Védőoltásokról - a tények alapján

• Tartalomjegyzék gyanánt
• Biztonság
• Konkrét gyanúsítások
• Cukorbetegség

A cukorbetegség (diabetes) az emberi vércukor-háztartás szabályozási rendellenessége. A vérünkben keringő glukóz a sejtjeink egyik fontos energiaforrása, a koncentrációja meglehetősen szigorúan szabályozott, ugyanis mind a túl alacsony, mind a túl magas szintje veszélyes, adott esetben akár életet fenyegető is lehet. E szabályozásban a kulcsszerepet egy inzulinnak nevezett hormon viszi, melyet a hasnyálmirigy ún. béta sejtjei termelnek és bocsátanak ki a vérkeringésbe. Az inzulin – többek között – úgy játszik közre a megfelelő vércukor-szint beállításában, hogy a jelenléte elősegíti a glukóz belépését számos sejtbe (ilyen módon tehát csökkenti a vércukorszintet). A magasabb vércukorszint pedig megnöveli az inzulin-felszabadulást a béta sejtekből – ezzel zárul a szabályozási kör. A cukorbetegség e szabályozás felborulása.

Manapság már, a konkrét mechanizmus alapján, elég sok típusát különítik el a cukorbetegségnek. Számunkra most a fontos a tipikusan gyermekkorban jelentkező 1-es típusú diabetes lesz, melynél a kiváltó ok, hogy egy autoimmun folyamat elpusztítja a béta sejtek nagy részét vagy egészét. Az autoimmun folyamat itt azt jelenti, hogy a szervezet tévesen úgy ismeri fel a béta sejteket, mintha azok idegen sejtek lennének, és ezért az immunrendszer ennek megfelelően megtámadja őket. Ennek következtében a beteg inzulintermelése megszűnik, a vércukorszint-szabályozás szétesik, a beteg vércukorszintje hatalmas kilengéseket mutat. Az 1-es típusú diabetes hirtelen kezdődik, nagyon gyakran a hosszan tartó magas vércukorszint – hiszen ennek legfontosabb korrekciós mechanizmusa kiesett – drámai szövődménye, a ketoacidózis révén ismerik fel. A cukorbetegek mintegy 10%-a tartozik az 1-es típusba. (A maradék legnagyobb része 2-es típusú cukorbeteg, náluk az inzulintermelés nem feltétlenül csökkent, sőt, akár kimondottan emelkedett is lehet, de a sejtek érzékenysége az inzulin közvetítette, vércukor belépést serkentő jel észlelésére lecsökkent, ez az inzulinrezisztencia. A mostani témánkhoz azért nem kapcsolódik – noha a népegészségügyi jelentősége igen nagy –, mert tipikusan felnőttkorban jelentkezik, és az okai jól ismertek, a genetikai alapokon túl életmódbeli tényezők, elsősorban az elhízás és a fizikai aktivitás hiánya váltja ki.)

Az 1-es típusú diabetes okai nem ismertek teljes mértékben. A betegségnek az autizmus kapcsán bemutatott ikerkutatási módszerekkel alátámaszthatóan nem tökéletesen meghatározó, de erős, akár 90%-ot is elérő genetikai alapja van jelenleg még nem teljesen felderített és emiatt intenzíven kutatott, poligénes örökléssel. Látható, hogy itt is van környezeti tényezőnek szerepe (és azt se felejtsük el, itt se, hogy a „genetikai háttér”, bármilyen százalékos örökölhetőség is szerepeljen, természetesen nem valamiféle determináltságot jelent, nagyon is elképzelhető, hogy a betegség kialakulását magát befolyásolják életmódbeli vagy környezeti tényezők).

A környezeti tényezők szerepét az is alátámasztja, hogy az 1-es típusú diabetes előfordulása a fejlett világ legtöbb országában egyértelműen nő, Európában jellemzően évi 2-4% körüli ütemben. És itt ráadásul, szemben az autizmussal, ez egész biztosan valódi növekedést jelent, hiszen a cukorbetegség kapcsán nincsenek definíciós problémák a diagnózis kapcsán.

