk megjelenése óta eltelt időben történt pár fejlemény e védőoltással kapcsolatban; most ezeket próbálom meg tömören összefoglalni. Annál is inkább, mert a cikk fő üzenete ugyebár épp az volt, hogy egyrészt jelenleg keveset tudunk, de másrészt ez igen hamar változhat, így szükséges is, hogy az ember kövesse ezeket az új eredményeket, adatokat. (A mai világ egyik előnye, hogy ezt elvileg akárki megteheti, hiszen rendelkezésre állnak a szükséges információforrások, jószerével csak Internet kell hozzá. Tehát bár egyáltalán nem kell, hogy ezt az eredeti szerzők írják meg, de mivel sajnos magyar nyelven nem láttam még eddig nyomát sem ilyen írásnak, így most, hogy végre jutott egy kis időm, igyekeztem ezt a hiányosságot pótolni.)

8 komment

Címkék: biztonság vakcina oltás védőoltás meningococcus hatásosság bexsero

Ferenci Tamás: Védőoltásokról – a tények alapján (2. javított, bővített kiadás)

2016.10.27. 18:05 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Amikor annak idején – még 2014-ben, te jó ég! – megjelent a blog anyaga könyv formában, azt írtam az előszóban, hogy "ezt a könyvet, speciális témájából adódóan, minden bizonnyal egyetlen cég sem állt volna neki piaci alapon kiadni". Jelenthetem: ez a kijelentés úgy tűnik megcáfolódott!

Na de ne fussunk ennyire előre. Időben haladva az első fejlemény tavaly ősszel történt: ekkor keresett meg a könyvet kiadó Medicina, hogy a könyvről nagyon jók a visszajelzések, folyamatosan viszik, és a bolti forgalomba kerülő példányok lényegében elfogytak! Ennek a hírnek is nagyon örültem, természetesen, de ez után egy még elképesztőbb folytatás jött: kiderült, hogy azért kerestek meg ezzel a helyzetjelentéssel, mert ennek okán szívesen elkészítenének egy második kiadást!

Magától értetődően a legnagyobb örömmel vállalkoztam erre; azzal a kitétellel, hogy nem utánnyomásról, hanem egy javított-bővített kiadásról lesz szó. Ennek oka azt hiszem világos megnézve a könyv kinyomtatása óta történt bővítések és javítások listáját. Szerencsére úgy tudtam a kéziratot leadni annak idején, hogy nem volt különösebb hiányérzetem, "jaj de jó lett volna, ha még ez belefér az időbe" jeligére... de azért egy-két új fejezetre volt ötletem, amiket meg is írtam azóta. Szintén kijavíthatóak lettek azok a hibák, amik a kiadás óta kiderültek (szerencsére egyik sem súlyos, de hibából, pláne ilyen téren ahol másokat is kritizálok, a legapróbb is rossz érzéssel tölt el).

Úgyhogy mindezeket összerakva megszületett a második, bővített és javított kiadás:

ferencitamasvedooltasokrolatenyekalapjan_masodikkiadas_borito.jpg

Részletezve, az új kiadás három nagy fejezettel bővült: az egyik az immunológiával, a másik a fertőző betegségek modellezésével és a közösségi (vagy nyáj-) immunitással, a harmadik a kockázat-haszon mérlegelés racionális szempontjaival, a kockázatérzékelés pszichológiájával és a kockázatkommunikációval foglalkozik. Emellett számos apróbb bővítés is történt, külön kiemelném az új kutatási eredményeket az alumíniummal foglalkozó részből és a védőoltások hatásosságára vonatkozó vizsgálati módszerek sokkal strukturáltabb ismertetését. És természetesen javítottam a fent említett, időközben tudomásomra jutott hibákat is; mindezek pontos listája megtalálható a könyv honlapján. Végeredményben a terjedelem kicsit 500 oldal felé kúszott (továbbra is nagyon szép, színes kivitelben).

Változatlanul ingyen dolgoztam (nem vettem fel szerzői honoráriumot, és teljes egészében lemondtam az eladott példányok után járó jogdíjról is), és szintén változatlanul ingyen dolgozott az összes lektor is.

A könyv megrendelhető online a Medicina Könyvkiadó webshop-jából, valamint kapható a Medicina boltjaiban is. (A könyvet árusító boltok listája később várhatóan bővülni fog, ekkor frissítem ezzel a bejegyzést.) Az ÁNTSZ – bár most nem kezdeményezője volt a kiadásnak – de ettől még most is vásárolt példányokat az oltóorvosok tájékoztatására.

Ezúttal, szemben az első kiadással, nem tudok boldog-boldogtalannak tiszteletpéldányt küldeni, de ha bárki szeretne egyet, természetesen nyugodtan írjon nekem.

Kedvcsinálóul a tartalomjegyzék elérhető itt, az – első kiadásánál jóval rövidebb! – előszó pedig itt.

Szokásomhoz híven bárki számára elérhetővé teszem a teljes (nem formázott) szöveget:
http://www.medstat.hu/vakcina/FerenciTamasVedooltasokrolATenyekAlapjan.pdf

(A fentiekből adódóan engem ugyan nem támogat aki meg is veszi a könyvet, de pozitív üzenetet küld a kiadónak arról, hogy jó ötlet volt belevágni a kiadásba :) )

Zárásként abban az irányban kavarognak a gondolataim, így kézbefogva a könyvet, amit bő fél éve írtam. A védőoltás-ellenesek internetes aktivitása szinte megszűnt mára Magyarországon. Persze, ettől még vannak ilyenek, nyilván terjesztenek továbbra is valótlanságokat, de ezek láthatósága lényegében nulla. Félreértés ne essék, természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy akkor felesleges volt ez a könyvet megírnom, de úgy érzem, hogy ha minden így marad, akkor ennek a második kiadásnak a megjelenésével egy érát lezárok magamban.

