FRISSÍTÉS (2016. 02. 10): A történetnek folytatása is lett, mely a bejegyzés végén olvasható.

Talán sokan tudják, hogy tavaly nyáron egy új oltóanyag jelent meg a magyar piacon: a B szerocsoportú meningococcus ellen védelmet nyújtó Bexsero. (Meningococcus elleni védőoltás már korábban is létezett, de nem ezen szerocsoport ellen.)

Számomra is kissé váratlan módon, ez az oltás komolyabb vihart gerjesztett a Házi Gyermekorvosok Egyesületének szervezésében megrendezett Gyermekalapellátási Akadémia kerekasztal-beszélgetésein, melyeken magam is felkért előadó voltam. E diszkusszióhoz ugyan eleinte semmi közöm nem volt, de a későbbi alkalmakra már én is beleástam magam a témába, már pusztán tudományos kíváncsiságból is.

Nemsokkal később megkeresett a fenti beszélgetés egyik résztvevője, Dr. Lakos András, azzal, hogy felkérése van a Háziorvos Továbbképző Szemlétől egy cikk közlésére, melynek remek témája lehetne a Bexsero, és megkért arra, hogy – egy szerzőtársa mellé – én is csatlakozzak be szerzőnek a cikkhez. Természetesen igent mondtam a felkérésre, még örültem is, hogy végre lehetőség van, hogy higgadtan, objektíven, nem élőszóban, hanem egy végiggondolt írásban összeszedjük a tényeket erről az oltásról, és irodalmi hivatkozásokkal alátámasztott, tudományos formában közzétegyük.

(Lakos Andrást, bár nem kifejezetten védőoltásokkal foglalkozik, valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, akinek köze van az infektológiához: a kullancs terjesztette betegségeknek nemhogy hazai, vagy európai, de világszinten is ismert frontkutatója. 160 tudományos közleményére több mint ezer hivatkozása van, munkássága alapvetően határozta meg a kullancs terjesztette betegségek hazai diagnosztizálási és kezelési gyakorlatát.)

Nem szeretnék úgy fogalmazni, hogy a cikk "kritikus" volt a Bexseroval szemben, rendben, az igaz, hogy a gyártó valószínűleg nem az ilyen cikkeknek örül a legjobban, de én úgy gondolom, hogy a cikk mindenhol a tények alapján tárgyalta az oltást, minden egyes lényeges állítását alátámasztottuk, ahol tudásunk hiányos volt, ott azt jeleztük.

A cikket megírtuk, beküldtük, a folyóirat befogadta, betördelték, a visszaküldött korrektúrát kijavítottuk, megkaptuk a javított végleges változatot, majd...

...majd az történt, hogy kicenzúrázták. Jó, ez helytelen kifejezés, mert a cenzúra nem az, hogy valaki nem közli más írását, hanem az, hogy én nem közölhetem a sajátomat. Oké, akkor mondjuk úgy, hogy letiltották. Vagy mondjuk úgy... vagy egész egyszerűen ítélje meg mindenki maga, hogy ezt hogyan hívná:

Kedves [Lakos] Főorvos Úr!

Köszönjük, hogy beküldte kéziratát a Háziorvos Továbbképző Szemle folyóiratba "Egy új védőoltás, a meningococcus B elleni vakcina – Bexsero. Várakozások és kérdőjelek" címmel.

Tisztelettel tájékoztatom, hogy a szerkesztőbizottság és a lektor véleménye szerint kéziratát még korai lenne közölni az alapellátás orvosai számára a jelenleg rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt, annak ellenére, hogy a kézirat mind formai, mind tartalmi szempontból közlésre alkalmas lehetne.

Megértésében bízva.
Üdvözlettel
Txxxxx Exxxxx
szerkesztőségi titkár

Nyilván miután már az oldalszámokat is tartalmazó levonat is elkészült (2015. 20. szám 66-69. oldal lett volna...), és az olvasókat ellenőrző tesztkérdéseket is bekérték tőlünk, jöttek rá, hogy kevés tapasztalat van ebben a témában, és emiatt korai lenne erről az írást közölni...

Hogy mi történt valójában, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, én mindenesetre az idevágó dolgozatomban előreveszem ez elintézendő feladatok listáján annak bemutatását, hogy a gyógyszergyártóknak milyen befolyásuk van az elvileg független tudományos lapok publikációs tevékenységére...