Ezek fényében talán nem meglepő, hogy felvetődött a gondolat, hogy valamelyik oltásnak szerepe lehet a cukorbetegség kialakulásában. A kérdés ott indul, hogy egyáltalán melyik oltás a gyanús? A védőoltás-ellenzők e tekintetben sem vehetők komolyan, mert szokásosan mutogatnak mindenre (A BCG! Ja, hogy nem? Akkor az MMR! Ja hogy az sem? Akkor a DTP! – miközben a felsoroltak között olyan oltások vannak, amikben a világon semmilyen közös nincs, sem oltóágensben, sem segédanyagban, persze ettől még mindegyik pont ugyanazt a betegséget okozza…), de a kérdést azért meg lehet komolyabban is közelíteni.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• Biztonság
• Konkrét gyanúsítások
• Autizmus

Az egyik leggyakoribb védőoltásokat érintő gyanúsítás, hogy közrejátszanak az autizmus kialakulásában. Az autizmus egy szociális és kommunikációs készségek zavarában megnyilvánuló összetett fejlődésneurológiai rendellenesség, mely változatos megjelenési formákat ölthet, amelyeket összefoglalóan autizmus spektrumzavarnak (ASD) is szoktak nevezni. Az autizmus mechanizmusa, kórélettani háttere egy nem jól értett, és jelenleg is nagyon intenzíven kutatott terület.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• Biztonság
• Konkrét gyanúsítások
• A védőoltások valós kockázatai

Amint az a védőoltások biztonságának valós vizsgálati módszereiről mondottakból is kitűnik, a rövid időn belül jelentkező és gyakoribb mellékhatások már a törzskönyvezés alatt kiderülnek; a törzskönyvezett vakcinákban ezek értelemszerűn kis kockázatot jelentenek (azaz nem lehetnek súlyosak) – különben nem törzskönyvezték volna az oltást. E mellékhatásokat – előfordulási gyakoriságukkal együtt – a védőoltások alkalmazási előirata tartalmazza, ezekről általában nincs is különösebb vita.

A gyakorlatban inkább a törzskönyvezés utáni fázisban felderíthető – tehát ritka vagy lassan jelentkező – mellékhatások kapcsán szoktak viták kialakulni. Most ezek közül fogom kiemelni és részletezni a néhány legfontosabbat és legérdekesebbet, de úgy gondoltam, hogy előtte érdemes egy-két áttekintő szót is mondani arról, hogy jelenlegi ismereteink szerint mik az oltások valós mellékhatásai. Szemben ugyanis azzal, amit a védőoltás-ellenesek sugallani szoktak, igenis sok mindent tudunk erről a témáról – természetesen mind a tucatnyi alkalmazott oltás és a mintegy 15 ezer ismert betegség összes létező kombinációját nem vizsgálták meg külön-külön (azt hiszem elég kézenfekvő okokból kifolyólag…), de ahol a gyanú felmerült, ott készültek vizsgálatok, egyes esetekben szó szerint tömegével.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• Biztonság
• A védőoltások biztonságosságának valós vizsgálati módszerei

A bejegyzés I. része itt olvasható.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• Biztonság
• A védőoltások biztonságosságának valós vizsgálati módszerei

Az általános érvelési hibákról szóló részben igen hosszasan tárgyaltam, hogy mely módszerek nem alkalmasak egy védőoltás biztonságosságának megítélésére (bármilyen csábítóan is hangozzanak alaposabb végiggondolás nélkül). Ez azonban csak a történet fele: adódik a kérdés, hogy akkor viszont melyek azok a módszerek, amelyekkel szakmailag helyesen, gondolkodási hibák nélkül lehet megvizsgálni egy oltás biztonságosságát? Mivel semelyik védőoltás sem tökéletesen biztonságos – mint ahogy egyetlen orvosi technológia sem az – így e módszerek szerepe, mert természetesen vannak ilyenek, igen nagy. Az oltások mellékhatásainak valós, megbízható, rendszerében a laikusok számára is átlátható követése minden népegészségügyi rendszer elemi érdeke. (Nem mellesleg azért is, mert ez elsőrendűen fontos a bizalom fenntartása érdekében – szomorúan tapasztalom, hogy a magyar oltásbiztonsági rendszer sok szempontból én is úgy látom, hogy nem tud megfelelni ennek az elvárásnak.)

Az első és legfontosabb, hogy néhány alapfogalmat tisztázzunk – tapasztalataim szerint a legtöbb félreértés abból adódik az oltásbiztonság kapcsán, hogy nagyon sokan nem gondolják végig, hogy egyrészt mi az oltásbiztonság célja, másrészt, hogy annak elérésére milyen eszközök állnak rendelkezésre.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• A védőoltásokról általában

A bejegyzés I. része itt olvasható.

• Tartalomjegyzék gyanánt
• A védőoltásokról általában

(Megjegyzés: ez a bejegyzés a régi Pár szóban a védőoltások logikájáról bejegyzés lényegesen kibővített változata.)

