Biztos sokan olvastak a szatymazi esetről: a helyi iskola egyik konyhása meghalt TBC-ben, ami miatt – érthető módon – némi pánik tört ki a környékén. Ez a történet alapvetően nem védőoltásos sztori, de egy-két akkora butaság is megjelent ennek kapcsán (ráadásul némelyik igenis oltással kapcsolatban), hogy azt hiszem nem felesleges ezeket helyrerakni.
Először is azzal kezdeném, hogy bár enyhén szólva is ijesztő lehet, pláne mondjuk egy érintett szülőnek, ha egyszer csak azt hallja, hogy gyermek iskolájában TBC-ben (!) meghalt (!) a konyhásnéni (!) aki nemrég még a szeme fényének szedte a levest, de:
- A TBC alapvetően nem terjed futó kontaktusokkal. Persze, ez biológia, itt ritkán "biztos" vagy "kizárt" valami, ezért is írtam, hogy alapvetően (és tényleg nyilván lehetne is legalább egy ilyen szerencsétlen esetet találni az irodalomban), de ez nem jellemző. A TBC terjedéséhez huzamos és szoros közelség kell, a közkeletű kép, hogy "valakire a TBC-s ráköhög a buszon" teljesen alaptalan, a családtagok, börtönbeli cellatársak stb. jelentik a gyakorlatban tipikus kockázatot. Egy iskolai konyhás a gyerekekre nézve egyértelműen futó kontaktus (legfeljebb), így az ilyen értelmű kockázat közel nulla.
- A TBC alapvetően nem terjed indirekt úton, azaz tárgyak közvetítésével. Tudom, hogy egy konyhai dolgozónál rögtön mindenki arra asszociál, hogy biztos jól ráköhögött az ételre, és majd így lesz beteg valaki, de ez nem jelent érdemi kockázatot. Megint csak ott van az "alapvetően" kitétel, biztos lehet példát találni ilyenre, és a pasztörizálás feltalálása előtt a TBC-s tehén tejének fogyasztása sajnos tényleg komoly megbetegedési forrás volt, ám a TBC szempontjából a kockázatot elsősorban a beteg által ürített dropletek belélegzése jelenti, nem étel vagy ital fogyasztása.
Félreértés ne essék, ez egy járványügyileg nagyon húzós helyzet, és mi sem áll távolabb tőlem, minthogy azt javasoljam, hogy bagatellizáljuk el a kockázatot (és egyénileg a szülők kétségbeesését is tökéletesen megértem)... de ettől még igaz, hogy a pánik nem segít, ilyen helyzetben is akkor járunk a legjobban, ha a tények talaján maradunk.
A második dolog, hogy a gyerekek most oltást kapnak, sőt egyes verziókban – direkt ilyet linkeltem az előbb – egyenesen három oltást. Őszinte leszek: elképzelésem nincs, hogy ez alatt mit kell érteni. A legjobb tippem, hogy ezt valaki hallotta valakitől, aki hallotta valakitől, aki úgy tudta, hogy, aztán még az újságíró is rárakott egy lapáttal. Bár sokan a BCG-re asszociálnak, ezt nyugodtan kizárhatjuk, ugyanis:
- Semmikor és semmilyen körülmények között nem alkalmazták a BCG-t háromszor egymás után ismételve, még abban az érában sem, amikor hazánk a mainál – kis költői túlzással – tízszer több BCG-t használt. Azt mondanom sem kell, hogy ilyet egyetlen hazai vagy nemzetközi ajánlás, és egyetlen elérhető oltóanyag alkalmazási előirata sem tartalmaz.
- De igazából felesleges is volt az előbbit leírnom, a BCG ugyanis poszt-expozíciós profilaxisra nem alkalmas, azaz a fertőzésnek már kitettek utólagos beoltása semmilyen többlet-védelmet nem ad. Ha tényleg ilyenre volna szükség, akkor – a hatályos magyar protokollnak megfelelően! – kemoprofilaxist kell alkalmazni.