(Kis kitérő azok számára, akik nem olvasnának ilyen folyóiratokat: ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy cikk valamilyen gyógyszerről vagy betegségről, majd előtte vagy utána "véletlenül" pont a referátumban tárgyalt gyógyszer gyártója hirdeti a készítményét. Persze nem arról van szó – mint azt az ilyen gyógyszeripar-ellenes összeesküvéshívő hibbantak sugallani szokták –, hogy a gyógyszergyárak kilóra megveszik a szerzőket, és ők ezért direkt írnak adott irányú cikkeket. A valóságban a szerzők túlnyomó többsége abszolút jóhiszemű, és az őszinte véleményét írja le, csak annyi történik, hogy a kiadó, aki egyfelől kapcsolatban van a gyógyszergyárakkal, másfelől azt is tudja, hogy milyen cikkek várhatóak, folyamatosan "menedzseli" a kettő összekötését: tájékoztatja a gyártókat, hogy milyen cikkek várhatóak, és érdekelt-e abban valaki, vagy fordítva, kézben tartja az iparból jövő felkéréseket stb. Félreértés ne essék, ezzel a világon semmi baj nincs, tökéletesen racionális, valószínűleg a legtöbbünk pontosan ugyanezt tenné, ha őt neveznék ki a lap élére. A probléma ott kezdődik, hogy ezzel a gyógyszergyártók indirekt függőségbe tudják hozni az – elvileg – független, kizárólag a tudomány, a megismerés érdekeinek alárendelt orvosi lapokat. Nem közvetlen függőségről van szó, mintha mondjuk ők válogatnák ki a cikkeket, de áttételesen mégis csak befolyást jelent, hiszen elejthetnek egy megjegyzést, hogy ha a lap közöl egy bizonyos cikket, akkor ne nagyon várjanak reklámmegrendelést tőlük a jövőben... Vagy, ami a legrosszabb, amikor az egész öncenzúrává szublimálódik: amikor a gyógyszergyárnak még informálisan sem kell "odaszólnia", mert a lap úgymond már magától tudja, hogy ezt jobb nem közölni, mert rázós lehet... Sajnos ez a magyar folyóiratokat vélhetően még jobban is érinti mint a nemzetközi lapokat, egyrészt, mert még sokkal jobban rá vannak utalva a gyógyszeripari reklámokból származó bevételekre, másrészt mert egy magyar szerzőnek kevés ösztönzője van arra, hogy az igazán jó kutatását ne egy nemzetközi lapban publikálja, ezért a magyar lapokban aránytalanul sok a felkért referátum, ami sok esetben közvetlenül gyógyszeripar által kért/támogatott. Egyébként egyénileg még a Háziorvos Továbbképző Szemlét is megértem, hogy nem könnyű az ő dolguk sem, és emiatt még csak azt sem tudom mondani, hogy "haragszom" rájuk a fentiek miatt... de ettől még tény, hogy ebben a műfajban a publikációs gyakorlaton emberek egészsége múlhat.)

A helyzet azonban az, hogy sem Lakos András doktort, sem engem nem abból a fából faragtak, hogy ennyivel el lehetne venni a hangunkat.

Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy – lemondva a folyóirat-publikációval járó presztízsről – inkább közzétesszük a visszautasított kéziratunk teljes szövegét, bárki számára elérhetően. (Mivel végülis nem közölték, így semmilyen copyright nem köt minket.) Íme:

http://medstat.hu/vakcina/Cikkek/Bexsero_VarakozasokEsKerdojelek.pdf

Kedvcsinálónak a cikk absztraktja:

Három kanadai egészségügyi vezető: infektológus, járványügyi szakember és oltási szakértő tollából jelent meg idén januárban egy szokatlan dolgozat egy rangos folyóiratban. Ennek referálására és kommentálására vállalkoztunk. A meningococcusok közül Magyarországon többnyire a B szerocsoportú okozza a legtöbb megbetegedést. Az ellene kifejlesztett egyik oltás (Bexsero) 2014 nyarától Magyarországon is kapható, és az immunológiai adatokon alapuló előzetes várakozások alapján védelmet adhat ezen ritka, de igen súlyos megbetegedés ellen. Az oltás azonban rendkívül költséges, a klinikai hatékonysága még tisztázatlan és szokatlanul gyakran okoz lázreakciót, főleg csecsemőkorban, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Bár az okozati kapcsolat távolról sem bizonyított, az oltás után néhány esetben Kawasaki betegséget észleltek.

Félreértés ne essék: szó nincs arról, hogy azt gondolnánk, hogy a cikkünk hibátlan, vagy, hogy minden megfogalmazott kérdőjel bizonyosan problémának fog bizonyulni. Az is lehet, hogy mindenben tévedünk. De akkor állításainkat – tudományos alapon – vitatni kell (aminek állunk elébe, sőt, örömmel vesszük!)... nem elhallgattatni.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a lépésünk erősítheti azt a látszatot, hogy az oltás ellen vagyunk – azonban mi sem áll távolabb tőlem, itt is igaz, amit már milliószor elmondtam: nem az oltások mellett vagy ellen vagyok, hanem a tények mellett. Ezt az árat vállalom azért, hogy valami igen aprócska lépést tegyek (persze tudom, hogy én ehhez nagyon pici pont vagyok) abba az irányba, hogy a jövőben elvegyem az illetékesek kedvét az ilyen cenzúrázásoktól. Márpedig ha ez így lesz, akkor az épp a tudomány, a megismerés érdekeit szolgálja – és ennek révén az oltásokét is. Avagy fordítva megfogalmazva: remélem ebből a felelősök ráébrednek arra a tragikus helyzetre, hogy az ilyen húzások elsősorban nem nekem, vagy Lakos doktornak ártanak – hanem épp az oltásoknak (ideértve a Bexserót is!).

FRISSÍTÉS (2016. 02. 10): A történetnek folytatása is lett, mely itt olvasható.