A védőoltások megértéséhez az alapot az immunológia és az infektológia jelenti. E hatalmas területekről én most nem kívánok részletes képet adni, egyrészt mert én ebben nem vagyok hiteles forrás, és a megismerkedéshez amúgy is számos kitűnő tankönyv és szakkönyv áll rendelkezésre, melyekből ezek az ismeretek elsajátíthatóak. A másik ok jóval prózaibb: én a későbbiekben a védőoltások meglehetősen partikuláris kérdéseivel fogok foglalkozni, így részint fel is tételezem az alapok ismeretét, részint azt is mondhatom, hogy túl mély immunológiai/infektológiai ismeretekre a legtöbb helyen nem is lesz szükség.

A CFR-es térképről szóló írásom kommentjei között kialakult eszmecsere során kikristályosodott egy kép arról, hogy hogyan is lenne érdemes a különböző országok megbetegedési adatait ábrázolni. Mivel ez nagyon is egyértelműen egy régi írásomhoz, a Védőoltások hatásossága II: Országok közti különbségek a védőoltási rendszer fényében címűhöz kapcsolódott, így azt frissítettem ezekkel; akit érdekel, javaslom, hogy nézzen rá újfent! Addig is egy kis ízelítő (felhívom a figyelmet, hogy a színezés, mely a megbetegedéseket jelzi, logaritmikus beosztású, azaz egy ugráshoz tízszer több (!) megbetegedés tartozik, ahogy a térképek melletti skála is mutatja):

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Részletek tehát az említett bejegyzésnél!

A másik hír, hogy ezzel a térképrajzoló funkcióval már jelentősen bővült a grafikonrajzoló R szkriptem is, úgyhogy feltöltöttem egy "2.0-s verziót": FerenciTamasVedooltasokrolATenyekAlapjanGrafikonrajzolo.R . Ez már egy-két kommentet is tartalmaz. Természetesen minden észrevételt a legnagyobb örömmel veszek!

Elég sok embertől megkaptam a Council on Foreign Relations (CFR) nevű szervezet interaktív térképét, mely különböző védőoltással megelőzhető fertőző betegségek alakulását mutatja be az elmúlt években. (Ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek, ha netán valakinek elfelejtenék külön válaszlevelet írni!) A térkép népszerűségének nyilván az sem tett rosszat, hogy az Index külön cikkben foglalkozott vele.

Az alapötlet nagyon hasonló ahhoz, mint amit én is megcsináltam egy korábbi írásomban, nyilván persze ezerszer profibban kivitelezve.

Mégis, amikor én elkezdtem játszadozni a térképpel, feltűnt pár furcsa dolog. Szóval: mi a baj a CFR-es térképpel?

...nem, nem az, amire minden jól felvértezett blog-olvasó remélem, hogy kapásból gondol, ti. hogy korreláció nem implikál kauzalitást: ebből a térképből önmagában nem következtethetünk a védőoltások hatásosságára. (Itt ráadásul csak aggregált adataink vannak, tehát nem ismerjük az megbetegedettek oltottsági státuszát.) Ez csak annyit mond, hogy ahol fegyelmezettebben oltanak, ott kevesebb megbetegedés van, de ez önmagában nem bizonyítja, hogy okozati kapcsolat is van a kettő között (hiszen az országok az oltási fegyelmen kívül más jellemzőikben is eltérhetnek – ez a confounding jelensége). Persze, van okunk feltételezni, most azon túl is, hogy a védőoltások hatásosságát számos más bizonyíték is alátámasztja, hogy nem erről van szó... de ez már külön diszkussziót igényel! (Amit én az említett írásom végén meg is tettem.) Arra mindenesetre így is elég frappáns válasz, hogy "ezek a betegségek már az oltások bevezetése előtt visszaszorultak", meg hogy "e betegségek visszaszorulása igazából nem is az oltásoknak, hanem a tápláltságnak és a higiéniás viszonyoknak köszönhető" (tessenek Svájcot nézni! :) ) stb.

Tehát nem, nem ez a baj, illetve bocsánat, természetesen ez is baj (csak épp a fenti diszkusszióval kezelhető), de én találtam egy egészen más jellegű hibát is.

