• Tartalomjegyzék gyanánt
• Hatásosság
• Sok fertőző betegség visszaszorult vagy szinte eltűnt az ellene adott védőoltás bevezetése után

Ez a legkézenfekvőbb érv a védőoltások hatásossága mellett, nem véletlenül helyeztem az első helyre. Számos fertőző betegség esetszáma a védőoltás bevezetése után drasztikusan, akár több nagyságrendet átfogóan lecsökkent, sok esetben ráadásul nagyon rövid idő, akár néhány év alatt.

Erre a legnyilvánvalóbb példa a feketehimlő. Ezt az egykor rettegett betegséget, mely egyes becslések szerint csak a XX. században félmilliárd (!) embert ölt meg, sikerült teljes egészében kipusztítani (eradikálni): 1978. szeptember 11-e óta a világon senki nem betegedett meg feketehimlőben. Jelenleg a feketehimlőt okozó Variola major vírus – mint faj – összesen két helyen lelhető fel elvileg a Földön (reméljük gyakorlatilag is...), az amerikai CDC és az orosz VECTOR intézetekben. Remélem a védőoltás-ellenesek nem akarják előadni, hogy erre létezik valamilyen természetes, oltástól független magyarázat, ami miatt a feketehimlő egyszer csak úgy döntött, hogy hopp: noha több mint ezer éve velünk van, de most ennek vége, nem okoz több megbetegedést a Földön, és Dél-Amerikától Afrikán át a Távol-Keletig mindenhonnan (beleértve azokat a helyeket is, ahol a viszonyok a középkori Európára hasonlítanak) fogja magát, és eltűnik...

A szakirodalmi hivatkozásokat mindig az adott írás tartalmazza; itt most az epidemiológiai (morbiditási, mortalitási stb.) adatok forrásait gyűjtöm össze, hogy meglegyen minden ilyen egy helyen, országok szerinti bontásban.

Mindenhol megadom az eredeti forrásra mutató linket is, de a biztonság kedvéért hivatkozok egy általam lementett helyi másolatra is ("tükör"), ha netán az eredeti forrás valamiért elérhetetlen volna.

Amerikai Egyesült Államok

Az Egyesült Államokra vonatkozó megbetegedési és halálozási adatok legjobb forrása a Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) című hetilap. Szerencsére nem kell 52-t végigolvasni egy egész éves kép megismeréséhez, ugyanis minden év végén megjelenik egy Summary of Notifiable Diseases című kiadás, amely az éves összesítéseket tartalmazza. Sőt, ezen kívül mindegyik ilyen Summary tartalmaz visszatekintést is, mostanában 20 év körüli időtávra. Összefoglalva, a legtöbb célra két MMWR elég: az 1993. évi Summary, amely 1944-1993-ra tartalmazza az adatokat, és a legfrissebb (ez még egy jó ideig tartalmazni fogja az 1993-tól kezdődő időszakot, hiszen például a legfrissebb 2010-es visszatekintése is 1979-től indul). A következő linken érhetőek el a Summary-k:

http://www.cdc.gov/mmwr/mmwr_nd/index.html

A következő kettőből rekonstruálható tehát minden 1944 és 2010 közötti adat:

http://www.cdc.gov/mmwr/PDF/wk/mm5953.pdf (tükör)
http://www.cdc.gov/mmwr/PDF/wk/mm4253.pdf (tükör)

Ezek egyetlen problémája, hogy a táblázatok 10 évente meg vannak törve, és csak szöveges formában érhetők el, így továbbfeldolgozásra nem a legalkalmasabbak. Erre tekintettel én belefektettem egy kis munkát, és összemásolgattam mindent 1993-ig egy Excel táblába, íme: mmwr1.xls. Ha valaki saját maga akar megnézni valamit, akkor ez már nagyon könnyen kezelhető, mindenféle programba beimportálható stb.

Az 1944 előtti adatok kicsit nehézkesebbek. A nagyon kezdeti időszakról a Public Health Reports ad információt, később a Vital Statistics, Special Reports nevű kiadvány tartalmazta a szükséges statisztikákat. Szerencsére az amerikai népszámlálási hivatal felvette ezeket a történeti statisztikák (Historical Statistics) sorozatba 18-as sorszámon, így végeredményben ezek is könnyen elérhetők bárki számára online:

No. HS-18. Specified Reportable Diseases—Cases per 100,000 Population: 1912 to 2001 (tükör)

(Ez nem olyan részletezettségű, mint az MMWR, de a legtöbb feladathoz jó, különösen, mert egy sor betegség azért hiányzik, mert nem is volt jelentésköteles abban az időszakban.) A fent említett Excel tábla (mmwr1.xls) ezeket az adatokat is tartalmazza!

Ezekből a forrásokból tehát 1912-től a legtöbb fertőző betegség alakulásáról megbízható információkat szerezhetünk az Egyesült Államokra nézvést. Ez szinte páratlan lehetőség, különösen a hosszú visszatekintés miatt.

A dolog egyetlen korlátja, hogy mióta jelentéskötelesek az egyes betegségek, azaz mióta szerepelnek egyáltalán a kimutatásokban. Az alábbiakban látható, hogy az egyes fertőző betegségeket mikortól regisztrálták:

• Tuberkulózis: 1930
• Diftéria: 1912
• Pertussis: 1922
• Tetanusz: 1947
• Mumpsz: 1968
• Kanyaró: 1912
• Rubeola: 1966
• Haemophilus influenzae b: 1991
• Poliomyelitis: 1912

Európa

Az európai adatok sokkal-sokkal vegyesebbek. Amit publikus forrásból találtam (sok országra vonatkozóan), az kb. 10-20 évre visszamenőleg megbízható, így elsősorban országok közötti keresztmetszeti összehasonlításra (és a trendek minimális vizsgálatára) alkalmas, nem hosszú idősoros elemzésre.

Az egyik legfontosabb forrás az EUVAC (ma már az ECDC része) által a népegészségügyileg fontos fertőző betegségekre készített ún. Surveillance Annual Reportok. Ezek betegségenként, tipikusan évi bontásban (de néha több évre összevonva) tartalmazzák a legfontosabb epidemiológiai adatokat. A fő hátrány, hogy meglehetősen változó az, hogy hány ország jelentett az EUVAC-nak adatokat, részben azért is, mert egészen meglepő hiányosságok vannak már az adatgyűjtésben is. (A pertussis például Németországban csak 5 megyében jelentésköteles, Svájcban és Franciaországban pedig egyáltalán nem az, csak meghatározott orvosok és egészségügyi intézmények, az ún. sentinel surveillance jelenti.)

A következő adatok érhetőek el az EUVAC-ból:

• Kanyaró: 2001 (tükör), 2002 (tükör), 2003 (tükör), 2004 (tükör), 2005 (tükör), 2006 (tükör), 2007 (tükör), 2008 (tükör), 2009 (tükör), 2010 (tükör)
• Mumpsz: 2000-2007 (tükör), 2008 (tükör), 2009 (tükör), 2010 (tükör)
• Rubeola: 2000-2007 (tükör), 2008 (tükör), 2009 (tükör), 2010 (tükör)
• Szamárköhögés: 1998-2002 (tükör), 2003-2007 (tükör), 2008 (tükör), 2009 (tükör), 2010 (tükör)

Ezen kívül az Európai Járványügyi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) által évente kiadott Annual Epidemiological Report on Communicable Diseases in Europe jelentés tartalmaz releváns információkat (a fent fel nem sorolt betegségekre is). Ezekben ugyanis külön rovat van a vakcinációval megelőzhető fertőző betegségekre; tipikusan pár évre visszamenőleg tartalmazzák az adatokat.

(Sajnos néha a fenti két forrás egymással, valamint a nemzeti adatokkal nem egyezik tökéletesen. Ez nyilván az eltérő esetdefinícióknak, adatrevízióknak stb. tudható be; itt kibukik, hogy nehezebb az élet, ha nem központilag van megszervezve a rendszer, mint az USA-ban. Ráadásul néhol nyers esetszám, néhol – lakosságszámra vetített – incidencia szerepel, egyszóval ezekkel az adatokkal több a kényelmetlenség.)

Végül pedig két betegségre, a kanyaróra és a rubeolára van nagyon részletes (havi) statisztikai adatszolgáltatása az ECDC-nek, a neve Measles and rubella monitoring.

Egyesült Királyság

A fentiek közül azért emelném ki az Egyesült Királyságot, mert a Health Protection Agency (HPA) jóvoltából az EUVAC-nál sokkal jobb (hosszabb idősorú, részletesebb) adatok is elérhetők; egészen az amerikaira hasonlító módon. Ezek a HPA honlapján az egyes betegségeknél találhatók meg, a következő linkről indulva:

https://www.gov.uk/topic/health-protection/infectious-diseases

(A betegségeken belül általában az Epidemiology pontra kell kattintani.)

A HPA-nak ráadásul van egy hetente jelentkező kiadványa is, ami még sokkal részletesebb adatokat tartalmaz, így az éppen vizsgált időszakba tartozóakat átlapozva nagyon sokféle adatsor összerakható belőle. Ezt a kiadványt 1991 és 2006 között CDR Weekly-nek hívták, 2007 óta az elnevezése Health Protection Report. Az aktuális számok elérhetőek ezen a linken:
https://www.gov.uk/government/collections/health-protection-report-latest-infection-reports
Az egyszerűség kedvéért – hogy ne kelljen sok számot kézzel letöltögetni – a régebbieket (az 1991 és 2015 közöttieket) mind letöltöttem és összecsomagoltam, így már ezek is kényelmesen elérhetőek egy helyen, az alábbi linken:
http://medstat.hu/vakcina/CDR_HPR__1991_2015.zip

Nemzetközi adatok

Végezetül pedig, jó nemzetközi adatokat lehet szerezni az Egészségügyi Világszervezet Centralized Information System for Infectious Diseases (CISID) rendszeréből. Ennek nagy előnye, hogy nem csak a szokásos epidemiológiai adatokat tartalmazza (esetszám, halálozások száma, lakosságra vetített adatok, laboratóriumilag megerősített esetek stb.), hanem átoltottságra vonatkozó statisztikákat is, továbbá sok más hasznos linket; mindezt 1980-tól napjainkig, a világ számos országára, melyek csoportosítva is lekérhetők (pl. WHO Európai Régiójának országait szeretném látni). Az elérhetősége:

http://data.euro.who.int/cisid/

A fentiek közül az átoltottság kiemelkedő jelentőségű, mert ez az adat más forrásokból nem, vagy csak nehezen érhető el (pl. az ECDC is ezt használja a saját elemzéseiben). Erre tekintettel – hogy ha valaki otthon akarna elemzéseket készíteni, akkor ne kelljen egyesével letöltögetnie a táblákat a CISID-ről – összeraktam egy Excel táblát, amely a WHO Európai Régiójának országaira tartalmazza az átoltottsági adatokat, egyelőre két típusból: kanyaró komponenst tartalmazó oltás (lényegében az MMR) és DTP. Innen tölthető le: CISID_Coverage_WHOEuropeanRegion.xls.

