Biztos sokan emlékeznek az írásomra, melyben beszámoltam a "kalandjainkról" egy Bexsero-ról szóló cikkel kapcsolatban, melynek én is társszerzője voltam. A történet akkor úgy ért véget, hogy a cikk nem jelent meg, én pedig a kéziratot közzétettem a blogon.

A helyzet azonban az, hogy sem Lakos Andrást, sem engem nem abból a fából faragtak, hogy ennyiben hagytuk volna a dolgot.

Némi gondolkozás után elhatároztuk, hogy egy huszárvágással megfordítjuk a problémát: míg az eredeti cikk felkérés alapján ment volna egy relatíve kis lapnak, úgy döntöttünk, hogy ha ez így nem működik, akkor egész egyszerűen fogjuk magunkat, és minden előzménytől eltekintve, mint egy vadonatúj cikk, mindenféle felkérés nélkül, teljesen kívülállóként beküldjük egy nagy lapba. Aztán lássuk meg mi történik!

De ha már ezt csináljuk, akkor ne aprózzuk el: célpontnak hazánk legrégebbi, legnagyobb presztízsű orvosi folyóiratát választottuk.

Mivel ez egyúttal azt is jelentette, hogy enyhébbek voltak a terjedelmi követelmények, és, hogy a szakmai mélység is nyugodtan emelhető volt, így a cikket jelentősen kibővítettük ahhoz képest, amit a blogban annak idején közöltem. Azt gondolom, hogy ez a közlemény értékét is lényegesen növelte.

Ezt követték az izgatott várakozással teli hetek, mígnem kiderült: minimum részben visszatérhet a hazai lapok tudományos korrektségébe vetett bizalmam, sikerrel jártunk! A folyóirat befogadta a közleményt, és nemrégiben meg is jelent az írás.

Köszönöm szerzőtársaimnak a kitartást és a bátorságot, és köszönöm a – természetesen anonim – lektornak, hogy világosan látta: ez nem valamiféle "védőoltás-ellenesség", és kedves, támogató pozitív bírálatot adott, ami lehetővé tette a cikk megjelenését.

Mivel a szerzők egyike a Semmelweis Egyetem munkatársa, így a cikk szerencsére open access (azaz bárki számára a folyóirat honlapján ingyen olvashatóan) jelent meg.

Nagyon remélem, hogy ez a történet tanulságként fog szolgálni a későbbi időkre nézve, két szempontból is. Egyfelől az elutasításért felelősöknek, és mindenkinek aki ilyen – direkt vagy indirekt – elhallgattatásra akárcsak gondolna: íme, így jár az, aki tudományos ismereteket anélkül, hogy annak tartalmát szakmailag vitatná, nem tudományos alapon visszatart. Ahelyett, hogy egy kevesek által olvasott, kis lapban jelent volna meg a cikk, most bárki által olvashatóan fellelhető hazánk legnagyobb presztízsű orvosi lapjában. Másfelől a kutatóknak: nem szabad letörni még akkor sem, ha ilyen történik, és nem szabad feladni. A szívósság, az állhatatosság sokszor meghozza az eredményét, úgyhogy itt egy példa, hogy a gyógyszerlobbin, folyóirat-elfogultságon vagy bármi máson való kesergés helyett tovább kell küzdeni! (És harmadrészt remélem, hogy akik annak idején "íme, a vakcinagyártók mindent el tudnak intézni" jeligére hivatkoztak a cikkemre, most ezt is megosztják...) Összességében remélem, hogy ha csak nagyon hangyányit is, de ezzel tudtunk tenni a hazai orvosi közlemények világának tisztulásáért.

A cikk itt érhető el.