Elöljáróban azzal szeretném kezdeni, hogy az IPM magazint nem ismerem túl régóta, talán ha egy éve akadt – teljesen véletlenül – a kezembe egy számuk. És azonnal ledöbbentem. Ebben persze biztos az is közrejátszott, hogy milyen sztár-, meg egészség-, meg opardon "életmód"-magazinok meg egyebek voltak az újságosstandon az IPM környékén, erre leveszem, és alig hittem a szememnek. Eszméletlen érdekes történelmi cikkek, de olyanok is, mint oknyomozó újságírók kulisszatitkai, matematikai (!) rész, de olyan, hogy még nekem is újat – és baromi izgalmasat – mutatott (máig emlékszem: nemtranzitív dobókockák), szabályos barkácsrovat, csak épp nagyfrekvenciás transzformátorokkal és egyebekkel... szóval szóhoz nem tudtam jutni, hogy ilyen környezetben egy ilyen újság létezik (és persze meg tud élni!). De mondanom sem kell, rettentően örültem, ha előfizető nem is lettem, azóta is több-kevesebb rendszerességgel megveszem.
Második elöljáró gondolat: ebben az újságban szokott Szendi Gábor is publikálni. Nincs ezzel semmi baj, egészen idáig csak olyan témákról írt az IPM-ben (legalábbis amit én is olvastam), amihez én nem értek, tehát igaza is lehet, azt meg félretettem, hogy az úriember más fórumokon olyan témákban is nyilatkozik, amihez viszont értek, és emiatt konkrétan tudom, hogy nem mond igazat. (Amúgy nem volt olyan nehéz ezt félretenni, egyrészt mert Szendi jól ír, másrészt meg amennyire meg tudom fél-kívülállóként ítélni, én is el tudom képzelni, hogy sok igazság van az első kategóriába tartozó írásaiban.)
A fenti helyzet azonban az IPM februári számával megváltozott.
Nem meglepő módon ezt hatalmas szomorúsággal vettem tudomásul, de különösebb törést azért nem okozott bennem. Egyrészt mert az IPM egy magánpénzből fenntartott magánújság, arról hoznak le cikket, amiről kedvük tartja, semmiféle kötelezettségük nincs arra, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. Másrészt, bár a cikkel magával nem értek egyet, ettől még minden kulturált országban el kell fogadni, hogy másoknak lehet ellenvéleménye, a megoldás nem az, hogy sajnáljuk, hogy megjelenhetett, hanem az, hogy bemutatjuk, hogy miért hibás. (Annál is inkább, mert Szendi állításai, noha lényegében egytől-egyik hibásak, a színvonaluk összességében mérföldekkel haladja meg egyes magyar védőoltás-ellenes körökben megszokottat...)
Frissítés (2015. 04. 14.): Az IPM következő havi számának – igen terjedelmes – "olvasói levelek" rovata kizárólag ezzel a témával foglalkozott. Szerepelt benne az én levelem, melyben érdeklődtem, hogy közölnek-e választ (elég vicces, mert én ezt igazából nem olvasói levélnek szántam, hanem egy egyszerű kérdésnek a szerkesztőség felé, de hát ennyi baj legyen), és ami ennél sokkal fontosabb, két válasz, amikről e bejegyzés írása közben még én sem tudtam, mert a lapszám csak később jelent meg: az egyik Dr. Czeizel Endre, a másik Dr. Lakos András és Dr. Mészner Zsófia tollából; mindkét esetben Szendi Gábor válaszaival. E levélváltásokat nem közlöm (már csak azért is, hogy ne rontsam az IPM üzletét), de merem ajánlani mindenki figyelmébe. Viszont: mint utólag megtudtam, az utóbbi szerzőpáros egy eredetileg hosszabb választ adott le, amit terjedelmi okokból csak megrövidítve közöltek a lapban. Én most olvastam az eredetit, és azt gondolom, hogy mindenki számára tanulságos lehet, úgyhogy a szerzők szíves engedélyével teljes terjedelmében közlöm. (Annál is inkább, mert bár értelemszerűen sem a Lakos-Mészner duó nem tudta, hogy én választ írok a blogomon, sem én azt, hogy ők a lapnak, vicces módon mégis alig lett átfedés az írásaink között, úgyhogy azt gondolom, hogy azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik a blogbejegyzésemet már olvasták. Illetve reményem szerint fordítva is.) A válaszlevelük tehát teljes terjedelmében itt elérhető.
