Nemrégiben a blog.hu rendszere bevezetett egy új kezdőoldalt, mely – többek között – azt is kiírja, hogy hány bejegyzés van az ember blogján. Így aztán nem tudtam nem észrevenni, hogy kilencvenvalahánynál tartok, és rögtön arra gondolni, hogy akkor nemsokára... Jelentem, ez most megtörtént: ez a bejegyzés épp a 100. a blog történetében!
Majdnem pontosan 3,5 éve került ki az első poszt. Elképesztő, így visszagondolva, hogy mennyi minden történt azóta, az egész biztos, hogy én úgy érzem, hogy rengeteget tanultam a blogolással (és talán valamicske hatást is sikerült kiváltanom). Rengeteg embernek tartozom köszönettel, de ha valóban sikerült valamit tenni a magyar népegészségügy érdekében, akkor nem volt felesleges a munkám. Ami nem kérdés, hogy számomra meghatározó élmény, hogy belekezdtem ebbe. Elképesztő energiákat igényelt (ingyen és bérmentve, a szabadidőmből), de nem sajnáltatni akarom magam, mert úgy érzem, hogy rengeteget is kaptam, elsősorban azzal az érzéssel, hogy valami érzékelhető, a látogatottság, a kérdések, a visszajelzések révén kézzelfogható dolgot tehetek a gyermekek egészségéért.
No, de úgy döntöttem, hogy ezt az alkalmat nem párás szemmel előadott hosszadalmas nosztalgiára használom ki, úgyhogy tulajdonképpen csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni azzal kapcsolatban, hogy mi változott az évek alatt. Jelesül: nekem az a benyomásom – bár a dolog a jellegéből adódóan teljesen szubjektív –, de a benyomásom egyértelműen az, hogy a védőoltás-ellenesek aktivitása (legalábbis ami a neten látható) töredékére esett vissza. A korábban vezető védőoltás-ellenes oldalak nem léteznek, vagy lényegében nem léteznek, nem hogy új poszt nincsen rajtuk vagy csak szökőévente, de már hozzászólás se nagyon... Azt nem tudom, hogy a dolognak mi az oka (ha csakugyan így van), de számomra teljesen egyértelmű a különbség a blog indulásakor fennálló helyzettel összevetve. Hogy mást ne mondjak, az én blogomon is szinte megszűntek a korábban azért nem ismeretlen sok száz kommentes viták. (Aminek olyan szempontból rettenetesen örülök, hogy számomra az igazi eredmény nem az, ha hosszas vitában minden marhaságot sikerül cáfolni, hanem az, ha nem is kell marhaságokon vitatkozni.)
Nyilván az idegrendszerem és a szabadidőm szempontjából örülök ennek, de ezt senki ne értse úgy, hogy magának annak a ténynek is örülök, hogy nincsen vita. Ez önmagában egyáltalán nem jó, hiszen vitára szükség van, sokszor épp a fennálló ismeretek megkérdőjelezése az, ami előre visz – de, ahogy mindig szoktam hangsúlyozni, akkor, ha ez tényeken alapul, az állítások kritikus vizsgálatán, mégpedig minden oldal állításainak kritikus vizsgálatán, higgadt értékelésen, és nem pedig prekoncepciókon, még rosszabb esetben szándékos manipulációkon. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondom: remélem ez a mostani csend majd később – a korábbiakkal szemben – ilyen jellegű vitáknak adja át a helyét a védőoltások terén. Mert az ilyen kritikával mindenki jól jár (kezdve a védőoltásokkal magukkal!).
Nekem még azért némi mondanivalóm akkor is van, ha csakugyan továbbra is csend ül ezen a téren, de remélem így egyéb projektjeimre is több időm jut majd (mert nem csak a védőoltás-ellenesek háza táján kell söprögetni).
Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ezen 100 poszton keresztül – akár épp egyetértett velem, akár épp vitatkozott.