Egy ilyen projekt persze valójában soha nem lesz "lezárt", ami a konkrétumokat illeti: a vádak és cáfolatok manapság szinte egy hét alatt válnak elavulttá. Azonban már az első kiadásnál is az volt a célom – és ahogy az idő telt, ez csak egyre kifejezettebb lett –, hogy a kézirat a lehető legáltalánosabb legyen, a legkevésbé a konkrét vitatkozás töltse ki, hanem sokkal inkább a módszereket mutassa be, amikkel felvértezve az olvasó tudja, hogy mi vitatható és miért. Nem mondom, hogy több bővítési ötletem most már végképp nincsen, de remélem, hogy ilyen értelemben viszont legalábbis "eléggé lezárt" lett a kézirat.

Emiatt most már elárulhatom, hogy titokban abban reménykedem, hogy ez a könyv sok olvasó számára nem a védőoltásokról fog (csak) szólni, hanem egy sokkal általánosabb tudást ad át, mely bármely más gyógyszer, vagy egyáltalán, egészségügyi technológia megítélésben, vagy orvostudományi kérdés eldöntésében jól jöhet. A jövőben magam is valószínűleg inkább ilyen irányban fogok dolgozni a szabadidőmben.

Ahogy az előszóban (előszavakban) is leírtam, még egyszer köszönöm mindenkinek, aki támogatott és segített – akár vitatkozással is! – az eddigi, ezzel kapcsolatos utamon.

19 komment

Címkék: könyv vakcina oltás védőoltás

Egy kis immunológia

2016.10.27. 15:00 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Az emberi szervezet létének fenntartásához alapvető fontosságú a belső környezet állandóságának biztosítása egy lényegesen eltérő, ráadásul sok esetben folyamatosan változó külső környezetben. Ez három feladat megoldását igényli: érzékelni kell a környezetet, az így nyert információt fel kell dolgozni, majd ez alapján megfelelő választ kell tudni adni. E részek teljesen nyilvánvalóak, ha az idegrendszerre gondolunk: mindenki számára világos, hogy mit értünk a környezet érzékelésén, ha mondjuk a szemre és a látásra gondolunk, világos az információfeldolgozás mibenléte, ha arra gondolunk, hogy az agy feldolgozza a vizuális információt és ez alapján dönt, és végül a válaszadás is értelemszerű, ha arra gondolunk, hogy megmozdítjuk a kezünket, melyet egy idegi utasítás vált ki. Sokkal kevésbé nyilvánvaló, de mára egyértelművé vált, hogy mindezek az immunrendszerről is elmondhatóak: bármilyen furcsa lehet első hallásra, de az immunrendszerünk is képes érzékelni a környezetet úgy, mint a szemünk (felismerés), képes feldolgozni ezt az információt úgy, mint az agyunk (jeltovábbítás, információfeldolgozás), és képes választ adni úgy, mint a karunk (végrehajtás, válaszadás). Sőt, van még egy, harmadik rendszerünk, melyről, ha kisebb specificitással is, de ugyanez elmondható: a hormonokat kiválasztó endokrin rendszer. Ma már ráadásul azt is tudjuk, hogy ezek közül egyiket sem lehet a többi közül kiragadni, ugyanis lépten-nyomon kölcsönható egységet alkotva gondoskodnak a belső egyensúly fenntartásáról, és így az egészség megőrzéséről. Hallatlanul izgalmas végiggondolni, hogy bár e rendszereink konkrét működése természetesen nagyon eltérő, de a mélyére ásva mégis csak azt látjuk, hogy valamennyi ezt a sémát követi.

Ha egymondatos definíciót kellene adni, hogy ezek közül pontosan mi az immunrendszer feladata, akkor úgy fogalmazhatnánk: a szervezettel kapcsolatba kerülő "veszélyes" és a "nem veszélyes" struktúrák – például szövetek, sejtek, fehérjék – felismerése, megkülönböztetése, majd ez alapján a megfelelő válasz adása. Ez a válasz lehet a nem-saját, veszélyes struktúra semlegesítése (elpusztítása, izolálása, a szervezetből való eltávolítása), a nem veszélyesként felismert struktúra esetén pedig annak elfogadása, megtűrése, a tolerancia. Sokan azt gondolják, hogy az immunrendszer a külső fertőzésekkel szemben véd minket, ám az előbbi definíció helytállóbb. Sőt, ma már tudjuk, hogy a lényeges választóvonal nem is a saját és a nem-saját között van, például ugyanúgy veszélyes struktúrát jelentenek a rosszindulatúvá vált saját-eredetű ráksejtek is, ezért fontos az immunrendszer szerepe a rosszindulatú tumorok elleni védekezésben is. Én most az immunrendszer működésének alapvonalait kívánom, nagyon leegyszerűsítve, bemutatni, hogy az alapvető szereplők, mechanizmusok, és logika világos legyen. A részleteket a szakirodalom bőségesen tárgyalja. Célom egyúttal, hogy bemutassam a hátterét a védőoltásokról általában szóló rész egyes pontjainak, mélyebben megmagyarázva azokat (így elsősorban a külső kórokozók elleni védekezésre fogok fókuszálni).