A következőkben tehát erre teszek kísérletet: arra, hogy bemutassam ezeket a hibákat. Nem állítom, hogy minden egyes mondatra reagálok, de a fontosabb gondolatokra, és ezen belül is különösen azokra, melyek a jelenlegi magyar kötelező védőoltási program oltásait érintik (tehát az influenza-elleni, HPV-elleni oltásokra és társaikra kevésbé), igyekszem kimerítően kitérni.
Aki ma a kötelező és ajánlott oltások kérdésében tudni véli a helyes választ, az valószínűleg alultájékozott, vagy elkötelezett híve az oltáspárti, esetleg az oltásellenes nézeteknek. Igazság szerint már csak azért sem lehetne egységes álláspont, mert minden oltás más kérdéseket vet fel.
Ezzel maximálisan egyetértek. Érdemes azonban innentől kezdve a cikket azzal a szemmel (is) olvasni, hogy vajon az itt említett "különféle szempontok" pontosan mennyire is jelennek meg benne...? (Érzékeltetésként a két következő fejezetcím: "Felmerülő aggályok" és "Tévedések és tragédiák az oltások történetében". Mitadisten, "Felmerülő eredmények" vagy "Sikerek és diadalok az oltások történetében" címekkel nem fogunk találkozni...)
Amúgy ez Szendi jellemző taktikája – ez is mutatja okosságát –, hogy kevés esetben ír le explicit valótlanságot (ezekre természetesen ki fogok térni), hanem inkább arra játszik, hogy mindenhol az érem egyik oldalát mutassa be. A következő két idézet remek példa erre.
Az oltás ügyében kialakult kiélezett helyzet higgadt megvitatását ellehetetleníti az oltáspártiak erőfölénye: mögöttük ott áll a hatalom, amely akár törvényi eszközökkel is kikényszerítheti a kötelező oltás beadását.
Miközben természetesen elfogadom, hogy az a tény, hogy az állam kezében van a jogi eszközök bevetésének lehetősége, jelent erőfölényt, de azért álljunk már meg! Tényleg csak és kizárólag ez lehetetleníti el a higgadt vitát?! Az "oltáspárti" vitapartnerek agyonverésének kilátásba helyezése – személyes tapasztalat – az egy egész cseppet sem, ugye Gábor?! A bármilyen ellenvélemény megfogalmazása esetén járó azonnali kimoderálás? (Gondolom mindenki sejti, hogy mely fórumokon ez a módi.) Az "ember a mifajtánk, Cs***, meg én és a többiek meg alapból tudással születtünk, mi nemigazán tévedhetünk, és érezzük az igazságot, és a valót, ennek okán elég nehéz bennünket átverni, sokkal nehezebb mint az emberszabásút" (konkrét idézet, nem... khm, oltáspártitól) hozzáállás sem nehezíti a higgadt vitát? Neeem, ezek mind említésre sem méltóak.
Természetesen bármit kötelezővé lehet tenni. Az oltások története azt bizonyítja, hogy ennek sok ártatlan áldozata volt és van.
Na, egy újabb jó példa. Mi az egyetlen megemlítendő dolog a kötelező oltási programok kapcsán? Hogy sok ártatlan áldozata volt és van. Majd jön egy pont. Szendi úr szerint ez volt az egyetlen, említésre méltó következménye a kötelező oltási programok bevezetésének. Más fontos nincs.
