Védőoltásokról - a tények alapján

 "Az orvoslás a bizonytalanságok tudománya és a valószínűségek művészete."
(William Osler)


Életünk tele van kockázatokkal.

Hogy még rosszabb legyen a helyzet, ezek egy része kikerülhetetlen kockázat. Ha kimegyünk a házból, kockáztatjuk, hogy elüt egy autó. Ha nem megyünk ki, kockáztatjuk, hogy ránk dől a ház. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben csak a kockázatok összehasonlítása, illetve a velük nyert előnyökkel való szembesítés segíthet döntést hozni. A kockázat/haszon elemzés.

Ez a jó pont arra, hogy elmeséljek egy személyes történetet. Állandó kérdés az orvosok között, hogy pontosan mit és hogyan kell mondani a betegeknek a beavatkozások veszélyességéről. Hogy szerintem mi erre a legjobb válasz (amit az is igazol, hogy máig emlékszem rá), azt a következő történet mutatja. Gyerekkoromban valamilyen vizsgálatnak akartak alávetni. Már nem emlékszem pontosan milyen vizsgálat volt, de mivel elég kicsi voltam, azt hiszem mindegy is. A lényeg, hogy féltem tőle, nagyon húzódoztam, hímeztem-hámoztam és végül kínomban, hogy valahogy megússzam, azt kérdeztem az orvostól, hogy "nade ez nem kockázatos?". Mire az orvos azt mondta: "De igen. A beavatkozásnak van kockázata. Viszont a beavatkozás elmaradásának is van kockázata!!" Namost, szerintem ez a tökéletes válasz erre a kérdésre. Egyrészt őszinte, nem tagadta le, hogy mi a helyzet, másrészt viszont frappánsan rámutat a valóság kegyetlenségére (azaz, hogy ha kirohanok, és azt mondom, hogy nem, én ezt nem akarom, azzal sem kerültem el a kockázatokat). Kényszeríti az embert, hogy ne engedjen az érzelmeinek, és próbáljon racionálisan dönteni (azaz a kockázatok mérlegelése alapján ottmaradni a vizsgálatra).

A védőoltások beadása kockázattal jár. Ez tény. A védőoltás-ellenesek azonban szeretnének olyan hangulatot kelteni, amelyben úgy tűnik: mivel a védőoltások beadása kockázatos, ezért mennyi mindent elkerülünk, ha nem adjuk be. A mondat első fele tehát igaz (persze ők ezt igyekeznek minden módon, nyílt hazugságok árán is, felnagyítani), a második fele viszont félrevezetés: az oltás be nem adása ugyan valóban megkíméli az alanyt az oltás kockázatától, viszont automatikusan kiteszi a nem-oltás kockázatának. Szemben a védőoltás-ellenesek sugalmazásával, nem arról van szó, hogy aki nem oltatja be a gyermekét, az nem teszi ki veszélynek, hanem arról, hogy másféle veszélynek teszi ki. Aminek viszonya az oltás veszélyeihez nem triviális kérdés. Lehet, és kell is megvizsgálni... de csak tények, és nem rémhírek alapján. Az mindenesetre biztos, hogy a beállítás, miszerint az ember az oltással kockázatot vállal, amit az oltatlansággal elkerül, teljesen fals. A beavatkozásnak van kockázata... de a beavatkozás elmaradásának is.

Megalapozott döntést tehát csak kockázat/haszon elven lehet hozni. És ez az, amiben a védőoltások lényegében verhetetlenek: a hatásosság részben bemutattam, hogy milyen drámai javulást hoztak a megbetegedési statisztikákban, a biztonságosság részben bemutattam, hogy mindezt milyen kevés kockázat árán. Ahogy valaki egyszer írta: "a védőoltások majdnem ingyen ebédet jelentenek".

Nyilván ezt a mérlegelést el lehet végezni minden oltásra és betegségre, most csak egy egyszerű példát hoznék: a kanyaró esetét. Ez azért jó példa, mert olyan ragályos betegségről van szó, hogy ha nem oltanánk ellene, akkor szinte minden gyermek megkapná. Így tehát a kockázat/haszon elemzésnél nem kell a megbetegedés valószínűségét számításba venni, az gyakorlatilag 100%. Vagy szinte mindenkit beoltunk, vagy szinte mindenki megbetegszik. Nézzük a lehetőségeket:

Lehet választani! Itt egyszerű a helyzet, szó szerint e kettő oszlop között kell választani, azt sem lehet mondani, hogy "jó, de ha nem lenne oltás, attól még nem biztos, hogy mindenki elkapná a betegséget", mert speciel pont a kanyaró esetében ez biztos.

A probléma csak az (amit a védőoltás-ellenesek természetesen gátlástalanul ki is használnak), hogy a dolog jellegéből adódóan a két oszlopnál eltér a tényleges kockázat és az észlelt kockázat viszonya. Az oltáshoz kapcsolódó kockázat nagyon is konkrét, azonnali, látványos, jól követhető veszélyeket fed: mondjuk az MMR-oltás esetén 1 az 1 millióhoz az esélye annak, hogy a gyermek magától az oltástól agyvelőgyulladást kap. Tehát 1 az 1 millióhoz eséllyel beledöfik a gyermekembe a tűt, és jövő héten már az intenzív osztályon fekszik. Ezt még leírni is ijesztő volt, még nekem is. Ezzel szemben viszont egy olyan kockázat áll, amiről racionálisan hiába tudjuk, hogy minimum százszor nagyobb (1/10 000), azonban jellegében homályos, jövőbeli, bizonytalan, az ember hajlamos azt mondani rá, hogy "ááá, csak nem lesz olyan peches, ugyan már, majd pont ő, mekkora ennek az esélye". A másik tényező, ami a védőoltás esetében az észlelt kockázatot felnagyítja a ténylegeshez képest az, hogy az oltás esetén aktív közreműködésre van szükség, egy szándékos beavatkozásról van szó, melynek sokkal súlyosabbnak érzékeli az ember a következményeit, mint egy olyannak, ami "a természetet következtében", általunk befolyásolhatatlan módon történik. Összességében hiába jóval kisebb a védőoltásnál a mellékhatás valószínűsége számszerűen, az azonnaliság, a nagyobb konkrétság és az aktív közreműködés miatt az emberek nagyobbnak érzékelik.

Pontosan tudjuk, hogy az oltások elhagyása, de ami még fontosabb: akár csak kevésbé teljes körű beadása esetén mi történne. Több megbetegedés lenne, több szövődmény lenne, több gyermek nyomorodna meg (most nem beszélve a többi hatásról...), és igen, több is halna meg. Ezt már száz alkalommal kipróbálták – szerencsére inkább csak más országokban –, semmi szükség arra, hogy néhány manipulátor, csaló, vagy megtévesztett laikus kedvéért tegyünk egy próbát százegyedszer is.

A védőoltási rendszer, illetve a védőoltások korszerűsítésére természetesen folyamatos igény kell legyen, és ehhez minden konstruktív kritikára szükség is van, de megalapozatlan rémhírek, levegőbe bemondott spekulációk alapján senki nem várhatja, hogy gyermekek egészségét veszélyeztessük.

De az is elemi érdeke a magyar közegészségügynek, hogy ez ne csak az intézményrendszeren múljon, hanem, hogy ebben minél több laikus, szülő is partner legyen; amit hiszem, hogy csak a felvilágosítás, az ismeretterjesztés révén lehet elérni.