7 komment

Címkék: immunológia immunrendszer

A kockázat-haszon mérlegelésről

2016.10.20. 16:38 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Jelen fejezetben egy olyan kérdésről lesz szó, mely tulajdonképpen sokkal általánosabb, akármilyen gyógyszer (vagy egészségügyi eljárás) kapcsán elmondható lenne, de a védőoltásoknál különösen fontos a szem előtt tartása: a kockázat-haszon mérlegelés. Elsőként bevezetem az alapgondolatot, majd utána két speciálisabb részkérdést tárgyalok meg.

61 komment

Címkék: szamárköhögés kanyaró MMR pertussis kockázat-haszon mérlegelés morbilli fészekimmunizálás cocooning kockázatérzékelés kockázatkommunikáció

Félig off meghívó: 'Orvosi kutatások kritikus értékelése' tanfolyam (2016. 09. 12.-16.)

2016.08.25. 19:10 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Most már lassan hagyományossá kezd válni, hogy a "félig off" címkét az ilyen 'orvosi kutatások kritikus értékelése' témakörben végzett munkáimra tartom fenn. De ha már erről – még ha ilyen címke alatt is – de beszámolok, márpedig ezt fontosnak tartom, mert félig igenis a védőoltásokhoz is kapcsolódik, akkor elújságolok egy nagy fegyvertényt ezzel kapcsolatban.

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézettel együttműködve (úgy jöttek képbe, hogy nekik rengeteg klinikai kutatásban segítek biostatisztikusként, a gyermekháztól az intenzíven át a nemzeti infarktusregiszterig) sikerült megszervezni, hogy egy egész hetes, akkreditált (orvosoknak pontszerző) tanfolyamot tarthatok ebben a témában!

Itt érhető el a továbbképzés oldala a GOKI honlapján:
http://www.kardio.hu/index.php?lang=_1&selectedmenu=rendezveny&filter=41
és ez az OFTEX-es link:
http://www.oftex.hu/project_o/system/launch.php?pg=./oftex/KONG_Adatlap.php?msgid=63177&tableid=0&retcode=konglist

E bejegyzés célja nem elsősorban a büszkélkedés: egyrészt az orvos olvasók bátran tekintsék úgy ezt, mint meghívás, másrészt megköszönöm, ha a potenciális érdeklődőknek is továbbadják a hírt. Természetesen mindenkit, legyen orvos vagy a téma iránt érdeklődő nem orvos, nagy örömmel látok a továbbképzésen! (Bár tudom, hogy egy klinikusnak sajnos nem könnyű, pláne ennyi időre, elszakadni a munkából.)

Kedvcsinálóul ide is bemásolom a tematikát:

2016. 09. 12. hétfő:

AZ EMPIRIKUS ORVOSI KUTATÁSOK TERVEZÉSÉNEK ÉS KIÉRTÉKELÉSÉNEK ALAPVONALAI

Alapfogalmak, áttekintés

Az empirikus kutatások szerepe az orvostudományban. A szisz­tematikus adatgyűjtés és -feldolgozás jelentősége, történelmi példák. Az empirikus orvosi vizsgálatok alapgondolata, expozíció és végpont, kauzalitás, az okozati következtetés kérdései. Megfigyelés és kísérlet, a confounding problémája. Kutatási módszerek, bizonyító erő. Az orvosi kérdések véges méretű mintából történő megválaszolásának problémái, a mintavételi ingadozás. Mintavételi és nem-mintavételi hiba, mintanagyság szerepe. Módszertani ajánlások szerep. Bizonyítékok aggre­gálása, szintézise, szisztematikus review és meta-analízis.

Kísérletes vizsgálatok

A klinikai kísérlet fogalma, ereje, jelentősége. Randomizálás. Kontrollálás. Vakosítás. ITT és PP kiértékelés. Kísérletek idő előtti leállítása, etikai és statisztikai kérdések, félrevezetési lehetőségek. A komparátor megválasztása, félrevezetési lehetőségek. Confounding, mintavé­teli és nem-mintavételi hibák kísérletes vizsgálatokban. A kísérletes vizsgálatok hátrányai, nehézségei.

Megfigyeléses vizsgálatok

A megfigyeléses vizsgálatok fogalma, ereje, jelentősége. Megfigyeléses vizsgálatok típusai, kohorsz és eset-kontroll vizsgálatok. Confounding, mintavételi és nem-mintavételi hibák megfigyeléses vizsgálatokban. A megfigyeléses vizsgálatok hátrányai, nehézségei.

2016. 09. 13. kedd:

A MINTAVÉTELI HIBA ÉS A KÖVETKEZTETŐ STATISZTIKA

A mintavételes helyzet és következményei

A mintavételes helyzet fogalma. Mintavételi ingadozás és törvényszerűségei. A mintából történő következtetés nehézségei, mintavételi hiba. A mintanagyság szerepe. Mintavétel tervezése, véletlen és nem-véletlen mintavételi tervek.

A következtető statisztika

Védekezés a mintavételi hiba ellen, a következtető statisztikai alapjai. Becsléselmélet: pontbecslés és intervallumbecslés (konfidenciaintervallum). Hipotézisvizsgálat: I. és II. fajú hiba, szignifikanciaszint, p-érték, erő. Leggyakoribb félreértések a következtető statisztika orvosi alkalmazásaiban. A frekvencionista szemlélet. A klinikai és a statisztikai szignifikancia fogalmának keveredése. Többszörös összehasonlítások helyzete, szignifikanciavadászat.

