Védőoltásokról - a tények alapján

(Aki először jár ezen a blogon, az javaslom, hogy kezdjen itt: Tartalomjegyzék gyanánt.)

A védőoltások az orvostudomány legcsodálatosabb találmányainak egyikét jelentik.

Több száz millió ember életét mentették meg a történelemben (illetve, a világ szerencsétlenebb országaiban, mentik meg mind a mai napig). Azáltal, hogy segítik elkerülni a megbetegedéseket, csökkentik a gyermekek fájdalmait, szenvedését, segítik elkerülni a még súlyosabb (adott esetben maradandó megnyomorodáshoz vezető) szövődményeket, tehermentesítik a nemzetgazdaságot és az egészségügyi ellátórendszert. Ami miatt a csodálatos jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kis áron teszik: kockázataik (illetve költségük) sok nagyságrenddel az előbbi előnyök mögött marad.

Manapság azonban felbukkantak, Magyarországon is, csoportok, akik fejükbe vették, hogy megingatják a bizalmat a védőoltásokban. Amíg ezt tárgyszerű, szakmai vita keretében teszik, nincs is semmi gond. Néhányan azonban nem érvelnek, hanem manipulálnak, nem megalapozott kritikájuk van, hanem előre eldöntött prekoncepcióikat, összeesküvés-elméleteiket igyekeznek szakmai köntösbe bújtatni. Céljuk, hogy érzelmekre hatva verjenek át embereket, károkat okozva az egész magyar közegészségügynek, a magyar gyermekeknek.

Meggyőződésem szerint csak felvilágosítással, ismeretterjesztéssel lehet e manipulációk ellen hatékonyan fellépni. E blog ezt a célt kívánja szolgálni: bemutatja, hogy a védőoltás-ellenesek hazugságaival szemben mit mutatnak a tények a védőoltásokról. Szó lesz a hatásosságról, a biztonságról; a témákat folyamatosan bővítem.

A blog központi oldala, ahonnan indulni érdemes: Tartalomjegyzék gyanánt. Innen indulva minden tárgyalt kérdés megtalálható, strukturált rendben.

A blog anyaga "könyv" formában is elérhető: Ferenci Tamás: Védőoltásokról – a tények alapján, sőt, most már igazi könyvként is, ha valaki jobb szeretné papíralapon olvasni. Rövid összefoglalóként ezt a cikkemet ajánlom.

Elérhetőség

A szerző biostatisztikus, az ÓE Élettani Szabályozások Csoportjának adjunktusa, a BCE Statisztika Tanszékének félállású adjunktusa.

Email-es elérhetőség:

 

Friss topikok

Címkék

adatforrás (2) adatvizualizáció (2) all trials (1) alumínium (3) andrew wakefield (2) autizmus (7) bárányhimlő (6) BCG (2) bexsero (5) bíróság (1) biztonság (35) boldogkői zsolt (1) cfr (1) cikk (7) cocooning (1) Cristopher Exley (1) cukorbetegség (1) diabetes (1) diftéria (1) efpia (2) egészségi állapot (1) előadás (3) epidemiológia (4) epidemiology and infection (1) eradikáció (1) etika (1) fészekimmunizálás (1) formaldehid (1) forrás (1) függetlenség (1) gyermekrák (1) haemophilus influenzae b (1) hatásosság (30) háziorvos továbbképző szemle (1) hepatitis b (2) Hib (1) higany (3) hírvivő (1) immunológia (1) immunrendszer (1) indokoltság (2) infektológia (4) influenza (1) interjú (1) ipm magazin (2) ipv (1) járványos gyermekbénulás (2) jog (2) kanyaró (8) kiggs (1) kockázat-haszon mérlegelés (5) kockázatérzékelés (1) kockázatkommunikáció (1) költséghatékonyság (3) könyv (8) kötelezőség (2) kritikus gondolkodásmód (5) Kürti Katalin (1) kutatás (4) matematika (1) meningococcus (4) minőség (3) MMR (5) morbilli (8) műhelytitok (8) mumpsz (1) nátrium-klorid (1) nyájimmunitás (10) oltás (115) oltás-rezisztencia (1) opv (1) orvosi hetilap (1) orvosi kutatások kritikus értékelése (6) orvosi szemétkosár (2) összetevő (5) övsömör (1) PCV (1) pertussis (9) pneumococcus (1) policy (1) polio (5) prevenar (1) rota (1) rózsahimlő (2) rsv (1) rubeola (3) statisztika (3) synflorix (1) szamárköhögés (9) szatymaz (1) szebik imre (1) szendi gábor (4) szükségesség (1) TBC (1) tetyana obukhanych (1) tiomerzál (3) torokgyík (1) transzparencia (3) ukrajna (1) vakcina (116) varicella (5) védőoltás (116) wakefield (3) wavelet (1) zoster (1) Címkefelhő

20 lehetséges válasz 20 kérdésre

2018.08.02. 16:48 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A minap az egyik ismert védőoltás-ellenes oldalon megjelent 20 kérdés, "amiket a szülők fel kellene tegyenek a orvosnak oltás előtt". Nem akartam a posztomnak azt a címet adni, hogy "20 válasz", mert kicsit nagyképű lett volna, hogy úgy tűnik, hogy én akkor univerzálisan megmondom minden orvosnak, hogy most akkor pont ezeket kell válaszolni... úgyhogy mondjuk, hogy jöjjön 20 modell-válasz a 20 kérdésre.

1. Milyen összetevői vnnak az oltóanyagnak?

Ezt minden oltás esetében a – http://www.ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/ címen bárki számára nyilvánosan is elérhető – alkalmazási előirat 2. és 6.1. pontja részletesen tartalmazza.

2. Minden egyes összetevő biztonságosságát tesztelték-e külön-külön és együtt is?

Szerencsére nem. Példának okáért, a Pentaxim oltásnak az előirata szerint összesen 70 összetevője van (8 komponens és fenolvörös nélküli Medium 199 Hanks-oldat, aminek 62 komponense van). Ha csakugyan "külön-külön és együtt is" minden kombinációban le akarnák ezt tesztelni, az összesen 270=1180591620717411303424 (egytrilliárd-száznyolcvantrillió-ötszázkilencvenegybilliárd-hatszázhúszbillió-hétszáztizenhétmilliárd-négyszáztizenegymillió-háromszázháromezer-négyszázhuszonnégy) orvosi kutatás elvégzését jelentené.

Ez remélem nem csak azt magyarázza meg, hogy ez miért nem történt meg, hanem azt is, hogy miért mondtam azt, hogy szerencsére. Azon túl, hogy ez tipikus ejtőernyő-medicina lenne (minek letesztelni azt, hogy két pikogramm C-vitamin intramuszkuláris beadása vajon mit okoz?!), még ha nem is minősítjük soha ki nem próbálandó abszurditásnak azt, hogy 2 pikogramm C-vitamin beadása bármit okoz, akkor is érdemes a korlátozottan rendelkezésre álló kutatási kapacitásokat előbb az értelmes felvetések tesztelésére fordítani. Így működik logikusan: ha valamiről felvetődik a gyanú, akkor azt megvizsgáljuk – nem mindent külön-külön meg együtt. Ha tényleg nekiállunk letesztelni, hogy a 2 pikogramm C-vitamin nem okoz-e bajt (természetesen külön-külön meg együtt is!), akkor azzal lehet, hogy a kérdés feltevőjének kedvében járunk, viszont közben épp a gyerekeknek fogunk ártani, mert ezzel is lelassítjuk a reális dolgok kivizsgálását, és így a fontos orvosi eredmények elérését.

Szerencsére a kutatóknak a gyerekek egészsége fontosabb, mint a kérdésfeltevő elégedettsége, így azokat az összetevőket vizsgálják, ahol felvetődött ilyen gyanú, de azokat nagyon is.

3. Mi az oltás legsúlyosabb mellékhatása?

Az oltás beadásának pontosan ugyanaz a legsúlyosabb mellékhatása, mint az oltás be nem adásának: a halál. Éppen ezért a kérdés nem ez, hanem e kettőnek a valószínűsége.

4. Vannak-e olyan emberek, akiknek nem javasolt ez az oltás? Miért?

Igen vannak, ezt az alkalmazási előiratok 4.3 pontja tartalmazza. Példának okáért élő kórokozót tartalmazó oltást nem kaphat várandós anya (a potenciális magzatkárosító hatás miatt), vagy: szintén élő kórokozót tartalmazó oltást nem kaphatnak meghatározott immunhiányos állapotban szenvedők (mert náluk még a legyengített kórokozó is okozhatna betegséget).

5. Mik a jogaim, ha árt a gyermekemnek?

Ezt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (10) pontja tartalmazza, részletesebben lásd az erről szóló írásomat.

6. Mit tehetek, ha árt a gyermekemnek?

Érvényesítheti a fenti jogát (melynek keretében kártalanításra jogosult, feltéve persze, hogy tényleg a védőoltás ártott).