- A BCG beadásának azzal a logikával sincs értelme, hogy így egy esetlegesen megfertőződött gyerek majd a jövőben nem fogja megbetegíteni a többit; két okból sincs. Az egyik, hogy a gyerekek vélhetően szinte 100%-ban kaptak BCG-t születésükkor, márpedig a BCG adta védelem jelen tudásunk szerint érdemben nem frissíthető újraoltással. (A magyar védőoltási rendben az évek, évtizedek alatt az összes ilyet el is törölték, épp ezt felismerve.) A másik ok, hogy a látens TBC nem ragályos; betegséget elkapni csak aktív TBC-stől lehet. TBC-ből hazai viszonyok között nincsen iskolai járvány, az ilyen életkorú TBC-sek szinte kivétel nélkül felnőtt betegtől – jellemzően családtagtól – kapták meg a TBC-t, nem egymástól.
- Frissítés (2016. 05. 09.): a kommentek között felvetődött a gondolat, hogy az "oltás" esetleg nem is oltás, hanem a tuberkulin próba lehet. Azóta szerencsére sikerült olyan sajtóhíradást is találnom, mely teljesen egyértelművé tette a kérdést. Ez egy rejtélyt megmagyaráz (a tuberkulin próbának, szemben az oltással, legalább már van értelme – bár BCG-vel oltott gyermekeknél kevésbé, hiszen ott megbízhatatlanabb), de egyet továbbra sem válaszol meg: miért szerepel mindenhol, még itt is, háromszori ismétlés? Egyetlen ilyen ajánlásról sem tudok, legfeljebb kétszeri ismétléssel találkoztam (azt sem rutinszerűen alkalmazva), háromszorival sehol. És ha elvileg volna is értelme magának az ismétlésnek, gyakorlatilag ezt is kizárja, hogy "három és hat nap múlva" ismétlik a híradás szerint – ilyen időtávon a világon semmi értelme nincs az ismétlésnek. (A kétszeri tesztelésnél is 1-3 héttel később kell ismételni.) A legjobb tippem, hogy a a próba későbbi leolvasásáról van szó. Ha egyszer egy diagnosztikai próbából tudott oltás beadása lenni a sajtóban, akkor talán a leolvasásból is tudott beadás lenni...
És zárásként a harmadik, hogy a szülők elkezdték saját kezdeményezésre tüdőröntgenre vinni a gyerekeket. Tökéletesen megértem, hogy tenni akarnak valamit, de:
- A mellkasröntgen ugyan valóban alapvető fontosságú az aktív TBC diagnosztizálásban, ám két dolgot figyelembe kell venni. Az egyik, hogy nem biztos, hogy ez az első lépés, és pont emiatt számomra nem tűnik túl jó ötletnek a gyerekeket önálló kezdeményezésre kitenni egy – mellesleg ionizáló sugárzást használó... – módszernek. Minden bizonnyal tuberkulin próbát fognak végezni (a közhiedelemmel ellentétben ez BCG-vel oltottaknál is megtehető, csak más határhoz kell az eredményt viszonyítani, igaz, a megbízhatósága tényleg alacsonyabb így), mintát vesznek a köpet mikroszkópos és bakteriológiai vizsgálatához, esetleg elvégzik a direkt nukleinsav-amplifikációt stb.; jobb, ha ezt a folyamatot orvos irányítja, és nem ötletszerűen hajtják végre, csak azért, hogy "gyorsan legyen valami" (még ha egyébként teljesen meg is értem, hogy ez jó lenne!). A másik, hogy a mellkasröntgen a látens TBC diagnosztizálására nem alkalmas, márpedig ebben a kontextusban ez is ugyanúgy felmerülhet, itt megint csak más eszközökre lehet szükség (tuberkulin próba, esetleg interferon gamma release teszt stb.).
Végezetül nagyon remélem, hogy a kialakult helyzetet sikerül higgadtan kezelni, és a megtörtént tragédiát nem fogja további követni.