Néha még jól jöhet a WHO-HFA adatbázisa is; ennek elérhetősége: http://data.euro.who.int/hfadb/.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• A közösségi (vagy nyáj-) immunitás

Miért oltunk, avagy mire jók a védőoltások? Sokan erre a kérdésre azt válaszolnák: azért, hogy megelőzzük a beoltott személy megbetegedését. Ez persze igaz, de valójában többről is szó van.

A védőoltások közvetlen célja természetesen tényleg az, hogy a beoltott személyt megvédjük valamilyen betegségtől. A védőoltások lényegében egy módszert jelentenek, hogy egy személy immunrendszerét kitegyük egy kórokozónak, de irányított időzítéssel és kontrolláltan, azaz az eredeti betegséget okozni nem képes – legyengített vagy nem is élő – kórokozónak, vagy egy komponensének, mely emiatt a betegség kockázatai nélkül éri el, hogy az immunrendszer megtanulja a kórokozóra történő válaszadást, és ilyen módon a későbbiekben már védett legyen az igazi betegséggel szemben is.

A védőoltás beadása után a legtöbb ember immunrendszere átmegy azon a tanulási folyamaton, amelyen a természetes fertőződés esetén is átmenne – csak éppen a klinikai megbetegedés kockázatai nélkül. (Sok esetben az is elmondható, hogy a betegséggel amúgy is biztosan vagy valószínűen találkozna a szervezet, annak minden kockázatával, például a kanyarót lényegében a gyermekek 100%-a megkapta a védőoltás bevezetése előtt.) A "legtöbb" persze nem azonos a mindenkivel, kifejezve azt, hogy egyetlen védőoltás – mint ahogy egyetlen más megelőzési módszer – sem tökéletes. Ezt hívják primer hatástalanságnak, ez az egyik forrása a védőoltások nem tökéletes hatásosságának.

Ezen tanulási folyamat után a beoltott személy – mivel az immunrendszere már "edzett" – hosszabb-rövidebb ideig védett lesz a betegség ellen. Érdekes kérdés, hogy mit jelent a "hosszabb-rövidebb ideig". Bizonyos oltásoknál (pl. az MMR-nél) ez rendkívül hosszú idő – az MMR kanyaró-komponensénél például olyan hosszú, hogy még 20-30 év távlatában sem volt érdemi gyengülés kimérhető és azokban az országokban, ahol régóta és széles körben oltanak, még 50 év kanyaró nélkül, csak oltás adta védelemben eltelt időszak után sem tapasztalható, hogy a kanyaró érdemi mértékben visszajönne. Más oltások esetében nagyon is belátható ez az időtartam – ma már egyértelmű javaslat például, hogy DTP-oltásból a felnőttek is adassanak be maguknak, egyáltalán nem sűrűn, 10 évente bőven elég, de ennyi időnként oltassák be magukat, hogy frissítsék a védelmüket, elsősorban a szamárköhögés ellen ("emlékeztető" oltás). Az oltás adta védelem ilyen, időbeli gyengüléssel kialakuló elégtelenségét hívják szekunder hatástalanságnak. Ez a másik forrása a védőoltások tökéletlenségének.

Összefoglalva, a védőoltások nem védik meg tökéletesen a lakosságot. Nemcsak arról van szó, hogy nem lehet mindenkit beoltani (nem tökéletes átoltottság), hanem arról is, hogy a beoltottak sem válnak védetté mindahányan (primer hatástalanság), sőt, aki az oltás után védetté vált, annak is csökkenhet idővel a védettsége (szekunder hatástalanság).

Akkor tehát, ha a lakosság védettsége mondjuk összességében csak 90%, az azt jelenti, hogy 10% eséllyel megkaphatom a betegséget? A válasz az, hogy nem!

A helyzet ugyanis a valóságban jobb. Képzeljük el, hogy egy 10 milliós országban 9 999 999 embernek 100%-os a védettsége, 1 emberé pedig 0%-os. Ekkor mennyi a védettség társadalmi szinten? Ellentétben azzal, amit elsőre gondolnánk, hogy ti. 9 999 999 / 10 000 000 = 99,99999%, valójában nem: a védettség ugyanúgy 100% lesz, mintha mindenki tökéletesen védett lenne – hiszen nincs, akitől az az 1 ember megkaphatná a betegséget! Azaz valaki nem csak a szó szoros (immunológiai) értelmében lehet védett, hanem a közösségi viszonyai révén is, azáltal, hogy nem érintkezik olyannal, aki védtelen lenne. Ezt a jelenséget, tehát azt, hogy valaki azért védett, mert bár immunológiailag nem védett, de nincs akitől megkapja a betegséget, hívjuk közösségi (vagy nyáj-) immunitásnak. Úgy is szokták mondani, hogy a védett személyek védelme "kiterjed" a többiekre is, ezért ők egyfajta indirekt védelemben részesülnek (a direkte védettek révén).

A valóságban nyugodtan lehet 10, 100 vagy akár 1000 nem védett ember is, az össztársadalmi védettség, szemben az egyénivel, továbbra is 100% lesz, hiszen a nem védettek várhatóan olyan messze lesznek egymástól, hogy nem tudják egymásnak átadni a betegséget, azaz a körülöttük lévő csupa védett őket is ugyanúgy megvédi, mintha maguk is (immunológiailag) védettek volnának. Járvány nem tud kitörni, hiába nem tökéletes egyéni szinten a védelem.

De vajon hol van pontosan ez a határ? Meddig mehet le a fogékonyak aránya – és ebből adódóan: meddig mehet le az átoltottság –, hogy a nyájimmunitás érvényesüljön és ne tudjanak járványok kitörni? A kulcs e kérdés megválaszolásához, hogy a járvány attól járvány, hogy önfenntartó. Mikor lesz egy betegség terjedése önfenntartó? Akkor, ha minden beteg átlagban több mint 1 embert betegít meg. Ha 1 beteg átlagban 2 másiknak adja át a fertőzést (szép szóval: ennyi másodlagos fertőzést generál), akkor járvány fog kitörni. A lényegen nem változtat, ha 1,1-nek vagy 10-nek, csak a járvány kirobbanásának a sebessége fog eltérni. (Hogyan tud 1,1 ember megbetegedni? Úgy, hogy ez egy átlag. Gondolhatunk rá úgy, hogy 10 beteg ember összesen 11 másikat betegített meg.) Ezt az értéket szokás effektív reprodukciós számnak nevezni; a járvány kitörését tehát az dönti el, hogy ez kisebb vagy nagyobb-e 1-nél. Azaz ahhoz, hogy megválaszoljuk a feltett kérdést, azt kell megértenünk, hogy az effektív reprodukciós szám értéke mitől függ. E tényezők két csoportra oszthatóak: az effektív reprodukciós szám egyrészt attól függ, hogy a beteg hány másik személyt exponál a betegségnek (hány másikat "kínál meg" a kórokozóval), másrészt attól, hogy az exponáltak közül hányan betegednek meg ténylegesen (hány lesz fogékony).

Az előbbit úgy is meg szokták fogalmazni, hogy ha egy fertőzöttet bedobunk csupa tökéletesen fogékony ember közé, akkor várhatóan hány másodlagos fertőzés jön létre. Az ezt befolyásoló tényezők ismét csak két csoportra oszthatóak. Az ugyanis, hogy egy beteg hány másik embert tesz ki a megbetegedésnek, függ egyrészt a kórokozó biológiai jellemzőitől: a kanyaró például cseppfertőzéssel terjed és minimális érintkezés, akár csak rövid idejű egy légtérben tartózkodás is elég ahhoz, hogy a vírus átugorjon az egyik emberről a másikra, így itt magas lesz ez a szám, addig a HIV szexuális érintkezéssel terjed, így ott alacsonyabb (hiszen a szexuális érintkezés feltételezi az egy légtérben tartózkodást, de ez fordítva nem igaz). Természetesen számít az is, hogy egy beteg ember milyen hosszú időtartamon át fertőző, ami ismét csak biológiai kérdés, például a kanyarónál ez az időtartam egy-két hét körüli, HIV-nél a körülményektől függően ennek sokszorosa is lehet – ha ez az érték nagyobb, az szintén növeli az exponált emberek várható számát. A tényezők másik csoportja nem biológiai, hanem társadalmi, hiszen ilyenek is befolyásolják, hogy milyen sűrűn alakul ki az emberek között fertőzés átadására alkalmas kapcsolat: az is számít, hogy milyenek a szociális viszonyok, például a lakókörülmények, a zsúfoltság (ez azonnal világos a kanyaró példáján: ez határozza meg, hogy hányakkal leszünk egy légtérben), számíthatnak a higiéniás viszonyok (például a széklettel szennyezett ivóvíz útján terjedő betegségeknél a csatornázás, szennyvíztisztizás), de szexuális úton terjedő betegségeknél természetesen a szexuális szokások is, és így tovább. A végeredményt az ún. elemi reprodukciós számban adjuk meg (jele: \(R_0\)), mely az összes fenti hatást – biológiaiakat és társadalmaiakat egyaránt – összefogva megmutatja azok eredőjét egyetlen számban, tehát, hogy egy beteg átlagosan hány embert tesz ki a fertőzésnek. Látható, hogy ez egy nagyon soktényezős kérdés, és a végeredmény nem becsülhető meg egykönnyen a rendelkezésre álló adatokból, ráadásul a társadalmi tényezők nagyon különbözhetnek különböző időkben és országokban, így általában nem egyetlen konkrét számot adnak meg, hanem egy intervallumot (mely adott betegségre, és adott populációra értendő). A legfontosabb védőoltással megelőzhető fertőző betegségek \(R_0\)-jai napjaink fejlett országaiban jellemző viszonyok mellett az alábbi táblázaton láthatóak:

A legfontosabb védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elemi reprodukciós számai (közelítő minimum és maximum fejlett országokban)

A kanyarós betegek rendkívül sok embert tesznek ki a fertőzésnek: az elemi reprodukciós szám 12-18 körül van napjainkban a fejlett világon. (Ismét hangsúlyozom, hogy ez egy átlag: az is lehet, hogy van olyan kanyarós, aki egyáltalán senkit nem tesz ki a fertőzésnek, és van olyan, aki ötvenet is, de átlagban 12-18 körüli ez az érték.) A mumpsz sokkal visszafogottabb ilyen szempontból, 10 alatti az elemi reprodukciós száma. És végül ott van, félig-meddig szándékos kakukktojásként, a tetanusz: ez a betegség bár fertőző, de nem ragályos (emberről emberre nem terjed) így az elemi reprodukciós száma 0.

Fontos rögzíteni, hogy ezek a tényezők, így az elemi reprodukciós szám, lényegében nem függenek az átoltottságtól, az oltás hatásosságától, a természetes betegségen átesettek arányától stb., tehát általában a védettségtől. Még egyszer: ez csak a "megkínálást" jellemzi, a védettség – ami meghatározza azt, hogy ki betegszik meg ténylegesen – egy élesen elválasztandó, külön tényező.

Menjünk is akkor tovább erre: hányan fognak ténylegesen megbetegedni? Jelöljük a – bármi okból is, de – védettek arányát \(P\)-vel. Ebben az esetben a fertőzésnek kitett \(R_0\) emberből \(R_0\cdot P\) védett lesz, így hiába is az expozíció, nem jön létre másodlagos fertőzés. Az – adott védettségi viszonyok mellett – ténylegesen kialakuló másodlagos fertőzések száma tehát \(R_P=R_0\left(1-P\right)\); ez épp a már bevezetett effektív reprodukciós szám!

Ahhoz tehát, hogy eldöntsük, hogy az effektív reprodukciós szám nagyobb-e 1-nél (és így meghatározzuk, hogy mi a járvány kitörésének a feltétele), a második megértendő kérdés, hogy mitől függ a \(P\) szám, a védettek aránya. Ezt a kérdést ismét érdemes kettéválasztani. Egyrészt a védettségnek vannak, illetve lehetnek természetes okai: az alany korábban már átesett a betegségen, csecsemő és a méhen belüli korban a szervezetébe átkerült anyai antitestek még védik, genetikai vagy egyéb okokból nem fogékony stb. Oltás híján csak ezek a tényezők számítanak, ezek határozzák meg a \(P\)-t. Ha azonban oltással is számolunk, akkor képbe kerül a védettség másik forrása: az oltással indukált immunitással rendelkezők aránya, amit két dolog határoz meg, az átoltottság és az oltás hatásossága. Ezekről még beszélünk később részletesebben, de előtte álljunk meg egy pillanatra, rakjuk össze, hogy most mit tudunk, hol tartunk:

A járványok kitörését meghatározó effektív reprodukciós számot kialakító tényezők

A biológiai és a társadalmi tényezők meghatározzák az \(R_0\)-t. Ez megfelelő módszerekkel megbecsülhető, adott körülmények között adott betegségre jellemző – bár általában nem pontosan ismert – érték. A védettek \(P\) aránya meghatározza az effektív reprodukciós számot: \(R_P=R_0\left(1-P\right)\). Na de mit mondtunk kiinduláskor? Hogy járvány akkor tud kitörni, ha ez a szám nagyobb mint 1! A járvány kitörésének a feltétele tehát:
\[
    R_0\left(1-P\right)>1,
\]
amely egyenletet átrendezve azt kapjuk, hogy
\[
    P<1-\frac{1}{R_0}.
\]
Megkaptuk tehát, hogy min múlik, kitör-e járvány: akkor fog ez előfordulni, ha a védettek aránya \(1-\frac{1}{R_0}\) alá esik, ahol \(R_0\)-t az adott betegségre és populációra kell meghatározni (a mi viszonyaink között az előbbi táblázat tartalmazza a közelítő értékeit). Például rubeola-járvány nem tud kitörni, ha a populációnak legalább \(1-\frac{1}{6}=83,\!3\)%, \(1-\frac{1}{7}=85,\!7\)% körüli aránya védett.

És itt jön a kulcskérdés: ezek alapján, ha 90% védett rubeola ellen, akkor hiába is van 10% védetlen, ők sem fognak megbetegedni – hiszen ha nem tud járvány kitörni, akkor nem lesz kitől elkapniuk a betegséget! Ez a nyájimmunitás!

Érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy az egész okfejtés nem specifikus a védőoltásokra: a nyájimmunitás szempontjából a védettség számít, az mindegy, hogy mi a forrása. Nem véletlen, hogy a bevezető szövegben mindenhol "védett" (és nem "oltott") embereket emlegettem. Ez olyannyira így van, hogy a nyájimmunitás fogalmát már jóval az előtt felismerték, hogy a legtöbb ma használatos védőoltást egyáltalán feltalálták volna. Klasszikus megfigyelés, hogy a védőoltás előtti érában a kanyaró – kb. kétévente ismétlődő – hullámokban jelentkezett, ennek oka is éppen ez: egy nagy kanyaró járvány után megnő \(P\), a védettek aránya (hiszen aki átesett rajta, az már védett lesz), ezért nem tud a betegség újra kitörni. Ez épp a nyájimmunitás egy példája – mindenféle védőoltás nélkül. (Akkor miért tör ki később újra a járvány? Azért mert a megszülető, és anyai védelem alól kikerülő gyermekek visszatöltik a védettség nélküli halmazt.)

Haladjunk most tovább, hogy újabb, gyakorlatban is használható eredményeket nyerjünk. Ehhez először is egy elhanyagolással élünk: a továbbiakban azt feltételezzük, hogy a vizsgált betegségeinkkel szemben nincs természetes immunitás. Igazából nem lenne nehéz ezt is figyelembe venni, de ez anélkül bonyolítaná a számításokat, hogy érdemi változást hozna, ráadásul a közelítés nem rossz, hiszen diftéria vagy mondjuk szamárköhögés ellen tényleg igen jó közelítéssel a mai magyar lakosság 0%-a rendelkezik természetes immunitással, és a kanyaró vagy mumpsz esetén is évről évre esik ez az arány. (Nullára akkor sem fog leesni, ha már mindenki a védőoltások érájában született, hiszen anyai immunitás akkor is marad, ha gyengébb is, mint a természetes betegségen átesett anyáknál, egy-két ember ettől függetlenül is ellenállhat a betegségnek stb. Finomabb elemzéshez ezt is figyelembe kell venni.)

Először tételezzünk fel tökéletes vakcinát, azaz, hogy aki oltott, az védett is. Ez a fenti feltételezéssel együtt azt jelenti, hogy a védettek és az oltottak halmaza egybeesik, azaz \(P=V\), ahol \(V\) az átoltottság. Ebben az esetben tehát az előbbi \(P<1-\frac{1}{R_0}\) kritérium azt jelenti, hogy a feltételünk
\[
    V<1-\frac{1}{R_0},
\]
azaz megkaptuk, hogy mi az az átoltottság, ami alatt megszűnik a nyájimmunitás és kitörhetnek járványok. Megfordítva: meg tudjuk határozni, mégpedig számszerűen, hogy milyen minimális átoltottságot kell elérni ahhoz, hogy fennálljon a nyájimmunitás, és ne tudjanak járványok kitörni! A következő táblázat ezt tartalmazza néhány fontos védőoltással megelőzhető fertőző betegségre, az előbbi táblázat folytatásaként.

A legfontosabb védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elemi reprodukciós számai (közelítő minimum és maximum a fejlett országokban) és az ezek alapján számolható, nyájimmunitáshoz szükséges minimális átoltottság, tökéletes védőoltás esetén, a természetes immunitást elhanyagolva

Jól látszik, hogy – amint az intuitíve is logikus – minél ragályosabb a betegség, annál nagyobb átoltottságra van szükség a nyájimmunitás fenntartásához, és így az oltatlanok indirekt megvédéséhez. Mindazonáltal 95% még a kanyaró legragályosabb feltételezése mellett is elég, 5% oltatlant tehát "elvisel" a rendszer. Rubeola vagy diftéria esetén ennek akár háromszorosát is. Másrészről, tetanusz esetén lehetetlen nyájimmunitást létrehozni – mivel ezt a kórokozót nem másik embertől kapják el a betegek, így az átoltottság, mindegy milyen a mértéke, semmilyen indirekt védelmet nem jelent az oltatlanoknak.

Komolyabb, ún. dinamikus modellekkel, melyekről később még én is fogok szót ejteni, azt is meg lehet határozni, hogy mi történik, ha nem érjük el a fenti küszöböt. Erre mutat példát a következő ábra.

