Rangon aluli, egyrészt mert ez nem tudományos kérdés, másrészt mert – első ránézésre – vegytiszta sárdobálás, ami kapcsán nyilvánvaló, hogy legjobban azzal fejezhetem ki a véleményemet, ha tudomást sem veszek róla. Igen, tudom, mégsem bírom megállni, hogy ne írjak... részint tényleg nincs jobb mentségem, mint a felháborodás, de részint talán a végére ki fog derülni, hogy azért van olyan tanulsága is az ügynek, ami (reményeim szerint) nem sárdobálás.

Kikerült az Internetre ez a táblázat.

Pár észrevétel:

(Megj.: ezen utolsó hozzászólás szerzője ugyanaz a személy, mint aki az eredeti táblázatot kirakta a saját Facebook oldalára!)

Akkor mi a tanulság? Hogy valójában az "egykori oltáspártiak" (széljegyzet: mi az, már az "oltáskritikus" is kiment a divatból??) igazából idióta, vérengző elmebetegek? (Az "oltáspártiak" meg mind okos, higgadt jóemberek?)

Nem.

A tanulság az, hogy idióta, vérengző, elmebeteg emberek, meg okos, higgadt, jó emberek vannak, nem pedig idióta, vérengző, elmebeteg meg okos, higgadt, jó csoportok.
Vannak okos vagy épp higgadt "oltásellenesek", és vannak idióta vagy épp vérengző "oltáspártiak".
(Igen, tudom, hogy most jön az, hogy oké, nade nézzük meg az okosak arányát itt meg ott, és persze értem, de ebbe nem érdemes belemenni, mert ez igen nagy részt percepciós kérdés, ami mögött ott van a megerősítési torzítás (ha velem egyetértő agresszív, az inkább fel sem tűnik, mert "érthető", ha egy egyet nem értő, akkor viszont azt jól megjegyzem), ott van az a szociális heurisztika, hogy az ellenséges csoportokat hajlamosak vagyunk homogén masszának látni stb.)

A tanulság az, hogy nem lehet csoportok egészét felcímkézni – és pláne nem lehet kontextusából kiragadott, kimazsolázott, dühből mondott, szűk közönség előtt tett, meg hasonló idézetek alapján.

A tanulság az, hogy nem lehet általánosítani: a fenti idézetek sem jelentik azt, hogy minden "egykori oltáspárti" ilyen – mint ahogy az "oltáspártiak" oszlopban szereplő idézetei a táblázatnak sem jelentik azt, hogy minden "oltáspárti" olyan.

És végül a tanulság az, hogy talán az egész vitának jobbat tenne, ha nem azzal foglalkoznánk, hogy a másiknak milyen személyiségjegyei vannak, pláne kollektíve, hanem azzal, hogy mit mond.

(Utóirat: a képkivágások egy részét email-ben kaptam vagy más weboldalon láttam. A hitelességük felől nincs kétségem, mert olyan volt a forrás (ha valaki ezt nem hiszi el nekem, akkor ne higgye el, ezt nem fogom bizonygatni), de emiatt nincs módom ellenőrizni, hogy véletlenül nem zárt Facebook-csoportból származnak-e. Csak másodlagosan emiatt, elsődlegesen azért, hogy nehogy konkrét személyekről szóljon a vita, minden személyazonosításra alkalmas adatot kitakartam a képkivágásokban. Ez alól az egyedüli kivétel az utolsó képkivágás, ahol az aláírt megjegyzésből kiderül, hogy ki a szerző, de azt leellenőriztem, hogy nyilvános oldalon érhető el; magában a képkivágásban ennek ellenére is kitakartam.)