Szendi Gábor honlapján megjelent egy írás, pontosabban szólva fordítás egy Tetyana Obukhanych nevű szerzőtől, mely arról értekezik, hogy van-e alapja az oltatlan gyermekek diszkriminációjának (iskolából való kitiltásuknak) azon az alapon, hogy az oltatlanságuk révén nem csak magukra, de másokra nézve is veszélyt jelentenek. Ez csakugyan rettentő fontos kérdés, hiszen ez e kötelezőség mellett szóló egyik legfontosabb érv, így nem felesleges ha utánanézünk, hogy az írásnak mennyi valóságtartalma van.
(Még azzal együtt is, hogy az ominózus honlappal nem először találkozunk, és, hogy immár a szerző jóhiszeműségét illetően is kialakulhatott egyfajta benyomás...)
A szerző azzal kezdi, hogy összeszedi: mely oltások nem képesek nyájimmunitási hatást kiváltani, tehát melyek azok, amik csak magukat a beoltottakat védik, de a többieket nem. (Hiszen itt a kötelezőség melletti érv, legalábbis ez az egy konkrét érv, csakugyan nem alkalmazható, ebben teljesen igaza van.) A következő példákat hozza fel:
- Tetanusz: teljesen igaza van. (Más kérdés, hogy remélem, hogy bárki, akinek van érettségije biológiából, nem most tudta meg, hogy a tetanusz nem ragályos...)
- Diftéria: első ránézésre igaza van – a diftéria elleni oltás toxoid típusú, tehát nem a baktérium, hanem az általa termelt toxin hatása ellen véd –, de második ránézésre nincs. Ez tényleg nem nyilvánvaló, de a diftéria életciklusának van egy olyan specialitása (toxin-termelő és nem termelő törzsek kompetíciója), ami miatt mégis kivált nyájimmunitást a toxoid típusú oltás is.
- Inaktivált polio-vakcina: részben igaza van, az IPV – szemben az OPV-vel – csakugyan kevésbé véd a hordozás és ürítés ellen. Valójában azonban a helyzet nem olyan mint a tetanusznál, hogy akkor nincs nyájimmunitás és pont: tény, hogy az IPV-vel oltottak tudják üríteni a vírust, de az oltás az ürítésnek mind a mennyiségét mind az időtartamát azért csökkenti. A szerző ezt követően arra hivatkozik, hogy az Egyesült Államok nem is az IPV-vel, hanem az OPV-vel számolta fel a polio-t, ami igaz is, de azt véletlenül elfelejti hozzátenni, hogy egy sor nyugat-európai ország meg soha nem oltott OPV-vel, és mégsincs náluk polio... (Hogy ez miért lehet, az némileg bonyolultabb kérdés.)
- Acelluláris pertussis-vakcina: részben igaza van, szinte biztosra vehető, hogy az aP vakcina kevésbé ad robusztus immunitást, mint a teljes sejtes (wP), és, hogy a hordozás ellen is kevésbé véd. De, megintcsak, ez nem azt jelenti, hogy "semennyire".
Az utóbbi kettőn látszik nagyon jól, hogy – az állítások pontos immunológiai igazságtartalmától függetlenül – mennyire abszurd, amit az egészből ki akar hozni. Az oltatlan gyerekeket értelmetlen (így!) az iskolában diszkriminálni, mert az oltás sem jelent tökéletes védelmet és ezért valamennyire az oltottak is terjeszthetik a kórt? Na de könyörgöm, és az oltatlanság?! Az milyen fokú védelmet jelent?! És ők mennyire terjeszthetik a kórt? Értelmetlen a fékkel nem rendelkező kocsik diszkriminációja az utakon, hiszen a fék sem jelent tökéletes védelmet, és ezért valamennyi kockázatot a fékkel rendelkező autók is jelentenek. Eszem megáll...
A másik probléma, amit a szerző finoman megkerül, hogy nem csak ez az egyetlen érv a kötelezőség mellett. Tényleg végig kellene néznünk, hogy gyerekek meghalnak amint a hátizmaik görcse eltöri a saját gerincüket, csak azért, mert az ez ellen ható védőoltás nem vált ki nyájimmunitást (amúgy tényleg nem)...?! Elvi szinten természetesen értem, hogy csúnya alapjog-korlátozást jelent, ha a szülőnek nem engedjük meg, hogy kitegye ennek a gyerekét (sőt, ennél jobb érv is van), de talán érezhető, hogy itt azért más szempontok is felmerülnek.