2016. 09. 14. szerda:

A NEM-MINTAVÉTELI HIBA, TORZÍTÁSOK

A nem-mintavételi hiba fogalma. A torzítás fogalma. Minta megválasztása, reprezentativitás. Szelekciós torzítás. Kényelmi minta. Kizárási és bevonási kritériumok. Kihullás a vizsgálatból. Hiányzó adatok és imputálás. Validitás kérdése, külső és belső validálás.

2016. 09. 15. csütörtök:

VÁLOGATOTT FEJEZETEK A TOVÁBBI TÉMÁKBÓL

A végpontok meghatározásának kérdései

Végpontok meghatározása: bináris kimenet, folytonos kimenet, "eltelt idő" jellegű kimenet. Abszolút és relatív kockázat fogalmának keveredése. A dichotomizálás veszélyei. A hazárd és a hazárd-arány fogalma. Végpontok szerencsétlen vagy félrevezető összefogása.

Diagnosztikai vizsgálatok kiértékelése

Gold standard koncepciója, problémák és nehézségek a kiválasztásával. Metrikák bináris diagnosztikánál: szenzitivitás, specificitás, pozitív és negatív prediktív erő. Likelihood arányok és esélyhányados. Különféle metrikák előnyei, hátrányai, alkalmazási területei. Tipikus félreértések. Diagnosztikai vizsgálatok megrendelésének és értelmezésének racionális szempontjai. Speciális helyzetek: nem tökéletes gold standard, szelektált megerősítés. Diagnosztikai vizsgálatok összehasonlítása.

A statisztikai modellek alapjai

A statisztikai modellezés jelentősége. Confounding szűrése, kontrollálás, a többváltozós elemzés ereje az egyváltozós elemzésekkel szemben. Modellfeltevések és jelentőségük (linearitás, interakció), modelldiagnosztika. A modellszelekció legelterjedtebb hibái. Modellvalidálás. A legfontosabb statisztikai modellek (lineáris regresszió, logisztikus regresszió, Cox-regresszió stb.), a belőlük nyerhető információk, értelmezésük.

Bizonyítékok összessége és összesítése

Annak fontossága, hogy a bizonyítékok összességét tekintsük egy orvosi kérdés megvá­laszolásához. Szisztematikus review. Meta-analízis. Tanulmányok eltitkolása, publikációs torzítás felderítése statisztikai módszerekkel. Bizonyítékok hierarchiája. A kockázat/haszon mérlegelés statisztikai szempontjai.

2016. 09. 15. péntek:

ZÁRÓ GONDOLATOK

Az empirikus kutatások szerepe napjaink orvostudományában, bizonyítékokon alapuló orvoslás. Adott beteg kezelése vs. átlagos beteg kezelése. Az orvostudományi megismerés filozófiai kérdései módszertani szempontból: indukció és dedukció. A statisztika határai.

8 komment

Címkék: kritikus gondolkodásmód orvosi szemétkosár orvosi kutatások kritikus értékelése

A betegségek oltás bevezetése utáni visszaszorulását vizsgáló írás új történelmi adatokkal frissítve: járványos gyermekbénulás, szamárköhögés, meningococcus

2016.08.08. 13:27 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Az elmúlt hónapokban sikerült pár újabb – köztük hazai szemmel nézve is fontos – betegség adatait begyűjtenem ahhoz az íráshoz, mely azt vizsgálta, hogy szorultak vissza (vagy tűntek el) különféle fertőző betegségek az ellenük védő oltás bevezetése után.

Szamárköhögés és meningococcus Angliában, és a legrettegettebb fertőző betegségek egyike, a járványos gyermekbénulás (polio) Angliában, az Egyesült Államokban és Magyarországon; íme az újdonságok kiemelve:

"Más szempontból tanulságos, de abból a szempontból nagyon is, ha a szamárköhögés alakulását az Egyesült Királyságban nézzük meg:
Pertussis (szamárköhögés) megbetegedések és a pertussis elleni védőoltás az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales), 1940-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Az ábra megértéshez tudni kell, hogy 1975-től kezdődően egy nagyon komoly vihar támadt a szamárköhögés ellen is védő oltás kapcsán Angliában, mert felvetődött a lehetőség, hogy neurológiai károsodást okozhat. Az akkor használt (teljes sejtes) oltóanyag valóban kevésbé volt biztonságos mint a mai, így legalábbis a felvetés totálisan értelmetlennek nem nevezhető, ám a védőoltás-ellenes mozgalmaknak köszönhetően nagyon hamar kialakult egy, a probléma valós súlyával már köszönőviszonyban sem lévő médiahisztéria, aminek következtében az átoltottság egészen drámai módon (országosan 80%-ról 30%-ra, egyes területeken 10% alá!) leesett a '70-es évek végére. Az ábra szemléletesen mutatja ennek szomorú eredményét: két évben is akkora járvány tört ki, amire azt megelőzően csak a '60-as évek előtt, a védőoltás bevezetését megelőzően volt példa. Ez az eset tehát olyan szempontból nagyon fontos, hogy nem csak azt mutatja, hogy az oltás bevezetésével eltűnt a betegség, hanem azt is, hogy az elhagyásával újra visszatért!"