Az oltatlanok megbetegedési kockázata az átoltottság függvényében, egy \(R_0=8\) elemi reprodukciós számú betegség példáján, egyszerű dinamikus modell használatával

Tökéletesen látszik, hogy ha elérjük a kritikus átoltottságot, akkor egzaktan nulla lesz a megbetegedési kockázat – ez az, amit eddig is vizsgáltunk! –, de itt már az is látszik, hogy mi történik, ha oltunk ugyan, de nem érjük el ezt az átoltottságot: csökken az oltatlanok megbetegedési kockázata, hiszen a vírus cirkulációja így is gyengül, de nem nullára. (Ne feledjük: az ábrán természetesen az oltatlanok megbetegedési kockázata látható! Az oltottak kockázata, mivel most még tökéletes vakcinát tételezünk fel, átoltottságtól függetlenül nulla.) Érdemes azt is észrevenni, hogy nulla átoltottságnál sem 100% az oltatlanok kockázata: ősi, bőven védőoltások előtti tapasztalat, hogy még a legnagyobb járványok idején is maradnak emberek, akik annak ellenére sem betegednek meg, hogy fogékonyak lennének a kórra – látható, hogy ez a modell erről is számot ad; ez mellesleg az epidemiológiai modellezés első nagy eredménye volt a XX. század elején.

Közelítsük most a modellünket a valósághoz! Első lépésben vegyük figyelembe, hogy a védőoltások nem tökéletesen hatásosak. A tökéletlenség modellezését kezdjük a primer értelmű tökéletlenséggel: nem mindenki válik védetté, akit beoltanak. Ha a vakcina – primer értelmű – hatásosságát \(VE_{\textrm{primer}}\)-rel jelöljük, akkor \(V\) átoltottság esetén a védettek aránya nem \(V\) lesz, mint eddig, amíg tökéletes vakcinát feltételeztünk, hanem csak \(V\cdot VE_{\textrm{primer}}\) (hiszen az oltottak közül csak \(VE_{\textrm{primer}}\) arány válik ténylegesen is védetté). Tehát \(P=V\cdot VE_{\textrm{primer}}\), így az \(R_0\left(1-P\right)=R_0\left(1-V\cdot VE_{\textrm{primer}}\right)>1\) feltételt kell átrendeznünk \(V\)-re, amit elvégezve a következő kritériumot nyerjük a szükséges átoltottságra:
\[
    V<\frac{1-\frac{1}{R_0}}{VE_{\textrm{primer}}}.
\]
Megkaptuk tehát, hogy nem tökéletes vakcinát használva mekkora átoltottságot kell elérnünk ahhoz, hogy a nyájimmunitást fenntartsuk, és ilyen módon megakadályozzuk járványok kitörését. Jól látható, hogy ez immár két dologtól függ: a betegség ragályosságától, és a rendelkezésre álló oltóanyag hatásosságától – minél nagyobb az előbbi, illetve minél kisebb ez utóbbi, annál nagyobb átoltottságra lesz szükség. Ezt az átoltottsági küszöböt néhány fontos védőoltással megelőzhető fertőző betegségre, és pár tipikus oltás-hatásosságra a következő táblázat mutatja, az eddigi táblázatok folytatásaként.

A legfontosabb védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elemi reprodukciós számai (közelítő minimum és maximum a fejlett országokban) és az ezek alapján számolható, nyájimmunitáshoz szükséges minimális átoltottság, különböző primer vakcina-hatásosságok mellett, szekunder értelemben tökéletes vakcina esetén, a természetes immunitást elhanyagolva (a 100% feletti érték azt jelenti, hogy az adott esetben tökéletes nyájimmunitás nem érhető el oltással)

Érdemes felhívni a figyelmet, hogy itt már 100% feletti szükséges átoltottság is előfordul: ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az adott betegségnél az adott hatásosságú oltással lehetetlen teljes körű nyájimmunitást elérni. Az egyéni védelem persze ettől még ugyanúgy fontos lehet, de tökéletes indirekt védelmet az oltatlanoknak nem tudunk biztosítani (tökéletlent azért persze igen – épp úgy, ahogy az előbbi ábra mutatja).

Ahogy azzal majd folytatni is fogom, ez a modell, illetve a belőle adódó fenti táblázat még mindig meglehetősen közelítő jellegű, de az alapvető mondanivalót immár helyesen, elfogadható pontossággal mutatja, és a tartalma, következményei jól kommunikálhatóak laikusoknak is.

Még egy megjegyzés mielőtt továbbhaladunk: az összes eddigi modellünk ún. statikus modell volt, tehát nem foglalkoztunk időtényezővel. Nem törődtünk azzal, hogy a járványok hogyan haladnak időben, hogy a fertőzések mikor következnek be stb. Könnyen elképzelhetőek olyan körülmények, melyben az influenzának és a HIV-nek egyaránt 3 az elemi reprodukciós száma. Csak míg az előbbi úgy jön ki, hogy a betegek időegység alatt sok embert tesznek ki a fertőzésnek, ám rövid időn keresztül, addig az utóbbi esetében időegység alatt kevesebbet, ám hosszabb időn keresztül. De ha az elemi reprodukciós számuk ugyanaz, akkor a modellünk szerint ugyanúgy viselkednek, például – védettség hiányában – mindkettő járványt fog okozni. Ami igaz is, csak egészen más jellegűt: az influenza nagyon gyorsan fel fog futni, addig a HIV-nél sokkal-sokkal elnyújtottabb módon gyűlnek a fertőzöttek. Erről azonban nem ad számot a fenti modell!

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolásához az időtényezőt is figyelembe vevő, ún. dinamikus modellekre van szükség. Azért hoztam fel épp most ennek a témáját, mert a védőoltások másik tökéletlenségének, a szekunder tökéletlenségnek a vizsgálatához szükségképp dinamikus modellt kell használni, hiszen ez a fajta hatásossági hiba ("hogyan gyengül idővel a védelem") definíciószerűen időben lezajlódó jelenség.

E modelleknél, illetve általában a fentieknél kifinomultabb modelleknél már nem megyek bele a részletekbe – nem azért, mert ne lennének fontosak, épp ellenkezőleg, népegészségügyi szempontokból az ilyen modellek használata a célravezetőbb, hiszen pontosabban írják le a valóságot – ám felépítésük, matematikájuk jóval bonyolultabb is. Az összkép megértése szempontjából emiatt kevésbé tanulságosak most, de az irodalom bőségesen tárgyalja ezeket az epidemiológiai modelleket. Én itt most csak néhány – érdekes és tanulságos – végeredmény közlésére szorítkozom.

Kezdjük először a szekunder tökéletlenséggel! Egy lehetséges modell ennek vizsgálatára az ún. SIRV-modell. Ebben a védőoltás adta immunitás elvesztése nem egy adott időpontban történik, hanem – a valóságnak megfelelően – véletlenszerű: lesz, aki akár nagyon hamar elveszti, lesz aki egy emberöltőn át sem. A modell ezt egy ráta segítségével határozza meg: például 2% veszíti el az immunitását évente. (Tehát 100 immunis emberből az első évben 2 veszíti el immunitását, így a második év elején már csak 98 immunis marad, a második év során ennek is a 2%-a, tehát 1,96 ember elveszíti az immunitását, így a harmadik év elejére már csak 96,04 immunis marad és így tovább. A tizedik év végére már csak 81,7 immunis marad, az ötvenedik év végére már csak 36,4, a századik év végére már csak 13,3. Belátható, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vakcina adta immunitás átlagos hossza \(\frac{1}{0,02}=50\) év.)

Ebben a modellben a szekunder tökéletlenség ugyanolyan szorzóként jelenik meg, mint a primer, tehát a ténylegesen védettek aránya: \(V\cdot VE_{\textrm{primer}}\cdot VE_{\textrm{szekunder}}\). A modell szerint \(VE_{\textrm{szekunder}}=\frac{\mu}{\mu+\omega}\), ahol \(\mu\) a halálozás, \(\omega\) pedig a gyengülés előbb említett rájáta. Például, ha \(\mu=0,\!015\) (kb. 67 év a várható élettartam), ekkor egy 50 éves várható védelmet adó vakcina (\(\omega=0,\!02\)) esetén a szekunder hatásosság mindössze 43%, de még várhatóan 100 év alatt gyengülő oltás hatásossága is csak 60%! Mindezt a következő ábra kék görbéje mutatja. (A szekunder hatásosság úgy is felfogható, mint ekvivalens primer hatásosság, a fenti példa számait használva: a fenti példát folytatva egy várhatóan 50 év alatt gyengülő vakcina egyenértékű egy nem gyengülő, de csak a beoltottak 43%-át megvédő védőoltással!) A szekunder hatásosság jelentősége tehát egészen meglepően nagy; még primer értelemben tökéletes vakcina esetén is fényévekre vagyunk attól a legtöbb betegség esetén, ami a nyájimmunitás kialakításához szükséges lenne.

Védőoltás \(VE_{\textrm{szekunder}}\) szekunder hatásossága, az oltás gyengülésének várható ideje függvényében; kb. 67 év várható élettartam feltételezése, és kétféle korfa mellett: vagy 1,5%-os, állandó halálozási ráta (kék görbe), vagy mindenki megéri a várható élettartamot és akkor mindenki meghal (narancs görbe)

Mi erre a magyarázat? Hogyan lehet, hogy akkor mégis azt tapasztaljuk, hogy kialakítható nyájimmunitás védőoltásokkal, tehát, hogy szinte 100%-osan eltűntek betegségek, ráadásul nem is 100%-os átoltottság mellett és nem primer értelemben 100%-os hatásosságú vakcinák használatával? A vakcinák ennyire tökéletesek lennének szekunder szempontból, hogy a gyengülési rátájuk annyira kicsiny, ami több száz éves várható oltás adta védelemnek felel meg...? Nem, valószínűbb az a magyarázat, hogy itt már láthatóvá válik, hogy a modellünk a leegyszerűsítő feltevései miatt nem ragadja meg jól a valóságot. Amint utaltam is rá, a dinamikus modelleknél már elég sokféle feltételezéssel kell élnünk, és a SIRV-modell ezeknél szinte mindenhol a legegyszerűbbet választja.