De ezzel együtt is, azt gondolom, hogy ezek eddig alapvetően értelmes felvetések (még akkor is, ha a szerző több helyen téved mint nem). De a megpiszkált alapproblémák validak, és például az aP esetében nagyon is aktuális kérdést jelentenek. És már csak azért sem árt ezeket piszkálni, mert itt igenis vannak hiányosságok, és – noha az oltás kötelezősége ettől pont ugyanannyira válik értelmetlenné, mint a nem-tökéletes fék kötelezősége –, de ettől még törekedni kell a tökéletességre, pláne egy ilyen ügyben. Mindig hangsúlyoztam, hogy a kritika önmagában nem rossz dolog a vakcinák kapcsán (sem), épp ellenkezőleg. De ami viszont káros, az az alaptalanság, a félrevezetés, pláne a szándékos. A kritika ezzel szemben nem csak hogy nem rossz, hanem folyamatos szükség van rá, épp annak érdekében, hogy maguk a vakcinák fejlődjenek, hatásosabbak, biztonságosabbak legyenek.
Visszatérve az írásra, a szerző ezen a ponton azonban nagyon úgy tűnik, hogy elveszti a fonalat.
Először is eltér a saját maga által kitűzött tematikától, és felsorol két olyan oltást, amiről még maga sem állítja, hogy ne tudnának nyájimmunitást kiváltani, hanem egyszer csak, a semmiből, teljesen más alapon kritizálja őket:
- Hepatitis B: azt írja, hogy nem terjed a gyerekek körében, hiszen ők nem vesznek részt kockázatos tevékenységekben (védekezés nélküli nemi élet, közös intravénás tű használat stb.) Szép lenne, ha ennyivel elintézhető lenne a kérdés, de sajnos nem az: az valóban tény, hogy a hepatitis B elsősorban nemi úton terjed, de az "elsősorban" nem ugyanaz, mint a "kizárólag". Ezért, ha jóval ritkábban is, de akár egész kis gyerekek is tudnak fertőződni. (Még nagyobb baj, hogy bár a fertőződés kockázata valóban kicsi korban alacsony, de annak a kockázata, hogy a fertőződés krónikussá válik, épp ellenkezőleg, a legkisebbeknél a legnagyobb! Nem véletlen, hogy a nálunk nagyobb hepatitis B kockázatú országokban nálunk is korábban, akár egyenesen újszülöttkorban oltanak ez ellen a betegség ellen.) Utána azzal folytatja a szerző, hogy mivel magukat a manifeszt hordozókat sem tiltják ki az iskolából, így az oltatlanokkal szemben igazságtalan a diszkrimináció; ez a második pont a tetanusz után, amiben teljesen igazat adok neki. (Más kérdés, hogy itt is előjön az, amit korábban írtam arról, hogy nem ez az egyetlen érv a kötelezőség mellett. Nyilván egy oltás előtt elkapott hepatitis B-ről sem a szülő, sem a gyerek nem tehet, de arról már inkább, hogy nem kapja meg az oltást, pláne, ha ez példának okáért azért történik, mert a szülő szerint az oltással csak a háttérhatalmi világkormány rak belénk mikrochip-et, hogy műholdról leolvassa, hogy kire szavazunk...)
- Hib: itt a szerző először is megállapítja, hogy "a Hib vakcina csak a "b" típusú [Haemophilus influenzae] ellen véd" (a Hib vakcina komolyan csak a Hib ellen véd? ezt a leleplezést!), utána pedig elővesz egy megint másik problémát, a szerotípus helyettesítődést. Ez felvetésként jogos, de problémát inkább a pneumococcusnál jelent, a Hib-nél az eddigi tapasztalatok sokkal megnyugtatóbbak, ráadásul a valódi gond nem is a szerotípusok helyettesítődése, hanem a betegség esetleges helyettesítődése, márpedig az eddigi adatok szerint a nem-b típusok előretörését nagyon bőségesen kompenzálja a b visszaszorulása.
Ezt követően jön az írás mélypontja. Itt már nem marad semmiféle struktúra, a szerző össze-vissza ugrál a témák között, már szó nincs nyájimmunitásról, hanem jön biztonság, hatásosság, minden – na de milyen színvonalon! Hadd említsek meg két példát.
Állandóan azt halljuk, hogy a vakcináknak ritkán van komoly mellékhatása. Sajnos ezt az állítást a tudomány nem támasztja alá. Egy, a kanadai Ontarioban végzett friss kutatás szerint a vakcináció miatt a 12 hónapos védőoltás beadása után minden 168, a 18 hónapos védőoltás beadása után pedig minden 730 gyermekből egy intenzív osztályra kerül.
Végezzünk egy gyors fejszámítást! Hogy jobban megértsük a fenti nagyságrendeket, vetítsük rá ezeket az arányokat hazánkra: ma Magyarországon szinte minden gyerek kap 12 és 18 hónapos korában védőoltást, és szinte mindenki egyet ebből, ez tehát kb. 90 ezer oltást jelent mindkét időpontban. A fenti arányok mellett tehát a szerző azt állítja, hogy ma Magyarországon évente 90000/168+90000/730=659 gyerek kerül intenzív osztályra... csak e két oltás után!