 

"Ezzel nagyon sok szempontból rokon a meningococcus C adatsora, szintén az Egyesült Királyságból: ugyanabból az országból származik, hasonló időszakból, ugyanúgy negyedéves (sőt, helyenként havi) a frekvenciája; ezt mutatja a következő ábra.
Meningococcus C és B (Men C és B) megbetegedések és a Men C elleni védőoltás az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales), 1996-2014

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Ami azonban különösen érdekessé teszi, hogy az ábrán egy rokon kórokozó, a meningococcus B megbetegedéseinek adatait is feltüntettem – ez ellen, szemben a C-vel, egészen a legutóbbi időkig nem sikerült védőoltást kifejleszteni. Egyfajta "kontrollcsoportként" mutatja tehát az 1999-es történeseket, hogy hogyan sikerült legalább a C okozta megbetegedéseket szinte felszámolni a védőoltással – miközben szó nincs arról, hogy akkor a meningococcusok általában visszaszorultak volna. (Az adatsorok összeállításánál mindenhol az aktuális időszaki jelentéseket vettem figyelembe, nem az éves kumulált adatot.)"

 

"A végére hagytam az egyik legdrámaibb betegséget, melyről ráadásul még napjainkban is sokaknak, az idősebb korosztálynak lehet személyes tapasztalata hazánkban: a járványos gyermekbénulást. Minden további kommentárt megelőzően először is nézzük meg, hogy alakult ennek a betegségnek az előfordulása Magyarországon:
Járványos gyermekbénulás (polio) megbetegedések és a polio elleni védőoltás Magyarországon, 1931-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Az egyik feltűnő jelenség, ami azonnal látható, hogy a polio az oltás bevezetését megelőzően folyamatosan tört előre. Ez első ránézésre meglepő lehet: az ember azt várná, hogy egy fertőző betegség előfordulása az idő előrehaladtával – ezáltal a higiénia javulásával, a szociális viszonyok fejlődésével stb. – legalábbis ne nőjön. Persze, van, amelyiknél nem is javul a helyzet, mert ezek a tényezők nem hatnak rá, na de hogy kifejezetten romoljon? Hogy ez miért van így, az a polio egy legizgalmasabb kérdése, a lehetséges okokról a betegségeket bemutató résznél röviden szóltam.

A másik, ami nagyon látványos a fenti adatok alapján, az az oltás egészen mellbevágó hatásossága. Talán nincs még egy ilyen drámai hatású oltásra példa: a betegség – annak ellenére, hogy tehát felfutó fázisban volt! – szinte azonnal és szinte tökéletesen eltűnt. A görbe alig látszik a bevezetést jelző függőleges vonaltól és a vízszintes tengelytől.

A polio-s megbetegedések előfordulását az Egyesült Államokban a következő ábra mutatja. (A tüske a század legelején nem valamiféle adathiba, bár elsőre úgy tűnhet: ez a rettenetes 1916-os new york-i polio-járvány megjelenése, amely szinte a semmiből csapott le, olyan pusztítást végezve, ami nem hogy az előtt volt ismeretlen, de azt követően is, és amely máig sok szempontból epidemiológiai rejtély.)
Járványos gyermekbénulás (polio) megbetegedések és a polio elleni védőoltás az Egyesült Államokban, 1912-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Az Egyesült Királyságbeli polio-adatokat a következő ábra adja meg:
Járványos gyermekbénulás (polio) megbetegedések és a polio elleni védőoltás az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales), 1912-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Érdemes megfigyelni, hogy az előbb említett két jellemző hogyan jelenik meg ezeken a – teljesen más országokból származó – adatokon is."

A fenti elemzések teljes kontextusához (ideértve ezen, hatásosságot bizonyító módszer limitációit is – korreláció nem implikál kauzalitást, ugyebár!) érdemes az eredeti írás egészét elolvasni.

7 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás szamárköhögés polio meningococcus hatásosság pertussis járványos gyermekbénulás

Első benyomások a magyar EFPIA-adatok feldolgozhatóságáról

2016.07.08. 16:34 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Akár offtopic, akár nem, gondoltam mesélek kicsit arról, hogy mire jutottam az elmúlt két napban a korábban már bemutatott EFPIA-közzétételek adatainak feldolgozása kapcsán. Az ötletet az egyik kommentelő adta, aki rámutatott arra, hogy mekkora vita zajlik Angliában is éppen most erről (náluk is most kellett ezeket az adatokat közzétenni); kiindulópontnak ezt és ezt az írást javaslom.

Van azonban a dolognak még egy vetülete: Angliában az Oxfordi Egyetem Ben Goldacre és Anna Powell-Smith vezette EBM Data Lab-ja (amúgy iszonyú jó dolgaik vannak ettől függetlenül is, mindenkinek csak ajánlani tudom) elindított egy projektet, melynek célja, hogy gépi úton feldolgozzák és kiértékeljék a nyilvánosságra hozott adatokat... hogy értelmet is adjanak ennek a rengeteg számnak.

Én ugyan nem vagyok komplett kutatócsoport, így a lehetőségeim is korlátozottabbak, de az ötlettől nagyon fellelkesültem, így megnéztem, hogy mit lehet kezdeni a magyar adatokkal.

5 komment

Címkék: transzparencia efpia

Az EFPIA közzététel és a gyógyszeripari transzparencia

2016.07.05. 02:08 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Mivel én általában is elkötelezett híve vagyok a gyógyszeripari transzparenciának, így – még ha félig-meddig talán offtopic is – nem tudom megállni, hogy egy pár szó erejéig ne térjek ki egy ezzel kapcsolatos fontos eseményre, mely ezekben a napokban történt.

Mint azt minden bizonnyal sokan tudják, néhány napja kellett a gyógyszergyártóknak az első, ún. EFPIA közzétételeket nyilvánosságra hozniuk; ez nagyon-nagyon leegyszerűsítve azt a célt szolgálja, hogy a gyártók által az orvosoknak teljesített kifizetések – legyen szó akár konferencia-részvétel támogatásról, akár tanácsadásról, vagy épp előadás-tartásról – teljesen nyilvánosak legyenek, név szerint, pontos, kategóriákra lebontott összegekkel bárki megtekinthesse ezeket.