Bárkinek, aki kicsit is foglalkozik fertőző betegségek epidemiológiájával, azonnal feltűnik, hogyha a csúszkát évenként állítja, akkor valami nagyon furcsa történik 2013-ra: egy sor betegség mintha varázsütésre eltűnne. Olyan országok, amikről közismert, hogy több százas kanyaró járványaik voltak tavaly (Franciaország, Olaszország), úgy jelennek meg a CFR térképén, mintha egyetlen megbetegedés (!!!) sem lett volna. Ahol van is jelölt megbetegedés, ott is több helyen gyanúsan alacsony esetszámokkal.

Mi lehet a jelenség magyarázata? Az első gyanújel, hogy a körök legtöbbször láthatóan az országon belül is egy adott pontra vannak rakva... mintha legalábbis helyileg gyűjtöttek volna információt az egyes járványokról. Ezt a gyanút beigazolja, ha letöltjük a nyers adatokat: az alátámasztó forrás rovatban legtöbbször újságcikkek vannak feltüntetve! Ezeket az adatokat szemmel láthatóan sajtófigyelés útján gyűjtötték!

Némi keresgélés után meg is találtam a honlapjukon az erre vonatkozó információt, ami megerősítette, hogy valóban erről van szó: "Her map focuses on “the big five”–measles, mumps, rubella, polio, and whooping cough—and is based on media rather than government sources. This is wise because too often ministries of health have incomplete or distorted statistics." Nos, lehet, hogy Afrikában valóban jobb újságcikkekre támaszkodni, mint a hivatalos statisztikákra, viszont európai viszonyok között ez nem csak felesleges pluszmunka, de szemmel láthatóan van még egy kellemetlen mellékhatása: a jelek szerint egész egyszerűen le vannak maradva a 2013-as cikkek elolvasásával!

Vegyük a kanyaró példáját. A CFR térképén így néz ki (Németországban a két karika 323 és 60 eset):

Azért mondtam, hogy vegyük a kanyarót, mert erre nagyon jó ellenpróba áll rendelkezésre: az ECDC havi sűrűséggel gyűjti az esetek számát a tagállamaiban, 2013 októberéig meg is van. Íme (pár érdekességet külön is kiemeltem):

Azt hiszem ez nem sok kommentárt igényel... (Mindemellett a körök méretét is valami egészen érdekes algoritmussal határozták meg, mert nem sok arányosság van az esetszámmal.)

Félreértés ne essék, remélem világos a fentiekből, hogy nem azt akarom mondani, hogy ami szerepel a térképen az maga hibás lenne (tényleg jól alá vannak újságcikkekkel támasztva) – csak épp rettenetesen hiányos.

Összefoglalva: minden jel arra mutat, hogy ez a csúnya, torzító, manipulatív stb. ábra – hogy idézzem egyes védőoltás-elleneseket... – valójában nagyon masszívan megszépíti a helyzetet, legalábbis ami 2013-at illeti.

Utóirat 1. Amint arra az egyik kommentáló a fentieknél szélesebb körű vizsgálódásai rámutattak, a fenti jelenség más évekre, más betegségekre, és más országokra (...) is fennáll, sajnos.

Utóirat 2. Az itteni eszmecsere alapján legyártottam a "szerintem jó" térképeket, ez elég nagy volumenű munka volt, úgyhogy írtam róla egy külön bejegyzést is. Kis ízelítő (felhívom a figyelmet, hogy a színezés, mely a megbetegedéseket jelzi, logaritmikus beosztású, azaz egy ugráshoz tízszer több (!) megbetegedés tartozik, ahogy a térképek melletti skála is mutatja):

(Más formátumokban is: PDF, PNG, SVG. Rákattintva új ablakban (nagyobb méretben) megnyílik, jobb klikk után lementhető.)

Egy ismert hazai védőoltás-ellenes szervezet nemrégiben a következő képet tette ki Facebook-oldalára:

Szóval, az amerikai védőoltási mellékhatások után kártalanítást adó program (Vaccine Injury Compensation Program, röviden VICP) egy raklap pénzt fizetett már ki 1989 óta, és ezek után mondja bárki, hogy biztonságosak a védőoltások.

Namost eleve érdekes gondolatnak tartom, hogy a védőoltások biztonságosságát a VICP kifizetéseivel mérjük le (dollárban...), de ezen most lépjünk túl – lesz itt még más izgalmas dolog is.