Csak egyetlen példát kiragadva: meglehetősen irreális az a feltételezés, hogy a halálozási ráta állandó. Mert igaz ugyan, hogy \(\mu=0,\!015\) esetén 67 éves várható élettartamot kapunk (ami teljesen rendben van), csak épp, ha valaki utánaszámol, akkor kiderül, hogy ez a közelítés egyúttal olyanokat is jelent, hogy a lakosság mintegy 22%-a 100 évnél is tovább él! Várható élettartamban tehát stimmel a modell, de az egész korfát nagyon gyatrán ragadja meg. Ennél még az is jobb közelítés, ha azt mondjuk, hogy a várható élettartamot kivétel nélküli mindenki megéli, viszont pontosan akkor mindenki meghal. Persze, nyilván ez sem igaz, de – különösen a fejlett világban – ez a korfa még mindig közelebb van a valóságos korfákhoz mint az előbbi, állandó halálozási ráta feltételezése melletti. Márpedig ha áttérünk erre az "egy időpontbeli halálozás" közelítésre, akkor a szekunder hatásosság is rögtön megnyugtatóbb képet fest: az előbbi ábrán a narancs színű görbe mutatja az így kapott értékeket – jól látható, hogy ugyanazon oltás-gyengülés mellett is mennyivel nagyobb a szekunder hatásosság ezzel a reálisabb modellel, mint az előzővel. Ez tehát egy jó példa arra, hogy a valódi viszonyok pontosabb figyelembevétele a modellt is közelíti a valósághoz.

Ez persze csak egy – pusztán illusztrációt szolgáló – apróság volt, de megtehetjük, hogy ehhez hasonlóan kijavítjuk a modellt más pontokon is, illetve, hogy még további részleteket építünk be – hogy a nagyobb bonyolultság árán realisztikusabb eredményt kapjunk. Erre mutat példát a következő ábra, mely egy összehasonlíthatatlanul komplexebb modell eredményeit mutatja, ami ráadásul nem csak a népességszintű jelenségeket, hanem az egyéni immunológiai folyamatokat is modellezi.

Az oltás szekunder tökéletlenségének – az oltás adta védelem időbeli gyengülésének – a hatása a betegség előfordulására (a bal oldali tengelyen az átoltottság, a jobb oldali tengelyen a védelem gyengüléséhez szükséges idő, a függőleges tengelyen a betegség előfordulása)

A végtelen gyengülési idő a szekunder értelemben tökéletes vakcinát jelenti, így ennek a görbéje megfelel annak, amit már mi is láttunk a korábbi ábrán. A mellette lévő felületen jól látható a szekunder tökéletlenség hatása. Kevésbé drámai, mint ami a SIRV-modellnél adódott, azonban így is jól látható, hogy a szekunder értelmű tökéletlenségnek igen komoly hatása lehet.

Mi a különbség oka, miben jobb ez a modell, mint a SIRV? A számos eltérés közül kiemelendő az a tény, hogy nem feltételezi, hogy az oltás hatása "mindent vagy semmit". A SIRV-modellben az ugyan véletlenszerű volt, hogy mennyi idő alatt gyengül a védelem, azonban a gyengülés maga bináris volt: az alany a tökéletesen védett állapotból a tökéletesen fogékonyba került át. Ez nyilván nem életszerű, hiszen a valóságban a védelem nem bináris, a kettő között vannak fokozatok. Ez nem csak modellezési, hanem orvosi kérdés is: ha valakinek gyengül az oltás adta védelme és emiatt mondjuk kanyarós lesz az oltás ellenére is, az várhatóan akkor sem ugyanolyan kanyaró lesz, mint egy betegséggel vagy oltással soha nem találkozott alany esetében, hanem egy enyhébb lefolyású – adott esetben akár klinikai tünetekkel nem, vagy alig járó – megbetegedés, hiszen attól még, mert az immunitása a megbetegedést nem tudta megakadályozni, nem nulla a jelentősége. (A kérdés azért is érdekes, mert egyes feltételezések szerint ez a mechanizmus is közrejátszik abban, hogy a kanyaró miért tud relatíve nagy átoltottságú populációkban is kitörni.)

Megjegyzem, ugyanez már a primer értelmű hatásosságnál is megtárgyalható lett volna. Gondoljuk csak végig, ott ugyanez a kérdés felvethető lett volna: amikor azt mondjuk, hogy "80%-os" a primer hatásosság, az alatt mit értünk? Azt, hogy a beoltottak 80%-a tökéletesen immunis lesz, a többi pedig semennyire, vagy azt, hogy mindenki 80%-os erősségű védettséget nyer...? Mi eddig az előbbit értettük ez alatt, de pusztán az egyszerűsítés kedvéért: az utóbbi is ugyanolyan értelmes lehetőség, csak épp ahhoz már figyelembe kell venni a nem-bináris immunitást, tehát, hogy ha valakit beoltottunk, és védetté is vált, az sem jelenti, hogy lehetetlen, hogy elkapja a betegséget – csak csökkenti a kockázatát. Ez azonban a lényegen nem változtat: mindkét esetben ugyanúgy 80%-kal csökken az effektív reprodukciós szám az elemihez képest. Az mindegy,

• hogy a beoltottak 81%-a tökéletesen védett lesz, a többi pedig semennyire,
• vagy, hogy minden beoltott 81%-os erejű védelmet nyer (értve a fenti értelemben, tehát, hogy ennyivel csökken a megbetegedési kockázata, ha exponáljuk a kórokozónak),
• vagy, hogy az alanyok 90%-a 90% erejű védelmet nyer, a többi pedig semennyit,

a lényeg, hogy mindhárom esetben 100 embert exponálva a kórokozónak (elemi reprodukció) 81 fog ténylegesen megbetegedni (effektív reprodukció). Mondhatjuk például, hogy a védetté válás arányát egy \(VE_{\textrm{primer,arány}}\) jelű tényezővel mérjük, a védelem erősségét pedig egy \(VE_{\textrm{primer,erősség}}\) jelűvel (mennyivel csökken a megbetegedési kockázatom, ha be vagyok oltva és védetté váltam), ekkor a korábban definiált primer hatásosság: \(VE_{\textrm{primer}}=VE_{\textrm{primer,arány}}\cdot VE_{\textrm{primer,erősség}}\); az \(\frac{1-\frac{1}{R_0}}{VE_{\textrm{primer}}}\) nyájimmunitás fenntartásához minimálisan szükséges átolttság pedig marad változatlan.

Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy a vakcináknak háromféle tökéletlenségük lehet: mekkora aránya válik védetté a beoltottaknak (primer hatásosság egyik komponense, \(VE_{\textrm{primer,arány}}\)), a védettek milyen erősségű védelmet nyernek (primer hatásosság másik komponense, \(VE_{\textrm{primer,erősség}}\)) és végül az oltás adta védelem hogyan gyengül időben (szekunder hatásosság, \(VE_{\textrm{szekunder}}\)).

Visszatérve a dinamikus modellekre, egy másik, nagyon érdekes következmény, ami ilyen modellekből kiolvasható (azaz, ami az események időbeli lefutásán múlik), az az ún. vakcinációs "mézeshetek" ("honeymoon") effektus. Ezt a SIRV-modellen a következő ábra mutatja.

A vakcinációs "mézeshetek" ("honeymoon") effektus: egy 11 körüli elemi reprodukciós számú betegség ellen a 6. évben oltási programot indítunk, primer és szekunder értelemben egyaránt tökéletes vakcinával; az ábra a későbbi történéseket mutatja három különböző átoltottság, 95%, 85% és 70% mellett (a zárójelben lévő számok az így kialakuló effektív reprodukciós számot mutatják)

Az ábra egy olyan SIRV-modellt mutat, melynek a paramétereit úgy állították be, hogy nagyjából megfeleljen a fejlett országok kanyaró-helyzetének. (Figyeljük meg, hogy milyen szépen hozza a védőoltás bevezetése előtti érában, tehát az első 5 évben, a kanyaró valóságban is tapasztalt kétéves ciklusú ingadozását, melyről már itt is volt szó.) A 6. évben elindítunk egy oltási programot, primer és szekunder értelemben egyaránt tökéletes vakcinával. Az ábra három szcenárió esetén mutatja a későbbi történéseket (40 évre előre), melyek közül kettőben semmi meglepő nincs. Ha az átoltottság meghaladja a nyájimmunitás eléréséhez szükséges – itt 91% körüli – kritikus szintet (kék vonal), akkor az effektív reprodukciós szám 1 alá esik, a betegség az oltás bevezetése után gyorsan eltűnik, majd végleg meg is szűnik. Ha az átoltottság lényegesen elmarad a szükségestől (zöld vonal, 3 feletti effektív reprodukciós szám), akkor az oltás nem tudja felszámolni a betegséget: a periodikus járványok ugyanúgy megmaradnak, legfeljebb kicsit ritkábban jönnek és egy alkalommal kevesebb embert érintenek. Mindkét következmény teljesen logikus, eddig tehát semmi meglepőt nem találtunk. Az igazán érdekes a harmadik szcenárió: ha az átoltottság ugyan alacsonyabb, mint a szükséges – de csak kicsit (narancssárga vonal). Ebben az esetben ugyanis valami egészen meglepő történik: a betegség látszólag eltűnik, eleinte teljesen ugyanúgy, mint a sikeres felszámolás esetén, azonban egyszer csak, a szó legszorosabb értelmében a semmiből, minden előzmény nélkül, berobban egy járvány. Ami igazán megdöbbentő, hogy ez akár évtizednyi késleltetéssel is történhet! Mialatt megbetegedés nem fordul elő, minden szempontból úgy tűnhet, hogy a betegséget felszámoltuk, a kék és a narancssárga görbe gyakorlatilag egymáson fut. Ez a vakcinációs "mézeshetek" ("honeymoon") jelensége.

Mi a jelenség magyarázata? Az, hogy ha az effektív reprodukciós szám nagyobb ugyan 1-nél, de csak kicsivel, akkor igen lassan gyűlnek a fogékonyak, akik körében a járvány majd később berobbanhat. Ez alatt megbetegedés nem fordul elő, mert a fogékony halmaz nem elég nagy ahhoz, hogy önfenntartó terjedés tudjon benne beindulni. Amint azonban eléri a kritikus méretet, szinte az egész populáción végig tud futni a járvány. A meglepő az, hogy mindehhez éves, évtizedes idő is kellhet!

A bejegyzés itt folytatódik.

