Mivel én általában is elkötelezett híve vagyok a gyógyszeripari transzparenciának, így – még ha félig-meddig talán offtopic is – nem tudom megállni, hogy egy pár szó erejéig ne térjek ki egy ezzel kapcsolatos fontos eseményre, mely ezekben a napokban történt.

Mint azt minden bizonnyal sokan tudják, néhány napja kellett a gyógyszergyártóknak az első, ún. EFPIA közzétételeket nyilvánosságra hozniuk; ez nagyon-nagyon leegyszerűsítve azt a célt szolgálja, hogy a gyártók által az orvosoknak teljesített kifizetések – legyen szó akár konferencia-részvétel támogatásról, akár tanácsadásról, vagy épp előadás-tartásról – teljesen nyilvánosak legyenek, név szerint, pontos, kategóriákra lebontott összegekkel bárki megtekinthesse ezeket.

(Ha valaki nincs benne annyira a gyógyszeripar ügyeiben, az most meglepődhet, hiszen ők jellemzően nem közpénzt kezelnek, akkor meg ugyan miért kellene egy piaci magánszereplőnek közzétenni, hogy egy másik magánszereplő számára miért és mennyit fizetett?! Hadd próbáljam meg pár mondatban számukra is megindokolni, hogy ez miért rendkívül fontos. Bár a gyógyszergyárak tényleg nem közpénzt költenek amikor orvosoknak kifizetést teljesítenek, de ezen kifizetések egy nem elhanyagolható része – burkoltan, vagy akár nagyon is közvetlenül – azt a célt szolgálja, hogy az orvosok diagnosztikai vagy terápiás gyakorlatát befolyásolja. Optimális esetben persze jó irányba, de ez most ilyen szempontból mindegy, a lényeg, hogy befolyásolni akarják a diagnosztikai vagy terápiás gyakorlatot, amely gyakorlat viszont értelemszerűen a lehető legközvetlenebbül befolyásolja a betegek életét, így aztán igenis mindenkit érint ez a kérdés. Nem mellesleg e gyakorlat (gondoljunk a gyógyszerrendelésre!) nagyon sokszor igenis befolyásolja a közpénz-költést is. A gyógyszergyárak profitorientált intézmények, így a befolyásolás várhatóan abba az irányba történik, ami megfelel az ő üzleti érdekeiknek – ezt, a józan észen túl, bőséges empirikus bizonyíték is alátámasztja. (Ez az irány jó esetben egybeesik a tudomány aktuális állása szerinti valós helyzettel, rosszabb esetben kevésbé.) Világosan kell látni, hogy ez a conflict-of-interest önmagában nem probléma. Ez teljesen természetes, elkerülhetetlen jelenség egy versenyen alapuló piacgazdaságban; a probléma ott kezdődik, ha ez nincs nyilvánosan és világosan deklarálva. Ezt a célt szolgálja az EFPIA közzététel. Rendkívül fontos tehát hangsúlyozni, hogy a lényeg a transzparencia, és nem arról van szó, hogy minden itt feltüntetett forint valamiféle bűzlő korrupciót jelentene. Ezen kifizetések egy jó része ténylegesen elvégzett munka piaci áron történő ellentételezése, amiben tehát annyi korrupció van, mint amennyire a sarki péket én korrumpálom azzal, ha veszek nála egy kiflit. A klinikai kutatások lefolytatása például nyilván valódi, időt és energiát igénylő feladat. (Noha itt is van szürke zóna, erre jó példát jelentenek a seeding trial-ek, azaz az olyan klinikai kísérletek, amelyek mögött valójában nincsen semmilyen legitim tudományos érdek, csak azt a célt szolgálják, hogy a gyógyszert minél több helyre eljuttathassák és/vagy az arra "érdemes" orvosokat ennek égisze alatt kompenzálják anyagilag.) A gyógyszercégek által támogatott továbbképzések egy része ugyan ordítóan elfogult, és torzított képet közvetít a résztvevő orvosoknak, de azért nem írható le ennyivel ez az egész kategória; és sok orvos számára sajnos ezek jelentik az egyetlen lehetőséget, hogy még ha elfogult módon is, de legalább valahogy informálódjon a legfrissebb eredményekről. De még az egészen kirívó előadói tiszteletdíjak és szervezeti támogatások sem feltétlenül a hagyományos értelemben vett korrupciót jelentik, hogy ti. a cég visz egy talicska pénzt az előadónak/szervezetnek, hogy az ne azt mondja, amit gondol, hanem amiért megfizetik; sokkal inkább arról van szó, hogy azokat keresik meg, akik eleve azt gondolják, ami az ő céljaikkal is egybevág. De akármi is áll fenn, a lényeg, a kiindulópont, hogy erről lehessen tudni – ahogy annak a fontosságát az elején is leírtam.)