Hát könyörgöm. Ez azt jelentené, hogy NAPONTA (!!!) két gyerek kerül oltás után intenzívre! Persze ilyenről eddig nem olvashattunk egyetlen magyar védőoltás-ellenes oldalon sem, mert ők erről nem írnának ha így lenne, nyilván...
(Hogy mi a magyarázat? Természetesen egy félrefordítás: az eredeti hivatkozásban szó nincs semmiféle intenzív ellátásról, ezt Szendi úr és/vagy a fordító rakta bele, az eredeti szövegben "ER visit" szerepel. Az ER az nagyjából a mi SBO-koncepciónknak felel meg, persze ezt az eltérő egészségügyi ellátórendszerek miatt nehéz összevetni, a legegyszerűbb talán ha azt mondjuk, hogy orvosi ellátást igényeltek. Egyébként a cikkben MMR-oltásról volt szó, én abban a másodpercben, hogy ezt elolvastam, rögtön mertem volna fogadni, hogy miért kerültek orvoshoz: láz, lázgörcs. És mit ad Isten, mit olvashatunk a cikkben: "The conditions for which there were the largest increase in risk for presentation to the emergency room during the risk interval compared to the control interval following the 12 month vaccine were febrile convulsions, fever and viral exanthema. [...] The findings also suggest that the reactions are not severe since acuity was not higher than the control period.". Ennyit az intenzívosztályról... Tehát: az MMR-oltás jól ismert, és szerencsére nem súlyos, az alkalmazás hasznosságát nem megkérdőjelező – a természetes kanyaró után egy nagyságrenddel gyakrabban fordulnak ezek elő! – mellékhatásai.)
De ebben a sztoriban nem is ez az igazán érdekes, mármint, hogy a fenti valótlansággal szemben pontosan mi a valóság. Szerintem sokkal izgalmasabb, hogy vajon hányaknak tűnik fel egyáltalán a valótlanság...? Mert ahhoz, hogy kiderítsük mi a valóság, tényleg kell némi utánajárás, de ez azért jó példa, mert a valótlanságnak az észleléséhez magához semmi. Szó szerint semmi. Nem kell hozzá semmilyen biológiai vagy orvosi tudás, semmilyen előzetes ismeret vagy tapasztalat, nem kell hozzá cikket keresni, semmit nem kell csinálni. Az, hogy nem kerülhet évi 650 gyerek intenzívre az oltás után tökéletesen ordító, már pusztán a szám nagysága miatt is, mindenféle utánajárás nélkül. Ami egyrészt ismét felveti azt a kérdést, hogy vajon le lehet-e ilyet véletlen fordítási tévedésből írni, másrészt, hogy vajon az olvasók hány százalékának jutott ez eszébe...? Mert ehhez tényleg nem kell más, csak némi józan ésszel olvasás. Vagy Szendi joggal bazírozik arra, hogy az olvasóinak ennyi kritikai viszonyulása sincs az írásaihoz, úgyhogy praktikusan akármit leírhat...? Erre én is kíváncsi lennék.
A kanyarót kutató tudósok régóta ismerik az ún. "kanyaró paradoxont". Alább Poland és Jacobson 1994-es "A kanyaró eliminálásának kudarca: az immunizált személyek kanyaróval való megfertőződésének nyilvánvaló paradoxona" c. cikkéből(Arch Intern Med 154:1815-1820) idézek: "Nyilvánvaló paradoxon, hogy ha a kanyaró ellen immunizált személyek aránya egy populációban magas szintet ér el, akkor e betegség elsősorban az immunizáltaknál fog jelentkezni."
Képzeljünk el egy országot, ahol lakik 100 ezer oltott és 1000 oltatlan. (Ez megfelel mondjuk a hazai viszonyoknak; az életkori és egyéb strukturálódástól most az egyszerűség kedvéért tekintsünk el.) Kitör egy járvány, amiben megbetegszik 90 oltott és 10 oltatlan. Uram segíts, a betegek 90%-a oltott! Kanyaró paradoxon!
...ami más szóval azt jelenti, hogy az oltottak kockázata 90/100 ezer=0,09% volt, az oltatlanoké 10/1000=1%. Még más szóval az oltatlanok megbetegedési kockázata több mint 11-szerese (!) az oltottakénak (az oltás hatásossága 91%).
Paradoxon? Igen, aki nem ismeri az osztás nevű műveletet, annak minden bizonnyal az.
(Félreértés ne essék: Poland és Jacobson ismerik. A cikkük címében ugyanis "apparent paradox" volt eredetiben, ebből csak Szendinél lett "nyilvánvaló" paradoxon: ebben a kontextusban az "apparent" jelentése magyarul pont hogy látszólagos...)