 "A hazugság sprinter... de az igazság maratonfutó."
(Michael Jackson)


A védőoltások az orvostudomány legnagyszerűbb találmányai közé tartoznak. A védőoltásoknak köszönhetjük, hogy ma már csak a tankönyvből ismerünk egy sor olyan betegséget, amelyek korábban emberek száz- és százmillióit betegítették meg. Az utóbbi évszázad felsorolhatatlanul sok közegészségügyi vívmánya közül talán csak az elemi higiénia (tiszta víz, csatornázás stb.) volt olyan alapvető hatású a megbetegedésekre, mint a védőoltások bevezetése. Ami miatt a "csodálatos" jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kicsi áron kaptuk: a kockázatokat (mellékhatásokat) tekintve, és szó szerint ("forintban mérve") is.

Azáltal, hogy a korábban rettegett fertőző betegségeket csak hírből ismerjük, ma már leértékelődött a védőoltások jelentette védelem. Elkényelmesedtünk. Én magam is abban nőttem fel, hogy ezek "nem létező" betegségek. Az embereknek ma már fogalmuk sincs arról az időről, amikor előfordult (1881, New York; tehát nem a középkorban, és nem egy eldugott afrikai falucskában), hogy egyetlen év alatt a diftéria elvitte a város összes tíz év alatti gyermekeinek 1%-át. Egyetlen év alatt! Amikor a fiatal szülőket az idősebbek arra intették: csak az után számolják meg, hogy hány gyerekük van, ha azok már átestek a kanyarón. Amikor évente tízmilliók testét borították el gennyel feltelő hólyagok a himlő miatt.

A fejlett egészségügy számos egyéb eszközzel (pl. gyógyszerekkel, intenzív osztályos ellátással, műtétekkel) képes csökkenteni a halálozást, de a megbetegedések ellen még ma is, évtizedekkel, sőt, évszázaddal a bevezetésük után még mindig a védőoltások jelentik a legjobb fegyverünket egy sor betegség ellen. Ráadásul a védőoltások ott is működnek, ahol nincsenek "más eszközök", ott is működnek, ahol nem lehet a higiéniára, az orvosi ellátásra, a szociális körülményekre számítani. Míg mi Magyarországon a XXI. században azt mondjuk, hogy elsősorban a megbetegedések elkerülését köszönhetjük a védőoltásoknak, addig a világ sok táján a megbetegedések elkerülése – mind a mai napig – fájdalmas közvetlenséggel egyúttal a halálozások elkerülését is jelenti. Afrikában 2000-ben kezdte meg a WHO a kanyaróoltás kampányát. Az oltási kampányt megelőzően a kanyarós halálozások becsült száma évi 337 ezer volt. 2006-ban 50 ezer. Nem azért van, mert ilyen szédületes fejlődésen ment keresztül Afrika életszínvonala, illetve szociális, higiéniás viszonyai 6 év alatt... Ez az eredmény azért figyelemre méltó, mert mutatja: ahol senki nem tudja, hogy hogyan lehet valaha is csatornázást, rendes orvosi ellátást, táplálékot, vagy akár csak tiszta vizet biztosítani, az oltás – amit szerencsére az előbbieknél sokkal egyszerűbben és gyorsabban be lehet vezetni – ott is működik. Mi pedig élhetünk azzal a luxussal, hogy a megbetegedések elkerülése révén már ne is elsősorban a halálozások elkerülését köszönjük meg a védőoltásoknak, hanem a szenvedések enyhítését, a – néha maradandó megnyomorodáshoz vezető – szövődmények kiküszöbölését, a nemzetgazdaság és az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítését.

A vakcinációt tehát nem hobbiból végzik az orvosok. Hogy mást ne mondjak, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb infektológus, ha megkérdeznék tőke, hogy mi a védőoltások legnagyobb sikertörténete, egy olyan vakcinát nevezne meg, amivel ma már nem is oltunk. A legfőbb szempont, hogy a védőoltásokkal a lehető legkevesebb mellékhatás árán az elérhető legjobb egészségi állapotot idézzük elő. A már ritkának tűnő fertőző betegségek, néhány kivétellel, jelenleg is léteznek, ugrásra készek, nem tűntek el a nagy semmibe. A kellő átoltottság elrejti őket a szemünk elől – ez azonban hajszálpontosan annyira törékeny állapot, amennyire az átoltottság is az.

A védőoltások tehát saját sikerességük miatt is kerültek nehéz helyzetbe: elmúlott a félelemérzetünk. A betegségek elmaradásával kevésbé kézzelfogható a védőoltások hatása – ez vezetett a használatuk jogosságával kapcsolatos kritikák erősödéséhez. Amíg valóban tényeken nyugvó, konstruktív kritikáról van szó, addig nem csak hogy nem ellenzem az ilyet, hanem kimondottan bátorítom is. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb infektológus ebben egyetértene velem.

Csakhogy: az utóbbi pár évtizedben szerte a világon, és az utóbbi pár évben Magyarországon is megjelentek olyan csoportok, amelyek nem ilyen motivációból és nem ilyen módon ellenzik a védőoltásokat. Módszereik a tömegmanipuláció klasszikus, jól bevált eszköztárából kerülnek ki: az érzelmekre történő apellálás (hogy kiiktassák a mondanivalójukkal szembeni racionális gondolkodást), primitív vizuális manipulációk, féligazságok vegyítése egész hazugságokkal, pánikkeltés, és nem egy esetben teljesen nyílt, közvetlen hamisítások. (Mindegyikre bőségesen hozok példát a későbbiekben.)

Ez a jelenség nyilvánvalóan kapcsolatban van azzal, hogy sokan elvesztették a bizalmukat általában is a különféle intézmények iránt (beleértve a tudományt), hogy a mai ember számára ijesztően követhetetlen lett az orvostudomány fejlődése, a tudásanyagának olyan bonyolódása, ami a legtöbb ember számára teljesen érthetetlen. Emiatt mindenki fogékonyabbá vált a leegyszerűsítő magyarázatokra, amelyek lehetőleg egy mondatban adnak végleges, mindenki számára átlátható magyarázatot olyan dolgokra, amelyek valójában rendkívül bonyolultak és nem is ismertek teljes egészében. Hogy a modern média, különösen a bulvár mennyire imádja a szenzációt, és még inkább a botrányt – a "Pistike (13) borzasztó kínok között halt meg az oltás következtében – SOKKOLÓ képek a belső oldalon!" típusú címoldalakkal lehetetlen versenyezni. (Mégis hogyan, "Pistikével (13) semmi nem történt az oltása után, de cserében… később sem történt semmi!"…?) Ez egy egyenlőtlen erők között zajló küzdelem, hiszen az igazság unalmas, hiszterizálni könnyebb mint hisztériát csillapítani. Az igazság megértéséhez némi természettudományos ismeretre van szükség, és ez sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint átadni magunkat az érzelmeinknek.

Mégis, nyilvánvaló, hogy miért kell kiállni, még ha ez nehezebb feladat is. Ezek az írások ezt a célt kívánják szolgálni. Információkat szolgáltatni, elsősorban a tájékoztatás, másodsorban a cáfolat érdekében. A célom nem az lesz, hogy általában bemutassam a védőoltásokat vagy a védőoltással megelőzhető betegségeket: a témát leszűkítem a védőoltások olyan aspektusaira, amelyeket a védőoltás-ellenesek általában támadni szoktak.

Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy a védőoltások rendszere részleteiben (vagy akár egészében) kritizálhatatlan volna. Épp ellenkezőleg, az összes írásom arra kíván mindenkit sarkallni, hogy gondolkozzon. Ha kétségei vannak, nézzen utána, hogy mik a tények. Mindent empirikus alapon higgyen el, ne azért, mert szimpatikus emberek mondják a tévében. Ilyen súlyú kérdésekben a véleményünk kialakítását, a döntéseinket nem alapozhatjuk "na de az nem lehet esetleg, hogy" típusú spekulációkra, és különösen nem alapozhatunk olyan csalók véleményére, akik  jobb esetben saját korlátoltságuk, rosszabb esetben viszont anyagi haszonszerzés céljából terjesztenek rémhíreket. Döntéseket csak tények alapján hozhatunk.

A fentieknek megfelelően, ezúttal már címszavakba szedve, a következő célokat tűztem ki magam elé ezzel a bloggal:

1. Kritikai gondolkodásmód erősítése ("Na mert kérlek nem tudom olvastad-e, de egy amerikai vizsgálat szerint, amit az azóta bosszúból megszüntetett CDC végzett, és aminek az eredményét megerősítette Prof. Dr. habil. Dr. h.c. Dr. Ecsődi Lázár (University of Michigan, School of Music, Theatre and Dance) nagytekintélyű szakértője is (aki egyébként rendszeres meghívott az ENSZ-közgyűléseken), szóval e szerint az MMR-védőoltásba a gyermekek 83,7%-a egy héten belül belehal.")
2. Anti-populizmus ("Mi az egyszerű emberek pártján állunk, szemben az elnyomó, csak a saját nyereségükkel törődő gyógyszergyárakkal!")
3. Anti-demagógia ("Most hogy láttuk a kis Brian utolsó fényképét, amely pár perccel azelőtt készült az intenzív osztályon, hogy szörnyű kínok között elhunyt, és hallhattuk a szüleit, akik soha nem fogják feldolgozni ezt a tragédiát, fel kell tennünk a kérdést: biztosan szükség van arra az oltásra, amit a halála előtt egy héttel kapott meg a kis Brian?")
4. Ésszerű gondolkodás erősítése ("Azok után, hogy elismerik: Kiss Béla az oltástól betegedett meg, még van képük azt mondani, kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki az oltástól betegedjen meg?!")
5. Ismeretterjesztés (Ez sajnos kicsit szomorúbb dolog, úgyhogy ide nem is írok ilyen vicces karikírozó idézetet. Ha az ember megnézi mondjuk az amerikai CDC (Centers for Disease Control and Prevention – az USA és egyben a világ legjelentősebb járványügyi központja) honlapját, akkor azt találja, hogy nagyon részletes, illusztrált, hivatkozásokkal ellátott anyagok érhetőek itt el szép logikus elrendezésben, szakembereknek, és közérthető nyelvezetben laikusoknak is, amelyek alapos választ adnak minden gyakori kérdésre. Beleértve a védőoltás-ellenesek állításait is. Ehhez képest Magyarországon, magyar nyelven a http://www.vacsatc.hu/ példájától eltekintve (ami nagyon is pozitív, de az amerikai helyzettől még így is fényévekre van, nyilván anyagi okokból is), az ÁNTSZ/OEK/OGYI/stb. körben – gondolom ez a kérdés valahová ide tartozna – a következőt találtam (összesen) az egyik legnépszerűbb témában: "A bélfal gyulladása és az autizmus (tanulási és kapcsolatteremtési zavar) nem állnak kapcsolatban az MMR oltással". Ennyi. 1 (azaz egy) mondat, és kész, ráadásul még egy bánatos irodalmi hivatkozás sincs, teljesen ex cathedra, és ennyi. Namármost, nem akarok pesszimista lenni, de szerintem ez az egy mondat legfeljebb annyit ér el, hogy az is elgondolkodjon a dolgon, aki korábban nem tette volna...