7. Vannak-e tanulmányok az egy időben adott oltások együttes hatásáról, biztonságosságáról?

Természetesen vannak. (A legutóbbi ilyen múlt hét szerdán jelent meg, az eggyel korábbi azt megelőző hét kedden...)

8. Vannak-e összehasonlító tanulmányok az oltottak és az oltatlanok egészségi állapotáról?

Az összes kísérletes, és kontrollt használó aktív megfigyeléses tanulmány oltottakat és oltatlanokat hasonlít össze...

9. Számít-e az, ha a családban korábban már előfordult rossz oltási reakció, autoimmunitás vagy egyéb allergiás megbetegedések?

Egy ilyen eset van: ha a családi kórelőzmény felveti veleszületett immundefektus (nem "rossz oltási reakció, autoimmunitás vagy egyéb allergiás megbetegedések") gyanúját, akkor élő kórokozót tartalmazó oltás ennek tisztázásáig nem adható.

10. Az orvos személyesen felel–e azért, ha az oltásssal árt nekem vagy a gyermekemnek?

Természetesen igen, minden olyan káros következményért, ami az ő tevékenységére vezethető vissza, és felróható neki. Például összecseréli az ampullákat és rossz oltóanyagot ad be, rossz mennyiségű oltóanyagot ad be, helytelen technikával kivitelezi az oltást (rossz helyre adja, rossz mélységben) stb.

A gyártó vállal ezért felelősséget?

Természetesen igen, persze például az előbbiekért értelemszerűen nem vállal felelősséget, neki a termékért kell felelősséget vállalni (mondjuk, hogy ne legyen szennyezett, hogy az átadásig megfelelően hűtse, amelyik oltásnál szükséges stb.). Ha ez nem teljesül, akkor az erre visszavezethető, felróható hibákért természetesen a gyártó felel.

Fizetett–e valaha az állam kártérítést oltás után bekövetkező elhalálozás vagy egésszégkárosodás miatt? Ha igen, mennyit?

Igen. Számszerű összeget nem tudok mondani, de az biztos, hogy hazánkban ennek a legnagyobbrészét azok a szörnyű tragédiák teszik ki, amikor valaki az (1960 és 1992 között alkalmazott) orális polio vakcinától bénult le.

11. Vannak-e olyan oltás-biztonságossági tanulmányok, amelyeket nem az oltóanyag gyártója, a szabadalmazója, vagy az oltás előterjesztéséért felelős kormányzati szervek szponzoráltak?

Igen, vannak. (Ha valaki nem hiszi, nyugodtan nézze végig akár a nálam hivatkozott oltásbiztonsági tanulmányokat.)

12. Ha igen, mit fednek fel ezek? Hol találhatók azok a tanulmányok, amelyek kimondják, hogy az oltóanyag nem okoz rákot, genetikai rendellenességet, a magzat károsodását és terméketlenséget?

A felsorolt négyből egy nem konkrét betegség, kettő nem értelmezhető gyerekekre, pláne kisgyerekekre, a negyedikre, a rákra vonatkozó tanulmányok itt találhatóak (például).

13. Mik az oltás után elhalálozott gyermekek, és az oltáskárosodottak statisztikái az országban?

Erre röviden lehet válaszolni: Magyarországon lényegében kivétel nélkül minden elhunyt gyerek oltás beadása után halt meg. (Hiszen a BCG-t újszülöttkorban kapják.)

Milyen arányban jelentik be az oltást követő nemkívánatos eseményeket?

Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Nyilván egy enyhe bőrpírt 0%-ban, a súlyosabbakat nagyobb arányban.

14. Melyek az oltás körüli ellentmondások az országomban?

Például az egyik ilyen ellentmondás, hogy egyesek irányítottan olyan kérdéseket tesznek fel, mellyel szándékosan egyoldalúan járják körbe a témát (mondjuk megkérdezik, hogy mi az oltás legsúlyosabb mellékhatása, de nem kérdezik meg, hogy mi az oltatlanság legsúlyosabb mellékhatása), és közben még el is játsszák, hogy de hát ők csak kérdezősködnek, Isten ments, hogy valamit sugallani akarnának a kérdésekkel.

15. Mi a kártérítés menete, ha a gyermek oltásból kifolyólag meghalna? Ki fizeti a gyermek kezelését és rehabilitációját oltási károsodást követően?

A korábbi kérdésnél említett jogszabályhely szerint az állam kártalanít; a hatályos Ptk. alapján ez azt jelenti, hogy vitás esetben polgári perben rendezhető a kérdés, melynek során a államot az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli. (Amennyiben a károsodott kiskorú, úgy az ő nevében a törvényes képviselője járhat el.)

16. Az orvosok országomban tisztában vannak az oltások káros hatásaival? Mennyit tudnak róluk?

Remélem sokat, ha mégsem, akkor ezt az írásomat merem ajánlani nekik (és persze szokásosan ezt).

Tudják-e, hogy 248 súlyos betegséget, rendellenességet és fogyatékosságot (a halált is beleértve) az oltások káros mellékhatásainak tulajdonított 498 eddig publikált tanulmány?

Ugye lehet képregénnyel is válaszolni?

17. Mit tudnak országom orvosai az egészségről?

Zseniális kérdés. Esetleg még azt el tudtam volna képzelni, hogy mit tudnak az élet értelméről, vagy a világegyetem céljáról.

Tisztában vannak-e vele, hogy ha a gyermekek átesnek a lázzal, gyulladással és kiütéssel járó gyermekbetegségeken, akkor az megelőzi a krónikus és degeneratív betegségek kialakulását (beleértve a rákos megbetegedéseket is) a későbbi életszakaszban?

Nagyon remélem, hogy nincsenek tisztában vele, ezt ugyanis, legalábbis ilyen teljesen általánosságban semmi nem támasztja alá (a részállításait is csak elég gyenge bizonyítékok).

18. Mennyit kap az orvos a beadot oltás után?

Semennyit. (Pontosabban szólva ugyanannyit, mintha bármi mást csinált volna abban az időben.) A nem kötelező védőoltások beadásáért elvileg kérhető pénz, de gyakorlatban nagyon sok orvos ezt sem teszi meg (pl. a én háziorvosom sem kért még soha az életben egyetlen fillért sem tőlem semelyik nem kötelező oltásomért).

Létezik-e egy megadott cél, és az erre való anyagi ösztönzés?

A háziorvosi indikátorrendszerben egy oltás szerepel, gyermek háziorvosoknál ez a meningococcus elleni átoltottság. (Az indikátorrendszer alatt azt kell érteni, hogy vannak bizonyos mutatók, amikben minél jobbnak kell lenni, például mennyi a kizárólag anyatejjel táplált csecsemők aránya, vagy D-vitamin pótlás, vagy hogy minél kevesebb antibiotikumot írjon fel, meg hasonlók, és az ezekben elért "pontok" alapján szétosztanak egy meghatározott összeget.) Ez jelenleg havi néhány százmillió forint, de ebben természetesen benne vannak a felnőtt háziorvosok is, ráadásul az oltás mellett, ahogy írtam is, még van egy rakat egyéb indikátor is, összességében tehát az mondható, hogy a meningococcus kivételével elvileg sincs anyagi ösztönzés, a meningococcus-nál meg gyakorlatilag nulla.

19. Tudja-e az orvosom, hogyan kell kezelni egy oltáskárosodott gyermeket?

Optimális esetben az orvos minden gyereknél vagy tudja, hogy hogyan kell kezelni, vagy ha nem, akkor tudja, hogy kihez kell irányítania...

Ki meri-e jelenteni, hogy tudja kezelni, ha nem is ismeri az oltások lehetséges mellékhatásait?

Őszintén remélem, hogy lexikon-szerkesztők is olvassák ezt a bejegyzést, mert ennél tökéletesebb példát a 'túl sokat állító kérdés' fogalmának illusztrálására nem hinném, hogy lehetne találni...

20. Kész vagyok-e elfogadni gyermekem esetleges halálát, vagy a maradandó, élethosszig tartó fogyatékosságát az oltást követően?

Ezzel elértük a demagógia olyan mélységét, hogy megengedem magamnak, hogy én is hasonlóan járjak el, azaz válasz helyett visszakérdezzek: Kész vagyok-e elfogadni gyermekem esetleges halálát, vagy a maradandó, élethosszig tartó fogyatékosságát az oltás elmaradását követően?

 

Utóirat: Ezt a bejegyzést – minden kommentár nélkül – valaki megosztotta az eredeti írásra adott válaszként:

kerdes20pre2_okeszfb_201808.png

Szerencsére az ellenvéleményeket elhallgatni igyekvő az elhallgatott ellenvélemények kimondásáért küzdő védőoltás-ellenesek hamar léptek:

kerdes20post_okeszfb_201808.png

45 komment

Címkék: biztonság vakcina oltás védőoltás

Új cikkem – Ferenci Tamás: Az orvoslás tévedései, 2. rész (IPM)

2018.07.17. 11:45 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Jókora késéssel, amiért ezúton is elnézést kérek, de tudom jelenteni, hogy a cikksorozatom 2. része is megjelent az IPM-ben! Az egyetlen pozitív oldala a késésnek, hogy így legalább már a linket is rögtön megadhatom, ugyanis mostanra már online is elérhetővé vált:

  • Ferenci Tamás: Az orvoslás tévedései, 2. rész: A tapasztalati megismerés alapgondolata és a confounding. INTERPRESS MAGAZIN 38: (6) pp. 66-73. (2018). Link.

