Bár normális körülmények között nem gondolnám, hogy külön kellene beszélnem arról, hogy ha valami hatásosan megelőz egy betegséget, és közben biztonságos, mindezeket pedig állandó, stabil minőséggel produkálja, akkor azt miért előnyös alkalmazni – de a védőoltás-ellenesek egyes állításainak fényében erre is muszáj kitérni.
Halálozások
A védőoltás-ellenesek egy gyakori érve, hogy a fejlett világban manapság már kevesen halnak bele a védőoltással-megelőzhető fertőző betegségekbe. Ez tény (az én fejtegetéseim alapján érthető az is, hogy miért van így), de mégis, milyen beteg gondolkodásmód kell ahhoz, hogy valaki ebből azt szűrje le, hogy nincs is védőoltásokra szükség?! Amikor valaki azt mondja, hogy "de hát ebbe manapság kevesen halnak bele", amikor halálozásokról hoz számokat érvként arra, hogy ezek nem is veszélyes betegségek, vagy arra, hogy a védőoltásoknak nem is volt nagy hatásuk – ez utóbbival mondjuk más baj van – akkor lényegében azt mondja, hogy az nem számít, hogy egy gyerek mennyi fájdalmat él át, esetleg vakul meg, bénul le, vagy szenved agykárosodást, ez mind smafu, mert "kevesen halnak bele"...
Nem beszélve pár további dologról, amit a következőkben részletesen is ki fogok fejteni.
Szövődmények veszélye
Azt esetleg el tudom fogadni, ha valaki azt mondja, hogy egy szövődménymentes kanyaró átvészelése nem nagy kaland, miért kell belőle ügyet csinálni, de a probléma az, hogy nem lehet tudni előre, hogy melyik kanyaró fog komplikációkkal járni (és ennek megfelelően semmit nem is lehet tenni azért, hogy e komplikációk fellépésének az esélyét csökkentsük). Márpedig amellett valószínűleg már senki nem érvelne, hogy egy tüdőgyulladás átélése sem nagy kaland, és miért kell belőle ügyet csinálni, vagy hogy egy agyvelőgyulladás átvészelése az intenzíven nem nagy kaland, és miért kell belőle ügyet csinálni... Pedig a legfrissebb európai adatok szerint (2011, sajnos a későbbiekre még nincs ilyen részletezettségű statisztika) 1 482 tüdőgyulladásos komplikáció fordult elő a 30 264 kanyarós esetből, ami 4,9%-os arányt jelent. Egyszerűbben megfogalmazva: minden 20 kanyarósból 1-nek tüdőgyulladása is lesz. Persze a "de hát ebbe szinte senki nem hal manapság bele" védőoltás-elleneseknek ez nem számít. Mint ahogy az sem, hogy 100-ból 1 középfül-gyulladást, 1000-ből 1 pedig agyvelőgyulladást kap a kanyaró szövődményeként...
Szenvedés és fájdalom megelőzése
Bizonyos értelemben ez a talán legvisszataszítóbb pontja számomra az egész védőoltás-ellenes álláspontnak. Mondom ezt annak ellenére, hogy az ő szemszögükből nézve tökéletesen logikus amit tesznek: ha ilyen hazugságokat akarok elhitetni az emberekkel, akkor egyrészről le kell tagadni a védőoltások hatásosságát, nem létező mellékhatásokat kell kitalálni és a létezőket felnagyítani stb. stb., másrészről bagatellizálni kell azon betegségek veszélyeit, amit megelőznek. Próbálják a védőoltással megelőzhető betegségeket "ártalmatlan gyermekbetegség"-ként feltüntetni, melyek legfeljebb annyit okoznak, hogy a gyerekek egy-két napig kevesebbet mosolyognak, aztán minden megy a régi kerékvágásban. A valóságban azonban egy sor védőoltással megelőzhető betegség egyáltalán nem "ártalmatlan" kis gyerekbetegség. Nem akarok túl nagy melodrámát kreálni, úgyhogy csak egyetlen példát hoznék a védőoltás-ellenesek egyik "ártalmatlan gyermekbetegségére", a pertussist:
Ez az, ami ellen az oltás véd... és ami visszatérne nem pusztán akkor, ha abbahagynánk a vakcinációt, de már akkor is, ha túl sok oltatlan lenne közöttünk.
Aki szerint ez "ártalmatlan gyermekbetegség", és ellene azért nem szükséges tenni, mer "ma már nem halnak sokan bele" (most jóindulatúlag tételezzük fel, hogy a videón látott gyermekek közül mindenki túléli), az szerintem nem normális.
Egészségügyi ellátórendszer tehermentesítése
Egy kanyarós megbetegedés, bármilyen ártalmatlan és szövődménymentes lefutású is, igénybe veszi az egészségügyi rendszert. A szülő nem tudja mi a baja a gyereknek, elviszi a háziorvoshoz. Ebben az esetben ugyan csak a háziorvos terhelődik, de a valóságban minden bizonnyal a háziorvos majd mintát vesz, laborvizsgálatot kér, azaz további egészségügyi erőforrásokra is szükség lesz. De ezzel még nincs vége: kell egy-másfél-két hét, mire a beteg meggyógyul, ez alatt jó eséllyel még egyszer-kétszer meg kell látogatni legalább a háziorvost. Összességében tehát minimum két-három vizittel és egy laborvizsgálattal számolhatunk, pedig a gyermeknek még tulajdonképpen semmi baja nem volt a "sima" kanyarón túl. De mi van, ha netán tüdőgyulladással szövődik a kanyaró? (Ez nagyon nem irreális feltevés, ld. a szövődményeknél.) További látogatások, további vizsgálatok, sőt, szakorvosi konzultációk megrendelése. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az mennyi egészségügyi kapacitást igényel, ha netán középfül-gyulladása vagy épp agyvelőgyulladása lesz a gyereknek, különösen, ha kórházba kerül, különösen, ha úgy dönt, hogy nekiáll meghalni a kanyaróban. De még csak ha a néhány háziorvosi vizitre is gondolunk, hogy ne a szélsőséges esetek említsük: biztos, hogy a magyar egészségügyi rendszer jelenlegi állapotában minden probléma nélkül kezelhető lenne néhány ezerszer két-három(-négy stb.) plusz sorbanálló a háziorvosoknál...? (Természetesen időben, és a háziorvosok között térben koncentrálódva.)