Ez a bejegyzés vendégposzt, a szerzője Bencskó György. [A szögletes zárójelek között szereplő részek az én (Ferenci Tamás) megjegyzéseim, melyeket e tagolás különít el a vendégposzt szövegétől – szerkesztői megj. – FT]

A napokban az egyik hazai védőoltás-ellenes oldalon megjelent egy cikk „Tud-e olvasni az államtitkár?” címmel annak apropóján, hogy az egészségügyi államtitkár bejelentette, hogy kiterjesztik a koraszülötteknek adható RSV-oltást. Ez azt jelenti, hogy mostantól minden, a 32. terhességi hét előtt világra jött koraszülött ingyen részesülhet a palivizumab nevű (Synagis gyártói fantázianéven futó), RSV megelőzésére szolgáló oltóanyagból. (Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis csak egy ennél jóval szűkebb kör juthatott hozzá ingyen ehhez a gyógyszerhez: csak a 28. hét előtt születettek és közülük is csak az 1500 grammnál kisebbek.)

A legtöbb olvasó bizonyára hallott már a kanyaróról, a szamárköhögésről, a mumpszról stb., de sokaknak valószínűleg gőzük sincs, mi fán terem az RSV. Nagyon röviden: az RSV, azaz respiratory syncytial virus, magyarul légúti óriássejtes vírus egy az őszi és téli hónapokban cseppfertőzéssel terjedő, légúti megbetegedést okozó vírus. Felnőttekben és idősebb gyermekekben a betegség nagyon enyhe lefolyású, gyakorlatilag semmivel sem vagy alig súlyosabb, mint egy egyszerű nátha. Van azonban két rizikócsoport, akiknek az RSV okozta betegség átvészelése nagyon gyakran csak kórházban, rosszabb esetben fokozott oxigénpótlással, még rosszabb esetben csak gépi lélegeztetéssel, intenzív osztályon lehetséges. Az egyik ilyen csoport a két évnél fiatalabb, súlyos krónikus betegségben (krónikus tüdőbetegségben, veleszületett szívproblémákkal, immunhiányos betegségekben) szenvedők, a másik csoport a koraszülöttek az első életévükben. Az utóbbiakat célozza meg tehát az intézkedés.

Figyelem, történelmi eseményre kerül sor nemsokára: következik a vedooltas.blog.hu első vendégposztja! Az egyik rendszeres olvasó keresett meg email-ben azzal, hogy van egy hosszabb anyaga, melyben egy hazai védőoltás-ellenes szervezet nemrég közzétett írására reagálna (olyan terjedelemben, ami több, mint ami ott kommentár lehetne).

Én erre tekintettel ennek közlését a legnagyobb örömmel vállaltam. Két okból is vendégposzt lesz ez, egyrészt természetesen mert nem én írtam, másrészt mert – mint az magából az írásból is ki fog derülni – nem igazán illeszkedik a blogom eddigi tematikájába. Ennek ellenére közreadom, mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasót érdekelni fogja.

Az anyagot én magam is átrágtam, és pár kiegészítést is tettem. Ezt mindenhol egyértelműen jelöltem, és szögletes zárójelek között közlöm.

FRISSÍTÉS (2016. 03. 22): A történetnek folytatása is lett, mely a bejegyzés végén olvasható.

Szinte biztos, hogy a legtöbben hallottak a – meglehetősen nyugtalanító – közel-keleti polio hírekről. Emlékeztető gyanánt: az első (akkor még kevesek érdeklődését felkeltő) híradás arról szólt a nyár közepe táján, hogy Izraelben a rutinszerűen gyűjtött környezeti minták (értsd: szennyvíz-minták – erre még visszatérek) egy része pozitív lett a járványos gyermekbénulást okozó polio vírusra (egész pontosan annak PV1 szerotípusára, vad típusra, röviden WPV1-re). Ennek ellenére megbetegedést nem észleltek (erre még szintén visszatérek), de elővigyázatosságból oltási kampányba kezdtek, mégpedig szakítva az addigi izraeli gyakorlattal, OPV oltóanyaggal (hogy ezt miért tették, arra a változatosság kedvéért szintén később térnék ki).

Ez a – tipikusan "külföldi kis színes rovat", 2 sor – hír valószínűleg nem sokakat érdekelt az infektológiával foglalkozókon kívül, nem úgy a következő eset: pár száz kilométerrel odébb, és egy-két hónappal később a polgárháború sújtotta Szíriában (bocsánat az újságos szófordulatért...) egész mellbevágó módon olyannyira felütötte a fejét a polio, hogy 10 gyerek konkrétan lebénult tőle. A gyermekek többsége 2 éven aluli, nem vagy nem megfelelően oltott volt. (Surprise, surprise...) További több mint egy tucat AFP-s eset vizsgálata folyamatban van, az oltási kampány megszervezése (a környező országokra is kiterjedően) szintén.

