Nehéz elhinni, de Szendi Gábornak úgy sikerült reflektálnia – tudomásom szerint először a történelemben – egy írásomra, hogy az talán még annál is többet árul el róla, mint az eddigi taktikája, már ti. hogy gondosan és mélységesen hallgat (pedig azért lehetne mire válaszolni, például erre, vagy épp erre, netán erre).
Az történt ugyanis, hogy... na de először érdemes átfutni a szóban forgó írást, kifejezetten rövid, pár perc alatt elolvasható az elejétől a végéig:
Tűnődések jóhiszeműség és rosszhiszeműség ügyében
És akkor lássuk Szendi Gábor reakcióját.
Íme ezt írta egy frissen megjelent írásában:
Egy önjelölt oltásvédelmező statisztikus, ha rólam van szó, a blogjában még azt is megkérdőjelezi, tudom-e, mi az a statisztikai szignifikancia. (Elárulom neki, eddigi tanulmányaim során egy főiskolán, egy egyetemen és egy PhD képzésen vizsgáztam statisztikából.)
Igen. Ez lett a reakció.
Meta-poén: Az igazán vicces rész most jön. Szendi írását tartalmilag nem akarom itt elemezni, mert egy teljesen más bejegyzés témája lehetne, de egy ponton ezt írja benne:
Náluk az oltás hatékonysága mínusz 25.8%-os volt (azaz ennyivel több volt náluk a rákmegelőző vagy rákos állapotok száma a placebót kapókhoz képest).
Ezt az állítást persze már hallottam, így gyorsan elő tudtam keresni a forrását, íme:
Igen. Az ott zárójelben a 95%-os konfidenciaintervallum.