(Amúgy külön felhívom a figyelmet az "ártatlan" szó használatára. Állított bárki, bárhol, bármikor olyat, hogy a védőoltások áldozatai megérdemelték, mert ők bűnösek voltak? Akkor meg??? Tankönyvi tisztaságú példa a verbális manipulációra.)
Egy kötelező vagy ajánlott oltás bevezetésekor mindig közegészségügyi érdekekre hivatkoznak, ám egy ilyen döntés komoly oltóanyag-ipari érdekeket is jelent. Persze nem azzal van baj, hogy az oltóanyag előállítása üzlet, hanem azzal, ha a profit kezdi irányítani a közegészségügyet. Az ipar és az egészségpolitika összefonódása időnként túlságosan is nyilvánvaló, máskor csak sejthető, de a tudományos máz és a közjóra való hivatkozás leggyakrabban elfedi az érdekkapcsolatokat.
Ebben nagyon sok igazsága van Szendinek. Csakugyan elképesztő problémát jelent a gyógyszeripar befolyása a klinikai kutatások eredményének publikálása kapcsán; ez számomra is rendkívül aggasztó. A bajom a fenti idézettel, hogy e problémában sok ezredik helyen vannak a védőoltások (lévén, hogy kis részét adják a gyógyszeripar portfóliójának, és különösen, mert egy sor más termékhez viszonyítva elég alacsony a profitábilitásuk, a klasszikus oltásoknak mindenképp). Talán inkább a sztatinok terén kéne szétnézni! Egyszóval én azt gondolom, hogy bár ilyen szempontból nem csak lehet, hanem nagyon is fontos kritizálni a gyógyszeripart, de ezért épp a védőoltásokat elővenni – ez a fürdővízzel együtt kiöntött gyerek tipikus esete.
A másik, és talán ennél is nagyobb problémám, hogy a fenti jelenség elleni küzdelem leghatásosabb eszköze a kritikus gondolkodásmód. Szendi azonban – noha a leírásából úgy tűnik, hogy ő sem örül ennek – nem hogy gyakorolni próbálná a kritikus gondolkodásmódot, hanem épp ellenkezőleg, a jelek szerint mindenféle végiggondolás nélkül vesz át minden szemetet, amit védőoltás-ellenes weboldalakon olvasott. Hamarosan jönnek a konkrét példák (elöljáróban annyit, hogy egy-két esetben még azt is ránézésre meg tudtam mondani, hogy konkrétan honnan másolta az ábrákat...).
Fertőző betegségek mindig is voltak, a ma élő természeti népek körében is ismertek. Ám lényeges különbség, hogy a trópusokon a fertőzések elsődleges forrása nem az ember, hanem az állatok. Tíz súlyos betegségből nyolcat rovarok terjesztenek, míg a földművelés kialakulásával, majd a sűrűn lakott településekkel az ember olyan környezetet teremtett magának, amely melegágya lett a ciklikusan jelentkező pusztító járványoknak, amelyek olykor egy-egy terület, de akár Európa lakosságának harmadát-felét kipusztították.
Nem tudom megítélni ezen állítás helyességét, ugyanis őszintén bevallom, hogy nem vagyok a historikus epidemiológia szakértője, pláne nem a trópusokra vonatkozóan. Más kérdés, hogy a jelek szerint Szendi sem, ugyanis szerintem egyetlen olyan járvány volt, amire illik az a leírás, hogy Európa lakosságának felét-harmadát kipusztította, ez pedig a XIV. századi fekete halál – csakhogy azt pont hogy állatok terjesztették...
Amióta orvostudomány létezik, képviselőit mindig is jellemezte egyfajta öntömjénező szemlélet, ennek a narcisztikus önképnek a talaján [...]