A dologra annyiban nem lehet azt mondani, hogy váratlan, hogy a kaotikus szíriai helyzet miatt a polio elleni átoltottság (is) jelentősen leesett.

Mindazonáltal ez azért is nagyon bosszantó, mert Szíria már rég el volt könyvelve, mint polio-mentes ország (az utolsó vadvírusos esetük 1999-ben volt); most úgy néz ki, hogy lehet mindent elölről kezdeni. A polio helyzet globálisan is negatív fordulatot vett: idén eddig 328 esetet jelentettek, miközben 2012-ben az év ugyanezen időszakáig csak 181-et (és egész évben összesen is csak 223-at). Nagyon sokan elkönyvelték, hogy a polio már a múlté, én kb. fél éve tervezem, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy mik az "endgame strategy"-k (mert milyen izgalmas, hogy végignézhetjük egy ilyen borzalmas betegség eradikációját, és nem csak tankönyvben olvashatunk róla, mint az én korosztályom a himlőről)... erre tessék. A dolog rettenetesen idegesítő, mert olyan nagyon-nagyon-nagyon közel volt már az eradikáció (évekről beszélünk!), erre ott állunk, hogy vajon megfordult-e az az egyébként fantasztikus trend, amit ezügyben elértünk. (Az összehasonlítás kedvéért: 1988-ban, amikor először döntés született a polio eradikációjáról, a betegség 125 országban volt endémiás, évi 350 ezer esettel!).

(Megjegyzem, ez némiképp a védőoltás-elleneseknek is lecke: ennyit arról, hogy ezek már "eltűnt" meg "nemlétező" betegségek, ami ellen csak úri passzióból oltunk "teljesen feleslegesen".)

Habár én már a fentieket is nyugtalanítónak neveztem, az igazán nyugtalanító az az, ami most fog jönni.

Valószínűleg sokan hallottak arról a múlt heti bejelentésről, mely előrevetítette, hogy milyen változások várhatóak a magyar védőoltási rendszerben 2014-től. Mélyenszántó tudományos okfejtésekbe nem kezdenék, de szeretnék pár személyes, már-már szubjektív észrevételt tenni ennek kapcsán.

Az első és talán legfontosabb dolog, amit rögzíteni kell, hogy jelenlegi ismereteink szerint mind a PCV, mind a HPV elleni oltás hatásos és biztonságos, azaz jó arányban elérik a megcélzott betegségek megelőzését, illetve az ennek során potenciálisan fellépő mellékhatások jelentette kockázat – gyakoriságuk és súlyosságuk figyelembevételével – eltörpül az elérhető haszon mellett. Erről most nem is kívánok vitát nyitni (különösen, mert valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy ez más bejegyzés(ek) témáját képezze...), ez az írás másról fog szólni.

Egy kedves barátom lepett meg ma reggel a következő képkivágással, mely egy ismert hazai védőoltás-ellenes szervezet Facebook-oldaláról származik (aki nem hiszi, járjon utána, és nézze meg a saját szemével!). Túl sok kommentárt nem fűznék hozzá:

(Nem akarom szakmai dolgokkal rontani a mulatság fényét, de csak megjegyzem, hogy sikerült azt az alumíniumot kiszúrni a kijelentés alanyának, amiről azt hiszem mondhatjuk, hogy fölényesen a LEGTÖBB farmakokinetikai vizsgálat van az összes segédanyag közül... Hogy mást ne mondjak, kiindulópontnak itt van például az én írásom ebben a témában. (Azt természetesen lehet vitatni, hogy igazam van-e, na de hogy nincs is vizsgálat...) Persze a védőoltás-ellenesek igyekeznek nem zavartatni magukat az ilyenektől. Nincs mit tenni, ez az a színvonal, hogy 'IF valami segédanyaggal kapcsolatos ellenvélemény THEN írd vissza, hogy "de hát nincsenek is farmakokinetikai vizsgálatok!!!!!!!" '. Ennyi, ez a kifinomult gondolkodási algoritmus. Itt érdemes elolvasni az utolsó mondatot is, ami látszólag teljesen másról szól, de valójában sajnos nagyon is jól illeszkedik ebbe a képbe: bizonyos dolgokat olyan szinten mantraként ismételgetnek (mellesleg, ahogy írtam is, a valóságtól függetlenül), hogy kezdem azt hinni, hogy még a konkrét szavak, szófordulatok is ugyanazok ezekben a konzerv-kijelentésekben...)