(Ha valaki nincs benne annyira a gyógyszeripar ügyeiben, az most meglepődhet, hiszen ők jellemzően nem közpénzt kezelnek, akkor meg ugyan miért kellene egy piaci magánszereplőnek közzétenni, hogy egy másik magánszereplő számára miért és mennyit fizetett?! Hadd próbáljam meg pár mondatban számukra is megindokolni, hogy ez miért rendkívül fontos. Bár a gyógyszergyárak tényleg nem közpénzt költenek amikor orvosoknak kifizetést teljesítenek, de ezen kifizetések egy nem elhanyagolható része – burkoltan, vagy akár nagyon is közvetlenül – azt a célt szolgálja, hogy az orvosok diagnosztikai vagy terápiás gyakorlatát befolyásolja. Optimális esetben persze jó irányba, de ez most ilyen szempontból mindegy, a lényeg, hogy befolyásolni akarják a diagnosztikai vagy terápiás gyakorlatot, amely gyakorlat viszont értelemszerűen a lehető legközvetlenebbül befolyásolja a betegek életét, így aztán igenis mindenkit érint ez a kérdés. Nem mellesleg e gyakorlat (gondoljunk a gyógyszerrendelésre!) nagyon sokszor igenis befolyásolja a közpénz-költést is. A gyógyszergyárak profitorientált intézmények, így a befolyásolás várhatóan abba az irányba történik, ami megfelel az ő üzleti érdekeiknek – ezt, a józan észen túl, bőséges empirikus bizonyíték is alátámasztja. (Ez az irány jó esetben egybeesik a tudomány aktuális állása szerinti valós helyzettel, rosszabb esetben kevésbé.) Világosan kell látni, hogy ez a conflict-of-interest önmagában nem probléma. Ez teljesen természetes, elkerülhetetlen jelenség egy versenyen alapuló piacgazdaságban; a probléma ott kezdődik, ha ez nincs nyilvánosan és világosan deklarálva. Ezt a célt szolgálja az EFPIA közzététel. Rendkívül fontos tehát hangsúlyozni, hogy a lényeg a transzparencia, és nem arról van szó, hogy minden itt feltüntetett forint valamiféle bűzlő korrupciót jelentene. Ezen kifizetések egy jó része ténylegesen elvégzett munka piaci áron történő ellentételezése, amiben tehát annyi korrupció van, mint amennyire a sarki péket én korrumpálom azzal, ha veszek nála egy kiflit. A klinikai kutatások lefolytatása például nyilván valódi, időt és energiát igénylő feladat. (Noha itt is van szürke zóna, erre jó példát jelentenek a seeding trial-ek, azaz az olyan klinikai kísérletek, amelyek mögött valójában nincsen semmilyen legitim tudományos érdek, csak azt a célt szolgálják, hogy a gyógyszert minél több helyre eljuttathassák és/vagy az arra "érdemes" orvosokat ennek égisze alatt kompenzálják anyagilag.) A gyógyszercégek által támogatott továbbképzések egy része ugyan ordítóan elfogult, és torzított képet közvetít a résztvevő orvosoknak, de azért nem írható le ennyivel ez az egész kategória; és sok orvos számára sajnos ezek jelentik az egyetlen lehetőséget, hogy még ha elfogult módon is, de legalább valahogy informálódjon a legfrissebb eredményekről. De még az egészen kirívó előadói tiszteletdíjak és szervezeti támogatások sem feltétlenül a hagyományos értelemben vett korrupciót jelentik, hogy ti. a cég visz egy talicska pénzt az előadónak/szervezetnek, hogy az ne azt mondja, amit gondol, hanem amiért megfizetik; sokkal inkább arról van szó, hogy azokat keresik meg, akik eleve azt gondolják, ami az ő céljaikkal is egybevág. De akármi is áll fenn, a lényeg, a kiindulópont, hogy erről lehessen tudni – ahogy annak a fontosságát az elején is leírtam.)

Az EFPIA közzététel ezt a rendkívül fontos feladatot hajtja immár nálunk is végre – követve az amerikai gyakorlatot –; van azonban egy kis bökkenő... ami az egészet agyonüti. Szerepel ugyanis az EFPIA nyilatkozatban egy egészen mellékes, szinte említésre sem méltó apróság: a nyilatkozó orvosnak hozzá kell járulnia az adatainak a közzétételéhez. Igen, jól látja a nyájas olvasó: hozzá kell járulnia... Ha azonban ehhez nincs kedve, akkor bepipálja a 'nem járulok hozzá' rubrikát, és huss, el is tűntek az adatai a nyilvánosan közzétett listából... Illetve, hogy egészen precíz legyek, átkerülnek egy aggregált adatok rovatba, ahol az összes ilyen orvos adata szerepel, azonban egyetlen soron, összeadva. Namármost innentől az egésznek persze semmi értelme, hiszen ha valakinek takargatnivalója van, vagy úgy érzi, hogy takargatnivalója van, akkor semmi más teendője nincs, mint hogy egyszerűen bepipálja ezt a rovatot, és kész, a tökéletes transzparencia átment nulla transzparenciába. (Az aggregált rovattal semmire nem megyünk, hiszen azt, hogy összesen mennyit költenek, eddig is lehetett tudni a számviteli beszámolókból, a lényeg épp az lett volna, hogy kinek.) A végeredmény: a listán azok fognak szerepelni, akiknek a legkevésbé lenne fontos, és azok nem fognak, akiknél a legfontosabb lenne...