Természetesen minden észrevételt továbbra is a legnagyobb örömmel veszek!

4 komment

Címkék: cikk kritikus gondolkodásmód orvosi kutatások kritikus értékelése

Mi a baj a szamárköhögés elleni oltással? (1. rész)

2018.06.27. 15:28 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Ebben az írásban az aktuális vakcinológia egyik legizgalmasabb kérdését, problémáját járom kicsit körbe: mi a baj a jelenleg a fejlett világban legáltalánosabban használatos ún. acelluláris szamárköhögés (pertussis) elleni oltással?

Mielőtt belevágunk, szeretnék köszönetet mondani Szilágyi Andrásnak, aki annak idején a kommentek között felhívta a figyelmemet a szamárköhögés elleni oltás problémáit vizsgáló cikkekre (majd' mindegyikre, amiket most részletesen be fogok mutatni). A figyelmes olvasók talán emlékeznek, hogy ennek lassan egy éve; sajnos ez a cikkem vagy fél éve van a vázlat különböző fázisaiban, most tudtam végre az utolsó gondolatokat, a legvégét is befejezni.

Mint látni fogjuk, itt igazi nyomozómunkára van szükség; a címben feltett kérdés nem a köznapi értelmében értendő (mint amire az a válasz, hogy "az, hogy"), hanem az eredeti értelmében: vajon mi a baj a szamárköhögés elleni oltással...? Vágjunk bele!

Történeti háttér

A pertussis ellen kifejlesztett első, gyakorlatban szélesebb körben alkalmazott oltások a betegség kórokozóját, a Bordetella pertussis baktériumot teljes egészében tartalmazták (persze valamilyen módszerrel, például formaldehides kezeléssel elölve, hiszen inaktivált oltóanyagról beszélünk). Ezeket szokás teljes sejtes (whole cell, wP) pertussis oltásnak nevezni, a '20-as, '30-as évek körüli kifejlesztésüktől egészen az '80-as évekig lényegében kizárólag ilyet használtak a világon mindenhol.

Ez az oltóanyag tehát több ezer antigént tartalmazott, melyek abszolút túlnyomó többsége a védettség szempontjából irreleváns volt, illetve ez még a jobbik eset, a nagyobb baj, hogy voltak köztük kifejezetten nemkívánatos, például lázkeltésben szerepet játszó antigének is. Kézenfekvőnek látszott tehát egy olyan oltás előállítása, mely csak a védettség kialakítása szempontjából fontos antigéneket tartalmazza. Ezt a munkát a japánok kezdték el, az első ilyen ún. acelluláris vagy sejtmentes (acellular, aP) oltóanyagok a '80-as évekre váltak elérhetővé.

Az nagyon hamar kiderült, hogy a fő problémát, aminek orvoslására ezt egyáltalán kitalálták, tényleg megoldja: jóval kevesebb mellékhatást okozott mint a wP oltóanyag; ahogy az várható is volt. Az elvégzett klinikai kísérletek igazolták, mert ez volt igazából az izgalmas kérdés, hogy mindeközben viszont az immunogenitását megtartotta, tehát, az oltottakban tényleg végbemegy az az immunológiai memória-képződés, mely később védettséget ad nekik a szamárköhögés ellen.

Látszólag tehát teljes a siker: a hatásosságot megtartottuk, a mellékhatásokat lecsökkentettünk, minden tökéletesen alakult. A '90-es és 2000-es években a legtöbb fejlett ország ennek megfelelően át is állt az aP használatára (így hazánk is, 2006-ban).

Problémafelvetés

Kezdeném ott, hogy nézzünk rá egy pillanatra az oltások hatásosságának bizonyítékai között felhozott ábrára a szamárköhögéses megbetegedések számának alakulásáról az Egyesült Királyságban:

Pertussis (szamárköhögés) megbetegedések és a pertussis elleni védőoltás az Egyesült Királyságban (Anglia és Wales), 1940-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Ugyanez az Egyesült Államokban:

Pertussis (szamárköhögés) megbetegedések és a pertussis elleni védőoltás az Egyesült Államokban, 1922-2012

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Mint a szamárköhögés elleni oltás hatásosságának a mutatója, nincs is nagyon sok mindenről beszélni (illetve amit van, azt megtettem az említett írásban), de most vessük egy picit a figyelmünket az ábra jobb oldalára. Azt látjuk, hogy mintha a pertussis kezdene visszajönni; nem nagyon, a védőoltás előtti érával nyilván egy napot nem említhető, de elég trendszerű módon.

Ez kicsit zavaró, de igazán izgalmassá akkor válik, ha hozzáteszem, hogy az Egyesült Királyságban 2001 és 2004 között állták át az aP-ra, az USÁ-ban pedig 1996-tól. Ilyen szemmel nézve az ábrákra, nehéz elkerülni az észrevételt, hogy ez, ha nem is tökéletesen, de egybeesik a szamárköhögés előretörésével. Ez persze közel nem jelenti, hogy okozati összefüggés is van köztük, de a kérdést azért felveti. Fontos megjegyezni, hogy ez egyáltalán nem egységes eredmény (például a magyar adatokon sem látszik semmilyen előretörés, pedig több mint egy évtizede aP-vel oltunk), de erről majd kicsit később.

16 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás szamárköhögés adatvizualizáció nyájimmunitás pertussis oltás-rezisztencia wavelet

Mi a baj a szamárköhögés elleni oltással? (2. rész)

2018.06.27. 15:28 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

3. felvonás: Aggasztó hírek egy állatkísérletből

Warfel és mtsai egy nagyon elegáns kísérletben igyekeztek a problémakörnek utánajárni. A dolog értékét limitálja, hogy állatkísérletről van szó, de azon belül próbáltak mindent végigzongorázni.

11 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás szamárköhögés nyájimmunitás pertussis

Egy rangon aluli poszt, ami talán mégsem annyira rangon aluli

2018.06.20. 00:55 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Rangon aluli, egyrészt mert ez nem tudományos kérdés, másrészt mert – első ránézésre – vegytiszta sárdobálás, ami kapcsán nyilvánvaló, hogy legjobban azzal fejezhetem ki a véleményemet, ha tudomást sem veszek róla. Igen, tudom, mégsem bírom megállni, hogy ne írjak... részint tényleg nincs jobb mentségem, mint a felháborodás, de részint talán a végére ki fog derülni, hogy azért van olyan tanulsága is az ügynek, ami (reményeim szerint) nem sárdobálás.

Kikerült az Internetre ez a táblázat.

Pár észrevétel:

tabl1b.jpg

tabl11c.png

tabl12.png

tabl2.png

tabl21.png

tabl22.png

tabl3.png

tabl31.png

 tabl32.png

tabl4.png

 tabl41.png

tabl42.png

tabl43.png (Megj.: ezen utolsó hozzászólás szerzője ugyanaz a személy, mint aki az eredeti táblázatot kirakta a saját Facebook oldalára!)

 

Akkor mi a tanulság? Hogy valójában az "egykori oltáspártiak" (széljegyzet: mi az, már az "oltáskritikus" is kiment a divatból??) igazából idióta, vérengző elmebetegek? (Az "oltáspártiak" meg mind okos, higgadt jóemberek?)

Nem.

A tanulság az, hogy idióta, vérengző, elmebeteg emberek, meg okos, higgadt, jó emberek vannak, nem pedig idióta, vérengző, elmebeteg meg okos, higgadt, jó csoportok.
Vannak okos vagy épp higgadt "oltásellenesek", és vannak idióta vagy épp vérengző "oltáspártiak".
(Igen, tudom, hogy most jön az, hogy oké, nade nézzük meg az okosak arányát itt meg ott, és persze értem, de ebbe nem érdemes belemenni, mert ez igen nagy részt percepciós kérdés, ami mögött ott van a megerősítési torzítás (ha velem egyetértő agresszív, az inkább fel sem tűnik, mert "érthető", ha egy egyet nem értő, akkor viszont azt jól megjegyzem), ott van az a szociális heurisztika, hogy az ellenséges csoportokat hajlamosak vagyunk homogén masszának látni stb.)

A tanulság az, hogy nem lehet csoportok egészét felcímkézni – és pláne nem lehet kontextusából kiragadott, kimazsolázott, dühből mondott, szűk közönség előtt tett, meg hasonló idézetek alapján.