Pár szó a blog felépítéséről. Szemben a szokásos blogokkal, itt nem az időrendi haladás a lényeges. Természetesen el lehet elejétől a végéig olvasni az egész anyagot, de nagyon fontosnak tartom a kérdés strukturálását. Éppen ezért létrehoztam egy Tartalomjegyzék gyanánt bejegyzést, ami egyfajta központi gyűjtőhely: ez tartalmazza az egész kérdéskör magas szintű áttekintését, ahol a mélyebb kérdések csak röviden összefoglalva, és egy hivatkozással jelennek meg. A hivatkozáshoz lépve lehet a részleteket elolvasni az adott rész-témához. Onnan indulva az összes többi írásom elérhető lesz.

Egy gondolat a moderálásról. Alapvetően a szokásos elveket érvényesítem: a vélemény tartalma alapján semmilyen diszkrimináció nem lesz, de a tényszerű, érveken alapuló, kulturált stílust mindenkitől elvárom. Illetve egy plusz-megkötés mégis csak van: szeretném a vitát mederben tartani, strukturálni. (Ezt a célt szolgálja a fent említett elrendezése is a blognak.) Éppen ezért mindenkit megkérek, hogy adott íráshoz csak olyan kommentárt fűzzön, mely a kérdéses íráshoz kapcsolódik! Ha valaki szerint ugyan hatásosak a vakcinák, de mégsem kéne őket alkalmazni, mert X betegséget okoznak, akkor ezen véleményét ne a hatásossághoz írja le (vagy oda legfeljebb annyit, hogy ezzel egyet ért – hiszen oda ez kapcsolódik), hanem az X betegséghez. Természetesen tudom, hogy még nem minden felvetett kérdéshez van külön írásom, de a jövőben igyekszem az összes népszerű felvetéshez gyártani oldalt. (Esetleg email-ben lehet javasolni is ilyet.)

Pontosan a tényszerű vita kedvéért, minden állításomat igyekszem forrásokkal is alátámasztani. Ezek így, szaggatott kék aláhúzással jelennek meg, ráállva a kurzorral beúszik a magyarázat. (Ahhoz, hogy eltűnjön, egyes esetekben a kurzort be is kell vinni a magyarázat területére, onnan elhúzva a kurzort eltűnik a magyarázat is.)

Természetesen bármilyen észrevételt a legnagyobb örömmel veszek, legyen az akár általános dicséret vagy kritika, akár konkrét megjegyzés. Minden kritikát megfontolok (legyen az a vesszőhibától a tárgyi tévedésig bárhol), úgyhogy mindenkit bátorítok, hogy az ilyet küldje el nekem. (Akár emailben, akár kommentárként.) Ha valamilyen kérdés merül fel, azt is igyekszem megválaszolni (amennyire erőm és kompetenciám engedi).

A végére egy kis deklaráció. Minden itt szereplő írás a személyes (magán)véleményem, nem tekinthetőek semmilyen szervezet hivatalos álláspontjának. Ebből következően bármilyen esetleges hibáért a teljes szakmai felelősség csak és kizárólag engem terhel. (Természetesen minden ilyen hibára történő figyelmeztetést szívesen veszek, végiggondolok, és ha jogosnak találok, azonnal korrigálom az érintett írásaimat.)

Email-es elérhetőségem:

A blog anyaga összesítve, amolyan "könyv" formában is elérhető: Védőoltásokról – a tények alapján.

Aki először jár itt, az kérem, hogy kezdje a Beköszöntő ponttal – ebből kiderül, hogy mi a célom, mit és miért akarok elérni ezekkel az írásokkal. Az is ki fog derülni belőle, hogy ez nem egy szokásos blog: nem időrendben kell olvasni – ennél a bejegyzésnél érdemes indulni, innen minden írásom elérhető.

A blog anyagából egy – immár két kiadást is megért – szakkönyv is készült a Medicina Kiadó gondozásában, erről további részletek itt olvashatóak. A könyv teljes anyaga elérhető a lenti linkeken keresztül, illetve letölthető egy egybeszerkesztett PDF változatban is.

A Beköszöntőben mondottakkal összhangban itt nem a védőoltások, és különösen nem a fertőző betegségek általános bemutatása a célom, ezért mindössze egy rövid összefoglalót adok általában a védőoltásokról, és a védőoltással megelőzhető fertőző betegségekről.

Egy dolgot viszont mindenképpen ki szeretnék emelni már a legelején: azt a kérdést, hogy miért adunk védőoltásokat. Látszólag értelmetlenül nyilvánvaló kérdés, amire mindenki tudja a választ ("hogy a beoltott személy később ne betegedjen meg"), de valójában kicsit bonyolultabb a helyzet – ezt érdemes már a legelején megbeszélni, megismerkedve a nyájimmunitás fogalmával. Bár igen röviden, de kitérek az immunológia alapjaira is.

Szintén bevezetés gyanánt érdemes áttekinteni a legfontosabb epidemiológiai adatokat és azok forrásait.

Rátérve most már a központi témánkra, nagyon fontosnak tartom a témakör strukturálását: ez lesz ennek a bejegyzésnek a célja. Mint minden gyógyszer esetében, a védőoltásoknál is három (+1) kérdés merül fel az alkalmazás kapcsán:

1. Hatásosság: alkalmas-e a védőoltás a főhatás elérésére, azaz a betegség megelőzésére?
2. Biztonság: jól ismertek-e, és súlyosságukban az elérendő cél fényében elfogadhatóak-e a mellékhatások?
3. Minőség: a fentieket csak papíron tudja a védőoltás, vagy a gyártási technológia révén a tényleges termék is elfogadható, stabil minőségű-e?

Ha egy gyógyszer nem hat, akkor nincs is miről beszélni. Ha hat, de közben több kárt okoz, mint amennyit a hatással elér, akkor szintén nem alkalmazzuk. És azzal se megyünk sokra, ha hat is és biztonságos is, de ezeket csak "elméletben tudja". Csak az nevezhető gyógyszernek, ami mindhárom feltételt teljesíti. A ma használatos védőoltások ilyenek – ezt fogom a következőkben bemutatni.

(Azért írtam oda zárójelben, hogy "+1", mert manapság egyre inkább előtérbe kerül egy negyedik szempont ("fourth hurdle") is: a gazdaságosság. Az, hogy a gyógyszer, még ha biztonságos, hatásos és állandó minőségű is, azaz tisztán orvosi szempontból pozitív az eredménye, milyen költségek mellett éri el ezt az eredményt.)

Mivel a védőoltások egy része – a gyógyszerek között meglehetősen egyedi módon – kötelező, így etikai és jogi kérdések is felmerülnek.

Ez a bejegyzés egyfajta tartalomjegyzékként szolgál, ahol összegyűjtöm – a fenti csoportosításban – a megjelent írásaimat. Ahogy a Beköszöntőben is utaltam rá, az a célom, hogy a kérdést strukturált mederben tartsam, ezért ebből a bejegyzésből indulva minden további írásom elérhető, de ennek köszönhetően áttekinthető, logikus rendben.

A strukturálást, navigációt tovább próbálom segíteni azzal, hogy minden írás elején egy rövid "útjelző" található "[ Tartalomjegyzék gyanánt > Fejezetcím > Alfejezetcím > ... > Konkrét írás címe ]" formátumban.

A lenti lista tehát folyamatosan frissül, ahogy újabb és újabb anyagok kerülnek ki.

1. Hatásosság
   Magyarországra is igaz, hogy az idősebb korosztály – de a fiatalabbak nem – láthatott poliomyelitisben (járványos gyermekbénulásban) lebénult embereket, veszíthetett el osztálytársakat olyan betegségekben, amilyeneket ma már hírből sem ismerünk, így meglepő lehet, hogy van olyan ember, aki azt terjeszti, hogy a védőoltások valójában nem is hatnak. Pedig vannak ilyenek.
   
   Ebben a pontban azzal fogok tehát foglalkozni, honnan tudhatjuk, hogy a védőoltások tényleg védenek.
   
   Két dolgot szeretnék hangsúlyozni mielőtt belevágunk. Az egyik, hogy a lenti eredmények mindegyike empirikus bizonyíték – tényleges tapasztalatokon, tényeken alapulnak (melyeket mindenhol ismertetni is fogok), nem például elméleti spekulációk. A másik, hogy természetesen nem mindegyik védőoltásra vonatkoztatható mindegyik pont; erre majd az egyes pontoknál utalni is fogok.
   