Csak hogy érzékeltessem a dolog súlyát, előttem van az egyik EFPIA közzététel. (Nem érdekes, hogy melyik gyógyszergyártó; a trend mindenhol hasonló.) Először jönnek a magánszemélyek, párszor tízezer forintos tételek, hébe-hóba néhány százezres, milliós egy sem. Alatta az aggregált rubrika: 8 millió forint. Utána jönnek az egészségügyi szervezetek; ezek már százezres és milliós (bár csak ritkán tízmilliós) tételek, az aggregált sor 12 millió. Bár már az is meredek, hogy az egyéni kategóriában tízezer forint is fel van tüntetve nevesítve, viszont az aggregáltban meg 8 millió szerepel – ki tudja kinek –, az igazán durva az, ami ezután jön. A következő, záró rovat: 'Kutatási és fejlesztési célokra nyújtott juttatások összege (aggregált közzététel)': 759 682 078. Igen. Hétszázötvenkilencmillió hatszáznyolcvankétezer hetvennyolc forint – aggregáltan...

Az előbb azt írtam, hogy innentől "semmi értelme" a dolognak. Ezt most vissza is vonom, kicsit szigorú voltam, valójában két ok miatt azért igenis van értelme (még ha némileg szerényebb célokat is kell kitűzni). Az egyik, hogy bármennyire is diszfunkcionális ilyen formában a közzététel, mégis csak, ez az első lépés. Igen, lehet, hogy az igazi cél nagyobb falat, de akkor is, ez legalább egy lépés, és legalább a jó irányba. A másik ok, hogy így legalább egyfajta 'pozitív listát' kapunk, hogy kik azok a gyógyszeripari transzparencia eszméje mellett kiálló orvosok, akik annak ellenére is hozzájárultak nevük és adataik közléséhez, hogy minden további nélkül választhatták volna az ellenkezőjét.

Ami engem illet, a fentiekből is látható módon természetesen hozzájárultam az adataim közzétételéhez. Más kérdés, hogy, amint azt már korábban is leírtam, a védőoltásokkal kapcsolatban gyógyszeripartól kapott minden bevételemet teljes egészében jótékony célra, a Gyermekétkeztetési Alapítványnak utalom át.

11 komment

Címkék: transzparencia efpia

Gondolatfoszlányok a bárányhimlő és az ellene védő oltás kérdésköréhez

2016.06.11. 16:37 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Érdekes, hogy a bárányhimlő milyen sokszor bukkan elő nálam is, annak ellenére, hogy nem is központi témám, hiszen az ellene védő vakcina nem kötelező gyermekkori oltás. Most azonban megint terítékre került, ezúttal Novák Hunor nemrégiben megjelent írása kapcsán, többen is kérdeztek róla, így gondoltam leírok pár észrevételt ezzel kapcsolatban.

30 komment

Címkék: biztonság vakcina oltás védőoltás bárányhimlő varicella övsömör hatásosság nyájimmunitás zoster

Pár gondolat a szatymazi TBC-s eset kapcsán

2016.05.01. 16:18 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Biztos sokan olvastak a szatymazi esetről: a helyi iskola egyik konyhása meghalt TBC-ben, ami miatt – érthető módon – némi pánik tört ki a környékén. Ez a történet alapvetően nem védőoltásos sztori, de egy-két akkora butaság is megjelent ennek kapcsán (ráadásul némelyik igenis oltással kapcsolatban), hogy azt hiszem nem felesleges ezeket helyrerakni.

Először is azzal kezdeném, hogy bár enyhén szólva is ijesztő lehet, pláne mondjuk egy érintett szülőnek, ha egyszer csak azt hallja, hogy gyermek iskolájában TBC-ben (!) meghalt (!) a konyhásnéni (!) aki nemrég még a szeme fényének szedte a levest, de:

  1. A TBC alapvetően nem terjed futó kontaktusokkal. Persze, ez biológia, itt ritkán "biztos" vagy "kizárt" valami, ezért is írtam, hogy alapvetően (és tényleg nyilván lehetne is legalább egy ilyen szerencsétlen esetet találni az irodalomban), de ez nem jellemző. A TBC terjedéséhez huzamos és szoros közelség kell, a közkeletű kép, hogy "valakire a TBC-s ráköhög a buszon" teljesen alaptalan, a családtagok, börtönbeli cellatársak stb. jelentik a gyakorlatban tipikus kockázatot. Egy iskolai konyhás a gyerekekre nézve egyértelműen futó kontaktus (legfeljebb), így az ilyen értelmű kockázat közel nulla.
  2. A TBC alapvetően nem terjed indirekt úton, azaz tárgyak közvetítésével. Tudom, hogy egy konyhai dolgozónál rögtön mindenki arra asszociál, hogy biztos jól ráköhögött az ételre, és majd így lesz beteg valaki, de ez nem jelent érdemi kockázatot. Megint csak ott van az "alapvetően" kitétel, biztos lehet példát találni ilyenre, és a pasztörizálás feltalálása előtt a TBC-s tehén tejének fogyasztása sajnos tényleg komoly megbetegedési forrás volt, ám a TBC szempontjából a kockázatot elsősorban a beteg által ürített dropletek belélegzése jelenti, nem étel vagy ital fogyasztása.