A tanulság az, hogy nem lehet általánosítani: a fenti idézetek sem jelentik azt, hogy minden "egykori oltáspárti" ilyen – mint ahogy az "oltáspártiak" oszlopban szereplő idézetei a táblázatnak sem jelentik azt, hogy minden "oltáspárti" olyan.

És végül a tanulság az, hogy talán az egész vitának jobbat tenne, ha nem azzal foglalkoznánk, hogy a másiknak milyen személyiségjegyei vannak, pláne kollektíve, hanem azzal, hogy mit mond.

 

(Utóirat: a képkivágások egy részét email-ben kaptam vagy más weboldalon láttam. A hitelességük felől nincs kétségem, mert olyan volt a forrás (ha valaki ezt nem hiszi el nekem, akkor ne higgye el, ezt nem fogom bizonygatni), de emiatt nincs módom ellenőrizni, hogy véletlenül nem zárt Facebook-csoportból származnak-e. Csak másodlagosan emiatt, elsődlegesen azért, hogy nehogy konkrét személyekről szóljon a vita, minden személyazonosításra alkalmas adatot kitakartam a képkivágásokban. Ez alól az egyedüli kivétel az utolsó képkivágás, ahol az aláírt megjegyzésből kiderül, hogy ki a szerző, de azt leellenőriztem, hogy nyilvános oldalon érhető el; magában a képkivágásban ennek ellenére is kitakartam.)

109 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás

Három idézet kommentár nélkül

2018.05.30. 14:00 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

  • 2012 szeptemberi, tehát majdnem 6 évvel ezelőtti írásom a közösségi immunitás (nyájimmunitás) témájáról:
    Amennyiben a védettség meghatározó módon az oltásból származik (ez egy sor fertőző betegségre igaz modern körülmények között), akkor a fentiek azt jelentik, hogy ha a populáció elég nagy részét be tudjuk oltani, akkor nem csak az oltottakat magukat tudjuk megvédeni, hanem azokat is, akik nem kaptak oltást, vagy kaptak, de nem váltotta ki náluk a védőhatást. Hogy mennyi a szükséges átoltottság, az epidemiológiai modellekkel jól meghatározható. Mindez fordítva elmondva: ha ezen átoltottság alá esünk, akkor ki tudnak törni járványok, és így hirtelen mindenki veszélybe kerül: akik túl fiatalok az oltáshoz, akiknél betegségük miatt nem vált ki védettséget az oltás, várandósok stb. Az oltás beadására vonatkozó döntés tehát nem tisztán egyéni döntés, hiszen a közösségét egészét (is) befolyásolja.
  • 2017 áprilisi írásom (egy konkrét újságcikkre adott válasz):
    ...az oltatlanok halmaza nem esik egybe a védőoltást megtagadók halmazával: van aki nem kaphat oltást, még ha akarna, akkor sem (kanyaró ellen rutinszerűen 15 hónaposan oltunk először, várandós nő élő ágenst tartalmazó oltást nem kaphat, bizonyos immunológiai megbetegedésekben szenvedőek vagy nem kaphatnak meghatározott oltásokat, vagy ha kaphatnak is, kevésbé lesz náluk hatásos stb.). Ők csak és kizárólag a többiekre támaszkodhatnak – azaz arra, hogy nem törnek ki járványok. A járvány kitörése automatikusan veszélyezteti az összes ilyen embert. (Vegyük azt is észre, hogy sok esetben épp a társadalom legelesettebb, legveszélyeztetettebb tagjairól beszélünk!)
  • A román járványügyi központ legfrissebb, 2018. május 4-i jelentése a romániai kanyarójárványban meghalt betegekről: itt olvasható el.

(Kiegészítésként talán még ezt az írásomat érdemes hozzátenni mindezekhez.)

40 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás kanyaró nyájimmunitás morbilli

Új cikkem – Ferenci Tamás: A varicella elleni védőoltás kapcsán elemzésre van szükség (Hírvivő - a Házi Gyermekorvosok Egyesületének lapja)

2018.05.14. 15:57 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A Házi Gyermekorvosok Egyesületének igen megtisztelő felkérésére írtam egy rövid cikket, melyben összefoglaltam a gondolataimat a bárányhimlő elleni oltás (potenciális?) hazai kötelezővé tételének apropóján. Íme:

  • Ferenci Tamás: A varicella elleni védőoltás kapcsán elemzésre van szükség. HÍRVIVŐ – A HÁZI GYERMEKORVOSOK EGYESÜLETÉNEK SZAKMAI LAPJA 22:(1) pp. 26-27. (2018). Link.

A cikkben nem sok újdonság lesz azok számára, akik olvasták a blogom bárányhimlőről szóló írásait, de tulajdonképpen tekinthető ezen gondolatok (tömör, és némileg orvosi nyelven írt), de alapvetően átfogó összefoglalásának.

31 komment

Címkék: cikk vakcina oltás védőoltás bárányhimlő varicella hírvivő

Új cikkem – Ferenci Tamás: Az orvoslás tévedései, 1. rész (IPM)

2018.05.03. 14:21 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A címbe nyugodtan berakhattam volna a szokásos "félig off" jelzőt is, de ennyire nem akartam bonyolítani, meg egyébként is valószínűleg sokakat érdekel a téma.

Többször írtam már, hogy a védőoltásokról, legalábbis általános szinten (a konkrét marhaságok cáfolgatása nyilván a végtelenségig mehet) már úgy érzem, hogy szinte mindent leírtam; az érdeklődésem is egyre inkább az orvosi kutatások – úgy általában – kritikus értékelése felé fordult. Azt gondolom, hogy ez rettenetesen fontos az orvosoknak, de a helyzet az, hogy szerintem a laikusoknak is egyre inkább.

Az új cikkem egyértelműen ez utóbbit célozza meg: az Interpress Magazinban (IPM), ami egy sokak által olvasott, nem szaktudományos, hanem "széles nagyközönségnek" szóló lap, kaptam lehetőséget egy többrészes cikksorozat megírására, ami az orvosi kutatások módszertani alapjait mutatja be, különös tekintettel a tipikus félreértésekre, félrevezetésekre.

  • Ferenci Tamás: Az orvoslás tévedései, 1. rész. INTERPRESS MAGAZIN 38:(5) pp. 20-25. (2018). Link.

Az IPM egyébként egy eszméletlen érdekes újság, mindenkinek melegen ajánlom a figyelmébe! (És nem, nem azért, mert nekem is jelent meg írásom benne!)

Az írás az interneten, nyilvánosan is elérhető a fenti linken – ez kifejezett kérésem volt a laphoz, hogy bárki számára hozzáférhető legyen – de csak később teszik fel, mint a lapszám megjelenése, úgyhogy addig is az újságosoknál kapható!

48 komment

Címkék: cikk ipm magazin kritikus gondolkodásmód orvosi kutatások kritikus értékelése

Védőoltás-ellenesek és a négy alapművelet

2018.03.02. 22:54 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Az egyik védőoltás-ellenes szervezet a minap kirakta a Facebook oldalára a következő kimutatást az amerikai szamárköhögéses esetekről:

uspert.png

És még kommentárt is kapunk hozzá:

A CDC (USA ÁNTSZ-e) felmérése szerint ötször nagyobb esélye van elkapni a szamárköhögést annak, aki be van oltva ellene, mint annak, aki nincs.

Tulajdonképpen egyedül azért említem meg ezt az egészet, mert elképesztő, hogy a témában való vitatkozás során még mindig ott tartunk, hogy a négy alapműveletet nem sikerül helyesen alkalmazni. Úgyhogy úgy gondoltam, hogy egy nagyon rövid említést érdemel a dolog, különösen mert én magam is írtam már erről, először általánosságban (több mint öt éve..), aztán nem is olyan rég konkrétan, aztán még részletesebben ugyanezen konkrét példa kapcsán... de nem, nem, nem és nem, mindig itt tartunk.

Szóval, van egy ország egymillió lakossal. Az átoltottság 95% (ez megfelel az amerikai adatoknak a szamárköhögés esetében), tehát 950 ezer ember oltott, 50 ezer oltatlan. Szamárköhögésben megbetegszik 100 ember, köztük 42 oltott és 8 oltatlan – hogy megfeleljünk a fenti számoknak. Mit jelent ez? Azt, hogy az oltottak körében 42/950 ezer, tehát 4,42/100 ezer volt a megbetegedési kockázat, az oltatlanok körében pedig 8/50 ezer, tehát 16/100 ezer... Vagyis az oltatlanok megbetegedési kockázata majdnem négyszer akkora volt, mint az oltottaké. Bocsánat, hogy stílszerű legyek: a CDC (USA ÁNTSZ-e) felmérése szerint négyszer nagyobb esélye van elkapni a szamárköhögést annak, aki nincs beoltva ellen, mint aki be van.

És hogy az egészben mi a durva? Hogy ehhez tényleg nem kellett több, mint a négy alapművelet...