   A legfontosabb érvek tehát a következők (a felsorolás mindegyik pontjához tartozik egy link, melyen a részletes tárgyalás elérhető) – azaz honnan is tudhatjuk, hogy a védőoltások tényleg hatásosak:
   
   A) Abból a tényből, hogy a védőoltások által megcélzott fertőző betegségek a védőoltások bevezetése után drasztikusan visszaszorultak, sokszor nagyon rövid időn belül.
   B) Abból a tényből, hogy sok fertőző betegség esetén a kevésbé szigorú oltási rendet alkalmazó országokban van több megbetegedés (akár nagyságrendileg is több!) a szigorúbb oltási rendű országokkal összevetve (adott esetben még akkor is, ha az előbbiek a fejlettebbek).
   C) Abból a tényből, hogy a manapság lezajló járványok aránytalan többségben érintik az oltatlanokat.
   D) Az előbbi három, epidemiológiai jellegű bizonyítékon túl bizonyos védőoltások esetében klinikai kísérletek adatai is igazolják a hatásosságot.
   
   Érdemes felfigyelni arra is, hogyan erősítik meg egymást is kölcsönösen ezek a bizonyítékok. Például a kanyaró gyorsan eltűnt az ellene adott védőoltás bevezetése után és a fegyelmezettebb oltási rendű országokban még akkor is kevesebb kanyaró van, ha egyébként társadalmi-gazdasági helyzetük kedvezőtlenebb és a kanyaró-járványokban elsősorban oltatlanok betegszenek meg.
   
   
2. Biztonság
   Mint minden gyógyszernek, így a védőoltásoknak is lehetnek mellékhatásaik, hiszen, ahogy a klasszikus gyógyszerészmondás tartja: az egyetlen típusú gyógyszer, amelynek nincs mellékhatása, az amelynek főhatása sincs... E mellékhatásokat illetően semmiféle titok nincsen, a védőoltások alkalmazási előirata részletesen (becsült bekövetkezési valószínűséggel együtt) tartalmazza azokat.
   
   Abban egyetértés van, hogy ezek szinte elhanyagolhatók (olyan értelemben, hogy az említésre méltó gyakorisággal bekövetkezők nem súlyosak, a súlyosabbak nagyon ritkák, az igazán súlyos, maradandó károsodással járók pedig annyira ritkán fordulnak elő, hogy azoknál még az oltóhelyre utazás is kockázatosabb...). A kérdés tehát már csak az, hogy ezek az adatok megfelelnek-e a valóságnak. A védőoltás-ellenesek szerint nem; ebben a pontban tematikusan csoportosítva cáfolom állításaikat.
   
   A) Általános érvelési hibák. A védőoltás-ellenesek legerősebb "érvei" valójában szép példái a klasszikus, már a bevezető statisztika kurzusokon is oktatott gondolkodási hibáknak. Itt ezeket mutatom be, természetesen mindenütt a védőoltások szempontjából releváns példákon.
   1. Érvelési hibák I: a korreláció nem implikál kauzalitást, tehát az a statisztikai alapelv, hogy két dolog együttjárásából nem következik az, hogy az egyik okozza a másikat.
   2. Érvelési hibák II: mi a különbség az "után" és a "következtében" között...?.
   
   B) A védőoltások biztonságosságának valós vizsgálati módszerei. Az előbbi után logikusan adódik a kérdés, hogy akkor hogyan lehet a védőoltások mellékhatásait – a fenti hibás okfejtésekkel szemben – valóságos alapon, megbízhatóan vizsgálni; itt ezeket a módszereket mutatom be.
   
   C) Konkrét gyanúsítások. Bizonyos szempontból ez a "jobbik eset". Az itt következő kérdésfeltevések, noha számomra teljesen nyilvánvaló, hogy nem valamiféle tudományos kutatás eredményeként adódtak, hanem előre eldöntött prekoncepció konkretizálásai, vitathatatlanul valid kérdések. Bár a legtöbb esetben kilométerekről kilóg a lóláb – különösen az olyan esetekben miszerint "az 'A' komponens autizmust okoz" (empirikus vizsgálat eredménye: nem okoz), ,,hát jó, akkor a 'B' komponens okoz autizmust'' (természetesen pont ugyanazt a betegséget okozza, pont ugyanolyan mértékben; véletlenül sem arról van szó, hogy előre eldöntötték, hogy mi az, amit valaminek kell okoznia...) –, de ettől még maguk a kérdések jól definiáltak: okozhat az MMR autizmust? A DTP cukorbetegséget? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megvizsgálhatóak empirikus alapon – most, hogy ennek a módszereit már láttuk, itt bemutatom a legfontosabb konkrét eredményeket.
   
   Elsőként egy nagyon átfogó képet adok arról, hogy a gyakoribb vádak közül mi az, amiről szigorú tudományos alapon is lehet véleményt mondani (akár pro, akár kontra); ezután a legtöbbet emlegetett betegségeket közelebbről is megvizsgálom:
   1. Autizmus.
   2. Cukorbetegség.
   3. Gyermekkori rákos megbetegedések.
   Az itt szereplő ismertetések során használom a biztonság klinikai vizsgálatai kapcsán bevezetett fogalmakat a különböző vizsgálati elrendezésekre.
   
   D) "Veszélyes" "összetevők" a védőoltásokban. A védőoltás-ellenesek egyik klasszikus trükkje, hogy olyanokkal riogatják a témában nem jártas érdeklődőket, miszerint a védőoltásokban veszélyes/rákkeltő/mérgező stb. összetevők vannak. A valóságban már az "összetevő" szó használata is erős, hiszen az esetek túlnyomó részében olyan anyagokat sorolnak itt fel, melyeket valójában nem magához a védőoltáshoz adnak hozzá, hanem az oltóanyag-termelés folyamatában valamikor felhasználnak, és nem teljesen zárható ki, hogy reziduális mennyiségben – gyakran szinte a kimutathatóság határán – a végtermékben is marad belőlük. Innentől kezdve előjön egy egyszerű probléma ezen érvelés kapcsán: a 'sola dosis facit venenum'. Ez a toxikológia talán legalapvetőbb megállapítása, Paracelsus felismerésének rövid latin megfogalmazása: csak a dózis teszi a mérget. Olyan, hogy egy anyag veszélyes/rákkeltő/mérgező fogalmilag nem létezik: a közhiedelemmel ellentétben a kálium-cianid nem mérgező, és fordítva, a víz sem nem-mérgező. Így általánosságban nem: meg lehet mondani, hogy mekkora az a mennyiség, amit elfogyasztva az embernek semmi baja nem lesz a kálium-cianidtól, és mekkora az a mennyiség, amelyet elfogyasztva a víz is halált okoz. Erről szól a 'sola dosis facit venenum' elve – csak a dózis teszi a mérget. Ez itt, mivel a legtöbb esetben minimális mennyiségben jelenlévő anyagokról van szó, nagyon fontos: a védőoltás-ellenesek ilyenekre mutogatnak "veszélyes összetevők a vakcinákban" címen. A legtöbb esetben ráadásul nincs is szükség semmiféle komoly tudományra, hogy meggyőződjünk ezeknek az "összetevőknek" a veszélytelenségéről: egy sor esetben olyan anyagokról van szó, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ráadásul sokszor a vakcinákban lévőt többszörösen meghaladó mennyiségben. (Sőt, néha nemcsak mint környezetszennyező anyagok, hanem mint testünk, természetes táplálékaink alkotói.) Ám ha valaki ezekről még nem hallott, akkor kitűnően lehet a "mérgező anyagok a vakcinákban" szöveggel manipulálni.
   
   A továbbiakban lássuk tehát azokat a komponenseket, amelyek ilyen értelemben, vagyis "veszélyes összetevőként" felmerültek:
   1. Formaldehid.
   2. Abortált emberi magzatok szövetei.
   3. Alumínium.
   4. És a maradék.
   
   E) Bad Statistics. Itt külön csokorba gyűjtöm a legbotrányosabb metodikájú "tanulmányokat", azok elemzésével együtt. Félig-meddig a statisztikát tanulók számára is tanulságul, avagy hogyan olvassunk védőoltás-ellenes cikkeket. (Mivel ez egy gyorsan változó, konkrét írásokra reagáló rovat, így csak itt, a blogban érhető el, a "könyv" változatban nem.)
   1. A német KiGGS-tanulmány és az oltatlanok egészségi állapota az oltottakhoz képest.
   2. Egy új-zélandi vélemény: ha megszűnnének az oltások.
   3. Az amerikai bíróság ítéletei az oltások és az autizmus kapcsán.
   4. Ez nem védőoltás.
   5. Egy védőoltás-ellenes szervezet döbbenetes tapasztalatai a védőoltásokról.
   6. Gondolatok a gyermekoltásokról szóló gondolatokról.
   7. Reakció Szendi Gábor IPM-ben megjelent cikkére.
   8. Az Infanrix hexa megölt 69 gyereket (már megint!).
   9. Tűnődések jóhiszeműség és rosszhiszeműség ügyében.
   10. Az oltatlan gyerekek diszkriminációjának értelmességéről szóló írás értelmességéről.
   11. Válasz Kürti Katalin Népszavában megjelent cikkére.
   12. Higgadtan az oltásokról (és lehetőleg igazat).
   
   
3. Minőség
   A védőoltásokat ugyanolyan körülmények között gyártják, mint bármely más gyógyszert. Aki ismeri ezt a világot, az tudja, hogy ez mit jelent – mégis, néha hallani a védőoltás-ellenesektől olyanokat, hogy a vakcinák "könnyen szennyezettek lehetnek" és hasonlóak; így ebben a pontban arról fogok röviden szólni, hogy milyen minőségbiztosítási eljárásoknak van alávetve az oltóanyag-termelés.

Mindezek után röviden kitérek a magyar kötelező védőoltási rendszer jogi hátterére is, majd ejtek pár szót arról is, hogy – a fenti általánosságokon túl – milyen konkrét előnyökkel jár a védőoltások alkalmazása. Külön foglalom össze azt is, hogy mik a kockázat-haszon mérlegelés szempontjai – akár általában, bármely gyógyszerre vagy orvosi eljárásra vonatkozóan; persze ennek a védőoltások kapcsán is hatalmas jelentősége van.

Mindezek fényében érdemes rátérni az utolsó nagy témára: a kötelezőség kérdésére.

Végezetül pedig egy kis összefoglaló értékelés következik a védőoltásokról, minden fent tárgyalt szempontot figyelembe véve.

Email-es elérhetőségem: