Ezen a héten egy fontos mérföldkőhöz érkezik a polio elleni küzdelem, és mivel a dolog a védőoltásokkal is összefügg, azt hiszem pláne érdemes róla megemlékezni itt is.
Mint azt a blog kitartó olvasói valószínűleg már fejből fújják, a járványos gyermekbénulás ellen két oltóanyaggal lehet védekezni: az elölt kórokozót tartalmazó IPV-vel, és az élő-gyengített kórokozós OPV-vel. Szinte minden az OPV mellett szól: robusztus immunitást ad, ráadásul ezen belül is jó nyálkahártya-immunitást, így nem csak a megbetegedés, de a kórokozó hordozása/ürítése ellen is véd (azaz nem csak az alanyt, hanem a környezetét is védi), könnyebben beadható, olcsóbb, egyszerűbben szállítható.
Sajnos azonban ott van az a szócska, hogy "szinte". Minden mellette szól, egy kivétellel: mivel benne élő kórokozó van, így az a szervezetben szaporodik, ennek során pedig mutációkon megy át. Elképesztően ritkán – hazai adatok szerint nagyjából minden 70 ezer oltásból egyszer –, de előfordulhat, hogy az alanynak akkora peche van, hogy a mutáció épp az oltóvírus gyengítését tünteti el. (Hiszen a gyengítés is egyszerűen bizonyos nukleotidok megváltozása, elképesztően peches esetben a mutáció pont ezeket fogja visszacsinálni.) Ekkor az alany ugyanúgy lebénulhat mint az igazi poliotol – ez az oltási polio a manapság széles körben használatos védőoltások egyik legdrámaibb (nem kitalált...) mellékhatása. Magyarországon az OPV használatának 30 éve alatt 47 ilyen megrázó eset fordult elő.
Noha az oltás használatának jogosságát ez egy pillanatig nem kérdőjelezi meg (csak az összehasonlítás kedvéért, az oltás bevezetési előtti évben, egyetlen év alatt majdnem 2000 bénulást okozott az igazi polio), ahol lehet, emiatt igyekeztek felhagyni az OPV használatával. Mint a felsorolt előnyök listájának végéből is látszik, erre elsősorban a jobb anyagi lehetőségekkel, rendesebb orvosi infrastruktúrával rendelkező országokban van mód. A fejlett világon szinte mindenhol átálltak az IPV-re; Magyarországon 1992-ben részlegesen, 2006-ban teljesen. Azóta az oltási polio előfordulása elvileg is kizárt hazánkban.
A második dolog, amit tudni kell a mostani események megértéséhez, hogy a polio-nak három – pontos tulajdonságaikban némileg eltérő, de bénulást egyaránt okozni tudó – típusa van. Szokták mondani, hogy a fekete himlő az egyetlen betegség, amit felszámoltunk, de ez nem teljesen igaz: a polio 2-es típusa utoljára 1999 októberében okozott megbetegedést. Azóta annyi idő eltelt, hogy szinte biztosan kijelenthető, hogy a 2-es típusú polio, a fekete himlőhöz hasonlóan, szintén eradikálásra került.
Illetve... A probléma az, hogy az OPV-t használó országok (sajnos több mint 150 van még mindig belőlük a világon!) továbbra is trivalens – azaz mindhárom típust tartalmazó – oltóanyagot használnak. Az csak hagyján, hogy az előbbiek miatt a 2-es típus eszerint feleslegesen van benne, a nagyobb baj, hogy kifejezetten veszélyes is, hogy benne van, épp az oltási polio miatt. Sőt! Nem csak arról van szó, hogy 1/3-nyi kockázatot jelent, ugyanis – egy hihetetlenül szerencsés véletlen egybeesés folytán – történetesen pont a 2-es a legkockázatosabb az oltási polio szempontjából is! (Ennél a típusnál van ugyanis a legközelebb egymáshoz a vad vírus és az oltóvírus genomja.) Az oltási polio-k 40%-át, és a ragályos oltási polio-k több mint 90%-át (!) a 2-es típus egymaga okozza. (Az utóbbihoz tudni kell, hogy ha nem orbitális peche van az alanynak, hanem orbitális peche a négyzeten, akkor a vírus nem csak a megbetegítőképességét, de a ragályosságát is vissza tudja szerezni, azaz másra is át tud terjedni. Ennek megfelelően ez még elképesztőbben ritka; ott tud előfordulni, ahol OPV-vel oltanak, de alacsony az átoltottság. Mindazonáltal nem mellékes megjegyezni, hogy történetesen nem olyan rég és nem olyan messze, tavaly ősszel Ukrajnában is előfordult ilyen, ahogy arról annak idején én is részletesen beszámoltam a blogon.)
Azért mondtam, hogy hihetetlenül szerencsés véletlen, hogy pont az oltási polio szempontjából legveszélyesebb típust sikerült eradikálni, hiszen így azonnal adja magát, hogy mit kell csinálni: hagyjuk ki az oltóanyagból a 2-es típust! Szükség nincs rá, viszont ezzel lecsökkentjük az oltási polio kockázatát... sőt, nem csak, hogy "arányosan", egyharmadával lecsökkentjük, de még annál is jobban. Nagyon szerencsés tehát, hogy miközben semmit nem vesztünk, kitűzhetjük célul, hogy még az egyharmadnál is jobban visszavágjuk az oltási polio-t (a ragályosat pedig szinte teljesen felszámoljuk).
Ezt persze egyszerűbb mondani, mint megcsinálni: gondoljunk bele, milyen elképesztő logisztikai feladat, hiszen nagyon fontos, hogy az összes ország pontosan egyszerre hagyja abba az oltás használatát! (Ha nem így lenne, akkor egy még oltó országból bekerülhetne a vírus egy olyanba, ami már abbahagyta!) Gondoljunk bele, megszervezni azt, hogy a világ 150 országa néhány nap eltérésen belül egyszerre cserélje le az oltóanyagot...! Elképesztő logisztikai feladat – de mostanra sikerült megoldani.
Úgyhogy most már elárulhatom, hogy mi ez a mérföldkő: ebben a két hétben megtörténik ez a rendkívül örömteli lépés; a világ összes, még OPV-t használó országa átáll a trivalens OPV-ről a bivalens – csak 1-es és 3-as típust tartalmazó – OPV-re. Nem is csak azért örömteli, mert ezzel az oltási polio-ban nagyot lépünk előre, hanem szimbolikusan is, mint egy fontos pont a teljes polio-eradikáció felé vezető úton.
Nagyon fontos, hogy ne egyszerűen csak lecseréljük az OPV-t, hanem, hogy minden ország teljesen megsemmisítse a trivalens OPV készleteit – csak így lehet megakadályozni, hogy laborbalesetből, terrortámadásból stb. kifolyólag kijuthasson a 2-es típus. (Magyarországon is, noha rutinszerűen már rég nem használjuk, minden megmaradt készletet elő kellett ásni a megsemmisítéshez, bizonylatolni kellett ennek megtörténtét stb.) Minden ország két héttel az átállás napja után egy ún. validációs napot kell, hogy tartson, amely időpontra igazolnia kell, hogy teljesen megsemmisítette a 2-es típusú készleteit.
Szerencsére az 1-es és 3-as típusnál is rendkívül jól alakul a vad vírus okozta megbetegedések helyzete – már csak két endémiás ország van, Afganisztán és Pakisztán, melyekben idén eddig mindössze 12 megbetegedés fordult elő – így végre-valahára a teljes polio-eradikáció is karnyújtásnyi közelségbe kezd kerülni. Ennek persze megint megvannak a maga speciális problémái... de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne.
