"A hazugság sprinter... de az igazság maratonfutó."
(Michael Jackson)
A védőoltások az orvostudomány legnagyszerűbb találmányai közé tartoznak. A védőoltásoknak köszönhetjük, hogy ma már csak a tankönyvből ismerünk egy sor olyan betegséget, amelyek korábban emberek száz- és százmillióit betegítették meg. Az utóbbi évszázad felsorolhatatlanul sok közegészségügyi vívmánya közül talán csak az elemi higiénia (tiszta víz, csatornázás stb.) volt olyan alapvető hatású a megbetegedésekre, mint a védőoltások bevezetése. Ami miatt a "csodálatos" jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kicsi áron kaptuk: a kockázatokat (mellékhatásokat) tekintve, és szó szerint ("forintban mérve") is.
Azáltal, hogy a korábban rettegett fertőző betegségeket csak hírből ismerjük, ma már leértékelődött a védőoltások jelentette védelem. Elkényelmesedtünk. Én magam is abban nőttem fel, hogy ezek "nem létező" betegségek. Az embereknek ma már fogalmuk sincs arról az időről, amikor előfordult (1881, New York; tehát nem a középkorban, és nem egy eldugott afrikai falucskában), hogy egyetlen év alatt a diftéria elvitte a város összes tíz év alatti gyermekeinek 1%-át. Egyetlen év alatt! Amikor a fiatal szülőket az idősebbek arra intették: csak az után számolják meg, hogy hány gyerekük van, ha azok már átestek a kanyarón. Amikor évente tízmilliók testét borították el gennyel feltelő hólyagok a himlő miatt.
A fejlett egészségügy számos egyéb eszközzel (pl. gyógyszerekkel, intenzív osztályos ellátással, műtétekkel) képes csökkenteni a halálozást, de a megbetegedések ellen még ma is, évtizedekkel, sőt, évszázaddal a bevezetésük után még mindig a védőoltások jelentik a legjobb fegyverünket egy sor betegség ellen. Ráadásul a védőoltások ott is működnek, ahol nincsenek "más eszközök", ott is működnek, ahol nem lehet a higiéniára, az orvosi ellátásra, a szociális körülményekre számítani. Míg mi Magyarországon a XXI. században azt mondjuk, hogy elsősorban a megbetegedések elkerülését köszönhetjük a védőoltásoknak, addig a világ sok táján a megbetegedések elkerülése – mind a mai napig – fájdalmas közvetlenséggel egyúttal a halálozások elkerülését is jelenti. Afrikában 2000-ben kezdte meg a WHO a kanyaróoltás kampányát. Az oltási kampányt megelőzően a kanyarós halálozások becsült száma évi 337 ezer volt. 2006-ban 50 ezer. Nem azért van, mert ilyen szédületes fejlődésen ment keresztül Afrika életszínvonala, illetve szociális, higiéniás viszonyai 6 év alatt... Ez az eredmény azért figyelemre méltó, mert mutatja: ahol senki nem tudja, hogy hogyan lehet valaha is csatornázást, rendes orvosi ellátást, táplálékot, vagy akár csak tiszta vizet biztosítani, az oltás – amit szerencsére az előbbieknél sokkal egyszerűbben és gyorsabban be lehet vezetni – ott is működik. Mi pedig élhetünk azzal a luxussal, hogy a megbetegedések elkerülése révén már ne is elsősorban a halálozások elkerülését köszönjük meg a védőoltásoknak, hanem a szenvedések enyhítését, a – néha maradandó megnyomorodáshoz vezető – szövődmények kiküszöbölését, a nemzetgazdaság és az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítését.
A vakcinációt tehát nem hobbiból végzik az orvosok. Hogy mást ne mondjak, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb infektológus, ha megkérdeznék tőke, hogy mi a védőoltások legnagyobb sikertörténete, egy olyan vakcinát nevezne meg, amivel ma már nem is oltunk. A legfőbb szempont, hogy a védőoltásokkal a lehető legkevesebb mellékhatás árán az elérhető legjobb egészségi állapotot idézzük elő. A már ritkának tűnő fertőző betegségek, néhány kivétellel, jelenleg is léteznek, ugrásra készek, nem tűntek el a nagy semmibe. A kellő átoltottság elrejti őket a szemünk elől – ez azonban hajszálpontosan annyira törékeny állapot, amennyire az átoltottság is az.
A védőoltások tehát saját sikerességük miatt is kerültek nehéz helyzetbe: elmúlott a félelemérzetünk. A betegségek elmaradásával kevésbé kézzelfogható a védőoltások hatása – ez vezetett a használatuk jogosságával kapcsolatos kritikák erősödéséhez. Amíg valóban tényeken nyugvó, konstruktív kritikáról van szó, addig nem csak hogy nem ellenzem az ilyet, hanem kimondottan bátorítom is. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb infektológus ebben egyetértene velem.
Csakhogy: az utóbbi pár évtizedben szerte a világon, és az utóbbi pár évben Magyarországon is megjelentek olyan csoportok, amelyek nem ilyen motivációból és nem ilyen módon ellenzik a védőoltásokat. Módszereik a tömegmanipuláció klasszikus, jól bevált eszköztárából kerülnek ki: az érzelmekre történő apellálás (hogy kiiktassák a mondanivalójukkal szembeni racionális gondolkodást), primitív vizuális manipulációk, féligazságok vegyítése egész hazugságokkal, pánikkeltés, és nem egy esetben teljesen nyílt, közvetlen hamisítások. (Mindegyikre bőségesen hozok példát a későbbiekben.)
Ez a jelenség nyilvánvalóan kapcsolatban van azzal, hogy sokan elvesztették a bizalmukat általában is a különféle intézmények iránt (beleértve a tudományt), hogy a mai ember számára ijesztően követhetetlen lett az orvostudomány fejlődése, a tudásanyagának olyan bonyolódása, ami a legtöbb ember számára teljesen érthetetlen. Emiatt mindenki fogékonyabbá vált a leegyszerűsítő magyarázatokra, amelyek lehetőleg egy mondatban adnak végleges, mindenki számára átlátható magyarázatot olyan dolgokra, amelyek valójában rendkívül bonyolultak és nem is ismertek teljes egészében. Hogy a modern média, különösen a bulvár mennyire imádja a szenzációt, és még inkább a botrányt – a "Pistike (13) borzasztó kínok között halt meg az oltás következtében – SOKKOLÓ képek a belső oldalon!" típusú címoldalakkal lehetetlen versenyezni. (Mégis hogyan, "Pistikével (13) semmi nem történt az oltása után, de cserében… később sem történt semmi!"…?) Ez egy egyenlőtlen erők között zajló küzdelem, hiszen az igazság unalmas, hiszterizálni könnyebb mint hisztériát csillapítani. Az igazság megértéséhez némi természettudományos ismeretre van szükség, és ez sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint átadni magunkat az érzelmeinknek.
Mégis, nyilvánvaló, hogy miért kell kiállni, még ha ez nehezebb feladat is. Ezek az írások ezt a célt kívánják szolgálni. Információkat szolgáltatni, elsősorban a tájékoztatás, másodsorban a cáfolat érdekében. A célom nem az lesz, hogy általában bemutassam a védőoltásokat vagy a védőoltással megelőzhető betegségeket: a témát leszűkítem a védőoltások olyan aspektusaira, amelyeket a védőoltás-ellenesek általában támadni szoktak.
Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a védőoltások rendszere részleteiben (vagy akár egészében) kritizálhatatlan volna. Épp ellenkezőleg, az összes írásom arra kíván mindenkit sarkallni, hogy gondolkozzon. Ha kétségei vannak, nézzen utána, hogy mik a tények. Mindent empirikus alapon higgyen el, ne azért, mert szimpatikus emberek mondják a tévében. Ilyen súlyú kérdésekben a véleményünk kialakítását, a döntéseinket nem alapozhatjuk "na de az nem lehet esetleg, hogy" típusú spekulációkra, és különösen nem alapozhatunk olyan csalók véleményére, akik jobb esetben saját korlátoltságuk, rosszabb esetben viszont anyagi haszonszerzés céljából terjesztenek rémhíreket. Döntéseket csak tények alapján hozhatunk.
A fentieknek megfelelően, ezúttal már címszavakba szedve, a következő célokat tűztem ki magam elé ezzel a bloggal:
- Kritikai gondolkodásmód erősítése ("Na mert kérlek nem tudom olvastad-e, de egy amerikai vizsgálat szerint, amit az azóta bosszúból megszüntetett CDC végzett, és aminek az eredményét megerősítette Prof. Dr. habil. Dr. h.c. Dr. Ecsődi Lázár (University of Michigan, School of Music, Theatre and Dance) nagytekintélyű szakértője is (aki egyébként rendszeres meghívott az ENSZ-közgyűléseken), szóval e szerint az MMR-védőoltásba a gyermekek 83,7%-a egy héten belül belehal.")
- Anti-populizmus ("Mi az egyszerű emberek pártján állunk, szemben az elnyomó, csak a saját nyereségükkel törődő gyógyszergyárakkal!")
- Anti-demagógia ("Most hogy láttuk a kis Brian utolsó fényképét, amely pár perccel azelőtt készült az intenzív osztályon, hogy szörnyű kínok között elhunyt, és hallhattuk a szüleit, akik soha nem fogják feldolgozni ezt a tragédiát, fel kell tennünk a kérdést: biztosan szükség van arra az oltásra, amit a halála előtt egy héttel kapott meg a kis Brian?")
- Ésszerű gondolkodás erősítése ("Azok után, hogy elismerik: Kiss Béla az oltástól betegedett meg, még van képük azt mondani, kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki az oltástól betegedjen meg?!")