Az EFPIA közzététel ezt a rendkívül fontos feladatot hajtja immár nálunk is végre – követve az amerikai gyakorlatot –; van azonban egy kis bökkenő... ami az egészet agyonüti. Szerepel ugyanis az EFPIA nyilatkozatban egy egészen mellékes, szinte említésre sem méltó apróság: a nyilatkozó orvosnak hozzá kell járulnia az adatainak a közzétételéhez. Igen, jól látja a nyájas olvasó: hozzá kell járulnia... Ha azonban ehhez nincs kedve, akkor bepipálja a 'nem járulok hozzá' rubrikát, és huss, el is tűntek az adatai a nyilvánosan közzétett listából... Illetve, hogy egészen precíz legyek, átkerülnek egy aggregált adatok rovatba, ahol az összes ilyen orvos adata szerepel, azonban egyetlen soron, összeadva. Namármost innentől az egésznek persze semmi értelme, hiszen ha valakinek takargatnivalója van, vagy úgy érzi, hogy takargatnivalója van, akkor semmi más teendője nincs, mint hogy egyszerűen bepipálja ezt a rovatot, és kész, a tökéletes transzparencia átment nulla transzparenciába. (Az aggregált rovattal semmire nem megyünk, hiszen azt, hogy összesen mennyit költenek, eddig is lehetett tudni a számviteli beszámolókból, a lényeg épp az lett volna, hogy kinek.) A végeredmény: a listán azok fognak szerepelni, akiknek a legkevésbé lenne fontos, és azok nem fognak, akiknél a legfontosabb lenne...

Csak hogy érzékeltessem a dolog súlyát, előttem van az egyik EFPIA közzététel. (Nem érdekes, hogy melyik gyógyszergyártó; a trend mindenhol hasonló.) Először jönnek a magánszemélyek, párszor tízezer forintos tételek, hébe-hóba néhány százezres, milliós egy sem. Alatta az aggregált rubrika: 8 millió forint. Utána jönnek az egészségügyi szervezetek; ezek már százezres és milliós (bár csak ritkán tízmilliós) tételek, az aggregált sor 12 millió. Bár már az is meredek, hogy az egyéni kategóriában tízezer forint is fel van tüntetve nevesítve, viszont az aggregáltban meg 8 millió szerepel – ki tudja kinek –, az igazán durva az, ami ezután jön. A következő, záró rovat: 'Kutatási és fejlesztési célokra nyújtott juttatások összege (aggregált közzététel)': 759 682 078. Igen. Hétszázötvenkilencmillió hatszáznyolcvankétezer hetvennyolc forint – aggregáltan...

Az előbb azt írtam, hogy innentől "semmi értelme" a dolognak. Ezt most vissza is vonom, kicsit szigorú voltam, valójában két ok miatt azért igenis van értelme (még ha némileg szerényebb célokat is kell kitűzni). Az egyik, hogy bármennyire is diszfunkcionális ilyen formában a közzététel, mégis csak, ez az első lépés. Igen, lehet, hogy az igazi cél nagyobb falat, de akkor is, ez legalább egy lépés, és legalább a jó irányba. A másik ok, hogy így legalább egyfajta 'pozitív listát' kapunk, hogy kik azok a gyógyszeripari transzparencia eszméje mellett kiálló orvosok, akik annak ellenére is hozzájárultak nevük és adataik közléséhez, hogy minden további nélkül választhatták volna az ellenkezőjét.

Ami engem illet, a fentiekből is látható módon természetesen hozzájárultam az adataim közzétételéhez. Más kérdés, hogy, amint azt már korábban is leírtam, a védőoltásokkal kapcsolatban gyógyszeripartól kapott minden bevételemet teljes egészében jótékony célra, a Gyermekétkeztetési Alapítványnak utalom át.