Ez a mondat egészen elképesztő. Azért fogalmazok így, mert tudtommal Szendi végzettsége szerint pszichológus. Ennek fényében mellbevágó, hogy a szerző emberek jellemét a foglalkozásuk alapján minősíti (mégpedig így).... Ez most komoly? Tényleg azt tanítja a modern pszichológia, Szendi úr, hogy az emberek foglalkozásuk alapján képezett csoportjainak kollektív jellemhibái vannak?!
Nemcsak a tuberkulózis-, de a tüdőgyulladás-, diftéria-, kanyaró- és tífuszeredetű halálozás visszaszorulásában is jelentéktelen szerepet játszottak a különféle orvosi eszközök (oltás, antitoxin, szulfonamidok, antibiotikumok). Pl. a kanyaróhalálozás az USA-ban 1900-tól az oltás bevezetéséig 98%-kal csökkent, s hasonlóképpen a szamárköhögésből eredő halálozás 90%-kal. A grafikonon jól látható, hogy mire a védőoltásokat bevezették, a fertőző betegségekből fakadó halálozás minimálisra csökkent.
Hát ez "szerencsére" annyira a legalja a védőoltás-ellenes érveknek, hogy én inkább már csak egy linket adok ehhez: Hogyan hitessük el, hogy az oltásoknak nincs szerepe a betegségek visszaszorulásában?.
A skarláthalálozás visszaszorulása jól példázza azt, hogy védőoltás nélkül is visszaszorulnak a fertőző betegségek.
Mert bárki állított olyat, hogy kizárt, hogy egy fertőző betegség védőoltás nélkül is visszaszoruljon? Jól értem, Szendi azt akarja velünk elhitetni, hogy az orvosok szerint a pestis is az ellene adott védőoltás miatt szorult vissza?! Hát ez már a szalmabáb-érvelés olyan szintje, hogy magam sem tudom, mi rá a jó jelző.
A kötelező oltást ellenzők szemében ez a folyamat fontos érv. Ha ugyanis egy betegség már nem halálos, kérdés, hogy az oltások mellékhatásai és szövődményei nem jelentenek-e nagyobb kockázatot az esetleges fertőzéssel szemben?
Most akkor döntse már el: ez egy érv, vagy egy kérdés?
Az oltáspártiak viszont azzal érvelnek, hogy az oltások nem is a halálozás, hanem a megbetegedések visszaszorítására szolgálnak.
Netán esetleg azért teszik ezt, mert az oltások nem is a halálozás, hanem a megbetegedések visszaszorítására szolgálnak? Fene érti ezeket a fránya "oltáspártiakat".
Az érvelés azonban kicsit a gombhoz szabott kabát esete, hiszen ha már a védőoltások nélkül is minimálisra csökkent a halálozás, akkor nem is lehetne a kötelező oltások mellett mással érvelni.
Ezt komolyan nem hiszem el, hogy leírta. Esetleg mondjuk azzal érvelni, hogy kevesebb lesz tőle a MEGBETEGEDÉS?! Eszem megáll. (És a kevesebb megbetegedéssel kevesebb – ha nem is feltétlenül halálos, de rossz esetben életre megnyomorító – szövődmény, kevesebb fájdalom, kevesebb szenvedés... úgy néz ki Szendinek ez smafu.)
Ráadásul az oltáspártiak a hepatitis B-, a HPV- vagy az influenzaoltás esetében az oltáspropagandában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a védőoltással a végzetes kimenet elkerülhető. Valójában tehát arról van szó, hogy az oltások mellett mindig azzal kardoskodnak, ami a propaganda szempontjából éppen hathatósabb érvnek tűnik.
Először is talán jó lenne tisztázni, hogy mi Szendinek a személyes véleménye? Ha az, hogy csak a halálozás számít, akkor miért baj számára, hogy valamelyik propaganda erre hivatkozik? Ha nem csak a halálozás számít, akkor ő miért a halálozásról hoz grafikont...?
Az én álláspontom – az övével szemben – tiszta és konzisztens. A megbetegedés számít. Pont. A hepatitis B-nél is, a HPV-nél is és az influenzánál is.
(Szendi totális tájékozatlanságát legjobban az jellemzi, hogy mely betegségeket sikerült felhoznia példaként álláspontja alátámasztására. Azt a hepatitis B-t, amely a tipikus példa olyan megbetegedésre, ahol az oltást kifejezetten NEM a halálozás ellen adjuk, hanem a krónikus hordozóvá válás megelőzésére... Igen, ez komoly: Szendi saját maga igazolására egy olyan példát hozott, mely valójában kitűnő ellenpélda az állítására... Ennél is hajmeresztőbb a HPV, mely kapcsán PONT az az egyik legfőbb probléma, hogy jelenleg még nem állnak rendelkezésre a halálozás csökkenésére vonatkozó adatok, CSAK a megbetegedés csökkenésére vonatkozóak. Ezt nevezem iróniának a javából!)
A kötelező oltásokkal szemben számos aggály felmerül. Az egyik, hogy a természetes fertőzések tartósabb, a védőoltások viszont idővel gyengülő védettséget idéznek elő, így sok, gyermekkorban veszélytelen gyermekbetegség súlyosabb kimenetelű felnőttkori betegség képében jelenhet meg.
Noha ez egy létező probléma, Szendi beállításával szemben szó nincs arról, hogy ez univerzálisan "az" oltásokkal szembeni aggály lenne. Bizonyos, nagyon speciális szituációkban, egyes védőoltásoknál valóban előfordulhat ilyen, amint arról egy nemrég tartott előadásomban történetesen én magam is (...) beszéltem, de nem arról van szó, hogy ez egy általános probléma lenne.
Például az oltás okozta immunitás gyengülése miatt a diftériával szemben a felnőtt népesség 50%-a már védtelen, ez Oroszországban 1993-ban 190 ezer megbetegedéshez és 4000 halálhoz vezetett.
Ezt elképzelésem nincs honnan szedte Szendi. Mármint bocsánat, természetesen nagyon is van elképzelésem (nyilván egy védőoltás-ellenes weboldalról), de megint előjön, hogy végig se gondolja, még józan paraszti ésszel sem, hogy ez mennyire hihető. Az akkoriban ott használt DTP-oltás teljesen hasonló volt ahhoz, mint amit a fejlett világ összes többi részén használtak – ha csakugyan kizárólag az ez által létrehozott immunitás gyengülése a probléma – mint a fenti mondat mondja –, akkor meg hogy a fenében nem törtek ki mindenhol máshol is diftéria-járványok?? Valamiért csak Oroszországban és ott is csak 1991 és 1993 között történt ez. Na vajon miért? Egy kicsit gondolkodjunk, Oroszország 1991 és 1993 között...
(Ha valaki kíváncsi a teljes képre, érdemes ezt, ezt és különösen ezt átfutnia, persze ehhez némileg több türelem kell mint a Szendi-féle egymondatos világmagyarázatokhoz.)
A rózsahimlővel szembeni védettség hasonló problémát vet fel: hiába oltják be a gyerekeket, éppen felnőttkorra gyengül a védettség, amikor a terhesség alatt kialakult rózsahimlő komoly kockázatot jelent a magzatra nézve. Amíg nem volt rózsahimlő elleni védőoltás, addig az ismételt fertőzések révén a népesség 90%-a védett volt.