Félreértés ne essék, ez egy járványügyileg nagyon húzós helyzet, és mi sem áll távolabb tőlem, minthogy azt javasoljam, hogy bagatellizáljuk el a kockázatot (és egyénileg a szülők kétségbeesését is tökéletesen megértem)... de ettől még igaz, hogy a pánik nem segít, ilyen helyzetben is akkor járunk a legjobban, ha a tények talaján maradunk.

A második dolog, hogy a gyerekek most oltást kapnak, sőt egyes verziókban – direkt ilyet linkeltem az előbb – egyenesen három oltást. Őszinte leszek: elképzelésem nincs, hogy ez alatt mit kell érteni. A legjobb tippem, hogy ezt valaki hallotta valakitől, aki hallotta valakitől, aki úgy tudta, hogy, aztán még az újságíró is rárakott egy lapáttal. Bár sokan a BCG-re asszociálnak, ezt nyugodtan kizárhatjuk, ugyanis:

  1. Semmikor és semmilyen körülmények között nem alkalmazták a BCG-t háromszor egymás után ismételve, még abban az érában sem, amikor hazánk a mainál – kis költői túlzással – tízszer több BCG-t használt. Azt mondanom sem kell, hogy ilyet egyetlen hazai vagy nemzetközi ajánlás, és egyetlen elérhető oltóanyag alkalmazási előirata sem tartalmaz.
  2. De igazából felesleges is volt az előbbit leírnom, a BCG ugyanis poszt-expozíciós profilaxisra nem alkalmas, azaz a fertőzésnek már kitettek utólagos beoltása semmilyen többlet-védelmet nem ad. Ha tényleg ilyenre volna szükség, akkor – a hatályos magyar protokollnak megfelelően! – kemoprofilaxist kell alkalmazni.
  3. A BCG beadásának azzal a logikával sincs értelme, hogy így egy esetlegesen megfertőződött gyerek majd a jövőben nem fogja megbetegíteni a többit; két okból sincs. Az egyik, hogy a gyerekek vélhetően szinte 100%-ban kaptak BCG-t születésükkor, márpedig a BCG adta védelem jelen tudásunk szerint érdemben nem frissíthető újraoltással. (A magyar védőoltási rendben az évek, évtizedek alatt az összes ilyet el is törölték, épp ezt felismerve.) A másik ok, hogy a látens TBC nem ragályos; betegséget elkapni csak aktív TBC-stől lehet. TBC-ből hazai viszonyok között nincsen iskolai járvány, az ilyen életkorú TBC-sek szinte kivétel nélkül felnőtt betegtől – jellemzően családtagtól – kapták meg a TBC-t, nem egymástól.
  4. Frissítés (2016. 05. 09.): a kommentek között felvetődött a gondolat, hogy az "oltás" esetleg nem is oltás, hanem a tuberkulin próba lehet. Azóta szerencsére sikerült olyan sajtóhíradást is találnom, mely teljesen egyértelművé tette a kérdést. Ez egy rejtélyt megmagyaráz (a tuberkulin próbának, szemben az oltással, legalább már van értelme – bár BCG-vel oltott gyermekeknél kevésbé, hiszen ott megbízhatatlanabb), de egyet továbbra sem válaszol meg: miért szerepel mindenhol, még itt is, háromszori ismétlés? Egyetlen ilyen ajánlásról sem tudok, legfeljebb kétszeri ismétléssel találkoztam (azt sem rutinszerűen alkalmazva), háromszorival sehol. És ha elvileg volna is értelme magának az ismétlésnek, gyakorlatilag ezt is kizárja, hogy "három és hat nap múlva" ismétlik a híradás szerint – ilyen időtávon a világon semmi értelme nincs az ismétlésnek. (A kétszeri tesztelésnél is 1-3 héttel később kell ismételni.) A legjobb tippem, hogy a a próba későbbi leolvasásáról van szó. Ha egyszer egy diagnosztikai próbából tudott oltás beadása lenni a sajtóban, akkor talán a leolvasásból is tudott beadás lenni...

És zárásként a harmadik, hogy a szülők elkezdték saját kezdeményezésre tüdőröntgenre vinni a gyerekeket. Tökéletesen megértem, hogy tenni akarnak valamit, de:

  1. A mellkasröntgen ugyan valóban alapvető fontosságú az aktív TBC diagnosztizálásban, ám két dolgot figyelembe kell venni. Az egyik, hogy nem biztos, hogy ez az első lépés, és pont emiatt számomra nem tűnik túl jó ötletnek a gyerekeket önálló kezdeményezésre kitenni egy – mellesleg ionizáló sugárzást használó... – módszernek. Minden bizonnyal tuberkulin próbát fognak végezni (a közhiedelemmel ellentétben ez BCG-vel oltottaknál is megtehető, csak más határhoz kell az eredményt viszonyítani, igaz, a megbízhatósága tényleg alacsonyabb így), mintát vesznek a köpet mikroszkópos és bakteriológiai vizsgálatához, esetleg elvégzik a direkt nukleinsav-amplifikációt stb.; jobb, ha ezt a folyamatot orvos irányítja, és nem ötletszerűen hajtják végre, csak azért, hogy "gyorsan legyen valami" (még ha egyébként teljesen meg is értem, hogy ez jó lenne!). A másik, hogy a mellkasröntgen a látens TBC diagnosztizálására nem alkalmas, márpedig ebben a kontextusban ez is ugyanúgy felmerülhet, itt megint csak más eszközökre lehet szükség (tuberkulin próba, esetleg interferon gamma release teszt stb.).

Végezetül nagyon remélem, hogy a kialakult helyzetet sikerül higgadtan kezelni, és a megtörtént tragédiát nem fogja további követni.

8 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás szatymaz TBC BCG

blank