- Ismeretterjesztés (Ez sajnos kicsit szomorúbb dolog, úgyhogy ide nem is írok ilyen vicces karikírozó idézetet. Ha az ember megnézi mondjuk az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention – az USA és egyben a világ legjelentősebb járványügyi központja) honlapját, akkor azt találja, hogy nagyon részletes, illusztrált, hivatkozásokkal ellátott anyagok érhetőek itt el szép logikus elrendezésben, szakembereknek, és közérthető nyelvezetben laikusoknak is, amelyek alapos választ adnak minden gyakori kérdésre. Beleértve a védőoltás-ellenesek állításait is. Ehhez képest Magyarországon, magyar nyelven a http://www.vacsatc.hu/ példájától eltekintve (ami nagyon is pozitív, de az amerikai helyzettől még így is fényévekre van, nyilván anyagi okokból is), az ÁNTSZ/OEK/OGYI/stb. körben – gondolom ez a kérdés valahová ide tartozna – a következőt találtam (összesen) az egyik legnépszerűbb témában: "A bélfal gyulladása és az autizmus (tanulási és kapcsolatteremtési zavar) nem állnak kapcsolatban az MMR oltással". Ennyi. 1 (azaz egy) mondat, és kész, ráadásul még egy bánatos irodalmi hivatkozás sincs, teljesen ex cathedra, és ennyi. Namármost, nem akarok pesszimista lenni, de szerintem ez az egy mondat legfeljebb annyit ér el, hogy az is elgondolkodjon a dolgon, aki korábban nem tette volna...
Pár szó a blog felépítéséről. Szemben a szokásos blogokkal, itt nem az időrendi haladás a lényeges. Természetesen el lehet elejétől a végéig olvasni az egész anyagot, de nagyon fontosnak tartom a kérdés strukturálását. Éppen ezért létrehoztam egy Tartalomjegyzék gyanánt bejegyzést, ami egyfajta központi gyűjtőhely: ez tartalmazza az egész kérdéskör magas szintű áttekintését, ahol a mélyebb kérdések csak röviden összefoglalva, és egy hivatkozással jelennek meg. A hivatkozáshoz lépve lehet a részleteket elolvasni az adott rész-témához. Onnan indulva az összes többi írásom elérhető lesz.
Egy gondolat a moderálásról. Alapvetően a szokásos elveket érvényesítem: a vélemény tartalma alapján semmilyen diszkrimináció nem lesz, de a tényszerű, érveken alapuló, kulturált stílust mindenkitől elvárom. Illetve egy plusz-megkötés mégis csak van: szeretném a vitát mederben tartani, strukturálni. (Ezt a célt szolgálja a fent említett elrendezése is a blognak.) Éppen ezért mindenkit megkérek, hogy adott íráshoz csak olyan kommentárt fűzzön, mely a kérdéses íráshoz kapcsolódik! Ha valaki szerint ugyan hatásosak a vakcinák, de mégsem kéne őket alkalmazni, mert X betegséget okoznak, akkor ezen véleményét ne a hatásossághoz írja le (vagy oda legfeljebb annyit, hogy ezzel egyet ért – hiszen oda ez kapcsolódik), hanem az X betegséghez. Természetesen tudom, hogy még nem minden felvetett kérdéshez van külön írásom, de a jövőben igyekszem az összes népszerű felvetéshez gyártani oldalt. (Esetleg email-ben lehet javasolni is ilyet.)
Pontosan a tényszerű vita kedvéért, minden állításomat igyekszem forrásokkal is alátámasztani. Ezek így, szaggatott kék aláhúzással jelennek meg, ráállva a kurzorral beúszik a magyarázat. (Ahhoz, hogy eltűnjön, egyes esetekben a kurzort be is kell vinni a magyarázat területére, onnan elhúzva a kurzort eltűnik a magyarázat is.)
Természetesen bármilyen észrevételt a legnagyobb örömmel veszek, legyen az akár általános dicséret vagy kritika, akár konkrét megjegyzés. Minden kritikát megfontolok (legyen az a vesszőhibától a tárgyi tévedésig bárhol), úgyhogy mindenkit bátorítok, hogy az ilyet küldje el nekem. (Akár emailben, akár kommentárként.) Ha valamilyen kérdés merül fel, azt is igyekszem megválaszolni (amennyire erőm és kompetenciám engedi).
A végére egy kis deklaráció. Minden itt szereplő írás a személyes (magán)véleményem, nem tekinthetőek semmilyen szervezet hivatalos álláspontjának. Ebből következően bármilyen esetleges hibáért a teljes szakmai felelősség csak és kizárólag engem terhel. (Természetesen minden ilyen hibára történő figyelmeztetést szívesen veszek, végiggondolok, és ha jogosnak találok, azonnal korrigálom az érintett írásaimat.)
Email-es elérhetőségem:
A blog anyaga összesítve, amolyan "könyv" formában is elérhető: Védőoltásokról – a tények alapján.