(Igen, tudom, hogy az ismeretlen oltottságúakat nem kellett volna figyelembe venni az arányszámításnál, de nem akartam még ezt is szóvá tenni, meg hogy az életkor-struktúrát is tekintetbe kellene venni; ez mind igaz, ha valaki ilyen részletekre kíváncsi, akkor a hivatkozott írásaimban megtalálja, itt most nem akartam vele – feleslegesen – bonyolítani a helyzetet, hiszen a lényegen nem változtat.)

147 komment

Címkék: vakcina oltás védőoltás szamárköhögés hatásosság pertussis

Rekordmennyiségű alumínium van az autisták agyában (vagy nem)

2017.12.17. 16:54 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A magyar védőoltás-ellenes körökben is elkezdett keringeni az a cikk, melynek fő állítása, hogy az autisták agyában "megdöbbentően magas", "rekordmennyiségű", "soha korábban nem látott mennyiségű" stb. alumínium van. Nyilván nem kell magyaráznom ennek fontosságát a védőoltások szempontjából sem (mert hogy került az agyukba alumínium? na ugye, hogy ugye...), úgyhogy úgy gondoltam nem felesleges némi időt szánni e tanulmány tüzetesebb átolvasására. Spoiler: egy döbbenetesen rossz, több ponton egészen alapvetően megkérdőjelezhető cikkről van szó. Sebaj, már amúgy is nagyon rég volt a blogon ilyen cikk-elemzés!

30 komment

Címkék: biztonság autizmus vakcina oltás védőoltás alumínium Cristopher Exley

Higgadtan az oltásokról (és lehetőleg igazat)

2017.11.06. 01:04 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Nemrégiben "Higgadtan az oltásokról" címmel közölt Szendi Gábor egy írást a weboldalán. A szerző nem ismeretlen e blogon, számtalan tévedésére mutattam már rá, ami nem feltétlenül nagy gond, az már az, amikor nem téved, hanem szándékosan hazudik. Mégis, nagyra értékelem (nem ironizálok!) a higgadtság felvetését. Erre nagy szükség lenne e témában, ideértve azt is, hogy nem egy vitát láttam, ahol – sajnos – mindkét fél épp ennek nem felelt meg (hadd legyek önkritikus: régebbi hozzászólásaimat olvasva kénytelen vagyok megállapítani, hogy előfordult, hogy én magam sem)... márpedig az ilyen viták ritkán vezetnek jóra, ezt most már komolyabb távlatból is mondhatom. Úgyhogy ez a felvetés tényleg maximálisan üdvözlendő.

Szendi írásának két jól elkülönülő ága van, az egyikben sok mindenről értekezik szolgalelkű közegészségügytől kezdve zsebrerakott szakfolyóiratokon át gátlástalan oltóanyagiparig. Na ez az, amire nem fogok reagálni. Több okból sem. Az egyik, hogy más szolgalelkűzése meg gátlástalanozása nem tudományos kérdés, úgyhogy ez nem az én pályám, ilyenben nem kívánok vitatkozni. A második, hogy a higgadtságba én beleértem azt is, hogy tényekről vitatkozzunk, és ne véleményekről és benyomásokról – mert tipikusan ez utóbbi szokott nem higgadt irányba vezetni. Amikor azt írtam az előbb, hogy mindkét oldalról nagy szükség lenne a higgadtságra, akkor e kijelentésemnek épp ez volt a vezető oka: hogy jó lenne, ha az oltások kapcsán tényekről vitatkoznánk és nem arról, hogy ki gátlástalan meg szolgalelkű.

A harmadik ok, hogy Szendinek több dologban igaza van (van amiben nekem is van személyes tapasztalatom). Ez nem azt jelenti, hogy mindennel, amire itt nem reagálok, egyetértek, de vannak jogos meglátásai. Mégis, és itt érünk el a negyedik okhoz, noha Szendinek természetesen joga van ebbéli véleményéhez, a dolog felvet egy hitelességi kérdést: biztos, hogy az tudja helyesen megállapítani a nagy összképet, aki szinte minden konkrét ténybeli kérdésben téved...?

Úgyhogy, a fentiek szellemében, amire most reagálni fogok az írásából: a ténymegállapítások. Mert azt gondolom, hogy a higgadtság nagyon jó kezdet, és még jobb folytatás csak az lehet, ha a valóságnak is megfelelünk. Lássuk tehát!

57 komment

Címkék: biztonság vakcina oltás védőoltás szendi gábor wakefield hatásosság

Felmentett Wakefield, avagy a védőoltás-ellenesek és a hírek kritikus kezelése

2017.10.04. 09:13 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A védőoltás-ellenesek kapcsán az egyik felettébb mókás jelenség, hogy miközben lépten-nyomon hangoztatják, hogy az oltások kapcsán össze-vissza hazudoznak, hogy nem szabad elhinni gondolkodás nélkül amit mondanak nekünk ez ügyben, hogy tele van a téma átverésekkel stb. stb., addig a számukra kedvező(nek tűnő) híreket olyan totális kontrollnélküliséggel hiszik el, hogy az néha már szabályosan fáj. Ez persze nem újdonság, de most egy olyan példába futottam bele, amit nem tudok megállni, hogy meg ne említsek külön is.

(Megjegyzés: igen, rettentő rég cáfoltam konkrét védőoltás-ellenes hírt a blogon. Ami természetesen amúgy jó hír, a tendencia amit már nagyon rég megírtam, folytatódik: a magyar védőoltás-ellenesek online jelenléte nulla-közelire zuhant, az egykor aktív ilyen weboldalak ma már alig frissülnek, az aktivitás jórészt ugyanannak a féltucatnyi embernek a kommentelgetéseiben merül ki.)

Szóval, az egyik védőoltás-ellenes szervezet Facebook-oldalára kikerült egy hír: felmentették Andrew Wakefield-et! Egész pontosan "a Lancet magazin is elismerte, hogy igazságtalanul hurcolták meg Dr. Wakefieldet", és csakugyan, az ide belinkelt hír szerint "The Lancet Acknowledges Dr. Andrew Wakefield Is Exonerated", azaz Wakefield-et tényleg felmentették. Nocsak, néztem nagyot ezt olvasva, ez aztán a meglepő fordulat!

De még mielőtt megnézzük, hogy mi is történt, talán nem felesleges gyorsan felidézni Wakefield sztoriját. Az ehhez kapcsolódó írásomban részletesen elmeséltem ezt, most csak a Wakefield-re vonatkozó részt emelném ki:

A történet 1998-ban kezdődött, amikor is egy Wakefield nevű angol csaló (az orvos szót nem szívesen használnám) úgy gondolta, hogy jó vicc néhány ezer gyereket megbetegíteni, pár tucatot megnyomorítani és többet meg is ölni azért, hogy egy nullát hozzáírhasson a bankszámlája végéhez. Ha nem járt volna a pénzszerző akciója ilyen konzekvenciákkal, akkor akár azt is mondhatnám, hogy "ügyesen" csinálta: egyrészt munkatársaival együtt kapott 435 643 fontot (plusz 3 910 font költségtérítés – milyen pedáns!), hogy bebizonyítsa az MMR-autizmus kapcsolatot, olyan ügyvédektől, akik MMR-gyártókat pereltek az oltás által állítólag okozott autizmus miatt. És mit lát az ember – hát félmillió font zsebrerakása utána nem pont ez az eredmény jött ki a kutatásaiból? Ezt a véletlent! Ez azonban semmi. Wakefield kihozta az ügyből amit lehet: nem csak azt állította, hogy az MMR veszélyes, de azt is, hogy egykomponensű oltással kellene védekezni a kanyaró ellen az MMR helyett. Évekkel később derült ki, hogy a botrány kirobbantása előtt fél évvel Wakefield szabadalmat jegyzett be egy… na mire? Csak nem egy egykomponensű kanyaróoltásra? De! Ő persze szigorúan csak és kizárólag a gyermekek iránti őszinte aggodalomból javasolta az MMR leváltását egykomponensű oltásra. De várjunk csak! Mit látok itt a fiókomban? Hohó, csak nem egy egykomponensű kanyaróoltás szabadalma? Jé, és épp az enyém! Micsoda szerencsés egybeesés…!

Persze az eredeti, az MMR oltást és az autizmust – egy zavaros, bélbetegséget is képbe hozó teórián keresztül – összekötő publikációja megjelenésekor még nem volt világos, hogy csak véletlenül tévedett, vagy szándékosan hazudott. (Mert az, hogy nincs igaza, már akkor világos volt.) Reálisan felmerült az első lehetőség is, már csak azért is, mert olyan extrém kis mintát használt, amit tényleg össze lehetett akár véletlenül, rossz szándék nélkül is állítani. Szintén évekkel később derült ki, hogy erről nincs szó, Wakefield ugyanis biztosra ment: a regresszív autista gyerekek egy része nem is volt regresszív autista (!), a "korábban normálisan fejlődő" gyerekek majdnem felének dokumentált oltás előtti fejlődési eltérése volt, de a legdurvább, hogy még a kórlapokat és a kolonoszkópiás leleteket is szisztematikusan meghamisította. Azért vesztett rajta a dolgon, mert a cikkének az első, még nem – vagy legalábbis kevésbé – meghamisított változatát elfelejtette eltüntetni, és később egy oknyomozó újságíró elő tudta ásni a kórházban. Ez a változat is fél évvel az után készült, hogy az utolsó gyermek vizsgálata is befejeződött, mégis, több mint egy tucatnyi olyan helyen tér el a véglegesen leadott változattól, mint, hogy hány gyereknek volt kóros a kolonoszkópiás lelete, hány nap telt el az oltástól a tünetek megjelenésig, de még az egyes konkrét gyerekek endoszkópos leletei is megváltoztak! Ismétlem, fél évvel az után, hogy lezárták a kutatást. És persze mit ad Isten, mindegyik változás ugyanabba az irányba mutatott: a kóros leletek száma megnőtt 6-ról 8-ra, a tünetek megjelenéséig eltelő idő lecsökkent 14 napról 6 napra, a "normális" leletből "akut és krónikus nem-specifikus colitis" lett, és így tovább…

Számomra az egész sztoriban tényleg az a legmegdöbbentőbb, hogy mindezek után Wakefield még hivatkozási alap védőoltás-ellenes körökben. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen alaktól inkább elhatárolódni próbálnának, ahogy csak lehet, de nem: mind a mai napig pozitív (!) színben jelenik meg Wakefield védőoltás-ellenes körökben. Nehéz elhinni, de így van... Amiben az a legmegdöbbentőbb aspektus (számomra), hogy itt nem arról van szó, hogy egyesek azt mondják, hogy csalt, mások meg azt, hogy nem, és akkor döntse el mindenki, hogy mit hisz: ez egy olyan dolog, amit bárki jószerével saját maga is ellenőrizhet. Egy kattintással letölthető a vakcina-szabadalma, egy kattintással letölthető a cikkének az adathamisítás előtti verziója (és bárki számára összevethető a tartalma a megjelent változattal), miközben visszatérően állítják, hogy ő nem is beszélt le senkit az MMR-oltásról, egy kattintással megnézhető az 1998-as, a cikk megjelenése után adott interjúja, melyben szó szerint azt mondja, hogy az MMR használatát fel kellene függeszteni (és áttérni az egykomponensűre – khm). De nem, nem, nem és nem: a hazugságok jóval szívósabbak mint hogy ilyen minimális apróságokon fennakadjanak. Elképesztő, de Wakefield ezek után még hivatkozási pont, mint pozitív szereplő, a védőoltás-ellenes körökben.

...és akkor Wakefield-et most felmentették! Írja a védőoltás-ellenes szervezet. A "most" szóban van egy kis költői túlzás, ugyanis az első ami feltűnik a hivatkozott cikkre kattintva, hogy 2016 decemberi. Szóval ha fel is mentették, az is majdnem egy éve történt – így pláne furcsa a dolog. De csakugyan ezt írja: "Dr. Molyneux [a Lancet képviselője - FT] did acknowledge that the UK General Medical Council’s findings of misconduct against Dr. Wakefield had been overturned", tehát, hogy a GMC (az angol orvosi köztestület) Wakefield-et csalás miatt elítélő döntését megváltoztatták, és ezt a Lancet is elismerte.

És akkor lássuk, hogy a híreket ki hogyan kezeli kritikusan. Figyelem, öveket becsatolni, szédítő komplexitású és hatalmas munkaigényű oknyomozás fog következni!

Először is, bár a cikk semmilyen forrást nem ad meg az állításához, de az overturned ("megváltoztatták", mármint az ítéletét) szó egy link, úgyhogy kattintsunk rá. (Most tartunk 10 másodperc munkaidőnél.) Ezzel eljutunk egy másik cikkhez, ami szintén azt állítja, hogy "all the findings against him by the UK General Medical Council were overturned four years ago", tehát Wakefield azt mondta, hogy megváltoztatták az ítéletét, itt már ráadásul négy évvel korábban. (30 másodperc.) Szerencsére ez megint egy link, úgyhogy kattintsunk is rá – 40 másodperc – és ezzel el is jutunk a felmentő ítélethez.

John Walker-Smith felmentő ítéletéhez.

Igen, jól látja a kedves olvasó: NEM IS WAKEFIELD-RŐL VAN SZÓ!!! Nehéz elhinni, de ez egy másik ember felmentő ítélete! (Walker-Smith a szerzőtársa volt Wakefield-nek, az ő szerepét nem ismerem részletesen, de tény, hogy nem ő kapott pénzt, nem neki volt szabadalma egykomponensű oltásra, nem ő beszélt le senkit az MMR-ről, szóval jóindulatúlag elhiszem látatlanban is, hogy ő tényleg nem volt benne a csalásban.)

Összefoglalva: felmentik X-et, majd az oldal leírja, hogy felmentették Y-t, és belinkeli X felmentését alátámasztásként.

Ebben az az elképesztő, hogy mindezek kiderítéséhez egész pontosan hármat kellett kattintani. De a szó legszorosabb értelmében.

És akkor el lehet gondolkozni azon, hogy most akkor ki is kezeli megfelelő kritikával a híreket, egy olyan területen, ahol egyes csúnya szervezetek át akarnak verni minket... ugyebár.

3 komment

Címkék: autizmus vakcina oltás védőoltás wakefield MMR andrew wakefield

A bárányhimlő gazdasági terhe Magyarországon - kritikus cikk-értékelés és egy apropó

2017.08.30. 14:49 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Kezdeném a címhez képest fordított sorrendben, az apropóval. Nemrég jelent meg egy rövidhír arról, hogy a bárányhimlő elleni oltást elképzelhető, hogy kötelezővé teszik jövőre Magyarországon; már most többen kérdezték erről a véleményemet. Szerencsére nagyon röviden tudok válaszolni, ugyanis amit annak idején a PCV és a HPV oltás kapcsán leírtam, az lényegében egy-az-egyben alkalmazható erre az esetre is: nem túl meglepő módon nem vagyok ab ovo ellensége ennek, viszont azt gondolom, hogy egy ilyen lépés nagyon alapos és részletes indoklást igényel – ami, egyelőre legalábbis, hiányzik a bárányhimlő kapcsán. Akkor is igaz, hogy alaposan indokolni kell, ha pusztán ajánlja ezt a népegészségügy, ha pedig térítésmentessé is teszi, akkor a hatásosságon és a biztonságon túl a költséghatékonyságot is vizsgálni kell (ahogy az pont nem is olyan rég merült fel egy másik oltás kapcsán is). Ha ráadásul kötelezővé is teszi, akkor ezek még hatványozottabban igazak. Azt kell megérteni, hogy a kötelezés egy "ultima ratio" jellegű eszköz, aminek akkor van helye, ha olyan súlyú népegészségügyi problémáról van szó, melynek megoldása kiemelt fontosságú és melynek megoldása más eszközökkel nem érhető el reálisan. (Annál is inkább, mert a kötelezésnek kontraproduktív hatása is lehet!) De, ahogy írtam is, a korábban már említett írásomban mindezeket sokkal alaposabban kifejtettem.

(Az egyetlen különbség a PCV és a HPV oltáshoz képest, hogy a bárányhimlő esetén baj lehet abból, ha közepes az átoltottság. Ennek okait máshol már leírtam (rövidebben itt, hosszabban itt), röviden arról van szó, hogy az oltási program beindítása feltolja az esetek megbetegedéskori életkorát, ami a bárányhimlő esetén nem jó, mert a komplikációk egyre valószínűbbek, ha magasabb a beteg életkora. Ezt persze bőven kompenzálhatja az esetszám csökkenése, de ehhez meg elég nagy átoltottság kell. A kettő között lehet egy peches zóna, ahol már feltolódott az életkor, de még nem csökkent le eléggé az esetszám. Pontosan ezért van az, hogy a nemzetközi ajánlások is azt írják, hogy a népegészségügyi rendszereknek azt kell megcélozniuk, hogy vagy legfeljebb 30%-ot vagy legalább 80%-ot oltsanak be. Ez tehát egy olyan kivételes helyzet, ahol nem biztos, hogy jó ötlet pusztán ajánlást tenni, aztán várni, hogy lesz ami lesz: itt nem árt társadalmi szinten eldönteni, hogy csak rizikócsoportokat oltunk (angol modell) vagy mindenkit (amerikai modell). Mindkettő választható, de természetesen a választást azt gondolom indokolni kell, természetesen az adott ország aktuális helyzete alapján... Ráadásként a bárányhimlőnél még bejön a Hope-Simpson hipotézis problémaköre is, de ebben már tényleg csak utalok az említett írásokra.)

Én most a felvetődő, láthatóan ezernyi kérdés közül eggyel, a költséghatékonysággal fogok tovább foglalkozni ebben az írásban. Ez nem újdonság a blogon, korábban is tárgyaltam már egy épp erről szóló cikket. Most azonban megjelent egy újabb, előzőnél összehasonlíthatatlanul komolyabb publikáció a témában (Meszner Z, Molnar Z, Rampakakis E, Yang HK, Kuter BJ, Wolfson LJ. Economic burden of varicella in children 1-12 Years of age in Hungary, 2011-2015. BMC Infect Dis. 2017 Jul 14;17(1):495. doi: 10.1186/s12879-017-2575-6., link). Nem akarok senkit sem megsérteni, de ennyi idő elteltével még egyértelműbben azt gondolom, hogy a korábban tárgyalt publikáció egy vicc – ez viszont egy valódi tudományos publikáció; nagyon jó helyen jelent meg, szépen megírták, egyszerűbben szólva: össze sem hasonlítható az előzővel. Ennek ellenére (sőt: emiatt aztán pláne!) helye van a kritikus értékelésének.

28 komment

Címkék: vakcina oltás költséghatékonyság védőoltás bárányhimlő varicella orvosi kutatások kritikus értékelése

Az alumínium farmakokinetikájához kapcsolódó részletszámítások

2017.07.31. 15:42 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

Úgy döntöttem, hogy – a nyomtatott könyvhöz hasonlóan – az alumíniummal foglalkozó írásomban szereplő részletszámításokat a blogon is más helyre rakom (hogy azt az írást ne feszítse nagyon szét a sok technikai részlet). Fenntartva persze, hogy amióta az itt leírtakra rájöttem, ezt az egész kinetikai számításos kérdéskört nem érzem túl fontosnak, lévén, hogy a védőoltás-elleneseknek e kérdésben már a kiindulópontja is helytelen.

69 komment

Ingyenes lesz-e a Bexsero Magyarországon?

2017.06.12. 12:39 Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu)

A címben jelzett kérdést tette fel a kormánynak egy újságíró a napokban; a kapott – nemleges – választ, illetve mindenekelőtt az indoklását talán nem felesleges egy-két szempontból kommentálni.

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a válaszban leírtak túlnyomó részével egyetértek (olyannyira, hogy egy jelentős részük konkrétan is szerepelt az erről a témáról írt cikkünkben). Tény, hogy a tényleges klinikai hatásosság még bizonytalan – bár az is az igazsághoz tartozik, hogy ma már erről a kérdésről többet tudunk, és, ami még fontosabb, ezek az új hírek nagyon pozitívak –, tény, hogy a lázreakciók gyakoribbak más oltásokhoz képest – olyannyira, hogy a védőoltási módszertani levél egyedülálló módon profilaktikusan is lázcsillapító használatát ajánlja Bexsero oltás beadásakor –, hogy nem könnyű az oltási menetrendbe illesztése stb. stb. (Egy látványos kivétellel, amiben egyértelműen tévedtek a válaszadók: az, hogy "a B típusú meningococcus elleni vakcinák törzsspecifikusak, csak már kitört járványból azonosított törzs ellen nyújtanak megfelelő védelmet" csak az ún. OMV-vakcinákra igaz, a Bexsero-ban pont az a pláne, hogy univerzális.)
Összességében még mindig elég kevés a tapasztalat, és egyet tudok érteni, hogy ilyen helyzetben, ebben a műfajban, óvatosnak kell lenni.

Van azonban a válaszban két momentum, ami szemet szúrt, érdekes módon ellentétes előjellel: egy helyen valamit magyaráznak, pedig nem biztos, hogy kellene, egy helyen viszont nem magyaráznak valamit, pedig lehetne. Jelesül:

  1. A válasz szerint az egyik ellenérv az volt, hogy az oltás "hamis biztonságérzetet" adna. Ezt a mondatot kétféleképp lehet érteni, az egyik esetben konkrétan értelmetlen amit mondanak, a másik esetben viszont nem ennyire rossz a helyzet, de ez csak a cikk szövegéből derül ki, a címe meglehetősen félrevezető lehet. A klasszikus értelmezés ugyanis az, hogy a megelőző eljárások egyik baja (általában, nem csak a védőoltások kapcsán), amit figyelembe kell venni a megítélésüknél, hogy az – esetleg nem is túl jó – védelmük miatt az emberek kockázatosabb magatartást fognak követni, mert abban a hiszemben vannak, az a percepciójuk, hogy úgysem lehet bajuk. Ezt a jelenséget szokták rizikó-kompenzációnak hívni. A meningococcus B esetében nem tudom mit lehet kockázati magatartásnak nevezni (pláne csecsemőknél...), különösen, mert itt a problémát nem is a kórokozó elkapása, hanem annak az invazívvá válása jelenti. (Igen, tény, hogy ennek ismertek bizonyos rizikófaktorai, de kissé nehéz elhinni, hogy bármely szülő azért kezd el dohányozni a csecsemője mellett, mert "á, úgyis védett a meningococcus ellen!" vagy emiatt fog a csecsemő zsúfoltabb lakásban lakni.) A másik értelmezés, amire a cikk szövegéből végül csak kiderül, hogy gondoltak, hogy ez megnehezíti a betegség felismerését, hiszen az orvos a differenciáldiagnosztika során ezt a betegséget a lista végére rakja, mondván, hogy úgyis oltva van. Ez a világ összes oltásánál felvethető, reális ellenérv. (Igaz, borzasztó gyenge: persze, nyilván évi 50 ezer kanyarós mellett hamarabb felismernek az orvosok egy kanyarót, mint évi 5 mellett, mégsem mondaná senki sem, hogy emiatt jobb az előbbi helyzet.) Nem rendelkezem tényadattal az ügyben, de a benyomásom az, hogy itt mégiscsak elég abszurd ez az ellenérv, mégpedig a betegség jellege miatt: biztos vannak kivételek, de azt gondolom, hogy a meningococcus esetében annál, hogy az orvosok számára nem elég egyértelműek a tünetek, sokkal-sokkal fontosabb probléma a gyakorlatban, hogy borzasztó gyorsan progrediál. Ebből adódóan a meghatározó gond az az időveszteség, amíg a beteg elér az egészségügyi ellátórendszerig, nem az ottani késlekedés, márpedig ebből a szempontból az oltás teljesen lényegtelen, hiszen a szülő úgysem differenciáldiagnosztizálni fogja a gyerekét, csak azt látja, hogy valami nagyon nincs rendben vele. (Csak sajnos sokszor már túl későn.) Pont emiatt egyébként természetesen fontos – az egész oltás-kérdéstől teljesen függetlenül – a szülők felvilágosítása; más kérdés, hogy ez itt nagyon nehéz, hiszen igen ritka betegségről van szó, és a már említett gyors progresszió nagyon sok esetben a legnagyobb odafigyelés mellett is sajnos elkerülhetetlenné, vagy szinte elkerülhetetlenné teszi a tragédiát.
  2. Ennél sokkal fontosabb kérdéskör a költséghatékonyság ügye, amit a válasz szinte csak érintőlegesen említ, pedig szerintem ez az egyik legalapvetőbb probléma a címben feltett kérdés kapcsán. Hadd kezdjem egy általánosabb kitérővel. Mégpedig azért, mert a blogon eddig ez a téma mostohagyerek volt: a bevezetésben ugyan megemlítettem, hogy a három klasszikus akadály (hatásosság, biztonság, minőség) mellett ma már egyre fontosabb a negyedik akadály, a költséghatékonyság is (ez a kijelentés általában, bármilyen gyógyszer esetén igaz; ez alól a frissen kifejlesztett vakcinák sem kivételek), de ennél tovább nem mentem. Nem azért, mert nem tartom fontosnak, és csak részben azért, mert egyszerűen nem jutott rá időm: a legfontosabb ok, ami miatt hátra raktam ezt a témát a megírandó bejegyzések sorában, az az, hogy kinek fontos ez a kérdéskör. Ha ugyanis az ember rendelkezik elég pénzzel, és az a saját pénze, akkor tökéletesen szíve joga ezt a szempontot teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ha van pénzem megvenni a gyermekemnek a Bexsero-t, akkor nem kell forintra lebontva kiszámítanom, hogy mennyit ér az élete, és ez alapján döntenem (mint ahogy nyilván senki nem is teszi ezt). Gyökeresen eltérő a helyzet azonban akkor, ha más pénzét költöm az oltásra! Ez a problémakör tehát nem az egyes embereknek érdekes, hanem az államnak, aki az adófizetők pénzéből vesz oltást (vagy bármilyen más egészségügyi technológiát). Itt azonban nagyon is bejön a negyedik szempont. Ha csak egyetlen mondatban kellene összefoglalni az egészséggazdaságtan legfontosabb eredményét, akkor az a következő: ha az egészségügyre fordítható összeg véges, és ami nagyon fontos, hogy ilyen szempontból mindegy is, hogy 10 forintban vagy 10 billiárd forintban véges, akkor minden egyes fillért ott kell elkölteni, ahol a legnagyobb egészségügyi hasznot hajtja. Ennek nagyon egyszerű az oka: minden fillér, amit elköltünk adott helyen, azt nem tudjuk más helyen elkölteni (ez mindaddig igaz, amíg véges az összeg, és ahogy írtam is, ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy milyen összegben véges!). Ha Bexsero-ra – vagy bármi másra – költve X forintot megmenthető Y gyerek, akkor azt kell megnézni, hogy máshol elköltve netán nem menthető-e meg X forintból több mint Y gyerek. Ha igen, akkor nem szabad Bexsero-t venni állami pénzen. Tudom, hogy ez nagyon érzékeny kérdés, amiről csak óvatosan szabad beszélni, mert az ember könnyen tűnhet szívtelennek. "Meghal a gyerekem, mert az állam ezen spórolt!". Valóban, sokan hajlamosak úgy gondolni a költséghatékonyságra, mint valami, ami "csak pénz kérdése". Ez nem igaz! Ez a szempont pontosan ugyanúgy emberéletek, egészség kérdése! Azt szoktam mondani, hogy a legjobb ezt úgy elmagyarázni, hogy arra érdemes gondolni: ha ezt az X forintot most elköltöm itt, akkor azzal elvonom, mégpedig szükségképp elvonom máshonnan... mert ugye véges az elkölthető összeg. Márpedig, ha ott elköltve menthettem volna meg több embert, akkor ezzel a döntéssel nagyon is emberéletben okoztam kárt! (Igen, tudom, hogy sokszor itt nem szó szerint élet megmentéséről van szó, a vájtfülűbbek nyugodtan olvassák úgy, hogy "minőséggel korrigált életév", csak nem akartam ezzel is bonyolítani. Más helyen írtam ezekről részletesebben.) A tipikus ellenérv az szokott lenni, hogy "bezzeg ha nem költenének annyit stadionra/plakátkampányra/aktuális politikai helyzet függvényében bármi más behelyettesíthető ide, akkor jutna erre is!", meg hogy "bezzeg ha a politikusok nem lopnának, akkor jutna erre is!". Bármilyen csábítóan hangzik, sajnos ez az érvelés teljesen fals. Természetesen, ha egy beruházás értelmetlen, akkor nem szabad(na) végrehajtani, ha egy pénzt bűnös úton tüntetnek el, akkor azt nem szabad(na) hagyni, de ez nem jelenti azt, hogy az így felszabadult pénz ész nélkül elkölthető lenne! Mivel ettől még ugyanúgy véges maradna a kassza (legfeljebb nagyobb összegben véges), továbbra is ugyanúgy fennállna, hogy minden fillért ott kell elkölteni, ahol a legnagyobb egészség-nyereséget hozza. Azaz: a fenti mérlegelést pontosan ugyanúgy kellene végrehajtani továbbra is. Igen, ha több pénzünk lenne, akkor kicsit magasabban húzhatjuk meg a vonalat, hogy mit engedhetünk meg, de ettől még továbbra is hajszálpontosan ugyanazt kellene vizsgálni. Tehát a költséghatékonyság szempontján ez mit sem változtat. Egy szó mint száz: a kérdés az, hogy amennyi pénzbe egy univerzális oltási program kerülne, abból nem lehet-e, más területen elköltve, több életet megmenteni. Csak a nagyságrendek végett: egy csecsemő immunizálása Bexsero-val listaáron 80-90 ezer forint (két hónapos korban kezdve 3 oltás kell az alapimmunizáláshoz, darabja 25-30 ezer forint körüli), és Magyarországon évi 5-10 csecsemőkori megbetegedést, és 1-3 halálozást okoz a meningococcus. Nagyon durván számolva tehát egy megbetegedés megelőzése – évi 90 ezer születés mellett – 700 millió, egy halálozás elkerülése  több mint 2 milliárd (!!!) forintba kerül ezzel az oltóanyaggal. (Ha feltételezzük, hogy az oltás későbbi életkorban is tökéletes védelmet nyújt, a helyzet akkor sem nagyon változik: a meningococcus B összesen is évi 20-25 megbetegedést okoz, de csecsemőkor után egy negyedik, emlékeztető oltást is adni kell. A halálozások többsége a csecsemők közül kerül ki.) A valós egészséggazdaságtani vizsgálatok ennél természetesen milliószor bonyolultabbak, nem beszélve arról, hogy ha az ember nem azzal megy a gyártóhoz, hogy 3, hanem azzal, hogy 300 ezer dózist szeretne venni, akkor vélhetően nem listaáron fogja megkapni, de a nagyságrendek belövését ez is jól szemlélteti... Amint arra az egyik korábbi írásomban is utaltam, Németországra, Franciaországra, Olaszországra elkészültek ezek az igazi egészséggazdaságtani vizsgálatok is, nem túl meglepő módon az derült ki, hogy a Bexsero-val történő univerzális oltás szinte semmilyen körülmények között nem tekinthető költséghatékonynak a szokványos kritériumok mellett. Magyarországra tudomásom szerint ilyen vizsgálat nem készült, de az eredménye nagyjából borítékolható. Nem véletlen, hogy a világ egyetlen országa követ ilyen stratégiát, az Egyesült Királyság, csakhogy ott a meningococcus B helyzet is sokkal súlyosabb, illetve az oltás árát is egészen drasztikusan le tudták alkudni. Fontos végül azt is megjegyezni, hogy természetesen minden ilyen költésnek lehetnek indirekt, nehezen megragadható egészségügyi hasznai is; a védőoltási programoknál tipikusan ilyen a "betegség kezelése helyett inkább azok megelőzése" szemlélet általános erősítése a lakosságban. Igenis érdemes lehet valamire ezért is pénzt szánni, még akkor is, ha praktikusan lehetetlen megmondani, hogy ezzel pontosan mennyi egészséget nyerünk. Más kérdés, hogy jelen esetben akkora számok jöttek ki, hogy nyilván szóba sem jön, hogy emiatt érné meg mégis, de elvileg, kérdésesebb helyzetben, ez is döntési szempont lehet.
    (Megjegyzés: a fenti leírás végig a költséghatékonyság azt a szemléletét követte, melyben az oltás költségeit a betegség egészségügyi következményeivel vetjük össze, tehát azt nézzük, hogy 1 Ft-ért mennyi egészséget vehetünk a társadalomnak. Van egy másik, kapcsolódó kérdés, az ún. költség-haszon vizsgálat, melyben azt nézzük, hogy 1 Ft-ért hány forintot kapunk, abból adódóan, hogy a megbetegedések elkerülésével pénzt is spórolunk, hiszen nem kell betegeket ellátni, a szüleik nem esnek ki a munkából stb. Ez bizonyos oltásoknál roppant fontos kérdés, tipikusan ilyen a bárányhimlő és a rotavírus elleni oltás, de itt most, mivel nagyon ritka betegségről van szó, nyilván fel sem merül, hogy ezért oltsunk.)

Zárásként ismét hangsúlyozom, hogy a költséghatékonyság kérdésköre nem a vakcinával magával kapcsolatos, valaki a saját pénzéből bátran megveheti minden ilyen megfontolás nélkül is. Ha azonban az adófizetők pénzét költjük rá, akkor még egy tökéletesen hatásos, tökéletesen biztonságos, és tökéletes minőségben gyártott vakcinát sem szabad megvenni, ha nem költséghatékony! Teljes mértékben megértem, hogy egy szülő, aki ebben a betegségben veszti el a gyermekét, ezt úgy értékeli, hogy az állam hagyta meghalni nyomorult 2 milliárd forintért, miközben százszor ennyit költenek stadionra/lopnak el/stb., de újra mondom, hogy ha ezeket a pénzeket nem költenék el feleslegesen/nem lopnák el/stb., akkor is igaz lenne, hogy 2 milliárd forintot az egészségügy más területén elköltve szinte biztos, hogy nem 1, hanem 2, vagy inkább 20 gyermek életét lehetne megmenteni. Világos, és tökéletesen érthető, hogy ez a konkrét szülőt nem vigasztalja, hiszen egyéni szinten természetesen az ő gyereke számít, ezzel nem is vitatkozok, de társadalmi szinten az előbbi választás sajnos nem azt jelenti, hogy megmentettünk 1 gyereket, hanem azt, hogy elvesztettünk 19-et. Ha kiderül, hogy a Bexsero-val magával minden tökéletesen rendben van (amit nyilván mindenki remél, és egyelőre szerencsére nagyon biztatóak is a jelek!), ingyenessé akkor sem lehet tenni, legalábbis a jelenlegi ár- és megbetegedési viszonyok mellett. Ez nem "szívtelenség", épp ellenkezőleg, az lenne a szívtelenség, ha a véges egészségügyi kasszát nem költséghatékony módon költjük el, hiszen ez azt jelenti, hogy onnan szívjuk el a pénzt, ahol elköltve nagyobb hasznot hajthatna, azaz, ha kevésbé látványos, kevésbé újság címlapjára rakható módon is, de emberek egészségének okoznánk kárt.

56 komment

Címkék: vakcina oltás költséghatékonyság védőoltás meningococcus bexsero

blank