Nekem csak egyetlen kérdésem volna: drága Gábor, ha ez ilyen egyszerű, akkor mivel magyarázza, hogy az 1964-65-ös amerikai rubeolajárvány során (ekkor még nem volt elérhető ellene védőoltás, tehát a fenti mondatban szereplő idillikus helyzetről beszélünk) több mint 6000 spontán vetélést és több mint 2000 újszülött-halálozást okozott a rózsahimlő (emellett 5000 művi abortuszra is sor került emiatt), és mintegy 20 ezer gyermek jött világra veleszületett rendelleneséggel – a terhességek 1%-a! – a rubeola következtében, viszont a rubeola elleni oltás bevezetése után (azaz a "komoly kockázat"-os érában) a legrosszabb évben 68 (azaz hatvannyolc) veleszületett rendellenesség volt rubeola következtében az USÁ-ban…
A rémisztő gyermekparalízist okozó poliovírus a 19. században alig okozott megbetegedést, holott szinte a teljes népesség fertőzött volt. Az anyák polióval szembeni antitestjei annyi védettséget jelentettek a gyerekeknek, hogy a betegség tünetmentes vagy enyhe lefolyású volt. Ahogy javultak a közegészségügyi állapotok, s egyre kevesebb embernél alakult ki védettség, járványok alakulhattak ki, s a betegség súlyossá, gyakran halálossá vált. Így változott egy korábban ártalmatlan vírus a 20. századra rettegett betegséggé.
Ez előtt a bekezdés előtt értetlenül állok. Nem azért, mert ne lenne igaz, hanem épp ellenkezőleg, azért mert teljesen igaz: a polio XX. századi berobbanását valóban a közegészségügyi viszonyok javulása (elsősorban a tiszta ivóvíz és a csatornázás) okozták. Na de könyörgöm: MI KÖZE ennek a védőoltáshoz??
Vagy mit akar ezzel egyáltalán Szendi mondani? Nem is értem, térjünk vissza ahhoz, hogy a gyermekek fekáliával szennyezett vizet igyanak, így védekezzünk a polio ellen? Tényleg nem értem.
A másik, hogy a védőoltások nem veszélytelenek, súlyos egészségkárosodást, de akár halált is okozhatnak. Míg a közegészségügy szemében az oltások áldozatai a népesség immunizálásának érdekében elszenvedett járulékos veszteségek, addig az egyén szempontjából az oltási károsodás egészséges gyerekek feláldozását jelenti mások megbetegedésének elkerüléséért.
A másik, hogy az oltatlanság nem veszélytelen, súlyos egészségkárosodást, de akár halált is okozhat. Míg a közegészségügy szemében az oltatlanság áldozatai a népesség nem elég sikeres immunizálásának érdekében elszenvedett veszteségek, addig az egyén szempontjából az oltatlanság következtében fellépő károsodás egészséges gyerekek feláldozását jelenti... tényleg Gábor, miért is?
Hogy ezek a veszélyek nem puszta oltásellenes riogatások csupán, álljon itt néhány kirívó történet az oltások múltbeli és jelenkori történetéből.
Kedves olvasók, lehet tippelni, hogy a most következő felsorolásban csupa tragédia, csupa siker vagy netán – mivel a szerző ugyebár kiegyensúlyozott – tragédia és siker egyaránt szerepel-e. A tippek megtétele után Szendi cikkére kattintva mindenki ellenőrizheti, hogy beletrafált-e.
A gyermekbénulás elleni oltás 2000 óta 9 ízben okozott járványt, mivel az oltásban használt élővírus mutálódott, és vadvírussá változott.
Nem akarok Szendi összes példáján végigmenni, mert azt hiszem ez az egy is jól szemlélteti az általános taktikáját, amit az elején már említettem, arról, hogyan hallgatja el tendenciózusan az érem egyik oldalát. Az elhallgatás szót kell használnom, mert ez nem hazugság: az OPV oltás tényleg okozhat oltási poliót. De álljunk meg egy pillanatra! Igen, ilyen lehet, Magyarországon például 1961 és 1991 között (amíg ezt az oltást használták) valóban előfordult 47 ilyen tragikus eset. Csakhogy mindeközben az oltás bevezetése előtti utolsó évben (egyetlen év alatt!!) majdnem 2000 bénulást okozott maga a polio!! Talán az oltási poliot ehhez kéne viszonyítani, nem?!
Enélkül a fenti mondat azt hiszem definíciószerűen a "riogatás" kategóriájába esik.