Nemzetgazdasági megfontolások
Egy szövődménymentes kanyaró nagyjából 10 napig tart. Ha most szűken azt feltételezzük, hogy a gyermekkel a szülő szigorúan csak ennyi ideig marad otthon, hogy csak az egyik szülő marad otthon, és, hogy a 10 napba még egy hétvége is beleesik, akkor azt kapjuk, hogy minimum 8 \(\cdot\) 8 = 64 kiesett munkaórát jelent egyetlen kanyarós megbetegedés. Franciaországban 2011-ben 15 206 kanyarós eset volt, ez tehát kb. 64 \(\cdot\) 15 000 = 960 ezer, azaz kereken 1 millió munkaóra kiesés (egyetlen évben). Lehet számolni. (Franciaországban a havi nettó átlagfizetés alapján 1 munkaóra kb. 50 eurót ér.)
Ehhez jön a megerősítés céljából laborba küldött eseteknél (ez Franciaországban kb. 50%!) a szerológiai vizsgálat – nagyon nem elhanyagolható – költsége, továbbá a háziorvos és asszisztense munkájának az ára. És akkor most még kivétel nélkül mindenki szövődménymentes kanyarós volt, senki nem maradt egyetlen nappal sem tovább otthon tüdőgyulladás, középfülgyulladás stb. miatt. Ez csak hagyján: azzal sem számoltunk, hogy a szövődményeseknél már nem elég, hogy ránéz kétszer a háziorvos, különben meg fekszik otthon – további diagnosztikai vizsgálatokra, gyógyszerekre, még rosszabb esetben kórházi befektetésre van szükség, legrosszabb esetben intenzív osztály, ahol minden nap egy vagyon stb.
Ráadásul a kanyaró tipikusan 40 fok feletti lázzal, heves köhögéssel jár még a kiütések előtt is, így szinte törvényszerű, hogy valamilyen antibiotikumot rendelnek. Ezután jön a kiütés, amire meg néha allergia elleni szereket írnak. Tehát a kötelező lázcsillapítókhoz még viszonylag drága, és többnyire teljesen feleslegesen alkalmazott kezelések is társulnak.
Multiplikatív hatások veszélyei
Mind az egészségügyi, mind a gazdasági szempontoknál elmondható, hogy a fentiekben csak a direkt hatásokat vettük figyelembe, az esetleges indirekt hatásokat még nem is. Pedig ezek sem feltétlenül elhanyagolhatóak.
Mindkét esetben aránylag könnyen megérhető, hogy miről van szó. Amikor a gazdasági hatásokról beszéltünk, akkor például figyelembe vettük, hogy mekkora költséggel jár, hogy az anya nem ment el dolgozni. (Ez a direkt hatás.) Azzal azonban már nem számoltunk, hogy így a munkatársaira több feladat marad, emiatt fáradtabbak lesznek, többet hibáznak, kapkodnak stb. (Egy ezerfős vállalatnál ennek nyilván nincs sok jelentősége, de egy néhány fősnél nagyon is számíthat.) Természetesen pici a valószínűsége, hogy emiatt marad le a cég egy megrendelésről, kényszerül kártérítésre stb., de ha mégis, akkor annak nagy a költsége – precíz vizsgálatban tehát ezt is figyelembe kellene venni. Nem beszélve arról, hogy a járványok térben koncentrálódnak, így ha egy munkatárs kiesik, akkor már sokkal nagyobb a (feltételes) valószínűsége, hogy egy második, vagy harmadik is, hiszen tipikus, hogy egy vállalat munkavállalói is térben közeli helyekről járnak be dolgozni.
Hasonlókat lehet elmondani az egészségügyi rendszerre rakott terhelésről is. Az, hogy kiszámoltuk a háziorvos munkaidejét, még csak a direkt hatás volt. Nem számoltunk azonban azzal, hogy a hirtelen sok plusz-munka miatt az orvos fáradtabb lesz, nagyobb valószínűséggel rontja el a többi páciens diagnosztizálását, kezelését stb. (Ilyen szempontból is fontos a térbeli csoportosulása a betegségeknek, azaz, hogy a terhek közel sem egyenletesen fognak megoszlani a háziorvosok között.) Hasonlóképp, amíg arról van szó, hogy be kell fektetni plusz 1 embert egy kórházba, ahol egyébként 100 szabad ágy van, addig joggal számolunk csak ennek a közvetlen költségeivel, de ha hirtelen beindul egy járvány, ami miatt már 101 embert kellene befektetni, az rossz esetben olyan folyamatokat is elindíthat, amik nagyon kis valószínűséggel ugyan, de szó szerint katasztrofális következményekkel járhatnak. Emiatt viszont a "nagyon kis valószínűség" is aggasztó lehet.
Azt tehát, hogy mennyire szükségesek a védőoltások, a fentiek egészének figyelembevételével kell értékelni.