Pedig a növekvő oltásellenesség és a múltbeli tanulságok arra kellene hogy figyelmeztessék a közegészségügyet, hogy ha közérdekről van szó, fontos a transzparencia, és nem kerülhető meg a nyílt vita sem.
Mindkét dologgal maximálisan egyetértek (és a minőség kapcsán tényleg voltak problémák), de talán kiegészíteném azzal, hogy az sem lenne rossz, ha ezeket a vitákat valós tényekre, és nem... khm, mondjuk riogatásokra alapoznánk.
1992 és 1998 között több mint 20 millió embert oltottak be hepatitis B ellen, majd, amikor felmerült, hogy sclerosis multiplexet okozhat az oltás, a kampányt leállították. Dominique Le Houézec az adatokat elemezve kimutatta, hogy régiónként 65-100%-kal nőtt az oltást követő években az SM-betegek száma.
Én esküszöm, hogy kétszer is nekifutottam ezen ábra megértésének, de egész egyszerűen nem sikerült. Ha jól értem, akkor a fekete vonal az első ábrán nem az SM-esetek száma (ami valóban gyanússá tenné a dolgot), hanem az oltás után jelentett SM-ek száma. Ha viszont ez így van, akkor ez az ábra épp amellett rendkívül meggyőző bizonyíték, hogy az 1000 oltásra jutó bejelentések aránya állandó! De ekkor ez miért és hogyan bizonyítana bármit is? Ezt komolyan nem értem. Az oltás akkor okozza a betegséget, ha az oltást követően nagyobb az előfordulás, mint a háttérráta, tehát az oltás nélküli arány. (Pontosabban akkor, ha ez így van, és nem tudható be más tényezőnek.) E szerint az ábra szerint ez a bizonyos oltás utáni előfordulási arány valamilyen adott, állandó szám. Ez eddig remek, de (1) erről nem tudjuk, hogy mennyi, legalábbis ezt sehol nem adja meg Szendi, (2) szintén nem mond semmit arról, hogy mennyi a háttérráta. Tehát van egy számunk, amiről nem tudjuk, hogy mennyi, és ezt kellene hasonlítani egy másikhoz, amiről szintén nem tudjuk, hogy mennyi. Hogy jött ebből ki, hogy az oltás a ludas?? Komolyan nem értem Szendit. A fenti két szám függvényében még az is lehet, hogy ez az ábra amellett érv, hogy az oltás véd a sclerosis multiplex ellen...
A szerző azt is kimutatta, hogy az oltást követően az évek során nem csökkent az új SM-betegek száma, hanem folyamatos lassú emelkedést mutat, ami az oltások elhúzódó hatásának tulajdonítható.
A második ábrának végre van értelme, mert ha jól fogtam fel, akkor ez már az összes SM-es eset számát mutatja. Ez így már egy valid vizsgálat, noha a leggyengébb bizonyítóerejű (ún. ecological vizsgálat, hiszen nem egyedi eseteket vizsgál, hanem aggregáltakat). Csakugyan, ha az oltások száma hirtelen felfut, és azt követően a betegségeké is, majd az oltások száma leesik, és ezzel a megbetegedéseké is, az tényleg gyanújel. De hát ezen az ábrán nem is ez van! A megbetegedések évi száma ugyanúgy magas marad, több mint 10 évvel az oltási kampány befejezése után is! Akkor meg miről beszélünk?!
Szendi egy félmondatot veszteget a kérdésre, amiben remekül megmagyarázza a problémát: nem, nem ám azért nem csökken a megbetegedések száma 10 évvel az oltási kampány abbahagyása után sem, mert igazából semmi köze az oltásnak a betegséghez, dehogy! Azért nem csökken, mert ez a cseles oltás nem csak azonnali hatást okoz, hanem pont ugyanannyinál (!) akinél azonnali hatást okoz, okoz 1 évre elnyúlót, pont ugyanannyinál 2 évre elnyúlót, pont ugyanannyinál 3 évre elnyúlót, ..., pont ugyanannyinál 10 évre elnyúlót. Nyilván. Zseniális eszmefuttatás; kíváncsi volnék, hogy elképzelhető-e olyan görbe, amiből Szendi nem azt a következtetést vonja le, hogy a betegséget az oltás okozza.
Pár "apróbb" észrevétel:
- Ez egy ecological vizsgálat, ennyi az ábrákból is látszik. Ecological fallacy, anyone? Ez azért is különösen akut kérdés, mert az oltás a vizsgált időszakban nagyon különböző életkorú embereket érintett; próbálta egyáltalán a szerző/Szendi ezt figyelembe venni?
- Erre a kérdésre készültek magasabb értékű (tehát egyedi adatokat is figyelembe vevő) vizsgálatok, például ez itt. Annak közlése, hogy ezek milyen eredményt hoztak, luxus lett volna? (Bezzeg az alacsonyabb értékű vizsgálat eredménye ott van.) Vagy netántán pont azért volt luxus, amilyen eredményt hozott...?
Az oltások hatásosságába és veszélytelenségébe vetett hit ma ideológiai kérdés.
Bezzeg olyan nincs, hogy valakinél az oltás hatástalanságába és veszélyességébe vetett hit lenne ideológiai kérdés. Á, dehogy.
Amikor az állam oltáspárti, az oltóanyagipar ellustul.
Így van, ezzel magam is egyetértek. Ez tényleg reális veszély, ezért van szükség folyamatos kontrollra. Csak lehetőleg nem a fenti színvonalon...
Védettséget élvez, az oltások mellékhatásaiért nem terheli felelősség, az oltások okozta mellékhatásoknak és károsodásoknak aktív figyelése és követése nincs, mert eleve az a feltételezés, hogy az oltások veszélytelenek.
Merném ajánlani a saját blogom Biztonság fejezetének irodalmi hivatkozásait. Ahhoz képest, hogy a mellékhatások figyelés és követés "nincs" (így!) nem is rossz, nem?
Később humán vizsgálatok is felvetették, hogy a tartósítószerként alkalmazott higanyvegyület fejlődési visszamaradást és autizmust is okozhat gyerekeknél
Majd aztán kivonták a tiomerzált, és meg is szűnt ez a felvetés. Vagyis... várjunk csak...
Az oltásokkal kapcsolatos aggodalmakat egyre kevésbé lehet szőnyeg alá söpörni. Nem kétséges, hogy némely oltásra a jövőben is szükség lesz. De nem mindegy, milyen áron.
És az sem mindegy, hogy a szükségesség kérdésének eldöntését mire alapozzuk: tényekre vagy riogatásokra.
Az össz-véleményem, hogy a legteljesebb mértékben egyetértek Szendi Gábor azon gondolatával, hogy a védőoltások biztonságát maximális prioritásként kell kezelni. Épp amiatt, mert ezen emberek egészsége múlik, indokolt a folytonos vita. Sajnálatos, hogy ezt legjobban épp az ő cikkében megjelenő, teljesen kritikátlan gondolkodásmód hátráltatja. Nincs ugyanis kétféle kritikátlanság: az "oltáspropaganda" kritikátlan elfogadása egylényegű az "oltásellenes propaganda" kritikátlan elfogadásával. Csakhogy míg Szendi az előbbit – joggal – kárhoztatja, addig az utóbbit nemhogy nem ellenzi, hanem maga is aktívan műveli.
A jövendő generációk egészségének az érdekét nem azzal képviseljük a legjobban, ha ész nélkül kimásolunk mindent, amit ilyen-olyan weboldalakon és cikkekben olvastunk, hanem azzal, ha átgondoljuk amit olvasunk, kétkedünk benne (bárhonnan is származzon!), és ez alapján valós kritikát fogalmazunk meg – az alaptalan kritikák ugyanis végeredményben épp azoknak fognak ártani, akiket elvileg megvédeni akartunk.
